Újra áll a Jézus szíve szobor az ungvári a Szent Kereszt Felmagasztalása Görögkatolikus Székesegyház belső udvarában. A hívek és a papság Szent Liturgia keretében adtak ezért hálát a Mindenhatónak. Teodor Macapula megyéspüspök az egymás iránti szeretet fontosságát emelte ki, amely forrása maga az Isten. A Szent Liturgiát követően a püspök felszentelte a szovjetek által 1953-ban megsemmisített szobrot, amelyet eredeti helyén állítottak fel. Vida László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja elmondta: amikor ez az ötlet felmerült és a görögkatolikus egyház megkereste a főkonzulátust, akkor Bacskai József főkonzult számára egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy segítenek a projektnek a megvalósításában. A másik mecénás, Volodimir Csubirko, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője hangsúlyozta: nyolc évvel ezelőtt visszaállították Szűz Mária szobrát a székesegyház előtti téren. Ezzel a projekttel pedig egy újabb lépést tettek a szovjet időben üldözött görögkatolikus egyház kulturális-történelmi örökségének helyreállításában. A Szűz Mária és a Jézus szíve szobor is Matl Péter, munkácsi képzőművész munkája. Mindkettőt fénykép alapján, saját elképzeléseit belecsempészve alkotta meg jampoli homokkőből. Az ünnepség végén a mecénásoknak átnyújtották a Ferenc pápa által október 1-jén Vatikánban írt latin nyelvű oklevelet, amelyben apostoli áldását adja mindkét adományozóra, valamint családjaikra.
Sikerekben gazdag volt ez elmúlt időszak a kárpátaljai magyar filmeseknél. Az 2024-es években szinte minden anyaországi és külhoni fesztiválon dobogósok lettek az ungvári tv-sek. Így volt az idei, jubileumi X. Kulturális Filmek mustráján is. Az MTVA tudósítóinak, K. Debreceni Mihálynak és Bereczky Tamásnak Belső aksi című filmje, valamint Kovács Gézának és Vass Tamásnak a Málenkij robot utolsó túlélőjéről szóló alkotása, kategóriájában megnyerte mindkét első helyezést. Az energiahatékonyság kategóriában tehát a Belső Aksi című film nyert, mely a kárpátaljai áramszünetekről és az túlélni akarásról szól. A helyi magyar kultúra kategóriában azokról a magyar emberekről kellett portré filmeket készíteni, akik az adott országban, a helyi magyar közösségében őrzik, erősítik a magyar kultúrát, a nemzetet, a magyar nyelvet. Második lett Debreceni Kamilla és Balla Béla „Ami éltet” című portréfilmje, amely egy nagydobronyi házaspárt mutatja, úgy hogy az alkotásban benne van a szorgalom, a becsületes munka, a kitartás, a hit, és végül, de nem utolsó sorban, a szülőföld iránti szeretet. Különdíjat kapott Molnár Ildikó és Bereczky Tamás „Minden orgona szóljon” című munkája. Az ebben az évben Demjénben tartott filmes mustrán ismert magyar filmrendezők és televíziós szakemberek zsűriztek. A fődíjakat, melyek a vereckei emlékmű kicsinyített másai voltak, idén is Matl Péter kárpátaljai szobrászművész faragta. Erre Kárpátalján is büszkék. Az elismerések a Kulturális filmek fesztiválján nem értek véget. Debreceni Kamilla október végén Junior Príma Díjat kapott magyar ismeretterjesztés és média kategóriájában Budapesten. A fiatal riporter az elmúlt években tudósította az M1-et és a délvidéki Pannon Televíziót is. Kamilla a rendezvényen köszönetet mondott a Jóistennek, a családjának, a kollégáinak és a barátainak. A jelölésért pedig a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek, illetve a Hazajáró csapatának fejezte ki háláját. Az elismerések ezzel nem értek véget: a kárpátaljai újságírók, október végén az MTVA palicsi filmfesztiválján is dobogós helyen végeztek. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy teher alatt nő pálma, és ők mindezt el is bírják.
