Mozgásba lendült a világ legnagyobb jéghegye, amely az Antarktiszról való leszakadását követően több mint három évtizedre megfeneklett – számolt be róla a BBC News pénteken.
A mintegy 4000 négyzetkilométer területű A23a elnevezésű jéghegy 1986-ban vált le az Antarktisz partjairól. Hamarosan megfeneklett a Weddell-tengeren, és „jégsziget” lett belőle.
A 400 méter vastag jégtábla az elmúlt évben kezdett egyre gyorsabban sodródni, és hamarosan az antarktiszi vizeken kívülre kerülhet.
Az A23a az Antarktisz Filchner-selfjég táblájáról szakadt le más jéghegyekkel együtt. A nyolcvanas években az A23a területén még egy szovjet kutatóállomás működött. Miután a jéghegy leszakadt, expedíciót küldtek az állomásra a felszerelések elszállítására, hogy ne vesszenek oda. A jéghegy azonban nem jutott messzire, mert mélyre merülő alja beleütközött és fennakadt a Weddell-tenger medrében.
Andrew Fleming, a Brit Antarktisz-kutató Intézet szakértője elmondta, hogy először 2020-ban érzékelték a jéghegy elmozdulását. Mint hozzátette: a kutatók úgy vélik, azért indulhatott útnak, mert mostanára csökkent le a mérete annyira, hogy ez megtörténhetett.
Az A23a haladása az utóbbi hónapokban a szél és az áramlatok hatására gyorsult fel, és jelenleg az Antarktiszi-félsziget északi csúcsa fölött jár.
A tudósok szerint a Weddell-tengerről érkező jéghegyekhez hasonlóan feltehetően az A23a is bekerül az antarktiszi sarkvidéki áramlatba, és az Atlanti-óceán déli része felé fog sodródni. A tudósok továbbra is figyelik az A23a sorsát.
A Norse Atlantic Airways a szokásostól meglehetősen különböző körülmények között landolt egy Boeing 787-es Dreamlinerrel szerdán. Az úti cél az Antarktisz volt, a háromezer méter hosszú és hatvan méter széles kifitópálya pedig hóból és jégből készült.
A Dreamliner szerdán, nem sokkal hajnali két óra után landolt a Trollnak nevezett kutatóállomás repülőtrén – erős napsütésben, mivel a déli féltekén jelenleg nyár van. Ez az első alkalom, hogy egy Dreamliner landolt a hatodik kontinensen, egy olyan szélestörzsű gép, amely modelltől függően akár 330 utas befogadására is alkalmas.
Ezúttal azonban csak negyvenöt utas volt a fedélzeten: a Norvég Sarkkutató Intézet tudósai, akiket tizenkét tonnányi felszerelés kíséretében szállított a légitársaság a Maud királyné földjére.
A gép november 13-án indult Oslóból Fokvárosba, ahonnan szerda este indult tovább délre.
A gép kiválasztásánál a tágas raktér mellett az üzemanyag-hatékonyság is fontos szempont volt, a repülőnek ugyanis tankolás nélkül kellett visszatérnia az antarktiszi repülőtértől körülbelül 4330 kilométerre található Fokvárosba.
Mint Camilla Brekke, a Sarkkutató Intézet igazgatója elmondta, fenntarthatóbb, ha nagyobb repülőgépeket használnak, és az, hogy egy ekkora gép tudott leszállni a kontinensen, teljesen új lehetőségeket nyit meg a Troll központ előtt, ami hozzájárul a norvég kutatás fejlesztéséhez az Antarktiszon.
A történelem egyik legnagyobb ózonlyukát fedezte fel nemrég az Európai Űrügynökség egyik műholdja. Egyelőre nem tudni, hogyan lehetne csökkenteni a méretét.
Az ózonlyuk a Föld sztratoszférájának azon része, ahol más területekhez képest jelentősen alacsonyabb az ózonmolekulák (O3) koncentrációja. Bár technikai értelemben véve nem beszélhetünk lyukról, az ózonréteg a sztratoszféra egyes részein erősen elvékonyodik. Emiatt a Napból érkező káros ultraibolya-sugarak nagyobb része juthat át rajta, ami negatív hatással lehet a Föld klímájára.
