Egy Észak-Németországból származó férfi egy dobozt küldött a bécsi Szent István-székesegyháznak, benne egy koponyával, amelyet 60 évvel ezelőtt, fiatal turistaként lopott el – számolt be róla a BBC.
A csomagot Franz Zehetner, a dóm levéltárosa nyitotta ki, és a benne talált koponyáról így nyilatkozott: „Ez nem az, amire számít az ember.” A dobozban egy levelet is találtak.
A férfi levelében elárulta, hogy fiatal korában, mintegy 60 éve lopta el a koponyát, és most, élete végéhez közeledve, vissza akarta adni.
A koponyát a Szent István-székesegyház alatti katakombákból vitte el, ahol mintegy 11 ezer, a 18. században eltemetett ember földi maradványait őrzik.
A bűntudattól vezérelt turista levelében arról írt, hogy lelki békéjét próbálta megtalálni élete végén.
„Megható volt, hogy valaki jóvátételt akart tenni egy ifjúkori meggondolatlanság miatt. Ugyanilyen megható, hogy gondosan megőrizte a koponyát hosszú éveken át – még ha ez nem is volt szabályos –, ahelyett, hogy egyszerűen megszabadult volna tőle” – mondta a levéltáros.
Nem tudni, kié volt a koponya, amelyet a turista annak idején hazavitt, de újratemették.
A Bécsi Orvostudományi Egyetem csütörtökön vehette át adományként Ludwig van Beethoven (1770–1827) koponyájának utolsóként fennmaradt darabjait.
A két darab tenyérnyi és tíz darab borsónyi méretű csontot 1863-ban, a világhírű zeneszerző újratemetésekor távolították el. A maradványokat utoljára az Egyesült Államokban őrizték.
A szaknyelvben Seligmann-töredékeknek nevezett csontok hitelessége körüli aggályokat az év végéig próbálják eloszlatni. Franz Romeo Seligmann (1808–1892) bécsi orvos, orvostörténész és antropológus 1863-ban távolította el a maradványokat tanulmányozás céljából a zenei géniusz 1863-ban történt exhumálásakor.
Markus Müller, a Bécsi Orvostudományi Egyetem rektora a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy Beethoven már fiatal éveiben, amikor egészségi állapota romlásnak indult és kezdte elveszteni hallását, azt akarta, hogy halála után vizsgálják ki betegsége okát.
A két nagyobb darab a nyakszirtcsontból, valamint a jobboldali halántékcsontból származik. A maradványok egyelőre nem tekinthetők meg, mivel a következő hónapokban még tanulmányozni fogják őket. Egyes amerikai kutatók ugyanis felvetették, hogy a koponyacsontok talán nem is Beethoventől származnak. Christian Reiter, a Bécsi Orvostudományi Egyetem törvényszéki szakértője ugyanakkor erre vonatkozó tanulmányában arra a megállapításra jutott, hogy „semmi sem mond ellent annak, hogy a csontok valódiak lennének”.
A szakértő két bizonyítékot is felhozott állítása alátámasztására. Mint mondta, a megőrzött maradványok formája és a fűrésznyomok pontosan illeszkednek a Beethoven koponyájáról 1863-ban készített gipszlenyomathoz, amelyet a Bécsi Természettudományi Múzeumban őriznek.
Másrészt az ezredforduló tájékán egy hajtincsen elvégzett molekuláris biológiai vizsgálat során megemelkedett ólomszintet mértek. A koponyadarabokban szintén ezt tapasztalták. Reiter hangsúlyozta: sosem tették közzé, hogy a csontokban is megemelkedett ólomszintet találtak. Hozzátette, hogy szükség esetén a mostani vizsgálatok megismétlik ezeket a méréseket.
Mindeközben egy másik vizsgálat is zajlik, amely pontot tehet a vita végére. Néhány napja a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetben DNS mintákat vettek a Seligmann-töredékekből, amit összehasonlítanak a Beethoven hajtincseiből kinyert örökítőanyaggal. A végső eredményeket az év végéig várják. Reiter szerint akkor talán már tisztázhatják, hogy a zeneszerző miért vesztette el hallását és végül miben halt meg.
