A Petőfi-bicentenárium keretében Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a Kárpáti Kiadóval közösen nemrég megjelentette Petőfi Sándor Az apostol és a János vitéz című elbeszélő költeményeit ukrán-magyar kétnyelvű kiadványok formájában. E két hiánypótló kötetet mutatták most be Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Nem volt egyszerű feladat a kötetek elkészítése, hiszen kétnyelvű kiadványokról van szó, amelyekben a művek szövege az egyes oldalakon párhuzamosan olvasható ukrán és magyar nyelven. A szerkesztők arra törekedtek, hogy érthető legyen mindenki számára. Azoknak is, akik éppen tanulják egyik vagy másik nyelvet. Sokak szerint Petőfi szerepe és munkássága nagyon hasonlít Tarasz Sevcsenkoéhoz, ráadásul ugyanabban a korszakban éltek, hisz Petőfi 1849-ben, Sevcsenko pedig 1851 hunyt el. Mindketten sokat tettek a népük nemzeti öntudatának és nyelvének megteremtésében.
Irodalmi Kilátó címmel rendezték meg Magyarország Beregszászi Konzulátusa Gulácsy termében a könyvbemutatóval egybekötött zenés-irodalmi-művészeti alkalmat. A köszöntő beszédeket követően került sor Shrek Tímea Ördögszeg és a Szégyenpiac. Tollal a békéért az orosz-ukrán háború árnyékában című antológia bemutatására. Shrek Tímea, kispróza és novellaíró 19 mesét tartalmazó Ördögszeg című kötetének alapját a Szépasszony dombja, kárpátaljai legendákat és mondákat bemutató kötet képezi. Tímea elmondása szerint a gazdag történeti anyagot, a mesebeli Kárpátalját bemutató könyv fejezetei megérdemeltek egy hosszabb lélegzetvitelű, részletes leírást. A Szégyenpiac. Tollal a békéért az orosz-ukrán háború árnyékában című antológia az Együtt folyóirat szerzőinek a háború által inspirált verseit, kisprózai műveit tartalmazza. Dupka György író, a kötet felelős kiadója elmondta, a kötet megjelenésének ötletét a kárpátaljai festőművészek a békéért való összefogása adta. Sz. Kárpáthy Kata Együtt Nívódíjas újságíró, költő és prózaíró nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy alkotásai bekerültek a kötetbe. A két kötet borítógrafikáját és illusztrációit Kutasi Csaba tiszapéterfalvai pályakezdő képzőművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának tagja, a szervezet 2020-as Ösztöndíjasa készítette. A rendezvényen Marcsák Gergely költő, dalnok Füzesi Magda Kis sikátor balladája című megzenésített versét adta elő. Vlagyimir – Pitkin előadóművész az Itt és most szerzeményét mutatta be. Shrek Tímea Ördögszeg és a Szégyenpiac. Tollal a békéért az orosz-ukrán háború árnyékában című antológia megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
A kárpátaljai magyarság helyzete az elmúlt közel nyolcvan évben nem volt könnyű: szovjet megszállás, málenkij robot, diktatúra, peresztrojka és sorolhatnánk. A maroknyi kisebbségről szóló, Küzdelem a megmaradásért c. kötetet most Budapesten, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának székházában ismertették. Bocskor Andrea európai parlamenti képviselő a könyvbemutatón elmondta, hogy a kötet a magyar közönségnek is új forrás, amely hitelesen ábrázolja a kárpátaljai magyarság kevésbé ismert történetét. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, a könyv lektora beszámolt arról, hogy az 1944-től megkezdődő évtizedek rendkívül nehezek voltak az itt élő magyarságnak, de a mából visszatekintve ezek voltak a „boldog békeidők”. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke pedig hangsúlyozta, hogy nem ma kezdődött meg a kárpátaljai magyarság küzdelme. Mindig voltak, akik vállalták a magyarság melletti kiállást. A kötet első fejezete az 1944 és 1953 közötti időszakot öleli fel. A kötetben szó van arról is, hogy 1989 után megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is, vagyis az az érdekvédelmi szervezet, mely mind a mai napig helytállva, kiállva védi a kárpátaljai magyarságot. Napjaink nehéz helyzetére utalva, elhangzott az is, hogy a háború befejezését követően, Ukrajna EU-csatlakozásához fontos lesz megnyugtatóan rendezni a kisebbségi jogi kérdéseket is. A rendezvényen Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke úgy fogalmazott, hogy a kiadvány megmutatja, hogy a kárpátaljai magyarságnak van olyan elitje, amely a magyar és az európai közélet asztalára képes ilyen komoly szakmai munkákat letenni.