Ezért is baj az, hogy az Európai Űrügynökség Copernicus Sentinel-5P műholdjának mérései alapján az idei évben az egyik legnagyobb ózonlyukat észlelték az Antarktisz felett – írja az Interesting Engineering. 2023. szeptember 16-án az „elvékonyodott réteg” – ahogy a tudósok a lyukra hivatkoznak rá – területe 26 millió négyzetkilométeresre nőtt. Ez körülbelül háromszor akkora területet jelent, mint Brazília.
Az ózonréteget károsító anyagok közül az egyik legismertebbek a CFC-k. Ezek olyan halogénezett szénhidrogének, mely a szén mellett csak fluort és/vagy klórt tartalmaznak. A kibocsátás után ezeket az UV-sugárzás bontja le a légkörben, az így felszabaduló klór pedig pusztítja az ózonmolekulákat.
Az antarktiszi ózonlyuk létezését először az 1980-as években fedezték fel, amikor a tudósok az ózonkoncentráció gyors és drámai csökkenését figyelték meg az Antarktisz felett a tavaszi hónapokban.
Az ózonréteget károsító anyagok (OSD-k) használatának nemzetközi mértékét az 1987-es Montreali Jegyzőkönyv szabályozza, amely kimondja ezen anyagok gyártásának és használatának folyamatos kivezetését. A jelentések szerint ennek hatására az ózonréteg elkezdett regenerálódni.
A kutatók szerint a mostani elvékonyodás a Hunga Tonga-Hunga Haʻapai nevű víz alatti vulkán kitörésének számlájára írható, erre azonban konkrét bizonyíték még nincs. Ugyanakkor egy 2023 tavaszán közzétett tanulmány szerint egyre több betiltott vegyi anyag van a légkörben, és a tudósok sem értik, hogy pontosan miért. Azt egyelőre nem tudni, hogyan és mikorra lehetne csökkenteni az elvékonyodott terület méretét.
Miközben az északi féltekén rekordot döntő nyári hőhullám tombol, jóval délebbre egy újabb félelmetes éghajlati rekord dőlt meg. Az antarktiszi tengeri jég mennyisége az év ezen időszakához képest soha nem látott mélységbe zuhant.
Az antarktiszi tengeri jég minden évben február vége felé, a kontinens nyári időszakában zsugorodik a legalacsonyabb szintre. A tengeri jég aztán a tél folyamán újra felhalmozódik. Idén azonban a tudósok valami mást figyeltek meg − írta meg a CNN.
A tengeri jég nem tért vissza a várt szint közelébe. Az évnek ebben az időszakában, mióta 45 évvel ezelőtt a méréseket elkezdték feljegyezni, a legalacsonyabb szinten van. Az Egyesült Államok Nemzeti Hó- és Jégadatközpontjának (NSIDC) adatai szerint a jég mintegy 1,6 millió négyzetkilométerrel van a korábbi, 2022-ben felállított téli rekordalacsony szint alatt.
Július közepén az Antarktisz tengeri jege 2,6 millió négyzetkilométerrel volt az 1981 és 2010 közötti átlag alatt. Ez majdnem akkora terület, mint Argentína.
A játék megváltozott
A jelenséget egyes tudósok kivételesnek nevezték − olyannak, ami olyan ritka, hogy az évmilliók során csak egyszer fordul elő.
Ted Scambos, a Coloradói Egyetem boulderi gleccserkutatója szerint azonban nem biztos, hogy hasznos ilyen kifejezéseket használni.
Nincs értelme arról beszélni, hogy az esélyek úgy alakulnak, ahogyan a rendszer korábban működött. A játék megváltozott − mondta a CNN-nek.
A tudósok most azon fáradoznak, hogy kiderítsék, miért történt ez meg.
Scambos szerint több tényező is hozzájárul a tengeri jég visszaszorulásához, többek között az Antarktisz körüli nyugati szelek erőssége, ami összefüggésbe hozható a szennyezés növekedésével.
Az Antarktisz óceáni határától északra lévő melegebb óceáni hőmérséklet, amely keveredik a világ többi óceánjától jellemzően némileg elszigetelt vízzel, szintén része a magyarázatnak − mondta Scambos.
