Március 15-e alkalmából együtt emlékezett Técső magyarsága az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire. Az országban kialakult háborús helyzetből adódóan idén is csendeskoszorúzással méltatták a forradalmi ifjakat a város központjában található Kossuth-szobornál. Az eseményen a városban működő egyházi, civil és oktatási intézmények vezetői, közösen helyezték el az emlékezés koszorúit. Sari József, a KMKSZ felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke szerint: a márciusi ifjak szabadságszeretete példaértékű, amelyből minden korban erőt lehet meríteni.
Balogh Líviával, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnökével az ungvári járási magyarság helyzetéről és a háborús körülmények közötti mindennapokról beszélgettünk.
‒ Az elmúlt két év rendkívül nehéz volt a kárpátaljai magyarság számára is az országban dúló háború miatt. Milyen az ungvári járási magyarság helyzete?
‒ Az Ungvári járásban sem különb a helyzet, mint a megye többi területén. Ezt az időszakot át kell vészelnünk. Sok család hiányzik most közülünk az ismert okokból. Az az igazság, hogy a háborúra senki nem számított. Nagyon váratlanul ért mindenkit. De minden nehézség ellenére igyekeztünk megtartani a közösségeinket, a háború alatt sem engedtük el a kezüket.
‒ Milyen új problémák, kihívások jelentkeztek a háború kitörése óta?
‒ A két év Covidot követően a háború kitörésével új feszültségek jelentek meg az emberek életében. Tömegesen érkeztek belső-ukrajnai menekültek a vidékre, így azt a humanitárius munkát kezdtük el megerősíteni, amely által ezeket az embereket segíteni tudtuk. Az ungvári járási kis falvakba rengeteg menekült család érkezett. Felmértük, hogy a járásban a kistérségek, illetve a különböző települések hogyan tudnak megbirkózni a „rájuk zúduló”, tömegesen érkező menekültekkel. Voltak, akiknek a testvértelepülési segítségnyújtás adott volt, de volt sok hely, ahol nem volt a településeknek jól kiépült külföldi kapcsolatuk, ott igyekeztünk támogatókat találni. A Covid ideje alatt is segítettük a települések egészségügyi intézményeit gyűjtések és különböző felajánlások által, most is ugyanúgy igyekeztünk segíteni. A nehézségek folyamatosak. Tavaly az áramkimaradás nehezítette az oktatási intézmények munkáját. Generátorokat, aggregátorokat igyekeztünk eljuttatni a különböző intézményekhez. De voltak pozitív eredmények is. A háborús időszak ellenére két művészeti iskolát is sikerült beindítani a járásban: az egyik a nagydobronyi, a másik pedig a szürtei, amely ma már közel száz gyermeket foglalkoztat. Kardosné Gyurkó Katalin, valamint Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő, Bajusz Veronika felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár segítségével mind a nagydobronyi, mind a szürtei művészeti iskolába sikerült laptopokat és hangszereket szállítanunk, valamint logopédusok is érkeztek velük, akik a ráti gyermekotthon lakóival foglalkoztak. Mindig dolgozunk azon, hogy segíthessünk ott, ahol szükség van rá.
‒ A nehézségek ellenére hogyan igyekszik a KMKSZ az Ungvári járásban összetartani a közösségeket? Hogyan lehet ebben a nehéz helyzetben helytállni?
‒ Ma az a legfontosabb, hogy megmaradjanak a közösségeink még akkor is, ha a jelenlegi körülmények között ezek fogyó létszámúak. Szövetségünknek ‒ amely idén harmincöt éves ‒ az is fontos prioritás, hogy meg tudjon maradni legitimnek, a következő időszakban szeretnénk megtartani minden alapszervezetünkben az éves üléseinket, valamint ezeket járási és megyei szinten is. Sajnos sokkal szűkebb lehetőségeink vannak most rendezvényszervezésre, mint az elmúlt évek során. Már a Covid idejében is jelentősen csökkent a programok száma, hiszen a karanténkorlátozások miatt ezeket nem tudtuk megvalósítani. Most pedig kegyeleti okok miatt semmi olyan rendezvényt nem tartunk, amely sérthetné azon családok helyzetét, akiknek családtagja a fronton teljesít szolgálatot. Igyekszünk visszafogott kulturális programokat szervezni, mint a március 15-i, augusztus 20-i, valamint a málenkij robot áldozataira csendes főhajtással emlékeztünk. Ezenfelül Csapról a nyár folyamán ismét nyaralhattak gyerekek Zánkán Bicske város felajánlása jóvoltából. A Kárpátaljai Népfőiskola szervezésében tavaly is jártunk Lakiteleken. Ellátogatott hozzánk Tóth Péter Lóránt versvándor, akinek köszönhetően több járás magyar iskolájába eljutott az általa bemutatott verses előadás. Ezenkívül a járásban adventi kézműves-foglalkozásokat is szerveztünk, ugyanis nagy igény mutatkozott rá a közösségekben. De a Teleki László Alapítvány jóvoltából a borsi Rákóczi-kastélyban megrendezett versenyre való kijutását is több alkalommal segítettük a különböző tanintézmények gyerekeinek.
