Megtartotta XXXII. közgyűlését a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség. A több mint kétezer tagot számláló, a magyar tannyelvű oktatás megőrzéséért és fejlődéséért tevékenykedő szervezet éves fórumának a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola adott otthon. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke beszámolójában elmondta, az ukrán oktatási minisztériummal a minőségi magyar nyelvű oktatás visszaállításáért, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel közösen végzett egyeztetés eredményeként az alapvető kérdésekben előrelépés történt, és az ukrán törvényhozó testület jóváhagyta a módosításokat tartalmazó törvénytervezetet.
Az Emberi méltóságért kitüntetéssel ismerte el Orosz Ildikó munkásságát az Emberi Méltóság Tanácsa. A budapesti ünnepségen a beregszászi főiskola, és a pedagógusszövetség elnöke hangsúlyozta: a kárpátaljai magyarok a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrész, az elismerés a helyi magyar közösség erőfeszítéseinek szól. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke hangsúlyozta: Orosz Ildikó az elmúlt évtizedekben mindent megtett a kárpátaljai magyarok szülőföldön való megmaradásáért, megerősödéséért és fejlődéséért. Az Emberi Méltóság Tanácsa által alapított Emberi Méltóságért kitüntetést eddig mások mellett Karikó Katalin, Kozma Imre atya, Törőcsik Mari, Kányádi Sándor, Jókai Anna Böjte Csaba atya és Brenzovics László kapta meg.
Az Emberi Méltóság Tanácsa elismerésben részesítette Orosz Ildikót, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét, aki az Emberi Méltóságért kitüntetést kimagasló közéleti munkásságáért és a magyarság megőrzéséért tett bátor kiállásáért vehette át. Az átadóünnepségre november 16-án került sor Budapesten.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd laudációjában elmondta, hogy nemzetrészeink közül a legnagyobb próbatételnek a kárpátaljai magyarság volt és van jelenleg is kitéve. „Ezért különlegesen kiemelendő Orosz Ildikó szerepe abban a küzdelemben, amit az elmúlt évtizedekben folytatott” – húzta alá Lomnici Zoltán.
Kárpátalja magyarságának megmaradása kész csoda és óriási jelentősége van annak, hogy Orosz Ildikó már nagyon korán bekapcsolódott abba a munkába, amely képes akár több évszázadra is biztosítani a megmaradást.
„Nem én vagyok Kárpátaljáról idén az egyetlen, aki megkaphatná ezt a díjat” – kezdte köszönőbeszédét Orosz Ildikó. Véleménye szerint, ha tehetné, minden olyan kárpátaljai magyarnak adna egyet-egyet, akik az elmúlt 10 esztendőben méltósággal viselték azt a sorsot, amely a kárpátaljai magyarságnak jutott. Méltósággal viselték, amikor az utcákon katona-szerű ruhákban, eltakart arcú fiatalok járták Beregszász és Ungvár utcáit, miközben azt skandálták, hogy: „Késre a magyarokat!”, vagy „Jegyezd meg idegen: ez a föld ukrán föld!” Továbbá azok számára is ajánlja a díjat, akiket nem szolgáltak ki, mert nem tudtak olyan jól beszélni államnyelven, vagy akik olyan szöveges üzeneteket kaptak, amelyekben csomagolásra és Kárpátalja elhagyására szólították fel a címzetteket. Vagy akiknek esetleg megtört a karrierjük, mert nyelvi nehézségek miatt nem tudták olyan szinten letenni az érettségit, hogy szülőföldjükön tudják folytatni a tanulmányaikat.
Mindezek ellenére az itt felsorolt emberek a háború kitörése után befogadták a belső Ukrajnából érkezett menekülteket, saját költségeiken élelemmel és egyéb útravalókkal segítették a Magyarország irányába menekülő ukrán családokat, sőt ha kellett, tolmácskodtak is. „Még akkor is viselték a sorsukat, amikor a saját házukba befogadott menekült család figyelmeztette őket, hogy számukra sértés, ha előttük magyarul beszélnek, de olyan is előfordult, hogy kioktatták őket, hogy 30 év alatt jobban is megtanulhattak volna ukránul” – mondta Orosz Ildikó.