Idén február végén az antarktiszi tengeri jég a feljegyzések kezdete óta a legalacsonyabb kiterjedést érte el.
Az idei tél hosszú távú változást jelezhet az elszigetelt kontinens számára, mondta Scambos.
Valószínűleg az Antarktisz rendszere még nagyon hosszú ideig nem fog úgy helyreállni, mint, mondjuk, 15 évvel ezelőtt, és talán sohasem.
Mások óvatosabban fogalmaznak. „Ez nagy eltérés az átlagtól, de tudjuk, hogy az antarktiszi tengeri jég évről évre nagy változékonyságot mutat” − mondta Julienne Stroeve, a Nemzeti Hó- és Jégadatközpont vezető kutatója a CNN-nek, hozzátéve, „túl korai lenne megmondani, hogy ez az új normális, vagy sem”.
Kaszkádhatások
A tengeri jég létfontosságú. Bár közvetlenül nem befolyásolja a tengerszint emelkedését, mivel már az óceánban úszik, közvetett hatása van. Eltűnése miatt a part menti jégtáblák és gleccserek ki vannak téve a hullámoknak és a meleg óceáni víznek, így könnyebben olvadnak el és törnek le.
A tengeri jég hiánya jelentős hatással lehet az élővilágra is, beleértve a krillt, amellyel a régió számos bálnája táplálkozik, valamint a pingvineket és fókákat, amelyek táplálkozásuk és pihenésük során a tengeri jégre támaszkodnak.
Tágabb értelemben az Antarktisz tengeri jege hozzájárul a bolygó hőmérsékletének szabályozásához, ami azt jelenti, hogy eltűnése a kontinensen messze túlmutató hatásokkal járhat.
A tengeri jég visszaveri a beérkező napenergiát az űrbe, amikor pedig elolvad, feltárja az alatta lévő sötétebb óceáni vizeket, amelyek elnyelik azt.
Az Antarktisz egyes részein már egy ideje riasztó változások figyelhetők meg. Az Antarktiszi-félsziget, a kontinens nyugati oldalából kiemelkedő jeges hegyek szálkás láncolata az egyik leggyorsabban melegedő hely a déli féltekén.
A tudósok szerint a nyugat-antarktiszi hatalmas Thwaites-gleccser − amelyet a végítélet gleccserének is neveznek − már a végét járja a bolygó felmelegedése miatt.
A tudósok becslései szerint a globális tengerszint emelkedése mintegy 3 méterrel nőhetne, ha a Thwaites teljesen összeomlana, ami világszerte pusztító hatással lenne a part menti közösségekre.
Scambos szerint az idei tél rekordalacsony tengerijég-szintje nagyon riasztó jel.
2016-ban az antarktiszi tengeri jég az első nagy visszaesést szenvedte el. 2016 óta alacsony maradt, és most a mélypontra zuhant. Valami fontos dolog a bolygó egy hatalmas részén hirtelen másképp viselkedik, mint amit az elmúlt 45 évben láttunk − fogalmazott.
[type] => post
[excerpt] => Miközben az északi féltekén rekordot döntő nyári hőhullám tombol, jóval délebbre egy újabb félelmetes éghajlati rekord dőlt meg. Az antarktiszi tengeri jég mennyisége az év ezen időszakához képest soha nem látott mélységbe zuhant.
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1690842420
[modified] => 1690795083
)
[title] => Újabb rémisztő éghajlati rekord dőlt meg
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=156197&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 156197
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 156198
[image] => Array
(
[id] => 156198
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg
[original_lng] => 130818
[original_w] => 727
[original_h] => 485
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg-300x200.jpg
[width] => 300
[height] => 200
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg
[width] => 727
[height] => 485
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg
[width] => 727
[height] => 485
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg
[width] => 727
[height] => 485
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg
[width] => 727
[height] => 485
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/07/jeg.jpg
[width] => 727
[height] => 485
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1690829357:5
[_thumbnail_id] => 156198
[_edit_last] => 12
[views_count] => 1113
[_oembed_d6caafd88d297a4b63153fdda263271b] =>
The same process is currently happening in nearly dried Aral Lake where winds eroded the lake basin and deposited ten million tons of salty dust on nearby habitats#SaveUrmiaLakepic.twitter.com/NqN3NiPr6R
Harminc százalékkal lassultak a mélytengeri áramlatok az Antarktisz körül az utóbbi három évtizedben, aminek komoly következményei lehetnek a Föld éghajlatára, a tengerszint alakulására és az óceánok ökoszisztémájára – állapították meg ausztrál kutatók egy pénteken közzétett tanulmányban.