A Magyar Kultúra Napján könyvbemutatót és kiállítás megnyitót is tartottak az Ungvári Hungarológiai Központban. Berta Eleonóra, az intézmény igazgatója kiemelte: Magyarország Ungvári Főkonzulátusának köszönhetően nívós rendezvénnyel nyitják az idei esztendőt, a mércét pedig egész évben igyekeznek majd tartani. Köszöntőjében Bacskai József, ungvári magyar főkonzul elmondta: az ünnep alkalmából a kárpátaljai közönség is megismerheti a Petőfi-bicentenárium keretében Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a Kárpáti Kiadóval közösen közelmúltban megjelentetett két Petőfi költemény, Az apostol és a János vitéz kétnyelvű, ukrán – magyar kötetét. Viktor Braszlavec, a Kárpáti Könyvkiadó igazgatója tájékoztatójában rámutatott: nem volt egyszerű feladat a kötetek elkészítése, hiszen kétnyelvű kiadványokról van szó, amelyekben a művek szövege párhuzamosan olvasható ukrán és magyar nyelven. Arra törekedtünk, hogy érthető legyen mindenki számára. Azoknak is, akik éppen tanulják egyik vagy másik nyelvet- fogalmazott az igazgató.
Anyaországunk fővárosában is bemutatták a Küzdelem a megmaradásért című kötetet, amely a kárpátaljai magyar közösség életét, történetét, valamint a megmaradásért, az anyanyelven történő oktatásért, nyelvi jogokért, nyelvhasználatért vívott küzdelmét mutatja be 1944 és 2022 között.
A rendezvény hangulatát Wass Albert Előhang című verse adta meg Ferenci Attila tolmácsolásában.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, valamint az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platformja szervezésében megrendezett eseményen Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke köszöntötte a résztvevőket. Véleménye szerint rendkívül érdekes, hogy a bemutatott kötet eredetileg angol nyelven jelent meg, hisz fontos, hogy az európai és az egész világ közössége megismerje az Ukrajnában élő magyarok történetét.
Bocskor Andrea európai parlamenti képviselő köszönetét fejezte ki a NEB-nek, akik lehetővé tették a kötet magyar nyelven való megjelenését, és természetesen a szerzők számára is, akik szívüket-lelküket beleadva, valamint időt és energiát nem sajnálva alapos, tényszerű és hiteles forrásokon alapuló, hiánypótló művet tettek le az asztalra. A képviselő asszony szerint a múltbeli és jelenkori nehézségek ellenére a remény, az Istenbe vetett hit és a tudat, hogy nem maradtunk magunkra, nagyon sok erőt ad a mindennapi küzdelmekhez. „Bízunk benne, hogy hamarosan ismét a kárpátaljai magyarság jövőre vonatkozó terveiről fogunk letenni könyvet az asztalra, nem pedig a múltról. Merjünk nagyobbat álmodni, tervezni, hisz »ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?«” – zárta szavait Bocskor Andrea.
„Büszke vagyok erre a kiadványra, hisz a múltidézés mellett a mű pontosan bemutatja az általunk elért eredményeket is” – mondta Brenzovics László, a KMKSZ elnöke. Elmondása szerint rendkívül érdekes az alcímben szereplő két évszám: „1944–2022. Háborútól háborúig. Sorsszerű, hogy a könyv azt az időszakot idézi fel, amikor Kárpátalján béke volt” – mutatott rá az elnök. Véleménye szerint a cím is rendkívül találó, hisz nem jöttek el a boldogság évei, béke sincs már, a kárpátaljai magyarság számára egyetlen dolog maradt: küzdeni a megmaradásért.
Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány alapítója ünnepi beszédében a magyar nemzetpolitika foglalatának nevezte a kiadványt. „Minden régiónak meg kellene írnia a maga történetét” – tette hozzá a politikus, majd a kötet egyik tanulmányából idézve a nyelvi genocídium veszélyét emelte ki, amely olyan gyakorlat, melynek során a nyelv használatát tiltják a mindennapokban.