A történtek ellenére ezek az emberek nem vonultak fel és kezdtek el tüntetni, gránátokat dobálni, vagy székházakat robbantgatni, hanem abban bíznak, hogy előbb-utóbb eljön az az idő, amikor a jog asztaláról mindenki egyformán vehet majd egy olyan országban, mely komolyan gondolja, hogy az Európai Unió része lesz.
Az itt felsorolt emberek most is otthon vannak, teszik a dolgukat úgy, ahogy tudják. „Ezt a díjat az ők nevükben venném át és nekik ajánlanám fel” – zárta szavait a kitüntetett.
A rendezvény záróakkordjaként Kathy Horváth Lajos, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja játszott el egy részletet az általa írt és komponált Ima a békéért című művéből.
Az Emberi Méltóság Tanácsa által alapított Emberi Méltóságért kitüntetést ez idáig mások mellett Karikó Katalin, Kozma Imre atya, Törőcsik Mari, Kányádi Sándor, Jókai Anna és Böjte Csaba atya kapták meg. Tavaly pedig Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét részesítették a nívós elismerésben.
Egy héten át tartó színházfesztivállal várja látogatóit az idén fennállásának harmincadik évfordulóját méltató Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. A rendezvény társszervezője a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, amely az elmúlt harminc évben és most is szorosan együttműködve segíti a kárpátaljai magyar színház működését.
Az elmúlt évek során számtalan pozitív élmény és nehézség is érte a színházunkat. De minden gyötrelem és viszontagság ellenére hatalmas sikereket értek el, és színházat teremtettek a semmiből élükön Vidnyánszky Attila rendezővel. Mára mindannyiunk kedvelt művészeti ékszerdobozává vált, s talán nincs már olyan kárpátaljai, aki ne találkozott volna velük valahol, valamilyen formában. Azonban az ünnep most sem lehet teljes, hiszen országunkban háború dúl, a színtársulat sajnos a kialakult körülményekből adódóan szétszakítottan működik, és a fesztivál sem lehet valódi fesztivál. De minden nehézség ellenére a beregszászi színház társulata azon fáradozik, hogy ha akár csak egy hétre is, de kicsit elterelje kedves, hűséges nézői figyelmét a nehézségekről és elrepítse őket a kiválóbbnál kiválóbb előadásokkal a művészet csodás birodalmába.
A színházfesztivál ünnepélyes megnyitóval és egy igazán különleges Cseh Tamás-esttel vette kezdetét. Az előadást megelőzően a színtársulat egy, a harminc évet felölelő jelmez- és képkiállítással is készült, amelyhez egyedi performansszal is hozzájárult: az elmúlt három évtized legkiemelkedőbb előadásaiból hallhattak prózai részleteket az érdeklődők.
A kiállítás során 11 tabló fotóit láthatja a nagyérdemű, amelyek a színház három nagyobb korszakát ölelik fel: az első korszak a költői színházi nyelv keresése Vidnyánszky Attila rendező által, a második a kőszínházi hagyomány megteremtését mutatja be, míg a harmadik napjainkat, a háború alatt megélt pillanatokat idézi fel.
A megnyitó során Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul Bacskai József főkonzul úr köszöntő gondolatait tolmácsolva elmondta: „Harminc évvel ezelőtt egy olyan nagyszabású kulturális projekt vette kezdetét, amely a magyar kultúra megőrzését és terjesztését tűzte ki célul Kárpátalján. Az intézmény azóta a magyar nyelvű kulturális élet legmeghatározóbb központja lett, és immáron harminc éve szórakoztatja és lelkesíti a kárpátaljai magyarságot.” Mint levelében a főkonzul kifejtette: a magyar kormány és a konzulátus munkatársai azon dolgoznak, hogy a színház még sok hosszú évig folytassa gyümölcsöző munkáját a magyar kultúra terén. „Bár az intézmény jelenleg nincs könnyű helyzetben, mindezek ellenére újabb és újabb premierek születnek, bizonyítva ezzel, hogy a színház él és működik, bátorít minket és hitet ad” – hangzott el a levélben.
Gyebnár István beregszászi ideiglenes ügyvivő konzul ünnepi gondolatait kifejtve elmondta: „A beregszászi színház három évtizedes működésének köszönhetően megteremtődött Kárpátalján is a színházi kultúra és a színház iránt való igény. A színház a jelenlegi nehéz körülmények között is folyamatos alkotó munkát mutat fel, amely által segíti a kárpátaljai magyarság identitásának megőrzését. A színtársulat kiváló példa a kitartásra is, hiszen a semmiből indulva számos díjjal és eredménnyel büszkélkedhetnek” – jegyezte meg a konzul, aki további sikereket kívánt a társulat számára.