A Horváth Anna múzeum gyűjteményével ismerkednek a művésznő születésének 100.-ik évfordulója alkalmából szervezett rendezvény résztvevői. A Zahid Finance Group Kft., valamint Magyarország Beregszászi Konzulátusa közös nyitásváró programja a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban folytatódott. Az eseményen jelen volt dr. Grezsa István, korábbi kormánybiztos, akit a beregszászi római katolikus egyházközség Pásztor Ferenc-díjjal tüntetett ki. Tarpai József, a Horváth Anna Múzeumot alapító Zahid Finance Group Kft. igazgatója köszöntő beszédében ismertette a múzeum létrehozásának történetét. Hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy a művésznő munkásságának és életének üzeneteit átadjuk a felnövekvő nemzedéknek. Matl Péter szobrászművész szívesen emlékezett vissza egykori tanárára, mentorára, aki meghatározó szerepet töltött be életében. Mi, Horváth Anna tanítványai nagyon szerencsések vagyunk, hogy ismerhettük, hangsúlyozta a Munkácsy-díjas művész. A rendezvény a Mindenki Annuskája című dokumentumfilm vetítésével zárult, amelyben a Horváth Anna tanítványai, ismerősei, tisztelői, valamint hagyatékának örököse, Finta Éva és lánya emlékeznek meg a Pro Cultura Hungarica díjas beregszászi szobrász és keramikusművészről.
A Zahid Finance Group Kft. és Magyarország Beregszászi Konzulátusa Horváth Anna születésének 100. évfordulója alkalmából különleges nyitásváró programsorozatot szervez, melynek első rendezvényére a hamarosan átadásra kerülő Horváth Anna Múzeumban és Alkotóházban, valamint a mellette található Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban került sor november 5-én. Az alkalommal a szervezők méltó módon emlékeztek meg Horváth Anna szobrászművész, keramikus, érmész, grafikus, közíró életéről és munkásságáról. A rendezvény keretében adták át a Pásztor Ferencről, az egyik szovjet lágerben mártírhalált halt egykori beregszászi püspöki helynökről elnevezett díjat is, melyet ezúttal Grezsa István, a Kárpátaljai Szövetség elnöke kapott.
A rendezvény kezdetén a jelenlévők rövid tárlatvezetésen vettek részt a beregszászi római katolikus templom mellett található Horváth Anna Múzeumban és Alkotóházban, ahol megtekintették a művésznek a már itt elhelyezett festményeit, grafikáit és kerámiaszobrait. A program ezután a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban folytatódott, ahol ünnepélyes keretek között adták át immár tizedik alkalommal a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség által alapított Pásztor Ferenc-díjat. Az elismerést minden évben egy olyan személy kapja, aki sokat tett az egyházközségért, annak fennmaradásáért és működéséért. A díjazott ezúttal Grezsa István volt, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az egyházközség infrastrukturális fejlesztésében. A díjat Molnár János beregszászi esperes-plébános adta át a kitüntetettnek.
A laudációban Bárdos István fizikatanár kiemelte: Grezsa Istvánnak a határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosként a Kárpát-medencei kormánytámogatások felügyelete és a kulturális-nemzeti identitást erősítő kezdeményezések koordinálása volt a feladata, később Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért, valamint a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős kormánybiztosként jelentősen hozzájárult a vidékünkön működő óvodák felújításáért, mely a jövőbe vetett hit egyik szimbólumává is vált. Bárdos István emlékeztetett arra, hogy Grezsa István nevéhez fűződik a megyénkben rendkívül sikeresen megvalósult Magyar Ház Program, s Beregszász is sokat köszönhet neki, hiszen meghatározó szerepet vállalt II. Rákóczi Ferenc lovas szobra és a Fedák Sári-szobor felavatásában, illetve komoly összeggel támogatta a Sevcsenko-szobor felállítását is. Az általa irányított projektek amellett, hogy rendszerint nemzetiségtől függetlenül szolgálták a helyiek érdekeit, hozzájárultak a Magyarország és Ukrajna, azon belül Kárpátalja közötti politikai, gazdasági, kulturális, egyházi, oktatási, egészségügyi és humanitárius kapcsolatok fejlődéséhez.
