A koronavírus-járvány kitörése óta emberek tízezrei kényszerültek otthon maradni. Ez változatos kihívások elé állít mindenkit, de szerencsére a digitális technológiának köszönhetően ma már sokkal több lehetőségünk van az otthoni munkavégzésre, tanulásra és a kikapcsolódásra is.
Ebben a soha korábban nem tapasztalt szituációban sokaknak van szüksége kreatív megoldásokra, hogy az otthonukat átalakítsák virtuális tanteremmé, irodává, tárgyalóvá vagy épp ügyfélszolgálati központtá, amiben komoly segítséget nyújtanak a különféle digitális és mobileszközök, mi pedig épp az ilyen megoldásokból kötöttünk össze egy párat. Lássuk, milyen okos szoftvereket, alkalmazásokat érdemes most kipróbálni, legyen szó munkáról, kikapcsolódásról, sportról vagy épp az otthoni tanulásról.
A járvány már most alaposan a feje tetejére állított mindent, és hol van még a vége! Óvatos becslések szerint is még hetek, de inkább hónapok állnak előttünk, mielőtt az élet elkezdhetne visszatérni a megszokott kerékvágásba. Addig viszont fizetni kell a számlákat, nem csak a családoknak, de a cégeknek is, magyarul, a munkavállalóknak – amennyiben munkakörük lehetővé teszi – most bizony otthon kell húzni az igát.
Ehhez óriási segítséget nyújtanak az olyan megoldások, mint például a Samsung DeX nevű fejlesztése, amely lehetővé teszi, hogy a mobil eszközeinket – okostelefonokat és táblagépeket – egy billentyűzet, egy egér és egy monitor csatlakoztatásával asztali számítógéppé változtassuk. Ráadásul, ezek közül nincs is feltétlenül szükség minden eszközre: csupán egy HDMI-kábel kérdése, hogy például az otthoni tévénkből hatalmas monitort varázsoljunk, ilyenkor a telefonunk vagy a táblagépünk veszi át az egér vagy a „tapipad” szerepét.
Ez jól jön a videokonferenciák során, de akkor is, ha például egy konferenciahívás során jegyzetelnénk, de közben egy másik dokumentumot vagy épp egy online prezentációt kell figyelnünk, de a gyerekek is hasznát vehetik tanulás közben.
Akár szükség van videokonferenciákra, akár nincs, mindenképpen jó szolgálatot tehet a mostani időszakban a Zoom nevű alkalmazás, amely segítségével virtuális „kávészünetet” tarthatunk a kollégáinkkal, igaz, érdemes vele óvatosan bánni, mert nem a legerősebb a titkosítása, viszont ezt használják most talán a legtöbben. De az online házibuli szervezésére használhatjuk helyette a Bluejeans és a Jitsi applikációkat is.
Az online munkaszervezéshez tapasztalatból is ajánljuk az újságírók, szerkesztőségek, de más típusú vállalkozások, cégek által is előszeretettel használt Slack chatszobáit is, amelyet akár a család igényeire is szabhatunk.
A koncentráció fenntartásában hasznos segítséget nyújthat a Thrive, amelyet a Samsung az amerikai liberális média nagyasszonyának tartott Ariana Huffingtonnal együttműködve fejlesztett ki. A Thrive-ban beállíthatjuk, hogy melyik applikációkat csendesítse el, amíg dolgozunk, miközben a fontos hívások és üzenetek továbbra is befuthatnak hozzánk. A „lenémított” applikációkhoz pedig automata válaszokat írhatunk, hogy aki a kevésbé fontos csatornákon keres, az is tudja, hogy miért nem reagálunk azonnal. A Thrive ráadásul abban is támogat, hogy ne vigyük túlzásba a kütyüink nyomkodását: megadhatjuk, hogy mennyi képernyőidőt engedélyezünk saját magunknak, az alkalmazás pedig finoman figyelmeztet, ha kezdjük kimeríteni a keretet.
A múlt héten jelent meg a New York Times tényfeltáró cikke az amerikai Clearview AI startup alkalmazásáról, amely 2016 óta fejlesztés alatt áll, és minden korábbinál félelmetesebb jövőt vázol fel az arcfelismerés terén.
Az eszköz lehetőséget ad arra, hogy egy ismeretlen ember képét feltöltve átfésülje a több mint hárommilliárd fotóból álló adatbázist, majd megmondja az adott személy nevét, akár címét is. A Clearview AI a cikk szerint több millió internetes oldalról fésüli össze a fotókat, köztük a Facebookról, YouTube-ról, Venmóról, így a mögötte álló könyvtár hétszer akkora, mint az amerikai szövetségi nyomozóirodáé (FBI).