Halina Lompart, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás művelődési főosztályának megbízott vezetője Viktor Mikita kormányzó üdvözletét tolmácsolta a társulatnak. Hangsúlyozta: az elmúlt nehéz időszakban Sin Edina, a színház megbízott igazgatója és a teljes társulat valódi patriótaként segítettek a menekülőknek, a rászorulóknak, egy csapatként segítették nemzetünket akkor, amikor a legnehezebb időszakot éltük meg országunkban. Edina nemcsak igazgatóként, de nőként és anyaként is helytállt, a rá bízott feladatokat szívvel-lélekkel végezte. Köszöntője után Halina Lompart átadta a színház megbízott igazgatójának a megyei vezetés elismerő oklevelét.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója köszönetet mondott a kitüntetésért, megjegyezve, hogy ez egyben a teljes társulaté. Hiszen egy csapatként dolgoznak immáron harminc éve, s a nehézségek ellenére is igyekeznek csak a pozitív dolgokat meglátni. Az igazgató felolvasta Vidnyánszky Attila, a színház rendezőjének és alapítójának levelét, aki leszögezte: „A Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház (nekem mindig az marad) már harminc éve működik töretlen hittel, elszántsággal. Pedig nem igazán jósoltak neki hosszú éveket, aztán mégis vagyunk töretlen hittel, vagyunk és dolgozunk.” A rendező hangsúlyozta: „Talán soha nem volt még ennyire nehéz, mint most, de talán még soha nem volt annyira szükség ránk, mint most – ez kell, hogy erőt adjon. Harminc éve dolgozunk úgy, hogy csak azért is. A beregszászi színháznak nemcsak büszkén vállalható múltja, de jövője is van.”
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke köszöntve a társulatot kiemelte: már az ókori világban is jelen volt a színház, amelyet szerettek, és kedvelt szórakozási forma volt. A színház feladata, hogy megnevettesse és néha elrettentse az embereket. „A mostani fesztivál alkalmával a beregszászi színházba érkezik a nagyvilág. A szabad Ukrajna megalakulását követően a kárpátaljai magyarság magyar közoktatást, főiskolát és magyar színházat is akart, és közösségünk meg is teremtette azt. A színház épület nélkül, kuckóban, semmi nélkül indult el, de 1993-ban a Szentivánéji álom bemutatásával megszületett az első kárpátaljai magyar színházi előadás és ezáltal a kárpátaljai magyar színház” – fogalmazott Sin József. Mint mondta: köszönet illeti a beregszászi társulatot, Vidnyánszky Attilát az elmúlt harminc év kiemelkedő pillanataiért és fantasztikus előadásaiért.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője visszaemlékezésében kitért a színház indulására, születésére, a kezdeti nehézségekre, a nincstelenségre. Mint fogalmazott: az annál is kitartóbb és lelkesebb csapatot élén Vidnyánszky Attilával nem lehetett megtörni, aminek köszönhetően színház született. „A társulat művészetet hozott Beregszászba, amit akkor még sokan nem értettek, de mára értő, a magas művészetet kedvelő közösség is született” – jelentette ki Orosz Ildikó. Hozzátette: „Köszönhető ez annak, hogy a társulat nem alkudott meg és a magas szintű kultúrára törekedett. A világot hozta el a társulat ide, de még fontosabb talán, hogy Beregszászt vitték el a világba. Mára eljutottunk oda, hogy vannak megfelelő körülmények, lehetőségek. S bízunk benne, hogy a folytonosság is fennmarad.”
A köszöntő gondolatokat követően a művészeté lett a főszerep. A fesztivál nyitó előadásaként Füst a szemében címmel Cseh Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész dalai csendültek fel Szabó Balázs és Vecsei H. Miklós tolmácsolásában. A több mint egyórás előadás során Cseh Tamás fergeteges dalai mellett a prózai szövegrészek által megismerhettük az énekes életútját, küzdelmeit, belső harcait, vívódásait, mindezt profán őszinteséggel átitatva, melyet Vecsei H. Miklós és Szabó Balázs kiváló színészi játéka tett igazán élvezhetővé. Mindezen túl a dalok által a fantasztikus zenei élmény mellett megismerhettük nemes egyszerűségében az embert, a zenészt, a művészt, aki félt, szenvedett, szeretetett s szerette a létet, de talán annál is jobban szerette a dalokat.