A kisebbségi törvény néhány héttel ezelőtti módosításáról úgy vélekedett: „Jó kezdet, de tovább kell menni.” A Velencei Bizottság, az Európa Tanács, az Európai Unió, a kétoldali tárgyalások eddigi fordulói kijelölik ezt az utat, egyszerűen fogalmazva „vissza kell térni a 2014-es állapotokhoz” – mondta Németh Zsolt. Hozzátette, hogy a jelenlegi ukrán kisebbségvédelemből hiányzik az, ami a korábbiakban megvolt: a kulturális autonómia, a kollektív jogok, a parlamenti képviselet garantálása, a hivatalos nyelvhasználat lehetősége. Továbbá a kisebbségi oktatásnak mint jogintézménynek a léte, a nemzetiségi oktatás a szakiskolákban és a felsőoktatásban, valamint a helységnevek és földrajzi nevek nemzetiségi nyelvű használata, a szabad szimbólumhasználat – sorolta a bizottsági elnök.
Az ünnepi köszöntők és a kerekasztal-beszélgetés között Wass Albert Mikor a bujdosó az Istennel beszél című versét szavalta el Ferenci Attila.
A kerekasztal-beszélgetésen a könyv szerzői – Darcsi Karolina, Molnár D. Erzsébet, Orosz Ildikó, Váradi Natália, valamint Máthé Áron magyar történész, szociológus, a NEB elnökhelyettese – közül többen is részt vettek. A könyv egyik szerzője, Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora nem tudott részt venni a beszélgetésen. A kerekasztal-megbeszélést Szilágyi Zsolt, az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platformjának alelnöke vezette.
Az eseményt Füzesi Magda Zárszámadás című verse zárta, szintén Ferenci Attila előadásában.
Megyeszékhelyünk gazdaságtörténetének érdekes epizódjait idézi fel Tetyana Literáti 24 fejezeten, valamint egy-egy család történetén keresztül Elveszett Ungvár – Szakmák és iparosok című, kétnyelvű, ukrán és magyar kötetében. A kárpátaljai újságíró és helytörténész most megjelent könyvét december 20-án mutatták be a Hungarológiai Központban. A főleg magyar nyelvű forrásokból dolgozó szerző könyve ukrán nyelven még 2020 nyarán megjelent, amelyet lapunk, a Kárpátalja hetilap munkatársa, Makusina-Rehó Viktória fordított magyarra. A régi fényképekkel gazdagon illusztrált kiadványt ‒ melynek megjelenését Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma támogatta ‒ a szerző és a fordító mutatta be.
Tetyana már kilenc éve ír cikksorozatot a régi Ungvárról, az itt élt személyiségekről, az épületek történetéről, amelyeket a Pro Zahid hírportálon és az Uzshorod hetilapban jelentetett meg rendszeresen, ukrán nyelven. Köszönhetően Markusina-Rehó Viktória kolléganőnknek, a legérdekesebb elbeszéléseket A Kárpátalja hetilapban és a honlapukon is havi rendszerességgel olvashatják magyar fordításban a megyeszékhely múltja iránt érdeklődők. Ungvár mai lakói számára elveszett múlt feltárása meglepő mértékű érdeklődést váltott ki az ukrán nyelven olvasók körében, így a helytörténeti cikksorozatot Tetyana Literáti könyvek formájában kezdte kiadni. Az első ukrán nyelvű könyve Elvesztett Ungvár – Valós történetek címmel 2017 decemberében látott napvilágot, majd 2018 májusában megjelent a második Elvesztett Ungvár – Séta az óvárosban című kötet. Ezt követően 2020-ban anyaországi finanszírozással sikerült a magyar olvasókat is megörvendeztetni Literáti Tetyana első magyar nyelven kiadott könyvével, amely a Kárpátaljában korábban megjelent, Rehó Viktória által lefordított érdekesebb, magyar vonatkozású cikkekből lett összeállítva, Elvesztett Ungvár – Múltidéző séta Ungváron címmel. Azóta a szerző két újabb kötetet is megjelentetett az Elvesztett Ungvár sorozatban, ukránul. A harmadik kötet, Szakmák és iparosok címmel még 2020 nyarán látott napvilágot, ennek újabb, ezúttal kétnyelvű kiadását mutatták be december 20-án az Ungvári Nemzeti Egyetem Hungarológiai Központjában, amely eseményt a könyvben szereplő családok leszármazottai is megtiszteltek jelenlétükkel.