A díj átvételét követően Grezsa István beszédében elmondta, őt úgy nevelték, ha kap egy megbízatást, egy feladatot, azt becsülettel végezze el, nem pedig a díjakért, az elismerésért. „A tavaly azonban megtörtek bennem valamit a felvidéki reformátusok, akik alapszabályt módosítottak, hogy ki tudjanak tüntetni. Most pedig a beregszászi római katolikusok elismerését vehettem át, ami nagy megtiszteltetés. A díjon túlmenően alkalmat kaptam, hogy megköszönjem azt a sok kedvességet és szeretetet, amit itt tapasztaltam Kárpátalján. Külön élmény számomra, ahogy a laudációban is elhangzott, hogy »hosszú kényszerszünet után« jöhettem ide, pontosabban hosszú ideig arra kényszerítettek, hogy elzárják előlem Kárpátalját, így a benne élő embereket is” – fogalmazott az egykori kormánybiztos. „Van még itt teendő, Rahótól egészen Viharoskáig, és azt szeretném, ha a magyar állam, a magyar nemzetpolitika ezt pótolná, s ebben nagy örömmel vállalnék szerepet akár magánemberként, akár hivatalnokként. Mert meggyőződésem, hogy legyen bármilyen nehéz is egy időszak, ahogy az egész Kelet-Közép-Európa, benne a Kárpát-medence és azon belül Kárpátalja is rövid és hosszú távú sikerre kell hogy »ítélve« legyen” – hangsúlyozta Grezsa István, majd annak kapcsán, hogy a díjat éppen egy helyi művész tiszteletére szervezett emléknapok keretében vehette át, elmondta: „Ez emlékeztet arra, hogy egy népet és egy népcsoportot is egyetlenegy dolog őrizhet meg, ez pedig a kultúra. Bennünket értelemszerűen a magyar kultúra. A kultúra pedig elképzelhetetlen az anyanyelv megőrzése és védelme nélkül, mint ahogy elképzelhetetlen az anyanyelven történő oktatás fejlesztése és megszervezése nélkül. […] Én abban vagyok érdekelt és abban bízom, hogy minden negatív érzés ellenére, ha itt véget ér ez a mostani súlyos konfliktus, nagyon sok kárpátaljai haza fog jönni, mert egyszerűen nem érzi jól magát másutt. Azt is remélem, hogy mindig patrióta magyar kormány lesz akkor, amikor építkezni kell, és ebben a munkában díjtól függetlenül is, díjazottan pedig különösen számíthatnak rám” – tette hozzá a kitüntetett, köszönetet mondva az elismerésért.
Elsőként gratulált a díjhoz Tarpai József, a Zahid Finance Group Kft. igazgatója, a Horváth Anna Múzeum alapítója, aki felszólalásában elmondta: Horváth Annát méltatva délelőtt a művész nevét viselő iskolában jártak, ahol „felemelő volt látni, ahogy a tanulók készültek, megőrzik Anna néni emlékét, s van egy kis múzeum is az iskolában, ahol a keramikus alkotásait láthatjuk. Nekünk kötelességünk megemlékezni Anna néniről, hiszen sokan nem ismerték őt személyesen” – szögezte le. Az elmúlt években több alkotóházat sikerült átadni megyeszerte, s az igazgató úgy véli, hogy a magyar kormány támogatásával a Horváth Anna Múzeum és Alkotóház is be kell hogy teljesítse azt a misszióját, amelyet korábban kitűztek célként. Tarpai József emlékeztett arra, hogy Horváth Anna hagyatékát a Magyarországon élő Finta Éva József Attila-díjas költő kezeli, majd köszönetet mondott Magyarország ungvári és beregszászi külképviseleteinek azért, hogy „segítettek abban, hogy a hagyaték hazakerüljön és a közönség elé táruljon” – hangsúlyozta. „Feladatunk, hogy Horváth Annán keresztül is bemutassuk azokat az embereket és méltó emléket állítsunk nekik, akik – bár abban az időben sem volt egyszerű, amikor ők éltek – meg tudtak maradni magyarnak, embernek” – fűzte hozzá Tarpai József.
