A KMKSZ UKSZ Pallón tisztelget 1848–49-es forradalom hőseiről

Szombaton a pallói görögkatolikus templomban különleges eseményre került sor: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezete (UKSZ) ökumenikus istentisztelet keretében emlékezett meg nemzeti ünnepünkről. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire a helyi és környékbeli magyar közösséggel együtt tisztelgett Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő is, aki maga is az ungvári járási Pallóból származik.

Elsőként Fülöp János görögkatolikus parochus könyörgött hős elődeinkért és a jelenleg zajló háború hőseiért. A halotti megemlékezés során a szabadságharcban és az orosz‒ukrán háborúban elhunytak lelki nyugalmáért imádkoztak a hívek.

– Fontos a tettrekészség, az, hogy érezzük: nekünk az Úristen feladatot szán, hogy minden embernek megvan a saját feladata a Földön, ezen belül Európában s itt, Kárpátalján. Sokan talán nem is hallottak kis településünkről, Pallóról, s most milyen szép magasztos megemlékezést tudunk itt tartani. Ez szimbolikus is, hisz a település neve a palló, egyszerű híd szóból ered, és nagyon fontos, hogy most hidak legyenek. Ne azt keressük, ami elválaszt bennünket, hanem azt, ami összeköt, mert ami összeköt, az megerősít. Fontos, hogy ebben a korban, ezekben a kihívásokkal teli időszakban megtaláljuk azt, ami bennünket összeköt és megerősít. Olyan évet élünk, ami szentév a katolikus egyházban, és a remény éve. Nagy szükségünk van a reményre, amely bennünk él, hisz ha tudunk egymásra figyelni, egymásért tenni, ha él bennünk a cselekvő szeretet, akkor mindig lesz bennünk remény – zárta ünnepi gondolatait Fülöp János.

Kolozsy András, az Ungi Református Egyházmegye esperese az apostol szavaival köszöntötte az egybegyűlteket, és a János evangéliuma 15, 13-ból felolvasva hirdetett igét: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.”

– Magyarnak lenni nem származást jelent csupán, hanem szent hivatást. Őseink tudták azt is, a tehetség felülről való mennyei ajándék, s az ember akkor használja ezt jól, ha másokat szolgál vele. Ők tudták, hogy élő szögek, akiknek megvan a helyük, és készek voltak a helyüket elfoglalni, bármibe is kerül az. 1848. március 15-én egy maroknyi nép felkelt egy elnyomó, zsarnok rendszer ellen, szabadságot és egyenlőséget akartak. A forradalmat és szabadságharcot leverték, durva megtorlás következett, de abból a szeretetből, amit ezek az emberek népük, országuk és nemzetük iránt éreztek, az odaadott életükből, kiontott vérükből szabadság született, amely hatalmas érték és kincs. A szabadság felelősség is. A szabadságot meg kell élni és meg kell tölteni tartalommal. Az 1848-as forradalom hősei nem önmagukért harcoltak, hanem egy igazabb, tisztább jövőért. S tudták, a jövőt csak azok építhetik, akik tudnak áldozatot hozni – hangsúlyozta Kolozsy András.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő Heltai Jenő Szabadság című verséből idézve köszöntötte a vendégeket: „Szabadság. Tudd meg: szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg. Tudd meg: szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott vagy csupán, ahol szavát megértve, Meghalni tudnak, és élni mernek érte.”

– Rendhagyó és különleges alkalom ez a mai, hisz ilyen nagy ünnepségre ritkán kerül itt sor. Ma azonban a kárpátaljai magyarság európai parlamenti képviselőjét vártuk ide, az Ung-vidék egyik legkisebb falujába, ami minden helyi lakost büszkeséggel tölt el. Isten hozta Ferenc Viktóriát idehaza – jegyezte meg Balogh Lívia és bemutatta a vendégeket.

Ezután Torma Gergely zenetanár, református kántor előadásában elhangzott a Magyar vagyok című dal.

Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét Fülöp András, Theodor és Johanna szavalta el (felkészítő tanár Fülöp Alexandra). Rohovej Jennifer felolvasta A hősökre emlékezni kell című esszét (felkészítő tanár Rohovej Viktória).

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének határon túli magyarokhoz írt üzenetét Bacskai József főkonzul tolmácsolta.

Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő ünnepi beszéde elején hatalmas örömmel és meghatottsággal köszöntötte falubelijeit és a más falvakból érkező vendégeket.

– Öröm van a szívemben, mert itthon vagyok. Ismerős arcok, ismerős tájak és épületek vesznek körül. Ma nemcsak politikusként, nemcsak európai parlamenti képviselőként, hanem pallóiként is állok itt, önök előtt. Megtiszteltetés, hogy együtt ünnepelhetek önökkel. Az itt élők hite, kitartása és ereje példamutató. Büszkeséggel tölt el, hogy ennek a közösségnek én is része vagyok. A mai ökumenikus istentisztelet ékes bizonyítéka annak, hogy bár különböző felekezetekhez tartozunk, mégis összekötnek bennünket a közös célok: a hit megőrzése és a magyar közösségek megtartása. Ebben a faluban évszázadok óta visszhangzik az imádság. Nemzedékek találnak itt erőt és hitet. Ma mi is ugyanezért fohászkodunk itt. A kárpátaljai magyarság számára a nehéz időkben mindig a hit volt a megtartó erő, és ma sincs ez másképp. Az elmúlt három évben megannyi kihívás elé állított minket a történelem, és most még nagyobb szükségünk van arra, hogy hittel és bizalommal tudjunk fordulni Isten felé. Hiszen a hit nem csupán igaz, hanem útmutatás a bizonytalanságban és erő a nehézségekben. Bár a háború borzalmai fizikailag távol vannak tőlünk, de a hatását mindennapjainkban érezzük. Hatalmas megpróbáltatások érik a kárpátaljai magyarságot. Sokan kényszerülnek elhagyni otthonaikat, családok élnek egymástól szétszakítva, közösségünk fogyatkozik, az itthon maradottakra pedig a bizonytalanság terhe nehezül. Mégis hiszem, hogy nem törünk meg. Hiszem, hogy a kárpátaljai magyarság minden nehézség ellenére megőrzi közössége anyanyelvét, kultúráját és hagyományait itt, a szülőföldjén. Elődeink és 1848 bátor hősei is tudták, hogy a hit nemcsak a szavakban él, hanem a tettekben, a helytállásban és a kitartásban is. A forradalmi ifjak hittek a nemzet erejében és a szabadságban. Példát mutattak arról, hogy mit jelent kitartani. Kívánom, hogy legyen erőnk és hitünk kitartani mindaddig, amíg elérkezik az oly régóta várt béke, ami már úton van felénk – zárta ünnepi gondolatait az EP-képviselő, és megköszönte az összejövetelt, hogy ilyen sokan eljöttek.

A rendezvény hangulatát emelte a Szürtei kistérségben vendégeskedő Vesztergám Miklós tárogatóművész játéka, akinek előadásában 1848-as dallamok csendültek fel.

Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye nyugalmazott püspöke bibliai történetek és történelmi események példáján keresztül szólt azokról a győzelmekről, amikor kis népek nem fegyverrel, erővel tudtak győzni, hanem imával, a hit erejével. Végezetül a jelenlévők közösen imádkoztak a békéért.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)