Vecsei H. Miklós az előadást követően kérdésünkre elmondta: „Idén lenne 80 éves Cseh Tamás, és ilyenkor sok alkotóban felvetődik, hogy az olyan nagy művészekkel, akik példaképként állnak előttünk, velük évfordulókor foglalkozzunk. Itt most nem erről van szó. Sok véletlen folytán kezünkbe került Bérczes László beszélgetőkönyve Tamással, amit akkor kezdtek el együtt írni, amikor kiderült, hogy Tamás halálos beteg. Ebben a könyvben vall az életéről. Ez a vallomás a dalokkal kiegészítve adja ennek az előadásnak a dramaturgiáját. Minden egyes etap olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekről ma már nehéz olyan őszintén és tisztán beszélni, ahogyan ő ezt megteszi.”
A beregszászi színház október 9-ig minden este várja az érdeklődőket, a színházat kedvelőket előadásaira.
A hagyományokhoz hűen a beregszászi református templomban került sor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) tanévnyitó ünnepségére szeptember 23-án. Az intézményében összesen 523 elsős diák kezdte meg a 2023/2024-es tanévet alap-, illetve mesterképzésben.
Az ünnepség a történelmi és nemzeti lobogók, valamint a főiskola zászlójának behozatalával vette kezdetét, melyeket kuruc kori viseletbe öltözött főiskolai hallgatók helyeztek el a templomban. Mindezt Schreiner Sándor tárogatóművész a Rákóczi-nótával tette felemelővé. Az egybegyűlteket ezután Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Egyházközség vezető lelkésze köszöntötte a 90. zsoltár 12. verséből vett igeszakasszal.
A magyarok nemzeti imádságának, Ukrajna himnuszának, valamint Rákóczi imájának – mely egyben az intézmény himnusza is – eléneklése után a megjelenteket Csernicskó István, a II. RF KMF rektora köszöntötte. „Aki új tanévet kezd – akár oktatóként, akár hallgatóként –, az a jövőbe tekint, és bizakodik abban, hogy az a jövő jobb lesz” – emelte ki. Felidézte, hogy a háború kitörését követően számos elemzésben volt olvasható, hogy a kárpátaljai magyar közösség gerince megroppant, alig maradtak itthon néhányan. Ennek azonban ellentmond az, hogy az elmúlt hetekben a kárpátaljai magyar iskolák, szakiskolák központi tanévnyitóin mindenütt megtelt Isten háza a tanévet kezdő fiatalokkal, szüleikkel, tanáraikkal. A háború ellenére a főiskola népszerűsége is töretlen a kárpátaljai fiatalok körében, az intézmény fejlődése pedig a magyar kormányzati támogatásnak köszönhetően szintén biztosított. Az idei felvételi időszakban a főiskolára 1086-an nyújtották be jelentkezésüket, közülük a különböző szakokon 523-an kezdték meg a tanulmányaikat, a hallgatók összlétszáma pedig az alap- és mesterképzéseken 1371 fő – mutatott rá Csernicskó István. „Ha ezeket a számokat nézzük, én biztos vagyok abban, hogy korai volna lemondani a kárpátaljai magyarokról” – szögezte le. „Mert aki tanévnyitóra jön, aki az iskolát és a tanulást választja, az a jövőbe tekint és a jövőbe fektet. Mi is ezt tesszük. Mert a jelen tökéletlen ugyan, de a jövő még lehet tökéletes. Mi hiszünk ebben és teszünk érte” – reflektált Mikszáth Kálmán A szökevények című elbeszélésének híres latin mondatára: „Praesens imperfectum, perfectum futurum.”
„Az embernek legnagyobb szükséglete a kötődés, a valahova tartozás. És mi, magyar emberek kötődünk Istenhez, hazához, családjainkhoz” – jelentette ki ünnepi köszöntőjében Csák János, Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere. Beszédében Babits Mihályt idézve úgy fogalmazott, hogy Isten, a család és a haza az a „szellemi jelenség, lelki örökség, amit tovább akarunk vinni”. Mi, magyarok hihetetlen gazdag szellemi és lelki örökséget kaptunk őseinktől, melyet át kell adnunk folyamatosan a következő nemzedéknek, s ez történik a családjainkban, az iskolában, az egyetemen, valamint a templomokban – fogalmazott.