‒ Hogyan alakult a KMKSZ tagságának száma az Ungvári járásban az elmúlt két évben?
‒ Az Ungvári járás 31 alapszervezetet foglal magába. Pontos számokat még nem tudok mondani, most zajlik a tagnyilvántartás begyűjtése. Sajnos az elmúlt időszakban csökkenő tendenciát mutat az alapszervezeteink tagságának száma. De mindezek ellenére igyekszünk összetartani és segíteni a közösségeket.
‒ A nehéz mindennapok ellenére sem lehet azonban tétlenkedni. Melyek most a legfontosabb prioritások?
‒ Nagyon sok fiatal, ifjúsági közösség fogyatkozott meg. Akik itthon maradtak, azok inkább az idősebb és a nyugdíjas korosztály, akik össze tudják fogni az itthon maradt közösséget. De igény van a találkozásra. Csapon nagyon aktív a nyugdíjaskör, a tagjai rendszeresen összejárnak, szőnek, kenyeret sütnek, kórusfoglalkozást tartanak. Létrejött egy új szervezet is az Ungvári járásban, a gazdaasszony-tagozat, ami szintén jó lehetőség arra, hogy összébb hozza a közösségeket. Kapaszkodnunk kell a pozitívumokba. Az elmúlt éven a felső-Tisza-vidéki keresztszemes hímzést hungarikummá nyilvánították, s ennek köszönhetően a Népfőiskola Hrivnák Tünde divattervezővel készíttetett egy harmadik kollekciót, amely Londonban debütált. A Népfőiskola által megalakult a hímzőkör is. A KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezete pedig aktívan együttműködik a Népfőiskolával. Idén újra megtartottuk a magyar kultúra napi rendezvényt. A legfontosabb kérdések között azonban most az 5 km-es határzónákban való mozgás szerepel. Ebben is igyekszünk tájékoztatást adni a közösségeinknek. Az ungvári magyarság jelentős része beletartozik majd ebbe az övezetbe. S mivel ez korlátozhatja a szabad mozgást a megyén belül is, így ez most mindenképp nagyon fontos kérdés.
‒ Hogyan látja az idei évet? Vannak-e tervek, amelyeket szeretnének megvalósítani idén?
‒ Szeretnénk a jövőben is kisebb kulturális eseményeket szervezni. Nem feltétlen koncertekre gondolok. Terveink vannak, de persze látjuk majd, hogy hogyan engedi a politikai és az aktuális helyzet. Abban hiszünk, hogy helyi programok köré jobban épülnek közösségek. Számunkra a közösségszervezés elsőrendű feladat. De nem szeretnénk elengedni azok kezét sem, akik a jelenlegi helyzetből adódóan nem tudnak most itthon lenni. Várják őket vissza közösségeink.
‒ Ön a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjeként is tevékenykedik. A régiót tekintve melyek azok a főbb kérdések, amelyekért az elmúlt egy-két évben küzdöttek akár megyei szinten?
‒ Az ungvári járási magyarság gondjai politikai területen ugyanolyanok, mint az egész megyében. Tehát minden magyar közösségnek ugyanaz a problémája: a magyar oktatás megőrzése, a magyar nyelv, a magyar kultúra szabad használata Kárpátalján. Erre vonatkozólag születtek pozitív lépések az elmúlt időszakban, hiszen a múlt év végén elfogadtak egy új törvényt, amely hét másik törvényt érintve visszaad valamit a jogszűkítésekből, de nem teljes körű még a jogbővítés. Az alapvető kérdés, hogy megmaradhat-e a magyar nyelvű oktatás teljes vertikuma. Különböző kérdésekkel fordulnak hozzánk a kistérségek is, s amiben lehet, igyekszünk segíteni, többek között rengeteg embernek segítettünk egészségügyi támogatásban: súlyos betegeknek, rászorulóknak. Mindezen segítségnyújtás egy részét a KMKSZ keretéből, valamint a Kárpátaljai Megyei Tanács által tudtuk finanszírozni. De például Fodor Gusztáv közreműködésével, anyaországi önkormányzatok által is több településen tudtunk humanitárius szállítmányt átadni a rászorulóknak. Hiszünk abban, hogy ahol a szükség, ott a segítség, mi ebben is igyekszünk a híd szerepét betölteni.
Kudron Zoltánnal, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének ügyvezető alelnökével, a KMKSZ Nagyszőlősi Városi Alapszervezetének elnökével a 2023-as évről beszélgettünk. A középszintű szervezet 24 alapszervezetet foglal magában, a múlt évi adatok szerint összesen 8 387 taggal.
