Elbúcsúztak alma materüktől a Beregszászi Zrínyi Ilona Líceum végzősei

Ünnepi hangulat töltötte be a Beregszászi Zrínyi Ilona Líceum udvarát, ahol a 2025/2026-os tanév lezárásaként méltó keretek között búcsúztak el az intézmény végzős diákjai. A ballagási ünnepség megható pillanatai során tanárok, szülők, családtagok, egyházi és közéleti meghívottak, valamint az iskola tanulói közösen köszöntötték és búcsúztatták a fiatalokat, akik életük egy meghatározó szakaszát zárták le ezen a napon.

Az ünnepség államunk és nemzetünk himnuszának közös eléneklésével vette kezdetét. Ezt követően a jelenlévők egyperces csenddel emlékeztek meg a háborúban elesett áldozatokról.

Az egybegyűlteket Kampó Ildikó igazgató köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy a mögöttük álló tanév komoly kihívásokat tartogatott mind a pedagógusok, mind a diákok számára, ugyanakkor az összetartás, a kitartás és a közös munka erejét is bizonyította. Kiemelte, hogy az oktatási folyamat a nehéz körülmények, a légiriadók és a kényszerű megszakítások ellenére sem állt meg, a líceum közössége pedig ismét bebizonyította, hogy egy erős és összetartó családot alkot.

A végzősökhöz fordulva hangsúlyozta, hogy a líceum névadója, Zrínyi Ilona példát mutat bátorságból, kitartásból és hűségből. Beszédében felidézte a fejedelemasszonynak tulajdonított gondolatot: „Mindenre fel kell készülnünk, de a reményt soha nem szabad elveszítenünk.” Arra biztatta a fiatalokat, hogy őrizzék meg hitüket önmagukban, szülőföldjükben és jövőjükben, hiszen az iskolában megszerzett tudás és értékrend biztos támaszt jelent majd számukra életük következő szakaszában.

Az ünnepségen részt vett Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében dr. Baracsi Zsuzsanna konzul asszony is. Köszöntőjében Ady Endre szavait idézte útravalóul a végzősöknek: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen.” Beszédében azt kívánta a fiataloknak, hogy maradjanak tenni akaró emberek, legyenek büszkék magyar identitásukra, és találják meg életükben a boldogságot és a kiteljesedést.

Az ünnepségen Kopinczu Katalin igazgatóhelyettes is szólt a ballagókhoz. Beszédét Eleanor Roosevelt gondolatával kezdte: „A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.” Kiemelte, hogy a ballagás egyszerre jelenti egy meghatározó életszakasz lezárását és egy új kezdetet. Felidézte az iskolában eltöltött évek jelentőségét, a megszerzett tudást, barátságokat és tapasztalatokat, amelyek egész életük során elkísérik majd a végzősöket. Köszönetet mondott a szülőknek és a pedagógusoknak, akik szeretetükkel, türelmükkel és szakmai elhivatottságukkal támogatták a diákokat fejlődésük útján.

Bodnár Miklós, a Nagygejőci Református Egyházközség lelkipásztora, a líceum egykori diákja hirdette Isten igéjét és áldást kért a ballagó fiatalokra. Szavai lelki útravalóként szolgáltak azoknak, akik hamarosan új fejezetet nyitnak életükben.

A rendezvény során kitüntető oklevelek átadására is sor került. Az iskola azon tanulói részesültek elismerésben, akik tanulmányi, sport- vagy kulturális versenyeken értek el kiemelkedő eredményeket, öregbítve ezzel a líceum hírnevét.

A hagyományokhoz híven a tizedik osztály tanulói is búcsút vettek a végzősöktől és átadták a ballagási tarisznyákat, amelyek jelképesen az útravalót és az alma materhez való kötődést szimbolizálják.

A végzős osztálytól Sidó-Hajla Krisztina osztályfőnök is búcsúzott. Beszédében az együtt töltött évek emlékeit idézte fel, hangsúlyozva, hogy a közösen megélt történetek örökre összekötik őket. Teréz anya gondolataival bocsátotta útjukra diákjait, arra ösztönözve őket, hogy becsüljék meg az élet minden pillanatát, vállalják a kihívásokat, és soha ne adják fel álmaikat.

A 11. osztály tanulói megható ballagási keringővel búcsúztak az iskolától. A hagyományokhoz híven a végzősök szalagot kötöttek a stafétabotra, amelyet jelképesen átadtak a 10. osztály tanulóinak, ezzel továbbörökítve az iskola közösségének szellemiségét és a következő évfolyamra váró felelősséget. A ballagók virággal mondtak köszönetet tanáraiknak és osztályfőnöküknek az évek során kapott támogatásért, türelemért és gondoskodásért

Ezt követően az osztályfőnök elvágta a ballagási szalagokat, ezzel jelképesen is útjukra bocsátva tanítványait a nagybetűs életbe.

Az ünnepség végén a végzősök utoljára szólaltatták meg az iskola csengőjét. A jól ismert hang ezúttal már nem egy új tanóra kezdetét, hanem egy korszak lezárását jelentette.

(da/Kárpátalja hetilap)