Zubánics László történész, az UNE Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszékének vezetője, Berta Eleonóra, a Hungarológiai Központ igazgatója és Vida László ungvári magyar konzul köszöntötte a megjelenteket. Vida László elmondta, hogy idén Magyarország Ungvári Főkonzulátusának öt könyvkiadási projektje volt. A mostani kötettel az volt a céljuk, hogy az eredetileg ukrán nyelven megjelent könyvet magyar nyelven is hozzáférhetővé tegyék. „Ez a könyv bemutatja azt a multikulturális, soknemzetiségű, színes kárpátaljai térséget, illetve annak a fővárosát, amely részben már eltűnt, de a nyomai még fellelhetőek. Nagyon fontos, főleg a jelenlegi időszakban, amikor Ungváron és egész Kárpátalján látjuk magunk körül, hogy változik ez a régió, változik a népesség. Nagyon sok új lakó jelenik meg ebben a térségben. Fontos, hogy a történelmi emlékeket megőrizzük, ezeket fel tudjuk mutatni…” – fogalmazott Vida László.
A kétnyelvű helytörténeti könyvet tudományos és könyvészeti szempontból is értékelte Zubánics László. Megtudhattuk, hogy a szerző a levéltári kutatások mellett felkereste a könyv főszereplőinek, Ungvár egykor ismert alakjainak leszármazottait, a velük készült interjúknak köszönhetően újabb adatok, valamint sok korabeli, eddig publikálatlan fotó került elő.
A szerző párhuzamosan magyarul és ukránul is elmondta gondolatait a könyvbemutatón megjelenteknek. „A könyv első kiadásának bemutatóján, 2020 nyarán, maszkokban álltunk az ungvári vár udvarán. Akkor úgy látszott, hogy semmi szörnyűbb már nem történhet velünk. Nem tudhattuk, hogy mi vár ránk. Ez a két év nehéz volt a számomra, de próbálok tovább kutatni és nagyon örülök, hogy ez a könyv új életet kapott, és a magyar olvasók számára is elérhetővé vált” – fogalmazott Tetyana Literáti, majd köszönetet mondott Bacskai József főkonzulnak és az ungvári magyar főkonzulátusnak a támogatásért, Makusina-Rehó Viktóriának, a fordítónak, Sterr Attila szerkesztőnek és mindazoknak, akik részt vettek a magyar fordítás és a kétnyelvű könyv létrehozásában.
A fordító Makusina-Rehó Viktória elmondta, hogy nem volt egyszerű a feladata, a szerző többnyire magyarul írott levéltári forrásokkal dolgozik, amit ő lefordít ukránra, ezt kell végül visszafordítani magyarra. Gyakran meg kellett nézni az eredeti forrást is a pontos magyar fordítás érdekében. A mostani kötetben az ungvári szeszgyárról szóló fejezet magyarra fordítása jelentette a legnehezebb feladatot Viktóriának, aki viccesen megjegyezte, hogy a fordítás olyan, mint a nő: „Vagy hű, vagy szép.” Ez esetben elsősorban a szöveghűségre törekedett, amelyet utólag Sterr Attila szerkesztő igyekezett olvasmányosabbá tenni.
Makusina-Rehó Viktória, Sterr Attila és Tetyana Literáti
Érdekességként kiemelte a könyvből, hogy már száz évvel ezelőtt is volt tömegközlekedés Ungváron, voltak buszok, buszjegyek, jegyellenőrök, amit manapság már nem tudnak úgy megvalósítani. Érdekességként elmondta, hogy az ungvári reptérről 1929 májusától hat óra alatt lehetett eljutni Prágába, repülővel. Volt járat például Kassára, Pozsonyba, Brnóba. 1940-től vasárnap kivételével, napi rendszerességgel Ungvár‒Kassa‒Budapest járat repült.