– Elöljáróban érdekelne, hány tagja volt a középszintű szervezetnek a háború kitörése előtt, és hány háborús menekült távozott külföldre?
– A harcok kirobbanása előtt mintegy 9 500 főt számlált a szervezet, mára kb. 10-15 százalékkal csökkent a taglétszám: voltak, akik a háború kitörése után menekültek el, általában egész családok, mások pedig azóta települtek ki a vendégmunkásokként dolgozó családfőkhöz.
–Miként tudja a KMKSZ a jelenlegi helyzetben szolgálni az ugocsai magyarságot?
– Előbb a Covid–19-járvány, majd a háború kitörése erősen rányomta a maga bélyegét a KMKSZ tevékenységére. A kulturális rendezvényeink minimalizálódtak. Továbbra is megtartjuk nemzeti ünnepeinket, megemlékezéseinket, ám ezek koszorúzásokra és legfeljebb egy odaillő vers elszavalására korlátozódnak, a tagság széles körű bevonása nélkül, a málenkij robot áldozatai előtt pedig csak koszorúzással hajtunk fejet. A két megyei szintű rendezvény közül a nagypaládi trianoni megemlékezés keretében minimális kulturális programra került sor (szavalat, ének előadása), az október 6-i nagyszőlősi megemlékezésen pedig Panyi Miklós államtitkár tartott rövid beszédet, majd a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola növendékei adtak elő egy húszperces irodalmi összeállítást. Rendezvényeink sorában pedig még megemlíteném, hogy a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában a KMKSZ helyi alapszervezetének a szervezésében Mikulás-napi ünnepségre került sor, melyen Magyarország Beregszászi Konzulátusa mindegyik tanulónak ajándékcsomaggal kedveskedett.
–Mit tesz a KMKSZ politikai téren az ugocsai magyarságért?
– Mind a négy kistérségi tanácsban képviseltetjük magunkat. A tiszapéterfalvaiban a KMKSZ-frakció alkotja a többséget, így könnyebben tud megoldást találni a helyi magyarsággal kapcsolatos kérdésekre. A tiszaújlakiban erős KMKSZ-képviselőcsoport tevékenykedik, még ha ellenzékben is politizál. A királyháziban ugyancsak ott vagyunk. A nagyszőlősiben pedig – bár csak hárman alkotjuk a frakciót – tekintélyünk van, a hat szakbizottság közül kettőnek körünkből kerülnek ki a vezetői: én a költségvetésit vezetem, Bánik József nagyszőlősi vállalkozó pedig a szociális-egészségügyit. Képviselőcsoportunk elérte, hogy igazgatót jelölhetett a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola élére, Nyibilevics Mónika magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő személyében, aki korábban igazgatóhelyettes volt, s ő lett az iskola új vezetője. A KMKSZ-frakció munkájának köszönhetően gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a városi alapszervezet és az iskola között, nagyobb pénzösszeget tudtam kieszközölni a városi tanácstól a tanintézet számára, amit a folyosók paneljeinek az újrafestésére, valamint a lemeszelésükre fordítottak.
Jórészt a magyar iskolák, iskolai tagozatok biztosítják a kárpátaljai magyarság jövőjét, nyelvünk, kultúránk fennmaradását, ezért a KMKSZ a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséggel karöltve támogatja a tanintézményeket. De ugyancsak fontos, hogy a KMKSZ a tanácsokban is képviseltesse magát, mert csak akkor tehetünk valamit a magyar közösségekért, ha részt veszünk az önkormányzatok munkájában, hallatva ott a szavunkat.
Ukrajna útja az EU felé Volodimir Zelenszkij elnök csapata, védőink és az egész ukrán nép nagyszerű munkájának köszönhetően vált nyitottá – írja a megyei adminisztráció oldala.
A nemzeti kisebbségek jelentős szerepet játszottak abban, hogy megszületett az a történelmi döntés, amellyel megkezdődtek országunk európai uniós csatlakozásáról szóló tárgyalások.
„Január 16-án abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Oljha Sztefanisina, Ukrajna európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettese nevében köszönőleveleket adhattam át a térség magyar közössége vezetőinek” – közölte Viktor Mikita. Oklevelet kaptak továbbá a Beregszászi járás egyes kistérségeinek vezetői is.
A karácsonyra való készülődés reménnyel teli meghitt hangulata varázsolt igazi csodát a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermébe, ahol december 21-én a Latorca-parti város magyarsága együtt ünnepelte a szeretet ünnepét.
Az immár ötödik alkalommal megrendezett munkácsi magyarok karácsonyi ünnepsége kezdetén a Munkácsi 1. Sz. Zrínyi Ilona Cserkészcsapat fiatal cserkészei díszes mécsesekkel a kezükben vonultak be a terembe, és sorra gyújtották meg az adventi koszorú hitet, reményt és örömet szimbolizáló gyertyáit az Isten szeretetének üzenetét magában hordozó betlehemi békelánggal.
