A harangszóvalméltatták a nemzeti összetartozás napját, és emlékeztek meg az ukrajnai háborúban elhunyt gyermekekről Beregszászon a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. Orosz Ildikó, az intézmény elnöke beszédében kiemelte, a harangszó nem csak a gyász, hanem az élet hangja is egyben. A megemlékezést követően a gyerekek vették birtokukba a színpadot. A Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola által szervezett alkalom első műsorszáma az Összetartozás tánca volt, amellyel intézmény egy felvidéki kezdeményezéshez csatlakozott. A Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola programsorozata 10 helyszínen valósult meg, ahová vidékünk 63 településéről gyűltek össze a tanoda növendékei. A Felső-Tisza-vidéki Técsőre mintegy 120 helyi, aknaszlatinai, bustyaházai és huszti gyermek érkezett, hogy előadja az Összetartozás táncát. Az ungvári járási Kisgejőcön az Egry Ferenc Líceum adott otthont a rendezvénynek, amelyre 14 településről több mint 150 résztvevő érkezett. Tiszapéterfalván a Református Líceum udvarán több mint 500 gyermek csatlakozott az Összetartás táncához.
Június 4-én ünnepi istentisztelettel egybekötve méltatták Badalóban a nemzeti összetartozás napját.
A település központján álló református templom csaknem teljesen megtelt a helyi lakosokkal. Sápi Zsolt lelkész a Krónikák II. könyve 17. fejezetéből vett igeszakasz alapján hirdette Isten igéjét. „Jósáfát példáját szem előtt tartva nekünk is az Urat kell keresni döntéseink meghozatalakor, ugyanis két úrnak szolgálni nem lehet, mindig választani kell. Menjünk vissza a gyökereinkhez, azokhoz az ősökhöz, akik ezt a templomot is építették. Nagyon sok jó példa van előttünk. S tartsuk mindig észben: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – emelte ki a hívekhez szólva.
Az istentiszteletet követően Jakab Lajos presbiter, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében felidézte a 103 évvel ezelőtt történt eseményeket: „1920. június 4-én az első világháború lezárásaként megszületett az a nemzetünk számára nagyon fájdalmas békediktátum, amelynek következtében Magyarország elvesztette földrajzi területének kétharmadát, lakosságának több mint felét. Egy ilyen fokú lelki és fizikai veszteséget egyetlen nemzet sem tudott volna túlélni, de 103 év elteltével magyar nemzetünk a korábbinál is jobban megerősödve él, gyökereink megvannak.” Jakab Lajos napjaink történéseire reflektálva elmondta: „Az elcsatolt területek közül jelenleg Kárpátalján a legrosszabb a helyzet, de én bízom benne, hogy ez megváltozik és az itteni embereknek a szülőföldhöz való ragaszkodása révén ezt az időszakot is túléljük.”
A kétszáz éve íródott Himnusz eléneklése után Hajgató Tamás beregszászi magyar konzul vette át a szót, aki kiemelte: a mai napon egyrészt emlékezünk, másrészt fejünket felemelve megyünk tovább a számunkra kijelölt úton. A diplomata elmondta, 103 évvel ezelőtt addig példátlan történések és botrányos döntések eredményeként a magyarság szét lett szaggatva. Azonban megjelent egy újfajta gondolkodás is arról, hogy a magyarok – éljenek akár Magyarország határain belül vagy azokon kívül – egy nemzetet képeznek. „Sokáig gyásznapként tekintettünk június 4-re, ugyanakkor 13 évvel ezelőtt megszületett egy döntés arról, hogy ez a nap a nemzeti összetartozásról szóljon, s ez az üzenet a fontos, hogy ezt elfogadjuk, hogy magyar a magyart mindig segítse, s összefogva egy szebb jövő reményében együttesen tudjunk előre haladni” – szögezte le Hajgató Tamás.