„Horváth Anna mind a mai napig generációk példaképe és tanítója” – jelentette ki Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője. „Életművét nem érintette meg semmiféle piaci törekvés, számára a művészet sosem vált árucikké, hanem az mindvégig megmaradt egy belső indíttatásból táplálkozó önkifejezési eszköznek. Horváth Anna munkái nem galériák polcaira, hanem múzeumokba illenek. Azokban egyszerre jelenik meg az itt élő emberek tehetsége, kreativitása, küzdelme a túlélésért. Kapcsolata a művészettel egyedülálló, autodidakta módon sajátította el a szükséges ismereteket. Nagy jelentőségű, hogy a magyar kormány támogatásával megépült a Horváth Anna Múzeum, amely méltó helyszíne lehet az életmű bemutatásának” – hangsúlyozta a diplomata.
„Úgy gondolom, hogy kultúra nélkül nem működhet a jelen, és nem bízhatunk a jövőben sem. Fontos, hogy mindig legyenek olyan fáklyavivő emberek, mint amilyen Horváth Anna is volt, aki a nehéz időkben is kitűnően tudott alkotni. Amit ő készített, az egy korszak lenyomata” – fogalmazott beszédében Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész, Horváth Anna tanítványa, aki örömét fejezte ki a múzeum létrejötte kapcsán. Megható hangvételű felszólalásában a szobrászművész úgy emlékezett vissza egykori mesterére, mint egy önzetlen emberre, aki felkarolt mindenkit, akiben tehetséget és értékeket látott, s azokat is, akik valamilyen testi hiányossággal küzdöttek, utóbbiak élete Matl Péter elmondása szerint Anna néni támogatásával nyert értelmet.
A rendezvény záróakkordjaként levetítették a Fehér Rita által rendezett Mindenki Annuskája című dokumentumfilmet.
A Vereckei-hágón 2008 nyarán avatták fel a magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékművét, amely – az alkotó, Matl Péter munkácsi szobrász szerint – a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálják. Az emlékmű történetét kollégánk, K. Debreceni Mihály mesélte el. A Vereckei-hágó fogalom a magyar történelemben. Az Ukrajnában, azon belül is Kárpátalján található hágó ma az Északkeleti-Kárpátok egyik legjelentősebb átjárója, és az volt a történelem folyamát is. A magyar törzsek itt keltek át a Kárpátokon és foglalták el a Kárpát-medencét. A későbbiekben többször tört itt ellenség a magyar népre, pl. a 13. században a tatárok vagy az I. világháború idején az orosz cári erők, de súlyos harcok folytak itt a II. világháborúban is. A 18. század elején többször járt erre Rákóczi Ferenc is. A 841 m magasan fekvő hágóra rendkívül rossz minőségű út vezet, s felérve különféle partizán-emlékművek és a szovjet időket idéző szocreál alkotások, fogadják az erre járókat. A Kijev-Csap országúttól azonban mindössze néhány kilométerre áll egy csodálatos emlékmű, ahonnan fantasztikus panoráma tárul elénk. Ez nem más, mint hosszú ideig épített magyar honfoglalási emlékmű. Az első, 1896-ban, a millennium évében állított szobor a csehszlovák korszakot még átvészelte. Az 1940-es évek második felében azonban a rajta elhelyezett emléktáblákat leverték, majd az 1950-es évek közepén az egész emlékművet szétbontották. A felső részét alkotó obeliszket később a galíciai Tuholka faluban a községháza előtt állították fel, mint szovjet hősi szobrot. Az eredeti obeliszket a 2010-es évek elején sikerült megszerezni, majd Magyarországra szállítani, és az Ópusztaszeri Emlékparkban elhelyezni, ahol 2015-ben fel is avatták. A ma Vereckén látható emlékművet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megbízásából, 1996-ban készítette el Matl Péter munkácsi szobrászművész. Az alkotó az emlékmű tervezésekor elsősorban egy olyan, a honfoglalásnak emléket állító