Három évtized alatt harmadával csökkent az áramlatok sebessége
Az oxigénben gazdag antarktiszi fenékvíz (AABW) akkor keletkezik, amikor a „sűrű” oxigénben gazdag víz nagy mélységekbe süllyed le a tengeri jégpajzsról. Ez a víz aztán észak felé mozdul el a tengerfenék mentén mélytengeri áramlatok formájában, amelyek a globális óceántömeg mintegy 40 százalékát teszi ki.
Ez a vízmozgás hajtja a tengeri áramlatok globális hálózatát, a déli-óceáni bukókeringést, amely átrendezi a hő és a tápanyagok eloszlását, a lassulása emiatt hatással lehet a tengeri ökoszisztémákra.
Ausztrál kutatók egy új módszerrel kimutatták, hogy a déli-óceáni bukókeringés sebessége 30 százalékkal csökkent 1992 és 2017 között.
Globális kihatásai lehetnek változásoknak
A lassulás ezek szerint már a vártnál sokkal korábban bekövetkezik, egy márciusban közzétett tanulmányban ugyanis még azt jósolták, hogy 2050-re lehet majd 40 százalék körül.
A gleccserek olvadása következtében csökken annak a sűrű, oxigénben gazdag víznek a mennyisége, amely le tud süllyedni a nagyobb mélységekbe, és ezzel lassulnak a mélytengeri áramlatok.
„Ahhoz a gondolathoz már hozzászoktunk, hogy az Antarktisz jegének olvadása következtében emelkedik a tengerszint. De ez az új tanulmány arra is rámutat, hogy az olvadás a tenger mélyének szerkezetére és az óceánok kémiájára is hatást gyakorol” – mondta el Steve Rintoul, a kutatásban részt vevő ausztrál nemzeti tudományos ügynökség (CSIRO) munkatársa.
A grönlandi és antarktiszi jégtakarók háromszor annyi jeget veszítenek el évente az olvadás miatt, mint harminc évvel ezelőtt – figyelmeztetett rá egy új, átfogó nemzetközi tanulmány.
A kutatók 50 különböző műholdas becslésre támaszkodva megállapították, hogy a grönlandi jég olvadása az elmúlt néhány évben rendkívüli mértékben felgyorsult. 2017 és 2020 között az átlagos grönlandi olvadás évente 20 százalékkal nagyobb mértékű volt, mint az évtized elején, és több mint hétszer nagyobb, mint amit az 1990-es évek elején mértek éves szinten.
Ruth Mottram, a Dán Meteorológiai Intézet klímatudósa, a tanulmány társszerzője szerint ezek az új adatok „tényleg elég katasztrofálisak”. „Grönlandon egyre több jeget veszítünk” – tette hozzá.
Ines Otosaka, a brit Leedsi Egyetem glaciológusa, a tanulmány vezető szerzője hangsúlyozta, hogy a felgyorsult jégolvadást egyértelműen a klímaváltozás okozza.
1992 és 1996 között a világ édesvízkészletének 99 százalékát tartalmazó két jégtakaró az olvadás miatt évente 116 milliárd tonnával csökkent. Ennek az olvadásnak a kétharmada az antarktiszi jeget érintette.
Ugyanakkor 2017 és 2020 között – ezek a rendelkezésre álló legfrissebb adatok – a két jégpáncél együttes olvadása elérte az évi 410 milliárd tonnát, aminek kétharmada Grönlandról származott – állapította meg az Earth System Science Data folyóiratban csütörtökön megjelent tanulmány.
A jég olvadásának felgyorsulása „pusztító folyamat” – mondta el Twila Moon, az amerikai Országos Hó- és Jégközpont helyettes vezető tudósa, aki nem vett részt a tanulmány elkészítésében. Mint fogalmazott: az ilyen arányú jégolvadás példátlan a modern civilizáció történetében.
