Erdélyi Béla-kiállítás a Munkácsy Mihály Magyar Házban

Erdélyi Béla grafikáiból, karikatúráiból és eredeti kézirataiból, leveleiből nyílt a művész életét bemutató kiállítás a Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában (Munkács, Bölcs Jaroszlav u. 10). A magyar ház és a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület által összeállított kiállítás még három héten át megtekinthető.

A 130 éve született és 66 évvel ezelőtt elhunyt Erdélyi Béla talán máig legjelentősebb és legelismertebb festőművésze vidékünknek, aki 1911–16 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Révész Imre, Olgyay Ferenc és Zemplényi Tivadar tanítványa volt. A két világháború között és azt követően festőgenerációkat nevelt Kárpátalján és szervezte a művészeti életet is vidékünkön. Művészetére a francia festészet, Cézanne, Matisse, a Fauves-csoport hatott. Szinte minden műfajban dolgozott. Legismertebbek expresszív hatású portréi, tájképei és virtuóz csendéletei.

Grafikáinak első munkácsi kiállításán házigazdaként Pfeifer Anita kulturális menedzser köszöntötte a megjelenteket, majd Kopriva Attila festőművész, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnökségi tagja beszélt Erdélyi Béláról, aki sok időt töltött Munkácson, sokat festett ott, 1917-től tagja volt a Virág Gyula alapította Munkácsi Művészklubnak, de eddig még nem volt kiállítása a Latorca parti városban. Kopriva Attila elmondta, hogy két évvel ezelőtt a festő családi házának megvásárlása után találtak egy ládikát, amelyben filozófiai írásainak vázlatai és karikatúrák voltak. Ezen értékes emlékek alkotják a mostani kiállítás anyagának egyik részét, illetve az 1910-es évek elején, a Magyar Képzőművészeti Főiskola diákjaként készített grafikái, portrék, aktok, tájképek. Vidékünk festőóriásának korai rajzai jól tükrözik tehetségét, nem mindennapi rajztudását, illetve a szép kézírásával papírra vetett gondolatai is sokat elmondanak a festő gondolkodásáról, világlátásáról, elveiről, hitéről, sőt még identitásáról, származásáról is, persze csak azoknak, akik tudnak magyarul olvasni.

Ivan Nebesznik, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora történeteket, anekdotákat mesélt Erdélyi Béláról, illetve kevesek által ismert részleteket az életéről. Elmondta, hogy Mihajlo Szirohman képzőművész, művészettörténésszel felkeresték Erdélyi feleségét, hagyatékának gondozóját, Szlivka Magdolnát, akitől kétszatyornyi kéziratot kaptak távozáskor. Ezek közül a papírok közül kerültek elő a festő általuk ukránra fordíttatott és 2012-ben, egy kötetben megjelentetett Dímon, valamint IMEN című önéletrajzi ihletésű kisregényei, a Betegségem története című regényvázlata, a Münchenben, Franciaországban, Párizsban töltött idő alatt írt naplói, a kárpátaljai képzőművészekről írt portrésorozata, valamint a művész világlátásáról sokat eláruló írásai, amelyekből Gondolataim címmel került be a kötetbe egy válogatás. A Nebesznik professzor által IMEN címmel kiadott könyv 2017-ben, anyaországi támogatással, eredeti, magyar nyelven is megjelent.

Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul a kiállítás kapcsán elmondta: „Itt egy rendkívül virtuóz rajztudású, nagyon híres XX. századi modern művésznek a műalkotásait láthatjuk, egy olyan jellemábrázolóét, ami ritka a művészetbe. Ez látszik a grafikákon, portrékon, igazi élvezetet jelent a művészetkedvelők ínyenc társaságának. Az igazi művészeti gurmanoknak való a mostani kiállítás…”

Popovics Béla helytörténész szerint: „Nagyon kevés olyan művész volt, ahol a forma és a tartalom ennyire szimbiózisban élt egymással. Nagyon kevés ilyen nagy műveltségű ember volt, akinek a műveltsége nemcsak a tudásból állt, hanem érzelmi gazdagságból is.”

A kiállítás megnyitóján a kárpátaljai képzőművészeti élet számos ismert alakja mellett Munkács város magyarságának jeles képviselői is megjelentek, a hangulatot pedig a Szerhij Dobos Vonósnégyes virtuózjátéka tette emelkedettebbé.

Badó Zsolt,
Kárpátalja