szobrot képzelt el, mely kapocsként állhat a nemzetek és a felekezetek között. Mielőtt meg kezde volna a kivitelezést, felkereste az Árpád-vonal bunkereit, arra volt kíváncsi, milyen kötésben van a vasbeton. Ezt vette alapul az emlékműnél is, hiszen a bunkerek több mint egy évszázadot kibírtak. Ezért annak pont ugyanolyan vasbeton magja van, mint a bunkereknek. Azzal is tisztában volt, hogy az ukrán hazafiak nem fogadják kitörő örömmel ezt az emlékművet, de ahogy a dalból sem lehet elvenni a szöveget, úgy Vereckét sem lehet áthelyezni máshová. Az emlékmű hivatása Matl Péter szerint, hogy áthassa a magyar ember szívét, összetartson és reményt adjon. A vereckei emlékmű története a felemelkedés és a zuhanások sorozata volt. 12 évig torzó volt, majd 2008-ban Magyarország és Ukrajna államfői megegyeztek a kérdés rendezéséről. Így felépülhetett. Az azt követő időszakban viszont, ahogy az alkotó is mondja, önálló életet kezdett élni és nemcsak a kárpátaljai magyarság, de az összmagyarság egyik szimbólumává is vált. Ez sokaknak nem tetszett, így a radiális erők számos alkalommal meggyalázták azt, és fenyegettek annak felrobbantásával is. Végül többször felgyújtották, lefestették, szurokkal öntötték le, horogkeresztet pingáltak rá, ukrán címert szegeztek a tetejére, de ez végül mégsem riasztott el senkit attól, hogy felkeresse a magyarság számára oly fontos helyet. Az emlékmű közepén álló oltárkövet, melyen egy kereszt is van, több alkalommal is cserélni kellett a barbár rongálók miatt. Az emlékmű területe ma már térfigyelő kamerákkal van ellátva, és szorgos kárpátaljai és anyaországi önkéntesek tartják rendben azt. És míg sok emlékműhöz csak évente egyszer zarándokolnak el az emberek, addig ehhez télen, a legnagyobb hóban, és nyáron a legnagyobb melegben is ellátogatnak. Remélhetőleg még sok-sok száz éven át.
Kína, Japán, Brazília, Európa. Életképek, történetek, alkotótáborok. Matl Péter, neves szobrász- és festőművész lebilincselő, humorral tűzdelt előadás keretében osztotta meg életpályája érdekes momentumait. A Munkácsy Mihály Magyar Házban megtartott rendezvényt a Munkácsi Magyarok Egylet szervezte, amely pár éves kihagyást követően újrakezdte tevékenységét. Az alkalomra június 4-én, az Nemzeti Összetartozás napján került sor. A trianoni emléknap tiszteletére Matl Péter előadását az Ópusztaszeri Emlékparkban lévő, a magyar nemzet egységét szimbolizáló emlékművének bemutatásával kezdte. Ezt követően a különböző alkotótáborokban készült fotók segítségével Péter egy világ körüli barangolásra invitálta a jelenlévőket. Ezek a rendezvények erősítik az összetartozás érzését, és a közösséget, fogalmazott a szobrászművész. A helyi magyarság örömmel fogadta a Munkácsi Magyar Egylet újjáéledését, és bizakodva várja az érdekesebbnél érdekesebb programokat. A közösségi élet egy megtartó erő, fogalmazott Popovics Pál. Idén három éve nyitotta meg kapuit a Munkácsy Mihály Magyar Ház. Ez idő alatt érdekes és változatos programoknak otthont adó kulturális központtá vált. Matl Péter élménybeszámolója után a jelenlevők egy baráti beszélgetésen vettek részt, azt követően meggyújtották a nemzeti összetartozás tüzét.
A megújult Munkácsi Magyar Egylet június 4-én, a nemzeti összetartozás napján, másodszor rendezett programot. Matl Péter, Munkácsi Mihály-díjas szobrászművész, a Munkácsy Mihály Magyar Házban összgyűlt érdeklődők előtt beszélt karrierjének kezdeteiről, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban található Nemzeti Összetartozás Emlékműről, valamint a nemzetközi szobrásztáborokban szerzett tapasztalatairól. Az előadás során fotókat is bemutatott.