A tanulmány szerint 1992 óta a Föld 8,3 billió tonna jeget veszített Grönlandon és az Antarktiszon. Ez a vízmennyiség csaknem 90 centiméteres vízoszloppal tudná beborítani az egész Egyesült Államokat, vagy csaknem 15 méter magas vízoszloppal Franciaországot – érzékeltették a szerzők.
Viszont mivel a Föld óceánjai hatalmasak, a felolvadt jég 1992 óta csupán alig 21 milliméterrel emelte meg átlagosan a tengerek vízszintjét. A tanulmány azonban aláhúzta, hogy globálisan a tengerszint emelkedése felgyorsult, és a jégtakarók olvadása a tengerszint-emelkedés korábbi 5 százaléka helyett ma már több mint negyedét teszi ki. A tengerszint emelkedésének maradék része a melegebb víz tágulásából és a gleccserek olvadásából ered.
A jégtakaró csökkenését rendszeresen nyomon követi az a több mint 65 tudósból álló kutatócsoport, amelynek kutatásait a NASA és az Európai Űrhivatal támogatja. Új tanulmányukban három év adatait dolgozták fel.
Grönlandon 2017 és 2020 között átlagosan évente mintegy 283 milliárd tonna jég olvadt el, míg 2012 és 2016 között még évente csak 235 milliárd tonna olvadást észleltek.
A legfrissebb adatok alapján az Antarktisz egyes részein, ahol sokkal több jég található, mint Grönlandon, lassul a jégolvadás. Mottram szerint azonban ez főként a rövid távú időjárási viszonyoknak tulajdonítható, és hosszabb távon az Antarktiszon is az olvadás felgyorsulásának tendenciája mutatkozik.
Az Antarktisz 2017 és 2020 között évente mintegy 127 milliárd tonna jeget veszített, ami 23 százalékkal kevesebb, mint az évtized elején, de 64 százalékkal több mint az 1990-es évek elején.
Waleed Abdalati, a Coloradói Egyetem glaciológusa, a NASA korábbi vezető tudósa, aki nem vett részt a tanulmányban arra hívta fel a figyelmet, hogy az olvadás miatti tengerszintemelkedés emberek százmillióit, vagy akár milliárdjait kényszerítheti lakóhelye elhagyására.
Megérkezett a Vernadszkij akadémikus állomásra a Nooszféra kutatójégtörő a 28. Ukrán Antarktiszi Expedíció (UAE) csapatával. Az információk szerint az út a chilei Punta Arenas kikötőtől az állomásig öt napig tartott.
„A következő napokban folytatódik a hajó kirakodása és az éves expedíciók váltása. A 27. UAE tudósai és szakemberei, akik egy évig dolgoztak a Vernadszkijon, átadják az munkát kollégáiknak a 28. antarktiszi expedícióból” – áll a Facebook közösségi oldalon megjelent beszámolóban.
Ezt követően kerül sor az expedíciók közötti hagyományos állomásátadásra, majd a 27. UAE telelői hazautaznak, a 28. résztvevői pedig egy évig maradnak dolgozni.
Fő feladataik közé tartoznak a mérések és kutatások a geofizika, a meteorológia, a biológia területén, valamint az állomás működőképességének fenntartása.
Az Antarktisz közelében, a Déli-tengerben, 500 méter mélyen él egy óriási, 20 centiméterre is megnövő féreg, amely nagyon furcsán néz ki. Az Eulagisca gigantea két legszembetűnőbb jellemzője az aranyszínű sörtékkel borított hasa és a „feje”, ami leginkább A nyolcadik utas: a Halál ikonikus gonoszának ábrázatát idézi.
A fejet azért kell idézőjelbe tenni, mert igazából a lény száját láthatjuk, egészen pontosan egy kitolható és visszahúzható torokrészt, és az állkapcsot, amellyel a féreg megragadja áldozatát.
Bár az állatot már 1939-ben felfedezték, csak nagyon keveset tudunk róla, így az sem ismert, mivel táplálkozik, és milyen életmódot folytat.