Az elcsendesedés pillanataiban Gulácsy Dániel református lelkipásztor János evangéliumának 14. fejezetéből vett 27. igeszakaszán keresztül – „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja” – fogalmazta meg gondolatait a közelgő ünnep kapcsán, majd Resch Tamás római katolikus káplánnal közösen Isten gazdag áldását kérték a jelenlévőkre.
Ezt követően az ünnepség szervezői nevében Korolyova Erzsébet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Munkácsi Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy az idei karácsonyi ünnepség mottójaként a békés karácsonyt választották, hiszen, mint magyarázta: ha megkérdeznénk az embereket, hogy jelenleg mire vágynak a legjobban, nagy arányban válaszolnák azt, hogy a békére. „Mi, civil kisemberek imádkozhatunk a békéért és megpróbálhatunk magunk körül békét teremteni; először a lelkünkben, utána a környezetünkben. A munkácsi magyarok karácsonyi ünnepsége is azt a célt tűzte ki, hogy ebben a nehéz időben a béke és a szeretet egy kicsiny szigete legyen” – emelte ki Korolyova Erzsébet.
„Nem tudnám megmagyarázni miért, de biztos vagyok abban, hogy ha tiszta szívvel és hálatelt lélekkel töltjük el ezt a néhány órát, akkor ezzel mi is elősegítjük a béke beköszöntét. Nem tudom, és nem is akarom megmagyarázni, hogy miért érzek így, csak hiszek benne, mert hinni akarok” – hangsúlyozta az alapszervezeti elnök, majd felszólalását Wass Albert [Az elfeledett karácsony szellemében…] című művéből vett idézettel zárta: „Addig nem lesz békesség ezen a földön, amíg a szeretet uralma el nem érkezik.”
Magyarország ungvári és beregszászi külképviseleteinek nevében Kuti László ungvári magyar konzul mondott köszöntőt, melyet egy számára meghatározó karácsonyi élmény megosztásával kezdett: elmondta, hogy a II. világháborút megtapasztalt szülei Budapesten éltek, s ott töltötték 1944 karácsonyát is, amelyről később mindketten úgy emlékeztek vissza, hogy számukra az a bizonyos karácsony a remény ünnepét jelentette, „a reményt abban, hogy a szörnyű dolgok egyszer véget érnek, és elkövetkezik a béke: az a béke, amikor mindenki a saját életét nyugodtan és úgy élheti, ahogyan szeretné”. „Úgy gondolom, hogy ez az üzenet most, amikor már a második háborúban telő karácsonyra készülünk itt, a munkácsi magyar közösség tagjaival, ezek a szavak még most is aktuálisak, hiszen nekünk is van most miben reménykednünk” – szögezte le a magyar diplomata, hozzátéve, hogy amikor végigtekint a termet zsúfolásig megtöltő ünneplőkön, akkor úgy érzi, van alapja a reménységnek és a reménykedésnek. „Magyarország pontosan ezt a reményt próbálja erősíteni és táplálni akkor, amikor történetének legnagyobb humanitárius akcióját hajtja végre, gondosan ügyelve arra, hogy a segélyekből és támogatásokból ne csak a kárpátaljai magyarság, hanem az itt élő többi nemzetiség, sőt a hágón túliak is részesülhessenek” – tette hozzá Kuti László, majd a mihamarabbi béke eljövetelében bízó, reményekkel teli áldott karácsonyt kívánt mindenkinek.
Az adventi időszak elején a KMKSZ Munkácsi Alapszervezete a Munkácsy Mihály Magyar Házzal közösen alkotópályázatot hirdetett a helyi 6–18 éves gyerekek számára Békés karácsony címmel. A szervezők a rajzpályázatot ezúttal kibővítették, így mézeskalács-kompozíciókkal, valamint kreatív karácsonyi dekorációkkal is nevezhettek a fiatalok. December 18-ig összesen 63 alkotás érkezett be a Magyar Házba, melyeket kompetens zsűri értékelt a kreativitás, a kompozíció, a technikai kivitelezés és az egyediség alapján. Az első három helyezettnek Korolyova Erzsébet adta át a Budapesten élő Kisbalázs Csilla és M. Tóth Balázs által felajánlott értékes ajándékcsomagokat. Matl Péter Munkácsy-díjas kárpátaljai szobrászművész, valamint a Munkácsy Mihály Magyar Ház vezetősége két gyerek számára különdíjat adott át.