A munkácsi szobrászművész elsőként az ópusztaszeri emlékparkban felállított Nemzeti Összetartozás Emlékmű megvalósításának kulisszatitkairól beszélt a június negyedikei emléknap apropóján. A 2,5 méter szárnyfesztávolságú, bronz turulmadár egy hét méter magas süttői mészkőből faragott oszlop tetején van elhelyezve Ópusztaszeren. A szobor kelet-nyugati tájolású, a magyarok vándorlási útvonalát jelezve. A mészkőoszlopon honfoglalás kori övdíszítéseken található palmetta motívumok láthatóak, ahol a bimbók helyén a történelmi Magyarország vármegyéinek bronzból öntött címereit helyezték el. A művész két fiával, Árpáddal és Szilárddal, valamint ifj. Hidi Endre nagydobronyi szobrászművésszel közösen faragta ki a hét méter magas talapzatot. 2012. szeptember 29-én, a Szent Mihály-napi ünnepségen, Orbán Viktor miniszterelnök B. Nagy László kormánymegbízottal és Matl Péterrel közösen avatta fel a közel tíz méter magas emlékművet, amely a nemzeti összetartozásnak állít emléket.
A művész Popovics Pál főszervező kérdéseire válaszolva, beszélt karrierje kezdeteiről. Elmondta, mindig szobrászművész szeretett volna lenni, de Kárpátalján akkor nem lehetett ilyet tanulni, ezért festő- és kerámiaművésznek tanult. Beszélt az első nagy méretű szobráról, a liszovicai patakban álló madárról. A katonaságról, ahol ugyancsak szobrokat csinált, majd arról, hogyan tudta elfogadtatni magát a szobrász szakmával.
Egy kijevi kiállítás hozta meg számára az áttörést, majd a Vinnyica megyei Jampilbe kapott meghívást egy országos ukrán szobrásztáborba, azt követően már rendszeres vendég volta hasonló táborokban. A Szovjetunióval együtt szétesett a képzőművészeti vállalat, ekkor kezdett pályázni és nemzetközi szobrásztáborokba járni: Nyíregyháza, Japánban, Tojama prefektúrában lévő Inami, Svájc, Franciaország, Kína, Brazília és számos érdekes, a mienktől eltérő kultúrájú ország következett, ahol Matl Péter élt néhány hetet és alkotott, ez alatt az idő alatt ismerkedett a helyi emberekkel, mindennapjaikkal, ételeikkel, és az ottani művészettel. Az előadás alatt fotók segítségével bemutatott élményei kapcsán hosszasan mesélte a vele megesett, jobbnál-jobb sztorikat.
Az előadás végén Pogány István római katolikus plébános örömét fejezte ki amiatt, hogy újraindult a magyar egylet. Matl Péter előadásából pedig visszaidézett két őt megérintő gondolatot: „Merjünk álmodni, vágyódni és hinni, hogy a vágyaink teljesülnek.”, illetve „Minél közelebb kerül az ember Istenhez, annál rafináltabbak a sátán kísértései.”
A művész előadása végén elmondta, hogy azért vállalta az előadást, hogy ezzel másoknak is meghozza a kedvét valami hasonlóhoz a magyar ház nyújtotta kulturális térben. Elárulta, hogy a sok távoli ország közül Brazília lett a szíve csücske, ahol akár hosszabb ideig is élne szívesen. Az emberek nyitottsága, közvetlensége, az ottani élet fogta meg, ugyanakkor a természeti környezet is lenyűgöző. Elmondta, hogy a szobrásztáborokat járó szobrászok élete egy jellegzetes életforma. Ők olyanok, mint a katonák – rövid idő alatt, sokszor két-károm hét alatt, extrém körülmények között, kész szobrot kell alkotniuk. A váratlan helyzetek miatt gyakran kell improvizálni, ezért sok szobrászművész van, aki soha nem menne szobrásztáborba, mert nem annyira produktív.
A magyar ház előadótermében összegyűlt több száz munkácsi magyar az előadás után egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgetett, a Munkácsi Magyar Egylet szervezőinek sikerült egy igazi társadalmi eseményt varázsolni a Latorca-parti városban nemzeti összetartozásunk ünnepén. Végül mindannyian kivonultak a Munkácsi Mihály Magyar Ház belső udvarára, ahol körbeállták a 20 óra 24 perckor fellobbanó nemzeti összetartozásunk tüzét.