Moss on ice: Indian scientists’ discovery may change what we know about Antarctica ?❄️
A team of scientists from Punjab has discovered a new moss species in eastern Antarctica and named it Bryum bharatiensis as a tribute to goddess Saraswati. pic.twitter.com/83vGQqKIns
Elérte éves maximumát az Antarktisz felett lévő ózonlyuk, amit a NASA is hosszabb ideje tanulmányoz. Adataik szerint – derül ki az IFLScience híréből – a terület idén október 5-én 26,4 millió négyzetkilométeres volt, ami meghaladja a 2015-ös rekordértéket is. Aggódni ugyanakkor nem kell: bár ez már a harmadik egymást követő év, amikor az ózonlyuk ideiglenesen a megszokottnál nagyobb méretű lesz, a trendvonal összességében azt mutatja, hogy továbbra is zsugorodik.
Paul Newman, a NASA Goddard Űrközpont bolygótudományi munkatársa szerint a lyuk általában augusztus és október környéken kezd növekedni, de idén egy kicsit hidegebb az idő, így a helyzet valamivel rosszabb. A kutató elmondta: a déli sarkvidék feletti ózonréteg csökkenését azok a sztratoszférában lévő klórvegyületek okozzák, amik nagy részéért a klór-fluor-szénhidrogének (CFC-k) felelősek. A hideg idő pedig – egy bizonyos felhőtípus és a kémiai reakciók miatt is – felerősítheti ezt a folyamatot.
A NASA mérései azt mutatták, hogy az ózonlyuk október 11-re 22,67 millió négyzetkilométerre zsugorodott.
Az ózon minimális vastagsága október 1-jén 97 Dobson-egység volt a déli sarkvidék felett. Tíz nappal később ez az érték 105-re emelkedett. (A Dobson-egység az ózonréteg oszlopsűrűségének mértékegysége.) Összehasonlításképpen: a Földet 220 Dobson-egységben mérhető ózonréteg veszi körül.
Egyesek úgy vélik, hogy az alacsony hőmérséklet mellett az egyes kínai gyárak által illegálisan használt CFC-k is felelősek lehetnek az ózonlyuk növekedéséért. Brian Toon, a Coloradói Egyetem munkatársa szerint az ausztráliai nagy erdőtüzek és a tongai vulkánkitörés is mind olyan jelenségek, amik negatív hatással voltak az ózonlyukra.
Az Antarktisz feletti ózonlyuk mérete 2000 szeptemberében volt a legnagyobb, akkor elérte a 29,9 millió négyzetkilométert.
Moss on ice: Indian scientists’ discovery may change what we know about Antarctica ?❄️
A team of scientists from Punjab has discovered a new moss species in eastern Antarctica and named it Bryum bharatiensis as a tribute to goddess Saraswati. pic.twitter.com/83vGQqKIns
Soha nem látott ökoszisztéma rejtőzik egy föld alatti folyóban, mélyen a jeges felszín alatt. A kutatók a közelmúltban tárták fel azt a sötét barlangot, amely tele van apró, rákszerű lényekkel.
A föld alatti élőhely a Larsen-selfjég alatt húzódik, amely az Antarktisz keleti partjához kapcsolódó úszó jégsziget. A tudósok figyelmét a műholdfotókon észlelt, a szárazföld közelében lévő, szokatlan barázda keltette fel, ami első ránézésre egy felszín alatti folyónak tűnt – írja a Live Science. A kutatók körülbelül 500 méter mélyre fúrtak le a jég felszíne alá egy erős, meleg vizes tömlő segítségével, hogy elérjék a föld alatti alagutat. Miután sikerült leereszteniük egy kamerát is a barlangba, ledöbbentek, mivel a vízben több száz apró, elmosódott foltot láttak. Ezt először a felszerelés meghibásodásának vélték, de jó, hogy nem dobták el a drága kamerát, mert nem azzal volt a baj: a képeken apró rákfélék, kétlábúak izegtek-mozogtak.
Ez azért volt sokkoló, mert a jeges felszín alatt, a mélyben senki sem számított életre.
És ahogy Craig Stevens, az aucklandi Víz- és Légkörkutató Intézet (NIWA) oceanográfusa mondta: ha ezek az állatok a kamera körül úszkálnak, akkor itt különböző állat- és növénycsoportok együttéléséről lehet szó.