A New York Times forrásai alapján az eszközt több mint 600 hatóság használja aktívan az Egyesült Államokban, köztük az FBI, de az ügyfelek pontos listáját nem tudni. A szoftver algoritmusa annyira fejlett, hogy állítólag a nem túl jó minőségű, furcsa szögből fotózott arcokat is képes felismerni, mondjuk a térfigyelő kamerák által készítetteket. Körülbelül 75 százalékos pontossággal dolgozik, ami azért messze van a tökéletestől, de állítólag több bűnözőt is sikerült azonosítani a segítségével korábbi nyomozások során.
A ClearView AI hátteréről nem tudni túl sokat. A startupot Hoan Ton-That és Richard Schwartz alapította, korai befektetői közt ott van a Kirenaga Partners, illetve Peter Thiel üzletember, a Facebook egykori befektetője, valamint a Palantir Technologies vezetője.
A The Times elemzése szerint az app forráskódjában arra utaló jelek is vannak, hogy a szoftvert kiterjesztettvalóság-szemüvegekkel is kompatibilissá tennék. Ez azt engedi feltételezni, hogy elég lenne felvenni egy szemüveget ahhoz, hogy valaki rögtön lássa az utcán járkáló emberek nevét, akár címét is.
Ton-That a Times kérdésére elárulta, hogy csak prototípusként fejlesztették a kiterjesztettvalóság-technológiát, de nincs tervben, hogy szélesebb körben is használhatóvá váljon a jövőben.
Aggodalomra ad okot, hogy az eszközt független, külső fél még nem tesztelte, mielőtt a hatóságok élesben is használatba vették. A Stanford Law School privátszférával foglalkozó professzora, Al Gidari szerint a cikk egyben rávilágít arra, hogy rengeteg cég végezhet hasonló tevékenységet anélkül, hogy arról a nyilvánosság tudna, és egy erős adatvédelmi törvény nélkül a helyzet elharapódzhat.
A ClearView AI-jal kapcsolatban a Times hangsúlyozza, hogy ugyan a hatóságok eddig is használtak arcfelismeréses rendszereket, de az olyan eszközökkel, mint a Clearview AI kinyílnak a határok, minden korábbinál több információhoz kapnak hozzáférést.
A tömeges adatgyűjtés a közösségi oldalak szabályzatát is sérti a lap szerint, az említett cégeket fel is keresték. A Facebook jelenleg vizsgálja az ügyet. A cég szóvivője szerint ugyanis a tömeges mértékű adatkinyerés a platform nyilvános adataiból sérti a szabályzatukat, nem véletlen tették elérhetetlenné az elmúlt hónapok során a Graph Search közösségi keresőt. (A Graph Search segítségével lehetővé vált a közösségi oldalon elérhető nyilvános tartalmak, így fotók, posztok közti keresés, amit akár egy specifikus profilra is szűkíteni lehetett. Ugyan szigorúan csak a publikus posztokat lehetett vele előásni, de a kutakodást nagyban megkönnyítette.)
A Venmo szóvivőjének elmondása szerint a képek kinyerése náluk is tiltott. A Twitter egyenesen kijelentette, hogy a platformjáról összegyűjtött képeket tilos arcfelismerésre felhasználni.
Az Európai Unió új vezetői fontolóra veszik, hogy akár öt évre is betiltsák az arcfelismerő technológiák használatát nyilvános helyeken. A korlátozás mindaddig élne, amíg az e technológiák kockázatainak mérséklésére ki nem dolgozzák a megfelelő védőintézkedéseket – tudta meg a Politico egy hozzájuk került tervezetből.
Az amúgy is szigorú európai adatvédelmi szabályozás így egy újabb, különösen kemény előírással bővülne tovább. A tervezetet a belső piacokért felelős uniós biztos, Thierry Breton jegyzi, és Margrethe Vestager, az Európai Bizottság (EB) digitális korszakért felelős ügyvezető alelnöke várhatóan egy februári ülésen terjeszti elő Ursula von der Leyen elnöknek és az EB többi biztosának.
A dokumentum úgy fogalmaz, hogy sem a privát, sem az állami szféra szereplői nyilvános helyeken egy bizonyos ideig (pl. 3-5 évig) nem használhatnának arcfelismerő rendszereket, és ezen idő alatt kell kidolgozni olyan módszertanokat, melyekkel egyrészt felmérik az adatvédelmi kockázatokat, illetve eljárásokat dolgoznak ki ezek mérséklésére.
E lépés – ahogy a tervezet is mutatja – része annak a folyamatnak, melynek megindítását az EU új vezetői már hivatalba lépésükkor kiemeltek: ezek szerint működésük első száz napjában kidolgoznak egy olyan jogi keretrendszert (annak vázlatát), melyben az AI-technológiákat szabályozzák, mindennek pedig az a célja, hogy az EU e téren megelőzze a világ többi régióját.