A kötet főszereplőinek leszármazottai közül Tóth Gabriella dédnagyapjának Kavasch Ernő építészmérnöknek a családban élő emlékéről beszélt, aki az ungvári vasútállomást, majd fiával Sándorral számos, jól ismert történelmi épületet tervezett és épített Ungváron. Elmondta, hogy a könyvből nagyon sok olyan részletet is megtudtak a családjukról, amelyről eddig nem is hallottak, mindez Tetyana kutatómunkájának az eredménye. Dunda-Keresztury Márta, Keresztury Imre borbély és fodrász lánya a Keresztury fodrászdinasztia történetéről, személyes emlékeiről beszélt. Viktor Mihovics képzőművész nagyapjára, Vaszil Mihovicsra emlékezett, aki az ungvári siket gyerekek iskolájának növendékeit tanította kosárfonásra. Mindannyian köszönetet mondtak a szerzőnek, aki alapos és kitartó munkával tárta fel az esetenként általuk sem ismert tényeket családjuk történetének részleteit. Az utódok sokfelé élnek a világban, akad aki csak magyarul, mások csak ukránul beszélnek, emiatt is fontos a két nyelven megjelent kiadvány – emelte ki Viktor Mihovics.
A könyvbemutató dedikálással és kellemes múltidéző beszélgetésekkel ért véget.
A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye szemináriumának Ungvárra történő áthelyezésének 245.-ik évfordulója alkalmából rendeztek könyvbemutatóval egybekötött konferenciát az Ungvári Boldog Romzsa Tódor Görögkatolikus Teológiai Akadémia és Papnevelő Intézetben. 1771-ben Mária Terézia apostoli királynő kérésére XIV. Kelemen pápa felállította a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét, amelynek székhelye 1775-től Ungvár lett, majd 1778-ban a görögkatolikus szeminárium is Ungvárra költözött. Ezen évforduló kapcsán került bemutatásra Boda Attila-Szögi László Az ungvári görögkatolikus szeminárium növendékei az 1778-1852-es években című kiadvány. A könyvet Szolánszky Ágoston, az akadémia tanára mutatta be. Felszólalásában kiemelte, a szemináriumban eltöltött évek meghatározóak voltak minden diák számára. A történeti Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye papi névtára kötetet Bendász István kanonok gyűjtése alapján Marosi István atya, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium igazgatója, valamint Marosi Anita kutató, a Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár igazgatója állította össze. A kiadvány több mint 7 500, a kezdetektől 1949-ig valaha élt és szolgált áldozópap életrajzi adatait tartalmazza. A rendezvényen jelen volt Nílus Luscsák püspök, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye apostoli kormányzója, aki felszólalásában kiemelte, Bendász István gyűjtése felbecsülhetetlen érték az egyházmegye számára. Bendász István egyháztörténész, parochus, kanonok neve többek között helytörténeti munkái révén vált ismertté. Az 1940-es években az egyházak üldözésének folyamata őt is elérte, 5 évig Karagandában raboskodott. Sok éves levéltári kutatásait tartalmazó hagyatéka csodával határos módon menekült meg és maradt az utókorra.
A történeti Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye papi névtára című kiadványt, mely Bendász István görögkatolikus kanonok több évtizedes kutatómunkáját tette mindenki számára hozzáférhető közkinccsé, Beregszászban, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégiumban mutatták be. Az egyházmegyében valaha élt és szolgált áldozópapok életrajzát a hitvalló Bendász István 1943-tól gyűjtötte, mely gyűjtemény feldolgozását, több mint 7 500 adatlapot a Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár vállalta magára. Az így elkészült kiadvány a kezdetektől 1945-ig tartalmazza a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye papjainak életrajzi adatait, s ez lett a Bendász-hagyatéksorozat negyedik kötete.
Marosi István atya, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium igazgatója köszöntötte a könyvbemutatón megjelenteket, majd Demkó Ferenc püspöki helynök, a Beregszászi Magyar Esperesi Kerület vezetője köszöntőbeszédében kiemelte: „Ez a kötet az élő tanúja, hogy mennyi ezernyi szállal, hajszálgyökérrel vagyunk mi ebbe a földbe, ennek a földnek a szellemi örökségébe belegyökerezve. Ezt tőlünk senki sem tudja elvenni, ez a múltunk, és ez kell, hogy erőt adjon nekünk a jelenben, és biztatást a jövőre…” – fogalmazott a helynök atya, majd a görögkatolikus egyház hagyományai szerint karácsony böjtjének első napján meggyújtotta a hat gyertyából álló görögkatolikus adventi koszorú első gyertyáját.
