A magyar kultúra napján került sor a Prófusz Marianna népművész munkáit bemutató kiállításmegnyitóra a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (BKÉSZ) szervezésében a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban.
A megjelenteket elsőként Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke köszöntötte. „Kultúránk egyik ékes példája a beregi szőttes, s ezzel a kiállítással a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szeretne tisztelegni a magyar kultúra előtt” – emelte ki, hozzátéve, hogy hálásak Prófusz Mariannának, amiért „közkinccsé tette számunkra ezt a csodálatos kollekciót, ami a népi függönyökön és futókon túl oltárterítőket is tartalmaz”.
Molnár János római katolikus püspöki helynök köszöntőjében elmondta, szívügye a beregi szőttes, mert, mint fogalmazott: „ez a mi kincsünk, ez az, mely minket Beregről magyarokká tesz”, hiszen minden tájegység hozzájárul valamivel egy nép kultúrájához, ezzel is erősítve önazonosságát. A népek kultúráinak kincseit be kell emelni a keresztény értékek közé, hogy a különböző népek a kereszténységet sajátjuknak érezzék, ennek kapcsán az atya emlékeztetett arra, hogy a második vatikáni zsinat lehetővé tette, hogy az egyházi szertartásokon a tájegységeknek megfelelően jelen legyenek a népi motívumok, így a beregi szőttes is része a keresztény kultúrának.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Érdemkereszt kitüntetéssel elismert népművész életútját és a kiállítás anyagát Csernyiga Gyula református lelkipásztor ismertette. Prófusz Marianna a kezdetektől ott volt Nagyberegen, amikor Antónikné Polónyi Katalin kezdeményezésére a helyi középiskolában is elkezdték tanítani a szövést mint tantárgyat. 1979-től Prófusz Marianna vezette a kötelező óraszámú szövésórákat, kidolgozta az óra tantervét. 1984-ben elnyerte az Ukrajnai Népművészet Mestere címet, mely után szakvizsgát tett népi szövésből, így a szakmai minősítés után módszerész-pedagógus lett. 1992-ben középiskolai munkatársaival közösen létrehozták a Szőttesmúzeumot, mely 2012-ben elnyerte a Népi Múzeum címet. 1993-ban a magyar népművészet ifjú mestere lett, 1999–2017 között a Bereg Alkotóegyesület elnöke, 2000-től több mint egy évtizeden át a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, tagja a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének. 2019-ben Hrivnák Tünde Pro Urbe díjas divattervező beregi szőttes-kollekciójához készített szőtteseket. Több szövőtanfolyamot vezetett Kárpátalján és Magyarországon. Beregi szőtteseivel 1979 óta számos járási, megyei és országos kiállítás résztvevője, munkáit Európa számos helyszínén mutatták be.
„A szövés és a szőttes összefonódott életével. Szép ez a szókép: összefonódni, egymásba szövődni: a cérna, a fonál, az idő és az élet” – mondta találóan a lelkipásztor. A beregi szőttes része a kultúránknak, része a mi beregvidéki, kárpátaljai és magyar kultúránknak – hangsúlyozta, hozzátéve: „A szőtteseken nyoma sincs annak, hogy anyáink, dédanyáink – miközben megalkották ezeket a formarendszereket, motívumvilágokat – mennyit szenvedtek, hányszor taposott rájuk a történelem bakancsa, mi mindent veszítettek el… Ellenkezőleg: a reménység, a folytonosság világlik ki belőlük. A kiállított szőtteseket csodálva – melyek nagyon magas profizmusról és precizitásról tanúskodnak – lássunk mögéjük, meglátva a motívumokban a múltat, s legyünk erre büszkék!”
A népművész munkáját elismerő beszédet mondott Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője és Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, majd maga Prófusz Marianna szólt a jelenlévőkhöz. „Szeretném megköszönni elsősorban édesanyámnak, aki mindig támogatott, nélküle nem tudtam volna ezt az utat végigjárni” – jelentette ki. Elmondta, hogy valójában a véletlen folytán került Nagyberegre, de aztán „ottragadt”. Beszédében kiemelte Antónikné Polónyi Katalint, aki rávezette erre az útra, s akinek hatására az immár hungarikummá vált beregi keresztszemes hímzés hatalmas szerepet tölt be mára az életében. „A legfontosabb az, hogy őrizzük meg azt, amink van, ami a miénk, hiszen ezt senki nem veheti el tőlünk” – szögezte le a népművész.
A megnyitó színes kulturális műsorral zárult.
A Prófusz Marianna munkáit bemutató kiállítás a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány támogatásával jött létre, s március 8-ig tekinthető meg a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban.
Beregszászban október 15-én a beregardói Perényi Kultúrkúriában adták át a Linner-díjakat immáron hatodik alkalommal. A múlt században hosszú évtizedekig Beregszászban tevékenykedő, európai hírű sebészorvosról, Linner Bertalanról elnevezett díjat ‒ amelyet minden évben egy orvosnak és egy ápolónak ítélnek oda ‒ 2017-ben alapította a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (BKÉSZ).