A folyamat első lépése lesz, hogy február végén kiadnak egy „white papert”, melyben összegzik a teendőket, a lehetséges fejlődési forgatókönyveket. Ezt a tervezetet azután véleményezésre, széles körű vitára bocsátják – ebből is látszik, hogy a végleges szabályozás kidolgozása biztosan nem fejeződik be 2020-ban.
A SD kártyás szabványokat kidolgozó SD Association a hét elején közleményben emlékezett meg arról, hogy történetében egy szép, kerek évfordulóhoz érkezett el.
Ugyanis 20
évvel korábban, a 2000-es CES kiállításon jelentették be az alapítók az akkor
teljesen új SD memóriakártyák kidolgozása és népszerűsítése körüli szervezet
megalakulását.
A SanDisk, a
Matsushita és a Toshiba még 1999-ben állapodott meg, hogy közös erőfeszítéssel
létrehoznak egy, az általuk gyártott mobil eszközök adatcseréjét és
kapacitásproblémáit egyaránt orvosló új memóriakártya-szabványt. A korábbi, de
jóval lassabb és jogi szempontból is problémás MultiMediaCard (MMC) alapjain
kidolgozott tárolóformátumot Secure Digital-nak (SD), a memóriakártyákat
magukat pedig Secure Digital Memory Card-nak (magyarul: Biztonságos Digitális
Memóriakártya) nevezték el.
A technológia
a nevét arról kapta, hogy – elődjeivel szemben – már alapból támogatott a
másolásvédelmi és titkosítási eljárások használatát, ami akkoriban, a zenék,
képek és más anyagok analógról digitális terjesztésére történő átállás során
rendkívül fontos szemponttá lépett elő.
Az első SD
kártya prototípusokat a gyártók 2000 elején mutatták be, és bár ezek 32,
illetve 64 MB-os kapacitása – amit egy emberi körömnél kicsit nagyobb méretbe
zsúfoltak bele – eredetileg lenyűgöző volt, gyorsan rá kellett jönniük, hogy
ennél többre is igény van. A kártyákat befogadó eszközök (digitális
fényképezőgépek, MP3-lejátszók, mobiltelefonok) mérete ugyanis egyre csökkent,
és a további zsugorításnak egyre nagyobb akadályát képezte az addigra már
viszonylag nagynak számító SD kártya és foglalatának mérete.
Ezért
2003-as CeBIT-en bemutatták a szabvány miniSD változatát, 2005-ben pedig a ma
is használatban lévő microSD verzióját, amik még kisebb méretben voltak képesek
még több adat tárolását megoldani, miközben egy egyszerű adapterrel az eredeti
SD foglalatos eszközökben is használhatók maradtak. Utóbbiak kapacitása először
csak a ma már nevetségesen kevésnek ható 128 MB-ig terjedt, de gyorsan
növekedett, és végül már a gigabájtos tartományt is elérte.
A szabvány
újabb frissítéseivel aztán még tovább növelték a kártyák tárolókapacitásainak
határát, valamint átviteli sebességét is, aminek köszönhetően 128 és 256 GB-os,
majd később akár 1 TB vagy nagyobb kapacitások is elérhetővé váltak. A szabvány
legújabb frissítése
Az SD Association napjainkban már 1700-nál is több taggal rendelkezik, a microSD kártyák pedig a mobil eszközök szabványos adattároló és adathordozó eszközé vált, ami az utóbbi évtizedben még az asztali használatból is elkezdte kiszorítani a hagyományos külső merevlemezeket és tollmeghajtókat, hogy átvegye azok helyét.
Agyhullámokkal irányított mesterséges végtagok korábban is léteztek már, méghozzá elég hightech módon, ezekhez azonban egy chipet kellett beültetni az ember koponyájába, hogy a robotkéz pontosan tudja érzékelni a viselője szándékát. 2019-ben azonban a Carnegie Mellon Egyetem a Minnesotai Egyetemmel együttműködve olyan módszert fejlesztett ki, ami agyimplantátum nélkül is képes átvezetni a mesterséges végtagba az agy jeleit.
Az új érzékelési és gépi tanulásra épülő technológiák segítségével a kutatóknak sikerült az agy mélyéről érkező agyhullámokat is felfogniuk, ami által sokkal precízebben irányíthatták a kísérlethez használt robotkezet, mint korábban. A művégtagot eddig 68 egészséges, végtagokkal rendelkező emberrel tesztelték, a közeljövőben pedig élesben, klinikai kutatásokban is bevetik olyan emberekkel, akiknek szükségük is van egy ilyen robotkarra.