A titok közelről
A szakértők régóta gyanítják, hogy folyók, tavak és torkolatok hatalmas hálózata húzódik az Antarktisz alatt, de azt nem tudták, hogy élőlények is benépesítik a jeges környezetet. A tudósok a felfedezést ahhoz hasonlították, mint ha elsőként léphettek volna be egy rejtett világba. Huw Horgan, a kutatás vezetője, a wellingtoni Victoria Egyetem gleccserkutatója először 2020-ban észlelte a felszín alatti képződményt a területről készült műholdfotót nézve. Olyan volt, mint egy jég alatt húzódó hosszú mélyedés, mintha egy föld alatti folyó lenne.
Miután leeresztették a kamerát a folyóba, a kutatócsapat meglepődött, mert a barlang teteje nem sima volt, ahogy számítottak rá, hanem egyenetlen és hullámos. Úgy nézett ki, mint egy vekni kenyér, a tetején dudorral, alul keskeny lejtővel – mondta Stevens.
A kutatók azt is felfedezték, hogy a föld alatti víz négy-öt különálló, ellentétes irányú vízrétegre oszlik. Erre még nem találtak magyarázatot, úgyhogy folytatják az ökoszisztéma tanulmányozását, és remélik, hogy több adatot szerezhetnek arról is, hogy a vízben lévő tápanyagok hogyan keringenek át az Antarktisz felszín alatti vízhálózatain.
Sajnos bármilyen elzárt is ez a terület, az éghajlatváltozás nem kíméli, a gyorsan melegedő vízi és felszíni hőmérséklet megváltoztathatja a most felfedezett területek élővilágát, úgyhogy a kutatóknak gyorsan kell cselekedniük, hogy megértsék az újonnan észlelt jelenségek hátterét.
[type] => post
[excerpt] => Soha nem látott ökoszisztéma rejtőzik egy föld alatti folyóban, mélyen a jeges felszín alatt. A kutatók a közelmúltban tárták fel azt a sötét barlangot, amely tele van apró, rákszerű lényekkel.
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1656108300
[modified] => 1656011344
)
[title] => Titkos világ lapul az antarktiszi jég alatt
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=107964&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 107964
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 107966
[image] => Array
(
[id] => 107966
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/fxdm9kcry4qm9fbv9z2ull-970-80.gif
[original_lng] => 3829913
[original_w] => 640
[original_h] => 360
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/fxdm9kcry4qm9fbv9z2ull-970-80-150x150.gif
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/fxdm9kcry4qm9fbv9z2ull-970-80-300x169.gif
[width] => 300
[height] => 169
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/fxdm9kcry4qm9fbv9z2ull-970-80.gif
[width] => 640
[height] => 360
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/fxdm9kcry4qm9fbv9z2ull-970-80.gif
[width] => 640
[height] => 360
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/fxdm9kcry4qm9fbv9z2ull-970-80.gif
[width] => 640
[height] => 360
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/fxdm9kcry4qm9fbv9z2ull-970-80.gif
[width] => 640
[height] => 360
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/fxdm9kcry4qm9fbv9z2ull-970-80.gif
[width] => 640
[height] => 360
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1656000545:12
[_thumbnail_id] => 107966
[_edit_last] => 12
[views_count] => 2090
[_oembed_e989bbcc933719d22d8ebf9d000701c8] =>
[_oembed_time_e989bbcc933719d22d8ebf9d000701c8] => 1656000527
[_oembed_466aa75280699c19c6c7f093b30e26a5] =>
[_oembed_time_466aa75280699c19c6c7f093b30e26a5] => 1656000527
[_oembed_443872b417d58655409c36bf44456df9] =>
[_oembed_time_443872b417d58655409c36bf44456df9] => 1656000527
[_oembed_93bdb37f04a773af100643eefd4107ed] =>
Moss on ice: Indian scientists’ discovery may change what we know about Antarctica ?❄️
A team of scientists from Punjab has discovered a new moss species in eastern Antarctica and named it Bryum bharatiensis as a tribute to goddess Saraswati. pic.twitter.com/83vGQqKIns