Beregszász neves szülöttje, Linner Bertalan az I. világháború idején harctéri sebészként dolgozott az orosz és az olasz fronton, ahol nem tett különbséget a saját, illetve az ellenség sebesültjei között, hiszen számára minden élet egyformán értékes volt. A világháborút követően visszatért szülőföldjére, Kárpátaljára. A Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége az ő emlékére alapította 2017-ben a róla elnevezett díjat, amelyet minden évben egy-egy, a szakmájában és életútjában is elismerésre méltó szakorvosnak – valamint 2020-tól ápolónak is – adnak át.
Az alapítók a Linner-díjat évről évre olyan értelmiségieknek szánják, akik keresztény hitüket közösségükben gyakorolják, cselekedeteikkel és tevékenységükkel a keresztény értékekhez igazodva szolgálják a kárpátaljai közösséget.
„A Linner-díjak átadása minden évben fontos esemény a BKÉSZ számára. Szeretnénk kiemelni és értékelni a test és lélek gyógyítóit, valamint azoknak az értelmiségieknek a munkáját elismerni, akik nem csupán hivatásuknak élnek, hanem keresztény életükkel is példát mutatnak a közösség számára” – hangsúlyozta Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke, továbbá kiemelte: „Nem elég egy pályán csupán szakmailag jónak lenni, hanem azt szívvel, lélekkel és Istenbe vetett hittel kell végezni!”
Az ápolónak járó elismerést idén Menzák Erzsébet kapta, aki 57 éve dolgozik a szakmában, és gyermekek ezrei kapták meg tőle a védőoltásokat.
„Nagyon szerettem a gyerekekkel dolgozni, mindig is megértettem őket, és ők is megértettek engem. A közös hang megtalálása sosem volt nehéz feladat számomra a munkám során” – fogalmazott Menzák Erzsébet.
A Linner doktorról elnevezett díjat az idén orvos kategóriában Jakab Lajos háziorvos vehette át, aki jelenleg Badalóban és Haláboron végez orvosi szolgálatot. Ezenkívül presbiter-jegyző, újságíró, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke.
„Linner Bertalan két világháborún át szolgálta szeretett szülővárosát, Beregszászt. Neki is lett volna lehetősége elhagyni otthonát és más országok neves kórházaiban folytatni tevékenységét, ám ő fontosnak tartotta az itthonmaradást, ami példaértékű számunkra” – fogalmazott a Linner-díj orvosi kategória díjazottja.
Az ünnepség alkalmával a jelenlévők megtekinthették a Linner-díjról készített kisfilmet is, amelyet a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány (KÁMME) és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával Gazdag Mihály készített.
Mindkét díjazottról elmondható, hogy mind egészségügyi dolgozóként, mind magánemberként büszkén és bátran helytálltak, méltó követői dr. Linner Bertalan hagyatékának és emlékezetének, amit a most átadott díjak is tükröznek.
Linner Bertalant sem doktorként, sem emberként nem felejtették el a beregszásziak. Nevét többek között utca és a járási kórház is viseli, a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban pedig a tiszteletére emlékszobát rendeztek be.
Magyarország Beregszászi Konzulátusának Munkácsy Mihály galériájában mutatták be október 13-án az „Őrzeni kincses temetőket”, A beregszászi köztemető egykori római katolikus sírkertje című kötetet.
A frissen megjelent kiadvány a beregszászi köztemető egykori római katolikus sírkertjében nyugvó nevezetes személyeket és családokat mutatja be rövid életrajzi adatokkal és a síremlékeikről készült fotókkal. A kötet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontjának és a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (BKÉSZ) a közreműködésével, dr. Molnár D. Erzsébet és Dobos Sándor szerkesztésében készült el.
A könyvbemutató elején Nagy Henrietta, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium harmadik évfolyamos tanulója Garay János Vezérhang című verséből szavalt részletet.
Szilágyi Mátyás főkonzul köszöntőjében hangsúlyozta: Kolozsvár történelmi temetőkertje, a Házsongárdi temető az egyik legjelentősebb magyar vonatkozásban, amely „történelmi panteonját jelenti az egyetemes magyar történelem, irodalom, kultúra, művészet és egyházi élet neves képviselőinek, ezért nagyon fontos ennek ápolása, hiszen ez elidegeníthetetlen része a magyar múltnak.” A kisebbségi léthelyzetben sokszor nem könnyű ezen emlékhelyek megtartása és megőrzése – mutatott rá Szilágyi Mátyás –, s Erdélyben már gátat tudtak szabni a folyamatnak a Házsongárdi temető kulturális emlékhellyé nyilvánításával. A siker már Beregszászban is mutatkozik a bemutatott kötet megjelenésével – jelentette ki a diplomata, hozzátéve: bíznak benne, hogy a jövőben a temető többi részén fellelhető sírhelyeket is megörökítik.