Nagyon sokáig gyásznapként tekintettünk erre a dátumra, az utóbbi évtizedben ez a hozzáállás valamelyest változott, köszönhetően annak, hogy 2010-ben a Magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét – emlékeztetett felszólalásában Huszár Péter, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetőhelyettese. A mostani nehéz helyzetre reflektálva hozzátette: az itthon maradtak dolga és kötelessége, hogy helyben maradva várják haza azokat, akik a háború miatt elhagyták szülőföldjüket, s amikor hazatérnek, jó szóval tudják üdvözölni őket újra itthon.
A megemlékezés meghittségét emelték a helyi gyerekek szavalatai: Orosz Viktória Bodnár Éva Tisza part című versét, Sápi Anna és Botos Olivér pedig Botos Erzsébet Mondd ki bátran című költeményét mondták el.
A Szózat eléneklését követően sor került az emlékezés koszorúinak elhelyezésére a templom külső falán lévő Petőfi Sándor-emléktáblánál.
Délután 16 óra 30 perckor, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontjában mementóként 103 másodpercig megszólalt a falu református templomának harangja, majd 20 óra 23 perckor a község határában, közel száz lakos részvételével, meggyújtották az összetartozás tüzét, amelyet a béke mihamarabbi eljövetelében bízva vidékünkön idén békelángnak is tekinthetünk.
Szoboravatással és vendégelőadással méltatta a nemzeti összetartozás napját a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata Beregszászon. Matl Péter munkácsi képzőművész feltámadást, újjáéledést jelképező Főnix című szobrát ajándékozta a társulatnak. Erről maga az alkotó is beszélt, amikor elmesélte a szobor megszületésének történetét. A nemzeti összetartozás napján a beregszászi színház két erdélyi társulat, a temesvári Csiky Gergely és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház közös darabjának bemutatójával elsősorban a fiatalokat vette célba. A Petőfi-szelfi a költő verseit mutatja be a modern kifejezőeszközök segítségével és a magyarságtudat erősítését célozza.
Az 1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-ban, a Nagy-Trianon-palotában aláírt békediktátum aláírásáig Nagypalád Szatmár vármegyei község volt, majd az emberek akaratát semmibe véve az akkor létrejött Csehszlovákiához csatolták a nagyhatalmak. A Magyar Országgyűlésnek köszönhetően mára nemzeti összetartozásunk napjává vált ennek a minden magyar számára tragikus eseménynek az évfordulója, amelyről Nagypaládon mindig megemlékeznek.
Idén a faluban sokéves múltra visszatekintő június 4-i ünnepség az országunkban dúló háború miatt elmaradt, helyette a helyi temetőben lévő, első világháborús emlékműnél gyűltek össze a nagypaládiak és vendégeik emlékezni, koszorúzni.
Illés Katalin, a KMKSZ Nagypaládi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: „A mai napon Magyarországon, az elszakított területeken, Kárpátalján is több helyszínen megemlékezünk a 103 évvel ezelőtti gyászos napról. Ez a megemlékezés más, mint a megszokott, de örülnünk kell annak, hogy ebben a helyzetben legalább ezt megérhettük.”
Barta József, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője a megemlékezésen hangsúlyozta, hogy egy béketerv, békeszerződés vagy dekrétum csak akkor lesz jó, ha úgy zárja le a konfliktust, hogy a részt vevő felek elfogadják, megelégedésükre szolgál. Minden más esetben ismét kiújulnak a sebek. „A magyar nemzeti kormánynak és nekünk, a kárpátaljai magyarok érdekvédelmi szervezetének, a KMKSZ-nek közös stratégiai célunk a határon túli magyarok közösségeinek megőrzése és megerősítése. Sajnos a kárpátaljai magyarságnak mint közösségnek a helyzete kritikus, az elmúlt évek komoly problémái – a gazdasági nehézségek, a magyarellenes provokációk, most pedig a háború – ahhoz vezettek, hogy be kell vallanunk, a kárpátaljai magyarság létszámában megcsappant, erejében meggyengült, de él. Közösségként élni akarunk, meg akarunk maradni” – jelentette ki a KMKSZ alelnöke, emlékeztetve hallgatóságát: „A kárpátaljai magyarok részt vesznek a háborúban, most is több száz kárpátaljai magyar van jelen a fronton, harcolnak. Akik itt vagyunk, azt szeretnénk, ha ez a háború minél hamarabb véget érne, és bízunk benne, hogy olyan eredménnyel, ami Ukrajnának és nekünk is jó.”