A díjátadást követő ünnepi műsort a Munkácsi Református Egyház Kisegyüttesének énekeselőadása kezdte, majd a legfiatalabbak, a Szent József Óvoda növendékei léptek színpadra. Somkó Karina, a Munkácsi 3. Sz. II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulója gimnasztika-előadást mutatott be, melyet a középiskola kiskórusának karácsonyi összeállítása követett. Ezután Kosztolányi Dezső Karácsonyi ének című verse hangzott el Éles Bernadett, a Rákóczi-középiskola diákja által, majd az intézmény Csillagfény betlehemes csoportja beregvidéki bábozós betlehemes játékot mutatott be, így a jelenlevők az énekek szövegei és a humoros pásztori játékok által is részesülhettek a karácsonyi csodában. Ezután Pliszka Katalin, a Rákóczi-középiskola tanulója Frédéric Chopin kilences számú noktürnjét játszotta el zongorán. Bakos Dóra, a Munkácsi Szent István Líceum diákja mély átéléssel szavalta el Dsida Jenő Közeleg az emberfia című versét, melyet a Munkácsi Szent Márton Plébánia gyermekkórusának előadása követett. Szabó T. Anna Ünnep című versét tolmácsolta a közönség felé Togyeriska Nikoletta, a Rákóczi-középiskola végzőse. Popovics Emese karácsonyi ének-citera összeállítása után a munkácsi egyházak kórusai közös kántálása zárta a programot. Az ünnepi műsor végén Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke osztotta meg ünnepélyes körülmények között is az örömteli hírt: „Köszönjük mindenkinek, aki szurkolt és kitartott: visszakaptuk az iskolánkat!” – reflektált arra, hogy a Munkácsi Városi-Járási Bíróság harmadszorra is kimondta: jogtalanul menesztették iskolaigazgatói posztjáról Schink Istvánt, s arra kötelezte a tanfelügyelőséget, hogy helyezzék vissza az igazgató urat tisztségébe.
Az este ezután baráti beszélgetésekkel folytatódott. A munkácsi magyarok karácsonyi rendezvénye megmutatta: azok társaságában kell megélni a szeretet ünnepét, akik a legfontosabbak számunkra. A karácsonyt pedig a szeretet és a vele együtt járó békesség teszi csodássá, s talán mindenki erre vágyik most a legjobban.
Magyarságismereti kalandjátékot hirdetett Magyarország Beregszászi Konzulátusa és II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete, melyre 2023. szeptember 27-én került sor a szakképzési intézet dísztermében. A játékon 22, kárpátaljai magyar gimnáziumok és líceumok tanulóiból álló, háromfős csapat vett részt.
A vendégeket, diákokat és kísérőtanáraikat Soós Katalin, a házigazda intézmény igazgatója köszöntötte, s elmondta, hogy iskolájukat Magyarország Beregszászi Konzulátusa kérte fel a vetélkedő megszervezésére. A szakképzési intézet tanáraiból álló kreatív csapat pedig legjobb tudása szerint úgy igyekezett azt megszervezni, hogy a nap végén minden résztvevő elégedetten és tele pozitív élménnyel mehessen haza. A vetélkedőjük célja nem a tudásfelmérés, hanem az, hogy a gyerekek a már meglévő magyarságismereti tudásuk mellé újakat szerezzenek, tanuljanak egymástól, ismerkedjenek, és közben jól érezzék magukat.
Az igazgató asszony tudósítónknak elmondta, nagyon örülnek, hogy huszonkét csapat jött el a kalandjátékra Ungvártól egészen Viskig. Kemény munka van mögötte, de ha a céljaik teljesülnek, több tudással és élményekkel mennek haza a tanulók, akkor megérte.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője kezdeményezőként és támogatóként megköszönte a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének, hogy helyszínt biztosított és megszervezte a kárpátaljai magyar líceumok és gimnáziumok 9‒11. osztályos tanulói számára meghirdetett kalandjátékot. A verseny kapcsán hangsúlyozta: „A résztvevők Magyarország és Kárpátalja kultúrtörténetével, történelmi és földrajzi nevezetességeivel, a magyar irodalom és nyelv sajátosságaival kapcsolatos ismereteiket tudják kamatoztatni. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a magyarság identitása, identitástudata minél erősebb maradjon itt, Kárpátalján. Ennek a legfőbb letéteményesei a fiatalok. Ezért most a fiatalokat céloztuk meg a rendezvénnyel, az ő ismereteiknek a fejlesztése, tudásuk, felkészültségük, Magyarországgal kapcsolatos ismereteik nagyon fontos garanciája annak, hogy ők magyar emberekként éljék majd lehetőség szerint az életüket. Bárhová is kerüljenek a világban, magyarnak tartsák magukat. Ehhez óriási segítséget nyújt és hatalmas bázis a kárpátaljai magyar iskolákban folyó magyar tannyelvű oktatás. A mostani rendezvény anyagi feltételeit a konzulátus, illetve Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma biztosította, a szakmai tudást és a szervező munkát pedig az itt élő magyar pedagógusok, akiknek ezt nagyon köszönjük” – fogalmazott a beregszászi magyar külképviselet vezetője, aki elmondta, hogy a Petőfi‒200 tematikus év jegyében a nagy magyar költő életművére egy, a teremben elhelyezett tablókiállítással igyekeznek felhívni a fiatalok figyelmét. A kalandjáték győztes csapatának tagjai pedig elutazhatnak majd egy budapesti, szervezett utazásra, ahol színházi programon is részt vehetnek majd, illetve megtekinthetik a magyar főváros nevezetességeit, a többiek pedig tárgyi nyereményekben részesülnek.
Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora a játékos vetélkedő kapcsán kiemelte: „A vetélkedőnek több célja van. Az egyik az, hogy a gyerekek megismerjék egymást, hiszen különböző intézményekből, különböző helyekről érkeztek, és a fiatalok között a kapcsolattartás, a kapcsolatok, az ismerkedés mindig izgalmas dolog. Ha ez össze van kapcsolva valamilyen játékkal, amelynek haszna is van, amiből tanulni is lehet, az kellemes és hasznos dolog is egyszerre. A vetélkedő megszervezésével más célunk igazából nincs is, ha gyerekek jól érzik magukat, tanulnak és közben kapcsolatokat is építenek, akkor mi már győztünk” – összegezte a főiskola rektora.
A vetélkedőn valóban a fiatalok magyar történelmi, a Kárpát-medence földrajzával, művelődéstörténetével kapcsolatos ismereteiknek vehették hasznát, de magyar irodalomhoz kapcsolódó olvasottság, a magyar nyel sajátosságainak ismerete és még számos a magyarsághoz kapcsolódó műveltségi terület ismerete kellett a kérdések megválaszolásához és a játékos feladatok teljesítéséhez.
Végül a kezdeti izgalom után a résztvevők lassan feloldódtak, a kalandjáték jó hangulatban telt, összességében minden csapattag élményekkel gazdagodott. Ugyanakkor a zsűri eredményt is hirdetett a végén, első helyezett a házigazda iskola „Magyarok nyilai” csapata lett, II. helyezett a „Dobronyi paprikások” csapat a Nagydobronyi Református Líceumból, III. helyezett pedig a „Honfoglalók” a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum legfelkészültebb csapata.
Mi a magunk részéről minden csapatnak gratulálunk, illetve tanáraiknak is, akik felkészítették és elkísérték a fiatalokat Beregszászba.
Csendes koszorúzással emlékezett meg a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség július 16-án a tiszaújlaki Turul-emlékműnél.
A kárpátaljai magyarság a koronavírus-járvány kitöréséig minden évben nagyszabású rendezvény keretében méltatta a Rákóczi-szabadságharc 1703. július 14-én lezajlott első kuruc győzelemmel végződött ütközetét, mely komoly szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc mozgalmának kiteljesedésében. Bár a pandémia azóta elmúlt, egy sokkal rosszabb jelenre ébredtünk egy reggel, mely sok tízmillió ember életét változtatta meg. Az emlékezés a békés, boldog időkben is nagyon fontos, egy háborúban pedig különösképpen releváns.
A hagyományokhoz hűen megkoszorúzták Esze Tamás kuruc brigadéros emléktábláját a Tiszaújlak központjában álló egykori Sóház épületénél. A helyszínen Bencze Rudolf, a KMKSZ Tiszaújlaki Alapszervezetének elnöke röviden felidézte a Rákóczi-szabadságharc helyi vonatkozású történéseit, szót ejtve arról az 52 tiszaújlaki lakosról, akik csatlakozva a mozgalomhoz, szintén részt vettek a Habsburg abszolutizmus ellen vívott első jelentős csatában. Az ő emléküket őrzi az Esze Tamás emléktáblája alatt elhelyezett márványtábla.
A résztvevők ezután a Tisza partjánál – a 320 éve zajlott csata helyszínén – gyülekeztek. Az itt található dombtetőn nyúlik a magasba az az obeliszk, melynek tetején áll szárnyait széttárva a szabadságot jelképező turulmadár. Az első turulmadaras emlékoszlopot 1903-ban emelték, azt azonban a szovjet hatóságok lerombolták. A kárpátaljai magyarok 1989-ben visszaállították a Turul-emlékművet és újraavatták a szobrot.
A koszorúzás előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek az orosz‒ukrán háború áldozataira.
A rendezvényen Schreiner Sándor tárogatóművész Rákóczi-kori dallamokat adott elő, valamint a benei fiatalokból álló csoport verses-énekes összeállítással tette meghitté azt.