Bacskai József ungvári magyar főkonzul kiemelte: „A történelem csak akkor válik érthetővé, ha a nagy események mögött mindig meglátjuk a kisembert, aki az adott kort formálta, élte – és ami a Kárpát-medencének ezen a részén gyakran megtörtént –, el is szenvedte azt. Ebbe a velünk élő múltba, a személyes történelembe enged betekintést ez a ritka és különleges kiadvány, amelyet ma bemutattak” – fogalmazott a magyar diplomata, aki elmondta, büszke arra, hogy a kutatómunkát és a kiadvány megjelenését a magyar kormány, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium is támogatta.
Marosi Anita és Iván Gábor rövidfilmje bepillantást nyújtott abba a heroikus munkába, amely következtében a kötet létrejött. Majd szakmai szempontból elsőként dr. Janka György teológiai tanár, egyháztörténész, okleveles levéltáros, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára értékelte a Bendász-hagyaték sorozat negyedik kötetét. „Óriási jelentőségű a görögkatolikus egyházunk számára ez a kötet, hisz több mint 7 500 adatlapot dolgoztak fel” – fogalmazott az egyháztörténész. Janka György elmondta továbbá, hogy ez esetben a történeti Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyéről van szó, aminek a története a XIV. századra nyúlik vissza, a Munkács–Csernekhegyi monostor köré szerveződött és abból fejlődött ki. Egy 125 éves folyamatnak kellett lezajlania ahhoz, hogy 1771-ben Mária Terézia apostoli királynő kérésére XIV. Kelemen pápa felállítsa a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét, amelynek székhelye 1775-től Ungvár lett, és 13 vármegyére terjedt ki, több mint 700 parókia tartozott hozzá. Mára négy újabb egyházmegye tekintheti anyaegyházának.
Bendász István 11 x 21 cm-es lapocskákra, úgynevezett kutyanyelvekre jegyezte le a papi életrajzokat. „Hála Istennek, hogy a Bendász-hagyaték és ezen belül is ezek a bizonyos kutyanyelvek túlélték a sok viszontagságot, az illegalitás éveit, a rágcsálók étvágyát, és megmaradtak…” – fogalmazott Janka György, köszönetet mondva Marosi Anitának a hatalmas munkáért, amit a kutyanyelvek feldolgozásával és az életrajzok leírásával elvégzett.
Dr. Szakál Imre docens, főiskolai tanár, történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára értékelésében rámutatott: „Ha böngésszük ezeket a névsorokat, akkor felsejlik bennünk a rendkívül kiterjedt hálózatossága ennek az egyházmegyének, amely megnyilvánul a régiók közötti, kulturális intézmények közötti és papi családok közötti kapcsolatokban. Ha ebből készülhetne egy adatbázis, amelyben jól elkülöníthetők a különböző adatok, akkor ezt a hálózatosságot akár vizualizálni is lehetne, és ez nagyon hasznos segítség lenne a térség történetét kutatóknak, a családfakutatóknak, a településtörténészeknek és az egyháztörténészeknek is” – fogalmazott a történész.
Dr. Molnár D. Erzsébet történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárának moderálásával folytatódott a könyvbemutató, melynek során Marosi István atya és felesége, Anita beszélt a munkáról, a fényképek felkutatásáról, amelyeket a fényképezés feltalálását követő korszakban élt papok életrajza mellett már közöltek a könyvben. Elmondták, hogy terjedelmi okok miatt nem minden adat került bele a könyvbe, ugyanakkor Excel-táblázatukban a kimaradt adatok is megtalálhatók, ha valakit érdekel egy pap részletesebb élettörténete. A szerzők végül válaszoltak a népes közönség kérdéseire.
A könyvbemutató végén Petro Beres általános helynök, az Ungvári Boldog Romzsa Tódor Görögkatolikus Teológiai Akadémia és Papnevelő Intézet rektora elmondta, most először nemcsak a magyar esperesi kerület, hanem az egész munkácsi egyházmegye egyszerre kezdi a karácsonyi böjtöt. A 2023-as év valószínűleg arról lesz emlékezetes, hogy ekkortól minden görögkatolikus egyszerre ünnepli a karácsonyt. A bizánci hagyományban a karácsonyi böjt negyven napig tart. „Mindez azért van, hogy új ember szülessen bennünk, valami szép és új” – fogalmazott a rektor, majd Nílus püspök nevében főpapi oklevéllel tüntette ki a papi névtár összeállítása során, az írott dokumentumok feldolgozása terén kifejtett tevékenységéért Marosi Anitát.