Fülöp Barna beregszászi magyar konzul is köszöntötte a résztvevőket. Elmondta: „Itt, Kárpátalján értettem meg igazán, hogy mit is jelent ma Trianon a határon túli magyarok számára.” Kijelentette, hogy minden, a nagypaládihoz hasonló alkalom megerősíti abban, hogy mi összetartozunk.
Bagó Noémi és Miháljuk Barbara, a Nagypaládi Középiskola tanulói Wass Albert versét szavalták, majd a Nagypaládi Szatmár Énekegyüttes egy régi református zsoltárt énekelt.
A megemlékezés végén a jelenlévők megkoszorúzták az első világháború áldozatainak nagypaládi emlékművét. A megszólalók mellett a rendezvényen jelen volt és koszorúzott Virág Margaréta, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének alelnöke, a Beregszászi Járási Tanács képviselője, Bornemissza Antal nagypaládi és fertősalmási elöljáró, Mecséri Károly helyi református lelkipásztor, valamint Szűcs Judit, a KMKSZ Fertősalmási Alapszervezetének elnöke.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) június 4-én megyeszerte csendes koszorúzással méltatta a nemzeti összetartozás napját.
A beregszászi járási Nagybégányban az emléknapról elnevezett parkban gyűltek össze az emlékezők, akiket Szimcsera János, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntött. „Ma, június 4-én megemlékezünk a nemzeti összetartozás napjáról, amely lehetőséget ad számunkra, hogy egy pillanatra megálljunk és elgondolkodjunk a múlton, hogy emlékezzünk azokra a pillanatokra, amelyek meghatározták nemzetünk sorsát. […] Az összetartozás és a béke törékeny kincsek. Legyen ez a csendes megemlékezés alkalom arra is, hogy megerősítsük elköteleződésünket az egység és a béke mellett” – emelte ki Szimcsera János.
A rövid felszólalás után a helyi iskolások 1920. június 4-én az újságok hasábjain megjelent cikkekből olvastak fel részleteket, majd a település római katolikus egyházának asszonykórusa az emléknap méltatásához illő énekeket adott elő. Ezt követően a jelenlévők, köztük Kovács Attila ungvári magyar konzul és felesége, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, Komári Ibolya, a KMKSZ Kisbégányi Alapszervezetének elnöke, valamint Szimcsera János elhelyezték az emlékezés koszorúit a parkban álló turulemlékmű talapzatánál.
A magyar kormány 2010-ben felismerte, hogy a legfőbb törvény a nép és a nemzet szolgálata – húzta alá a sajtónak nyilatkozva Sin József, hozzátéve: 13 évvel ezelőtt egy pillanat alatt vált a gyász és a trauma érzése az összetartozás örömévé, és ez ad a kárpátaljai magyarok számára is erőt a háború nehézségei között. „A magyar kormány ma is politikailag, gazdaságilag, kulturálisan és mindenféle téren támogatja a külhoni magyarokat, így a kárpátaljai magyarságot is. Szükségünk van erre a támogatásra, hiszen a béke felé való tapogatózás igencsak nehezen indul el, nekünk pedig vannak problémáink, az iskoláink, az óvodáink veszélyben vannak. Úgy gondolom, hogy abból kellene kiindulni egy Európába vágyó országnak, hogy azokat a jogokat, amelyek minden embert megilletnek – főképp a nemzetiségre vagy az egyházra vonatkozóan –, garantálja, s akkor semmiféle féltékenykedés vagy viszály nem fog keletkezni két állam között, a benne lakó állampolgárok pedig békében és jól fognak élni, egymás nyelvét, kultúráját tisztelni fogják” – emelte ki Sin József.
A trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékezve az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét. Az emléknap alkalmából a magyarok szerte a világon, így Kárpátalján is méltatják a magyar nemzet egységét és összetartó erejét. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) minden évben megemlékezést szervez a régióban, s bár a háború miatt ezek a rendezvények elmaradnak, az emlékezés koszorúit elhelyezték a már megszokott helyszíneken.
Mezőgecse központjában 2013-ban alakították ki a magyar nemzet egységét szimbolizáló teret, közepén az Életfával. Az Életfa elé helyezték el az emlékezés koszorúit a jelenlévők, köztük Csizmadia Alexandra ungvári magyar konzul, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, a község elöljárója, valamint Popovics Katalin, a KMKSZ Mezőgecsei Alapszervezetének elnöke. A koszorúzás pillanataiban a helyi Tüzes Liliom hagyományőrző csoport előadásában az Egy a magyar és a Magyar fohász című énekek hangoztak el, meghitté téve az alkalmat.
A helyszínen tudósítónknak Mester András nyilatkozott, aki felidézte az elmúlt század meghatározó történelmi eseményeit, a kárpátaljai és az összmagyarság XX. században tapasztalt sorsdöntő, megrendítő történéseit. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy erről a napról megemlékezzünk. Ez ma már nem gyásznap, hanem a magyar összetartozás napja, egy ünnepnap, amikor érezzük, hogy akárhol vagyunk a világon, Magyarország határain belül vagy azokon túl, Amerikában vagy Brazíliában, egy nemzet vagyunk, s ez erőt ad nekünk itt, Kárpátalján. Akármilyen nehéz időket élünk, tudjuk azt, hogy a magyar nemzet ott van mögöttünk, s nemcsak egy tízmilliós magyarság, hanem ennél jóval többen szerte a világon” – hangsúlyozta.
A KMKSZ Szürtei Alapszervezet, a református egyházközség és a település lakosai idén is közösen a református templom udvarán álló emlékműnél tartott megemlékezést a nemzetközi összetartozás napján.
Az egybegyűltek részt vettek az ünnepi istentiszteleten, melyen Kótyuk Zsolt református lelkész hirdetett igét, majd a templomkertben álló nemzeti összetartozás emlékműnél folytatódott az ünnepség. Braun Éva, a KMKSZ Szürtei Alapszervezetének elnöke bemutatta a vendégeket: dr. Papp Ferencet, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulját, Balogh Líviát, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnökét, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjét, Palkó Katalint, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének alelnökét, Puskár Árpádot, a Szürtei kistérség polgármesterét, Kótyuk Zsolt református lelkészt, Jankovics Zsoltot, a szobor alkotóját, Palkó Tibort és Nagy Imrét, a Szürtei Római Katolikus Egyháztanács képviselőit.
Ezt követően a vendégek elhelyezték az emlékezés koszorúit.
– A világ magyarsága ma, ahogy mi is itt, Szürtében egy csendes főhajtással emlékezik a magyarság103 évvel ezelőtt kezdődött szétszóratására. Ezt követően számos nehéz időszakot éltek meg a nemzetrészek, így itt, Kárpátalján is, hiszen több évtizedes demoralizáló szovjet diktatúra következett, amely a nemzeti öntudatot is darabokban hagyta maga után. Ezt a nemzeti öntudatot újra kellett szőni, s ez a nemzeti összetartozás napjának tizenhárom évvel ezelőtti megjelölésével kezdődhetett meg újra – emelte ki Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője. – Mi itt, Kárpátalján különösen megérezhettük ennek a nemzeti összetartozásnak erejét, hiszen amióta egy újabb nehéz időt élünk meg a magyarság kálváriájában itt, ebben a nemzetrészben, azóta érezzük különösen a többi nemzetrész és az anyaország figyelmét. Ezt és azokat az imákat, amelyekkel bennünket a nemzettestvéreink a szívükben hordoznak, ezúton is hálásan köszönjük. S nagyon reméljük, hogy abban a szőttesben, amely most újraszövi a világ magyarságát, a kárpátaljai magyarság is egy erős, színes motívum lehet a jövőben is – zárta ünnepi gondolatait Balogh Lívia.
– Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké! Ámen – szállt a hűs nyári szellő szárnyán a megemlékezés végén Kótyuk Zsolt református lelkész közvetítésében a nemzeti összetartozás emlékművének igéje, amely nemcsak a jelenlévők számára hangzott áldásként, hanem minden nemzettársunk számára a világ bármely táján…
A kárpátaljai magyarság a háború miatt csendes megemlékezésekkel méltatta a Nemzeti Összetartozás napját. A Tiszapéterfalvai kistérséghez tartozó Nagypaládon a Szatmár énekegyüttes dicsőítő énekei melengették az egybegyűltek szívét. A KMKSZ képviselői és a helyi magyar közösség a temetőkertben felállított I. világháborús emlékműnél helyezték el a tisztelet koszorúit. Barta József, a KMKSZ alelnöke beszédében elmondta, hogy az elmúlt hónapok még inkább megmutatták azt, hogy a nemzeti összetartozás nem csupán egy napon, hanem az élet minden napján megmutatkozik. A KMKSZ Ungvári Járási Szervezete Szürtében hálaadó istentiszteletet követően, a református templom kertjében a Nemzeti Összetartozás Emlékművénél tartott koszorúzást. Balogh Lívia, a KMKSZ ungvári járási szervezetének elnöke elmondta: a kárpátaljai magyarok számára most különösen fontos az, hogy ebben a nehéz időszakban is érezhetik a nemzeti összetartozás erejét. Nem csak a múltban kell merengenünk, hanem a jövőn is munkálkodnunk kell – mondta Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke Visken, a református templom kertjében. A helyi és a környező településekről összegyűlt magyarság versekkel, énekekkel és közös imával emlékezett meg a nemzet szívének fájó trianoni békediktátumról és közösen méltatták a 2010-től a Nemzeti Összetartozás Napjaként említendő, a határok által szétszakított, mégis lélekben együvé tartozó magyar nemzet ünnepét. Mezőgecsén az egykori Kajdy kúria előtti emlékparkban emlékezett meg a helyi magyar közösség a Nemzeti Összetartozás napjáról. Mester András, a település elöljárója, a KMKSZ Önkormányzati titkára kiemelte: ez a nap nagyon fontos számunkra, hiszen a nemzeti kormánynak köszönhetően – amely a bajban sem engedte el a kezünket – ma mindenki érezheti, hogy összetartozunk, bármely pontján is éljünk a világnak. A magyar kormány rögtön 2010-ben felismerte, hogy a legfőbb törvény a nép és a nemzet szolgálata, emelte ki a Nagybégányi Turul emlékműnél megtartott koszorúzáson, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási középszintű szervezetének elnöke. Mint fogalmazott: 13 évvel ezelőtt egy pillanat alatt vált a gyász és trauma érzése az összetartozás örömévé, és ez ad erőt számunkra a háború nehézségei között. A koszorúzást követően a jelenlévők imát mondtak a békééért és a háború mielőbbi befejezéséért.
A magyar nemzet összetartozik, minden nehézséget leküzdve egységes tud maradni, mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter Sátoraljaújhelyen, ahol a Rákóczi Szövetség Táborában több mint 1000 Kárpát-medencei fiatal gyűlt össze a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Az ünnepségen kárpátaljai magyar diákok és tanáraik is részt vettek. A Péterfalvai Református Líceum tanulói egyházi énekeket adtak elő a nagyszínpadon.