Molnár János beregszászi római katolikus esperes, aki a kötet előszavát írta, elmondta: a keresztény közösségek kezdettől fogva kegyelettel adóztak azon helyek iránt, ahol elhunyt szeretteik, hozzátartozóik sírhelye volt, s azóta is különös tisztelet övezi azokat a helyeket, ahol őseink földi maradványai nyugszanak. „Nekünk, utódoknak kötelességünk őrizni ezeknek az embereknek nemcsak az emlékét, hanem a sírhelyét is” – fogalmazott az esperes.
Ezután Pirigyi Gergely, a BKÉSZ tagja prezentációjában bemutatta a sírhelyek felkutatását megelőző munkálatokat.
Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke, a könyv ötletgazdája a kötet születéséről szólva elmondta: a munka során a Lehoczky-intézet munkatársai 2584 fényképet készítettek, majd ezek digitalizálása és többszöri átválogatása után döntöttek arról, mely személyek kerülnek be a kötetbe. A kezdeményezést felkarolta Beregszász Polgármesteri Hivatala is, amiért az elnök asszony köszönetet mondott, s háláját fejezte ki Magyarország Kormányának a támogatásért, valamint a beregszászi konzulátusnak, amiért létrejöhetett a Tőkés Erzsébettel való találkozás, amely nagyban hozzájárult a kötet megvalósulásához. Tőkés Erzsébet ugyanis a Házsongárdi Alapítvány elnöke, aki szívügyének tekinti az kolozsvári temető ügyét, s a vele történt találkozás és beszélgetés segítségként szolgált a beregszásziaknak.
Molnár D. Erzsébet, a II. RF KMF Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontjának vezetője, a kötet egyik szerkesztője összefoglalta a kutatóintézet munkáját a könyv megjelenése kapcsán. A kutatóközpont 2011-ben határozta el és vette fel a fő kutatási irányvonalai közé a kárpátaljai magyar vonatkozású temetők feltérképezését egyfajta értékmegőrzés céljából. Ennek gyakorlati haszna is lett, hiszen több visszajelzés érkezett olyan emberektől, akik az általunk feltöltött adatbázisban leltek rá felmenőik sírjára. A beregszászi római katolikus sírkert feltérképezését 2019 tavaszán kezdték meg a főiskola történelem szakos hallgatóinak bevonásával. Molnár D. Erzsébet aláhúzta: a kötetben található egy vázlatos térkép is, ahol egyezményes jelekkel, helyrajzi számmal van jelölve a kiadványban szereplő személyek nyughelye. A benne szereplő személyek kategorizálva vannak hivatásuk, munkájuk, a társadalomban betöltött szerepük alapján. „Minden kiadványnak akkor van a leginkább értelme az értékmegőrzés, forrásfeltárás, vagy egyéb feladatok mellett, ha egyfajta útmutatóul vagy iránytűül szolgál az olvasó számára. Számomra a szerkesztés folyamatában az volt a legnagyobb felismerés, hogy kicsiny városunk egykori római katolikus sírkertjében mennyi hivatása, nemzete, egyháza iránt elhivatott ember nyugszik, akik a legnehezebb időkben is tették a dolgukat” – emelte ki Molnár D. Erzsébet reflektálva arra, hogy ha példaként tekintünk ezen személyekre, akkor mindig lesz olyan ember, aki a közösség érdekeit szem előtt tartva tenni fog annak megmaradásáért.
A bemutató végén Gogola Anna Juhász Gyula Temető című költeményét szavalta el.
Szóljanak a harangok! című programot szervez a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ). A megmozdulás lényege, hogy szólaltassuk meg együtt a harangokat június 4-én, a nemzeti összetartozásunk napján 100 másodpercen keresztül felekezettől függetlenül az egész Kárpát-medencében. A jubileumi megemlékezéshez az idén ötödik évfordulóját ünneplő beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége is csatlakozott.
A KÉSZ 1989-es megalapítása óta a tavalyi évben Magyarország második legnagyobb taglétszámú civil szervezetévé nőtte ki magát. Napjainkban megközelítőleg háromezer tagot számlál, és számos alapítványt hozott már létre, mint például két évvel ezelőtt a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért (KÁMME) elnevezésű alapítványt.
Jakab Eleonóra, a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke elmondta, hogy Beregszász is csatlakozik a programhoz. A városi szövetség felhívással fordult a különböző vallási felekezetekhez, többek között a helyi római és görögkatolikus, valamint a református egyházközségekhez, hogy szólaltassák meg a harangokat. Csatlakozott a kezdeményezéshez a református egyházközség, valamint Molnár János bereg–ugocsai esperes, beregszászi plébános is, akinek az egyházkerületéhez közel 20 római katolikus templom tartozik – ezekben mind megszólalnak a harangok.
A magyarországi KÉSZ létrehozott egy alkalmazást, amelyen keresztül a települések és egyházi gyülekezetek jelezhették csatlakozási szándékukat. Valamint arra kértek mindenkit, hogy a nemzeti összetartozás évében, a nemzeti összetartozás napján délután 16.30-kor lehetősége szerint csendesedjen el mindenki, ki szívében magyar, és mondjon el egy imát a határon innen és túl élő magyarokért. Zúgjanak a harangok, hogy emlékezzünk, kulcsoljuk imára kezünket, és tekintsünk előre!