Magyarország Beregszászi Konzulátusának egyik célja, hogy segítse a helyi kulturális és művészeti ágazatban tevékenykedő alkotókat, szervezeteket, valamint bemutassa és megismertesse szűkebb pátriánk kulturális értékeit. Az elmúlt években számtalan kiváló program által ismerkedhettek meg a helyiek a kárpátaljai művészvilág kiválóságaival és alkotásaikkal. A mostani alkalom során egy különleges népművészeti utazásra várták az érdeklődőket.
Február 1-én a konzulátus együttműködve a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltségével Múlt és jelen a viseletekben címmel tartott kiállításmegnyitót. Az eseményen a hálózat által két éve életre hívott kárpátaljai népviseletvarró tanfolyamon elkészült alkotások egy részét csodálhatták meg, valamint az egykori viseletek mellett megjelent a régi motívumok újragondolása, modern kori alkalmazása is.
A rendezvény elején dr. Gyebnár István ideiglenes ügyvivő konzul köszöntötte a megjelenteket. Mint fogalmazott: „A falvakban éppen kivesző népi kultúra anyanyelvünk mellett a másik olyan alap, melyet minden eszközzel élő formájában kell megőriznünk. Hiszen a népművészet, annak nyomai etikai kódként hagynak nyomot maguk után. A jelen kiállítás a kárpátaljai népviselet egy-egy múltbeli és jelenbeli darabját jeleníti meg.” Hangsúlyozta: minden tájegységnek megvan a maga sajátos jellegzetessége, azonban fontos a népművészet továbbadása és megélése, hiszen ez teszi erőssé a közösségek identitását.
Ezt követően Ködöböcz-Gerzsenyi Ilon, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja munkatársa mutatta be a hálózat működését és prioritásait.
A viseletek bemutatását a Jászberényből érkezett Tajti Erzsébet népi iparművész, a Hagyományok Háza szakoktatója végezte. Mint mondta, a kollekcióban három parasztpolgári rekonstruált viseletet láthatnak Viskről, valamint a nagydobronyi menyasszonyi és gyászviseletet, színes lánykamellényt és férfimellényt is. A kiállítás másik részét már a modernebb ruhadarabok alkották, melyekben a kék festőanyag a régi motívumok újragondolásával alkotott a mai kor divatvilágának megfelelő darabokat.
Az eseményt kulturális programként a Beregszászi Rezeda Folkműhely diákjainak előadása színesítette. A Rezeda Band – Körözsi Károly, Körözsi András, Körözsi Ferenc és Makó Jázmin – somogyi dallamokat muzsikált. Pércsi Márton és Nagy Eszter a jól ismert nagydobronyi csárdást járta el.
A megnyitót követően állófogadásra és kötetlen beszélgetésre várták a nagy létszámban megjelent érdeklődőket, valamint mindenki megcsodálhatta a kiállított alkotásokat.
Ukrajnában minden év májusának harmadik csütörtökén tartják a hímzett ing, azaz a visivánka napját. A népi ruha az elmúlt közel két évtizedben az ukránok nemzeti jelképévé vált, hiszen előszeretettel viselik a népi motívumokkal, gazdagon hímzett inget, az úgynevezett visivánkát. Az varrottas inget az ukránok népviseletként és ünnepi öltözékként is előszeretettel hordják. De, a hétköznapi öltözéken is egyre gyakrabban visszaköszön a kézzel vagy géppel hímzett minta, melyet manapság egyaránt büszkén, és öntudatosan hordanak az ukrán fiatalok és az idősebbek is. A hímzés és a csipke az ukrán asszonyok művészi ízléséről tanúskodik, illetve arról, hogy az ing megvarrása egy külön mesterség, egy olyan hagyomány, amit nemzedékről-nemzedékre adnak át. A hímzett motívumok régiók szerint változnak, minden megyének van saját mintája, amit az avatottak pár másodperc alatt felismernek. A visivánka kivarrásánál meghatározó szempont a színválasztás is. Minden szín sajátos jelentéssel bír. A piros a szerelmet, a fényt, és a küzdelmet jelenti, a fekete a szomorúságot, boldogtalanságot és a bánatot, a zöld pedig a tavaszt, a megújulást és az életet.A ruhadarabokra hímzett Nap és Föld motívumok, az ukrán emberek érzéseit, az élővilághoz való mély tiszteletét, a természethez való viszonyát, valamint ahhoz való alázatát jelenti. 2006 óta minden év májusában tartják az úgynevezett Visivánka napot. Ilyenkor az ukránok nagyobb része hímzett inget vesz fel: legyen szó államfőről, miniszterelnökről, parlamenti képviselőről, hivatalnokról vagy éppen tanárról.