Az emlékezés és a tisztelet koszorúinak elhelyezését követően a sajtónak Barta József, a KMKSZ alelnöke nyilatkozott. „Ez volt a nyolc évig tartó szabadságharc első győztes ütközete, amelyben vállvetve és hősiesen küzdöttek együtt magyarok és ruszinok. Erre a hősies küzdelemre sajnos ma is szükség van. Az orosz agresszió miatt a keleti és déli fronton kárpátaljai magyarok százai és több ezer kárpátaljai ukrán és ruszin vív véres küzdelmet, háborút Ukrajna szuverenitásáért, területi integritásáért. Nagyon bonyolult és nehéz időket élünk. A jelen viharait és megpróbáltatásait, kihívásait csak igen erős gyökérzettel lehet túlélni és átvészelni. Ezért kell emlékeznünk! Ezért kell a múltba gyökereznünk, hogy erős gyökérzettel rendelkezzünk, és ebből levonni a tanulságokat és erőt meríteni” – hangsúlyozta Barta József, hozzátéve: „Csak a hitben erős, odaadó, kitartó, áldozatvállaló és kellő bátorsággal és bölcsességgel rendelkezők biztosíthatják Kárpátalján a közösségnek a megmaradását. Ez egyre nehezebb lesz, mert létszámunkban megcsappantunk, erőnkben és minőségünkben meggyengültünk, de azért még vagyunk, és ha össze- és kitartunk, küzdünk és dolgozunk, akkor meg is fogunk maradni!”
A KMKSZ alelnöke arra is emlékeztetett, hogy a turulmadár a magyarok számára a szabadság szimbóluma, ezért aki ilyen emlékművet rombol, az a szabadság ellen lép fel.
Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő a magyar kormány támogatásával felújított magyar óvodát adott át Királyházán. Az intézmény a P. Frangepán Katalin Gimnázium kilencedik egységeként kezdi majd meg munkáját. Több mint 100 év után ismét magyar oktatásban részesülhetnek a település gyermekei. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) 2021-ben kezdte el a megvásárolt egykori református parókia épületének felújítását, mely ezentúl az óvodások „háza” lesz.
Az ünnepélyes megnyitón Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke megjegyezte: „Királyházának kiemelkedő személyisége volt P. Frangepán Katalin, aki ittléte során úgy döntött, gyermekét anyanyelvén szeretné taníttatni, ebből adódóan mecénásként felfogadta Komjáthy Benedeket, s ezenkívül megbízta azzal is, hogy fordítsa le Pál apostol leveleit magyar nyelvre. Az elmúlt száz évben semmilyen intézményi oktatás nem volt Királyházán, ezért most egy hatalmas hiányt törlesztünk. Számunkra azért fontos ez az óvoda, mert ezáltal is segíthetjük a helyi szórvány magyar közösséget, és ha lesz rá lehetőség, akkor az óvoda után egy elemi iskolát is szeretnénk majd elindítani. Itt mintegy száz éve bármilyen hatalom jött, nem volt érdekelt abban, hogy ezt a kultúrát megőrizze és segítse, generációk nőttek fel, akik nem tanultak magyar iskolában. Ezért nagyon fontos, hogy akik igénylik a magyar nyelvet, azok megtanuljanak írni és olvasni” – hangsúlyozta Orosz Ildikó.
Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő kijelentette: „A magyar kormány elkötelezett a magyar családok támogatása érdekében, és ez igaz a határon túl is. Magyar gyerekek nélkül nincsen magyar jövő. Az, hogy vannak ilyen intézmények, mint ez az óvoda, az garanciát jelent arra, hogy meg tudnak maradni a gyerekek magyarnak, meg tud maradni a magyar kultúra, magyar nyelvi közegben tudják a szülők őket biztonságban. Nekünk ez továbbra is stratégiai kérdés lesz, háborús időkben különösen fontosak az ilyen átadások, szimbolikus jelentőségük is van. Bízunk benne, hogy ezentúl még eggyel jobban érzik a kárpátaljai magyarok, hogy számíthatnak az anyaországra. Természetesen a magyar kormány abban érdekelt, hogy minél előbb tűzszünet és béke legyen, hiszen csak így jöhet vissza az a pezsgő és fejlődő élet ide, Kárpátaljára is, ami a háború előtt jelen volt.”
Tarasz Zadorozsnij, a Királyházai kistérség alpolgármestere köszönetet mondott a magyar kormánynak és mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy egy új, korszerű óvoda kezdheti meg működését a térségben.
A királyházai óvoda közel 25 millió forintos anyaországi támogatással nyílhatott meg. Az épületen teljes körű javítást végeztek. A tervek szerint 15 fős vegyes korosztályú óvodai csoporttal kezdik meg az oktatást. Egy évvel ezelőtt pedig a Tulipán Tanoda Népművészeti Iskola kihelyezett szakköre is megkezdte működését a településen, akik hegedűjátéka színesítette az átadóünnepséget. Az eseményen Peleskei Béla, Máramaros-Ugocsa Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője mondott áldást az intézmény dolgozóira és növendékeire.