Tamási Áron-szoborral gazdagodott a Nemzeti Színház, melynek alkotója Matl Péter munkácsi művész, akinek ez a második alkotása, amely az intézményben látható. A kárpátaljaiak rendkívül büszkék Matl Péterre, aki az elmúlt évtizedekben számos jelentős alkotással gazdagította az egyetemes magyar művészetet. Ki ne ismerné a híres vereckei honfoglalási emlékművet, mely az elmúlt években Kárpátalja egyik jelképévé vált? A gyönyörű alkotás, mely Matl Péter munkácsi szobrászművész keze munkáját dicséri, sajnos megannyi vandál akciónak és rongálásnak volt kitéve az elmúlt években. Ez pedig a sátoraljaújhelyi centenáriumi Turul-emlékmű, mely szintén Matl Péter műve. A munkácsi művész, Tamási Áront ábrázoló legújabb mellszobrát a Nemzeti Színházban avatták fel, akinek a művészete összeforrt a teátruméval, hiszen jelenleg is két színdarabja szerepel a repertoárban: a Tündöklő Jeromos és a Vitéz lélek. Matl Péter saját bevallása szerint ez a szobor a megmaradás szimbóluma, a művész legfőbb mondanivalója is ez az ukrajnai háború miatt. Szűcs Nelli, Jászai Mari-díjas színművészt büszkeséggel tölti el, hogy a nemzet egyik legkiválóbb szobrászművésze már a második alkotását avatta fel a Nemzetiben, korábban ugyanis Németh Antalt is megformálta. A művésznek a Kárpát-medence mellett Brazíliától Kínán át Japánig számos helyen van köztéri alkotása. De nem csak Matl Péter készít szobrokat a világ különböző pontjain, hanem a világ is Matl Péternél. Ugyanis minden évben megszervezi a nemzetközi szobrásztábort Kárpátalján, amit eddig szerencsére, még a háború sem tudott megakadályozni.
A VIII. brüsszeli Kárpátalja nap keretében, a belga fővárosban megnyílt Matl Péter Munkácsy-díjas kárpátaljai szobrászművész „Ötösével” című festmény- és szoborkiállítása. A tárlat, mely az 1944 őszén kényszermunkára elhurcolt magyar és német nemzetiségű kárpátaljai férfilakosság emlékére készült, a helyi Liszt Intézetben tekinthető meg. 1944. novemberében a 0036-os számú szigorúan titkos parancs alapján, Kárpátalja községeiben a szovjetek megkezdték a hadköteles korú német és magyar férfiak összegyűjtését. Becslések szerint több mint 40 ezer férfit hurcoltak el, akiknek több mint a fele elpusztult a Szovjetunió különböző lágereiben. A túlélők csak 1947-től térhettek haza.
Kalapálás, fúrás, hasítás – zajlik a homokkő előkészítése, hiszen ebből a nagy kőtömbből két hét alatt maradandó alkotás születik majd a Matl Péter munkácsi szobrászművész által megálmodott és életre hívott szobrász táborban. Az elmúlt évek során a világ számos országából érkeztek művészek a művésztelepre, idén azonban a kéthetes táborban többségében Kelet-Ukrajnából érkezett művészek alkottak. A tavalyihoz hasonlóan idén is a háború állt a középpontban, de művészek mégis a békébe vetett hitet akarták hangsúlyozni az alkotásokon keresztül. A pályázati kiírás szerint is az volt a cél, hogy a művészek készüljenek a jövőre és a művészet adta lehetőségekkel érezzék kötelességüknek az életigenlést sugározni. A főszervező Matl Péter, valamint öt ukrán és két dán szobrászművész a záróünnepségen bemutatta a nagyközönségnek az elkészült munkákat, amelyek mindegyike a háborúra reflektált, tették mindezt azonban a békét és a reményt sugallva alkotásaikban. Cseh Áron, ungvári magyar vezető konzul köszöntő beszédében elmondta: „Az idei nemzetközi szobrásztábor is Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma anyagi támogatásával jött létre, és főkonzulátusunk is a kezdetektől fogva segítette, támogatta ezt a folyamatot, mert a képzőművészet mindig is összekötő kapocs volt népek és nemzetek között.” A szobrásztábor lehetőségét adott arra, hogy a világban zajló eseményekre reagálva alkossanak a művészek. A kultúra támogatása a háborúval sem állhatott le, így gondolja ezt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is, akik Magyarország mellett szintén hozzájárultak az alkotótábor megvalósulásához.