A magyar kultúra napja alkalmából szerveztek népviseleti kiállítást a Munkácsy Mihály Magyar Házban január 21-én. Az eseményen az érdeklődők a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja viseletvarró tanfolyamának vizsgamunkáit, valamint egyéb különleges, a Kárpát-medence magyar viseletkincsének egy-egy gyöngyszemét, illetve a kárpátaljai vidék más nemzetiségeinek viseleteit tekinthették meg az érdeklődők.
A kiállítás többnyire a kárpátaljai magyarság egy-egy településének rekonstruált viseleteit, ezen felül a Kárpát-medence magyar tájegységeinek gyöngyszemeit mutatja be, valamint a mostani alkalom kiegészült a Munkácsi Állami Egyetem egyéni tárlatának ruszin és hucul nemzetiségek viseleteivel. Mindemellett megtekinthetőek voltak Danku Margit csuhéfonó kézműves alkotásai is, valamint több, a Bereg vidékre jellemző beregi szőttes is alkotta a most elkészült kiállítást.
A program elején Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Kiemelte: a magyar kultúra napja a magyarság egyik legkiemelkedőbb eseménye. Fontos, hogy legyen olyan sziget, mint a magyar ház, ahol találkozhatunk és ápolhatjuk kultúránkat. Köszönjük a Hagyományok Házának a megkeresést, hogy bemutathatjuk ezt a kiállítást itt, Munkácson is.
Csizmadia Alexandra ungvári magyar konzul, külgazdasági attasé elmondta: Kárpátalján az elmúlt évek során egyre több néptáncegyüttes jött létre a magyar kormány támogatása által. A mozgalom fejlődésnek indult, melyhez elengedhetetlen volt, hogy az együttesek megfelelő viseletekkel rendelkezzenek. A Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja látva a hiányt, viseletvarró tanfolyamot indított kárpátaljai varrónők számára, hogy megfelelő szakmai képzés keretében sajátíthassák el a helyes viseletek elkészítését. A konzul asszony beszélt arról is többek között, hogy a magyar kormány továbbra is igyekszik segíteni és támogatni a kárpátaljai magyar kultúrát.
„A falvakban éppen kivesző népi kultúra anyanyelvünk mellett a másik olyan alap, amelyet minden eszközzel élőformájában kell megőriznünk” ‒ emelte ki ünnepi beszédében Vörös Zsuzsanna, a Hagyományok Háza Hálózati referense. A Hagyományok Háza Hálózat építése 2017-ben indult el, és együttműködve a civil szervezetekkel, intézményekkel egyik fő célja a népművészeti hagyományok továbbörökítése mellett a magyar‒magyar kapcsolatok erősítése. A Hagyományok Háza hálózati tevékenysége által nemcsak országos, de nemzeti szintű tevékenységet végez. Az elmúlt öt év eredményeként a hálózati referens megjegyezte, hogy a Hagyományok Háza hálózat határon túli fiókhálózatai mind a Kárpát-medencei kulturális örökség megőrzésében, mind hagyományaink továbbéltetésében kulcsszerepet játszanak.