Magyarország Kormánya támogatja és támogatni fogja „a magyar kultúrát, a kultúrát átadó intézményeket, a magyar családokat, a magyar iskolákat, egyetemeket és az egyházainkat” – emelte ki Csák János, majd leszögezte: „Ez a magyar kormánynak nem valamilyen kedvtelése, hanem kötelessége. Egyetlen magyart sem hagyunk magára sehol a világon. […] Minden együttműködésre kész kormányzattal, néppel szívesen együtt dolgozunk” – tette hozzá.
A miniszter az első évfolyamos hallgatókhoz szólva rámutatott, hogy tíz-húsz év múlva ők lesznek a kárpátaljai magyar közösség vezetői, s aláhúzta, hogy a Rákóczi-főiskola végzősei nemcsak a magyar nemzeti közösség, hanem Ukrajna jólétéhez is hozzá fognak járulni, hiszen „a művelt ember több gazdasági hasznot termel”.
„Én úgy tekintek Kárpátaljára, mint egy tündérkertre, ahol évszázadok óta élnek együtt békésen különböző nemzetiségű és vallású emberek” – mondta Csák János a vidék sokszínűségére reflektálva.
A tárcavezető arra emlékeztette a hallgatókat, hogy bárhova sodorja őket az élet, soha ne feledjék el, hogy honnan jöttek. Ünnepi beszédének végén Weöres Sándort idézte: „»Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra«. Önök döntik el, hogy mit kezdenek vele” – tette hozzá.
Viktor Mikita, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás vezetője megköszönte Magyarország több ezer ukrán gyerek nyári üdültetését lehetővé tevő és biztosító segítségét, valamint Ukrajna egész népének folyamatos humanitárius támogatását, melyhez hozzátartozik az oktatási szféra is. Ugyanakkor aláhúzta, hogy Ukrajnának szüksége van az egész civilizált világ segítségére. Kárpátalja kormányzója szerint a sikeres ukrán ellentámadást követően a szülőföldjüket elhagyó magyar közösség túlnyomó része hazatérhet. Köszönetet mondott mindazoknak, akik nem hagyták el Ukrajnát, akik itt maradtak, itt dolgoznak és itt tanulnak tovább. Van jövő Ukrajnában, s mi azon fogunk dolgozni, hogy ez a jövő békés legyen – fogalmazott.
A tanévnyitó keretében sor került az elsőéves hallgatók ünnepélyes fogadalomtételére. Az eskü szövegét Nagy Natália angol szakos hallgató olvasta elő diáktársainak. Az eskütételt követően Csernicskó István rektor és Orosz Ildikó, a főiskola elnöke kézfogásukkal jelképesen az intézmény diákjaivá avatták a szakonként felvonuló diákokat.
Az ismert diákhimnusz eléneklése után átadták a főiskola által 2014-ben alapított Rákóczi-díjat, melyet minden évben olyan, az intézmény megmaradása és fejlődése szempontjából döntő szerepet vállaló személyek kapnak, akik jelentősen hozzájárultak több ezer kárpátaljai magyar fiatal képzéséhez, ezzel is segítve boldogulásukat szülőföldjükön. A Rákóczi-főiskola legmagasabb kitüntetésének idei díjazottjai Csák János miniszter és Vaszil Roszul, a Kárpátaljai Megyei Közoktatási Főosztály egykori vezetője. Mivel Vaszil Roszul személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen, a Rákóczi-díjat egy későbbi időpontban veszi át.
Záróbeszédében Orosz Ildikó, a II. RF KMF elnöke József Attila Levegőt! és Radnóti Miklós Töredék című verseiből idézett részleteket, melyekről elmondta: bár azok az 1930-as–40-es években íródtak, fontos pszichológiai rajzot adnak az erőszak sajátosságáról, és sajnos ma is mélyreható gondolatokat ébresztenek bennünk. Ezzel egyidejűleg azonban felhívta a figyelmet a bátorság fontosságára, s ehhez Nelson Mandela egyik gondolatát vette kölcsön s helyezte a hallgatók szívére: „Megtanultam, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak legyőzése.”
Az ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői áldást kértek a főiskolára, annak munkatársaira és hallgatóira, majd a rendezvény a Szózat eléneklésével ért véget.