Az átadót követően Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő Beregszászba látogatott, ahol a Perényi Zsigmond Kultúrkúriában átadta a csodasarkokat azon kárpátaljai gyerekek számára, akik kiemelkedő eredményeket értek el a Miénk a város online játék keretében. Az idei verseny legjobbjai most is értékes ajándékokat és csodasarkokat vehetettek át oktatási intézményeik részére, melyek értékes könyveket tartalmaztak. Ezt követően a kormányszóvivő meglátogatta az Ökumenikus Segélyszervezet beregszászi központját, majd a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat raktárát és az önkéntesek szálláshelyét is megtekintette.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) június 4-én megyeszerte csendes koszorúzással méltatta a nemzeti összetartozás napját.
A beregszászi járási Nagybégányban az emléknapról elnevezett parkban gyűltek össze az emlékezők, akiket Szimcsera János, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntött. „Ma, június 4-én megemlékezünk a nemzeti összetartozás napjáról, amely lehetőséget ad számunkra, hogy egy pillanatra megálljunk és elgondolkodjunk a múlton, hogy emlékezzünk azokra a pillanatokra, amelyek meghatározták nemzetünk sorsát. […] Az összetartozás és a béke törékeny kincsek. Legyen ez a csendes megemlékezés alkalom arra is, hogy megerősítsük elköteleződésünket az egység és a béke mellett” – emelte ki Szimcsera János.
A rövid felszólalás után a helyi iskolások 1920. június 4-én az újságok hasábjain megjelent cikkekből olvastak fel részleteket, majd a település római katolikus egyházának asszonykórusa az emléknap méltatásához illő énekeket adott elő. Ezt követően a jelenlévők, köztük Kovács Attila ungvári magyar konzul és felesége, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, Komári Ibolya, a KMKSZ Kisbégányi Alapszervezetének elnöke, valamint Szimcsera János elhelyezték az emlékezés koszorúit a parkban álló turulemlékmű talapzatánál.
A magyar kormány 2010-ben felismerte, hogy a legfőbb törvény a nép és a nemzet szolgálata – húzta alá a sajtónak nyilatkozva Sin József, hozzátéve: 13 évvel ezelőtt egy pillanat alatt vált a gyász és a trauma érzése az összetartozás örömévé, és ez ad a kárpátaljai magyarok számára is erőt a háború nehézségei között. „A magyar kormány ma is politikailag, gazdaságilag, kulturálisan és mindenféle téren támogatja a külhoni magyarokat, így a kárpátaljai magyarságot is. Szükségünk van erre a támogatásra, hiszen a béke felé való tapogatózás igencsak nehezen indul el, nekünk pedig vannak problémáink, az iskoláink, az óvodáink veszélyben vannak. Úgy gondolom, hogy abból kellene kiindulni egy Európába vágyó országnak, hogy azokat a jogokat, amelyek minden embert megilletnek – főképp a nemzetiségre vagy az egyházra vonatkozóan –, garantálja, s akkor semmiféle féltékenykedés vagy viszály nem fog keletkezni két állam között, a benne lakó állampolgárok pedig békében és jól fognak élni, egymás nyelvét, kultúráját tisztelni fogják” – emelte ki Sin József.
A trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékezve az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét. Az emléknap alkalmából a magyarok szerte a világon, így Kárpátalján is méltatják a magyar nemzet egységét és összetartó erejét. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) minden évben megemlékezést szervez a régióban, s bár a háború miatt ezek a rendezvények elmaradnak, az emlékezés koszorúit elhelyezték a már megszokott helyszíneken.
Mezőgecse központjában 2013-ban alakították ki a magyar nemzet egységét szimbolizáló teret, közepén az Életfával. Az Életfa elé helyezték el az emlékezés koszorúit a jelenlévők, köztük Csizmadia Alexandra ungvári magyar konzul, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, a község elöljárója, valamint Popovics Katalin, a KMKSZ Mezőgecsei Alapszervezetének elnöke. A koszorúzás pillanataiban a helyi Tüzes Liliom hagyományőrző csoport előadásában az Egy a magyar és a Magyar fohász című énekek hangoztak el, meghitté téve az alkalmat.
A helyszínen tudósítónknak Mester András nyilatkozott, aki felidézte az elmúlt század meghatározó történelmi eseményeit, a kárpátaljai és az összmagyarság XX. században tapasztalt sorsdöntő, megrendítő történéseit. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy erről a napról megemlékezzünk. Ez ma már nem gyásznap, hanem a magyar összetartozás napja, egy ünnepnap, amikor érezzük, hogy akárhol vagyunk a világon, Magyarország határain belül vagy azokon túl, Amerikában vagy Brazíliában, egy nemzet vagyunk, s ez erőt ad nekünk itt, Kárpátalján. Akármilyen nehéz időket élünk, tudjuk azt, hogy a magyar nemzet ott van mögöttünk, s nemcsak egy tízmilliós magyarság, hanem ennél jóval többen szerte a világon” – hangsúlyozta.