Kopriva Attila, a Kárpátok Kultúrájáért és Művészetéért Egyesület elnöke, a kiállítás kezdeményezője köszöntőjében megjegyezte: a népművészet és annak nyomai genetikai kódként hagynak nyomot magunk után. Az elnök örömét fejezte ki, hogy a kiállítás közös alkotásokat, mutat be, amelyben a magyar viseletek mellett ruszin és hucul nemzeti viseleteket is láthattak.
Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja vezetője elmondta: „26 évvel ezelőtt, amikor elindítottuk a péterfalvai népzene- és néptánctábort, nem gondoltuk, hogy a kezdeményezés majd egy ilyen hálózattá nő. De a Hagyományok Házának köszönhetően mindez megvalósulhatott. Kárpátalja számára egy nagy lehetőség, hogy mi is felkerülhettünk a Hagyományok Háza Hálózatának palettájára. A hálózat tevékenységének egyik nagyon fontos része a kárpátaljai pedagógusok képzése. Az elmúlt öt év alatt több képzést szerveztünk, amely lefedi a népművészet különböző ágazatait. A viseletvarró tanfolyam célja az volt, hogy a gyerekek számára elinduljon az igényes viseletek beszerzése is.”
A kiállítást részletesen Tajti Erzsébet népi iparművész, a Hagyományok Háza szakelőadója mutatta be. A bemutatón nemcsak az egyes tájegységek különleges viseleteiről lehetett hallani, de az oktató beszámolt arról is, hogy a kárpátaljai varrónők hogyan birkóztak meg egy-egy feladattal a viseletek elkészítése, rekonstruálása során.
A köszöntőgondolatokat követően az ungvári Csüllő néptáncegyüttes nagydobronyi táncokat adott elő, a kiállítás hangulatának megalapozását a Csipkés együttes zenészei és Pál Lajos népzenész biztosította.
A program Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja szakmai koordinálásával és a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósult meg.
A Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja kirendeltsége folytatta viseletkészítő tanfolyamát, melyen a résztvevők elméleti és gyakorlati foglalkozásokon bővíthették tudásukat. Az Ukrajnában kialakult helyzet miatt a programot Magyarországon, Szamoskéren szervezték meg kárpátaljai és vajdasági varrónők részvételével.
A képzésen részt vevő tizenkét főből heten Kárpátaljáról érkeztek. Az alkalom során elméleti és gyakorlati foglalkozásokon a varrónők elsajátíthatták a nyargalásos díszítési technikát, amely által egy táskát és egy rimóci férfimellényt készítettek el. A tanfolyamot a Hagyományok Háza hirdette meg, amelyet már több alkalommal sikeresen megtartottak a Délvidéken, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltségének szervezésében pedig már az elmúlt évben Kárpátalján, Visken is lezajlott az első képzés. A mostani foglalkozások során lehetőség nyílott a résztvevők számára a kárpátaljai és vajdasági kapcsolatok építésére is. A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltségének munkatársa, Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona elmondta, hogy a tanfolyam hiánypótlónak számít Kárpátalján. Kiemelte, hogy lehetőségükhöz mérten szeretnék folytatni a képzést. „Szerencsések vagyunk, mert kiváló oktatók biztosítják a szakmai hátteret a lelkes, tudásra vágyó résztvevők számára. Ennek az alkalomnak a különlegességét az adta, hogy közösen tanulhattunk vajdasági varrónőkkel. Bízunk benne, hogy a későbbiekben lehetőségünk lesz olyan alkalmak szervezésére is, ahol megismerhetjük egymás régióspecifikus munkáit, tapasztalatot cserélhetünk.”
„A tanfolyamok metodikája megegyezett: mindenekelőtt a résztvevők a magyar népviseletekről kaptak általános tájékoztatást, ezt követően egy huszonnégy munkadarabból álló gyakorlati feladatsort kellett teljesíteni. Nagy figyelmet fordítunk a helyi, valamint az adott térség viseleteire” – mondta el Tajti Erzsébet, a tanfolyam oktatója. Az oktatásban segítséget nyújtott továbbá Borbásné Budai Valéria és Donkóné Birkás Tünde is. A három nap alatt a varrónők több tájegység nyargalásos technikájával ismerkedtek meg.