Több éves munka eredményeként elkészült A történeti Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye papi névtára. A szerkesztők a kötetet Bendász István kanonok gyűjtése alapján állították össze. Az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégiumban tartott könyvbemutatón Bacskai József, ungvári magyar főkonzul beszédében hangsúlyozta: egy különösen értékes adatokat tartalmazó kiadvány látott napvilágot. A könyvbemutatón Demkó Ferenc, helynök rámutatott: a kötet annak a bizonyítéka, hogy a görögkatolikus egyháznak évszázadok óta meghatározó szerepe volt ebben a régióban. Bendász István görögkatolikus kanonok a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye XX. századi történetének meghatározó alakja, aki egész életében gyűjtötte az egyházmegyére vonatkozó adatokat, az egyházmegyében valaha élt és szolgált áldozópapok életrajzát. Bendász István az 1980-as évek folyamán szerette volna megjelentetni gyűjteményét. Ez azonban nem sikerült. Hagyatékát fia, Bendász Dániel atya az Ortutay központban helyet kapott, az édesapjáról elnevezett könyvtárnak adományozta. 2020-tól itt zajlott a papi adatlapok rendszerezése, katalogizálása és a kibővített életrajzok elkészítése fényképekkel kiegészítve. Ez teszi igazán értékessé a kötetet nem csak a görögkatolikus papság, a hívek, hanem mindenki számára, aki kutatni szeretné, vagy jobban megismerni Kárpátalja történetét. Bendász Istvánt, akár csak a többi görögkatolikus papot üldözték a szovjet hatóságok. 5 évet töltött a Gulágon. Könyvtárát és az összegyűjtött iratokat a házkutatások miatt gyakran más családoknál, vagy rejtekhelyeken, például dupla mennyezet alá rejtette el. Hagyatéka a csodával határos módon menekült meg és maradt az utókorra.
November 8-án a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjában mutatták be Beregszászi Anikó és Dudics Lakatos Katalin, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológia Tanszékének oktatói Huszonkettő. A kárpátaljai magyar anyanyelvi nevelés 22 évének története című monográfiáját.
Új helyszínen, egy impozáns és tágas termekkel rendelkező épületben kezdte meg szeptemberben az új tanévet az MCC Beregszászi Képzési Központja, melynek programjai egyre jobban felkeltik a helyiek érdeklődését, és nagy népszerűségnek örvendenek a kárpátaljai fiatalok körében. A számos kurzus és tehetséggondozó foglalkozás mellett a Központban kéthetente különböző szakemberek tartanak aktuális témákat érintő előadásokat, workshopokat vagy éppen könyvbemutatót. Október 27-én Kálnoky Boris, az MCC Média Iskola vezetője látogatott el Beregszászba, hogy a vidékünkön is bemutassa az Őseim földje – A Kálnoky család története című legújabb könyvét. A székely apa és sziléziai anya fiaként 1961-ben Németországban született Boris életútja és könyve hamar megérintette a jelenlévőket, hiszen az üzenet, mely szerint járjunk bármerre a világon, a hazatérés és a gyökerekhez való ragaszkodás meghatározó jelentőséggel bír – ezt pedig megannyi kárpátaljai magyar érzi át napjainkban is.
A nagy sikerű könyvbemutató után ezúttal két kárpátaljai szakember idén januárban megjelent könyvét ismerhették meg az érdeklődők. A rendezvény kezdetén Dobsa Beáta, az MCC Beregszászi Képzési Központjának vezetője köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy bár az időjárásra az igazi őszi hangulat jellemző, ezzel az alkalommal sikerül egy kis napfényt csempészni a mindennapokba, hiszen egy „nagyon érdekes, tartalmas és hasznos könyvvel gazdagodhatott a kárpátaljai közösség”. Dobsa Beáta hozzátette, bízik abban, hogy az este folyamán nemcsak mint diákok, szülők vagy tanárok, hanem mint kárpátaljai magyar emberek is fontos tudásanyaggal gazdagodnak.