A kárpátaljaiak részvételét a Csoóri Sándor Alap támogatta. A szervezők szeretnék a jövő évben tovább folytatni a tanfolyamot, ezáltal is segítve a kárpátaljai varrónők szakmai tudásának gyarapítását.
Kárpátaljai körútja során, Visket és Nagydobronyt követően az Ungvári szabadtéri néprajzi múzeumba érkezett az 55 ország nemzeti kisebbségeinek népviseletét bemutató mobil kiállítás.
A Geofolk-gyűjtemény megálmodója a székelyudvarhelyi Dávid Botond, Európai Polgár díjas fotóművész.
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület meghívására első alkalommal látogat el Kárpátaljára a Geofolk-gyűjtemény, amely 56 ország nemzeti kisebbségének népviseletét mutatja be.
A fotókiállítást a székelyudvarhelyi Dávid Botond, Európai Polgár díjas fotóművész készítette. A kiállítás Visken, Nagydobronyban és Ungváron tekinthető meg.
Augusztus 24–26. között Visken, Nagydobronyban és Ungváron került sor – megtekinthető a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület szervezésében – Dávid Botond székelyudvarhelyi Európai Polgár-díjas fotóművész nemzetközi népviselet-kiállítása.
Dávid Botond fotóművész installációin 1700 ember mutatja be 56 ország 240 nemzetének viseletét.
Dávid Botond elmondta: „Bár Székelyföldön élek, úgy éreztem, keveset tudtam a viseletekről. De érdekelt a téma, s mivel vizuális típus vagyok, és jobban megjegyzem, ha valamit lefényképezek, majd azt többször megnézhetem, ezért fényképezni kezdtem a látott viseleteket. Menet közben az is kiderült számomra, hogy ezzel másoknak is örömöt okozok. Így elmondhatom, hogy nem én választottam a témát, hanem a téma engem. Ezen az installáción 1700 ember látható, akik által 240 nemzet viseletét ismerhetjük meg, amelyet folyamatosan bővítünk. A cél egy olyan adatbázis létrehozása, amely a fotókon túl rövid leírást is tartalmaz a látható viseletekről.”
– Hány év kell egy ekkora installáció elkészítéséhez?
– Közel hét év munkáját láthatják most az érdeklődők. Az elmúlt években Európa-szerte több helyen is megfordult a kiállítás anyaga, amely minden éven bővül. Itt, Kárpátalján is amellett, hogy bemutatjuk a fotókat, felgyűjtöm a helyi viseleteket is.
Bereczky Zsuzsanna, a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület munkatársa elmondta: „Nagyon fontosnak tartottuk, hogy ezt a kiállítást bemutassuk Kárpátalján is, hiszen értéket képvisel. Egyesületünk célja pedig az értékek bemutatása, továbbörökítése. Azért esett a választás helyszínként Nagydobronyra, Viskre és Ungvárra, mert azon túl, hogy megismerkedhetnek a népek viseleteivel, a fotóművész a helyi viseleteket is megörökíti, így a viski, a dobronyi és az ungvári skanzenben található ruszin és hucul viseletek is bekerülhetnek majd a tárlatba.”
A népek viseleteit bemutató nemzetközi kiállítás első alkalommal volt megtekinthető Kárpátalján. Az erdélyi származású Európai Polgár díjas fotóművész célja, hogy a világ összes népviseletét lefotózza, és ezzel létrehozza az egységes viseletek adatbázisát. Az unikális kezdeményezés népszerű azon emberek körében, akik nagy érdeklődéssel tanulmányozzák az installáción szereplő nemzetek sokszínű kulturális értékeit.