A kötet a kárpátaljai magyar anyanyelvi nevelés elmúlt huszonkét évének főbb irányvonalait, változásait és eredményeit mutatja be, emellett összegzi a helyi magyar oktatástervezés anyanyelvoktatási koncepcióját, módszereit, azok eredményességét, valamint az oktatás szereplőinek nyelvi attitűdjeit. Maga a cím – Huszonkettő – is érdekes: mint kiderült, szándékosan áll egyetlen szóból, ugyanakkor kicsit drámai hatást is kelt, hiszen 2022 egy olyan év volt, amikor minden megváltozott. „A háború kitörése után az ember végiggondolta azt, hogy mivel foglalkozhat a jövőben. Ennek a gondolatnak a mentén állítottuk össze az elmúlt két évtized kutatási eredményeit a nyelvi tervezés, a nyelvi attitűd és az anyanyelvoktatás módszertani megújításának és eredményeinek összefoglalója ez a kötet” – mondta Dudics Lakatos Katalin.
„A kárpátaljai magyar közösségnek története során ritkán volt alkalma az élet napfényes oldalán sütkéreznie. A magyar nyelvű iskolahálózat kiépítése volt az egyik olyan kapaszkodó, ami a megmaradást, a nyelv és a kultúra megőrzését volt hivatott segíteni a régióban. A magyar közösség Ukrajnában már a háború kitörése előtt is nehéz oktatáspolitikai körülmények között volt kénytelen megharcolni a napi politikai és egyéb harcait ezen oktatási hálózat megtartásáért. A ritka napfényes pillanatok közé tartoznak az elmúlt 22 évből a 2000-es évek óta az anyanyelv oktatásának megújításáért tett erőfeszítések. Annak a felismerése, hogy nagyon nem mindegy, hogy az iskolai anyanyelvoktatás tartalmában mi VAN és mi NINCS, mi AZ, ami hasznosítható tudást közvetít(het) és a magyar nyelv megmaradásához és presztízsének emeléséhez hozzájárul(hat) a régióban” – áll a kiadvány előszavában.
„A könyvben az elmúlt 22 év hullámhegyeit és hullámvölgyeit írtuk körül, azokat a dolgokat, amelyek a kárpátaljai magyar anyanyelvi oktatásban történtek” – fogalmazott Beregszászi Anikó, aki kifejtette a hozzáadó (additív) szemléletű anyanyelvoktatás kidolgozásának jelentőségét, mellyel egy időben megindult az ehhez kapcsolódó új magyar nyelvtankönyvek kiadása is. „Ezeket eljuttattuk az iskolákba, és volt olyan időszak – ez a 2010-es évekre ért be –, amikor Magyarországon és az összes határon túli régióban minket tanítottak, mi voltunk a példa, minket hoztak fel, hogy így is lehet csinálni” – konstatálta egy „hullámhegyre” reflektálva a szerző.
A Rákóczi-főiskola Filológia Tanszékén és a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontban az elmúlt két évtizedben köztudottan olyan nyelvészeti alapkutatások folynak, amelyek eredményei az ukrajnai, a magyarországi, valamint a nemzetközi tudományos közéletben elismertek. Cél az anyanyelvdomináns kétnyelvűség kialakítása, ami az anyanyelv mellett az államnyelv és egy idegen nyelv ismeretét jelenti.
„Ha a könyv hasznosságát kellene megfogalmazni, akkor úgy gondolom – vagy remélem –, az abban rejlik, hogy úgy segít alakítani a tantárgy-pedagógiai szemléletet – vagy ahogyan itt, Kárpátalján mondják a módszertani szemléletet –, mindenkiét, aki tényező az oktatásban, a tanulótól a magyar szakos hallgatón át a magyartanárig vagy a tudósig, hogy az elmúlt huszonkét évnek a kárpátaljai magyar közösségről szóló tudományos eredményeit szintetizálja, és olyan utat próbál javasolni az anyanyelvi nevelésben, amely egybeesik a közösség hosszú távú céljaival: a nyelvnek, a kultúrának a megőrzése, az anyanyelv minél több színtéren való használatának a megalapozása” – hangsúlyozta Beregszászi Anikó, hozzátéve: egy dolga van a magyartanárnak az iskolában: az anyanyelvi otthonosságérzet kialakítása, ami annyit tesz, hogy a beszélő tudjon, akarjon és lehetősége is legyen az anyanyelvét használni minél több helyzetben, minél több színtéren, és ehhez minél pozitívabb attitűd, az adott nyelvnek minél nagyobb presztízse tartozzon az adott beszélő kompetenciájába.
A kiadvány elektronikus formában elérhető a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola honlapján, míg a nyomtatott verzióba az főiskola, valamint az MCC beregszászi központjának könyvtárában lapozhatnak bele.
