A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet tevékenységében kiemelt szerepet tölt be a néphagyományok megismerése és átadása a felnövekvő generáció számára. Legutóbbi, a Nagyberegi Tájházban szervezet programja a Márton-nap köré épült: az ezen jeles naphoz kötődő szokásokat, mondókákat és hagyományos gyakorlatokat elevenítették fel. Az alkalomra ezúttal a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi tánccsoportjának növendékei érkeztek a tájházba. A program egy Szent Márton történetéről, a jelesnapi szokásokról szóló beszélgetéssel indult, azt követően a Tulipán Tanodások gyermekjátékokat, Márton-napi dalokat és körjátékokat adtak elő. Ezt követően elkezdődhetett az alkotás. A munkaasztalt körülülve a gyerekek lámpásokat készítettek, melyek fénye a jó cselekedetet szimbolizálja, de melegséget is sugároz. A Márton-napi szokások elengedhetetlen elemei az aznapi ínyencségek. Olasz Piroska, a tájház gazdaasszonya ismertette a jelesnapi vigadalom szokásait, a vendégeket pedig kemencében sült túróval töltött almával és sütőtökkel lepte meg. A Nagyberegi Tájház Márton-napi alkalma a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében, a Hagyományok Háza Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségével és a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósult meg.
A Nagyberegi Tájház immár több mint egy évtizedes fennállása óta rendszerint egy-egy adott időszak jeles napjai köré építi foglalkozásait. A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) az intézmény november 12-i programján ezúttal a Márton-napi hagyományokat elevenítette fel.
Szent Márton napjához számos népszokás és néphagyomány fűződik. Mint minden ünnepnek, ennek is megvannak a maga jellegzetességei. A tájház keddi programjának résztvevői, a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola beregszászi tánccsoportjának tagjai ezúttal ezekbe kaptak betekintést, miközben játékosan ismerkedtek meg az ünnephez kapcsolódó népszokásokkal.
Miután a gyerekek megtekintették a tájház autentikus berendezését, Gál Adél, a PCS munkatársa, a Nagyberegi Tájház koordinátora irányításával közösen idézték fel Szent Márton történetét. A legenda szerint Márton a mai Szombathely környékén látta meg a napvilágot a IV. század elején. Egy hideg téli estén a római császár katonájaként szolgáló ifjú lovaglás közben találkozott egy koldussal, akit megszánva kettévágta saját köpenyét és megosztotta azt az út szélén álló emberrel. Az ezt követő éjszakán Márton álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Ez óriási hatást gyakorolt rá, s eldöntötte: a továbbiakban nem a hadsereget, hanem Istent szolgálja. Jólelkűségéről legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. Az egyik legenda szerint Márton tiltakozott ez ellen, s a hír hallatán egy lúdólban bújt el. A libák azonban elárulták rejtekhelyét gágogásukkal, így végül mégis püspökké szentelték.
Szent Márton napjához számos magyar népszokás is kapcsolódik. Gál Adél ezeket is elmesélte a résztvevőknek, akik érdeklődve hallgatták végig az időjárásjósló praktikákról és népi megfigyelésekről szóló összefoglalót. Régen úgy vélték, hogy ha „jókedvű” Márton, akkor kemény, hideg tél lesz, ha pedig borús az idő Márton napján, akkor borongós tél is várható. A gyerekek megtudták, hogy a néphagyomány szerint, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik” – tehát Márton napján havazik –, akkor enyhe, latyakos télre lehet számítani, amikor azonban azt mondták: „Eljött Márton barna lovon”, akkor fagyos, hideg tél volt kilátásban. A gyerekek a foglalkozás végére már vidáman ismételgették azt az ismert mondást is, mely szerint „Ha Márton napján a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál”, azaz ha Márton-napon fagy, akkor nem kell hideg időre számítani karácsonykor, ám ha Márton-napon enyhe az idő, akkor zordabb szenteste áll előttünk.
Az érdekes mondások és történetek megismerését követően a tánccsoport Kokas Krisztina vezetésével Márton-napi körjátékokat mutatott be, majd dalokat énekeltek és gyermekjátékokat tanulhattak meg.
A program kézműves-foglalkozással folytatódott. A településen aznap áramszünet volt, így a gyerekek gyertyafénynél ülték körbe a munkaasztalt, azonban ez sem szegte kedvüket: lámpásokat készítettek, melyek fénye melegséget sugároz, s a jó cselekedetet és a reményt jelképezi.
A konyhában eközben Olasz Piroska, a tájház szakácsnője őszi finomságokat készített. A sütőben sütőtök készült, míg a kemencében fahéjas-túrós alma sült, melyet a látogatók a foglalkozás végén el is fogyasztottak.
Viseletkiállítás és szüreti évadnyitó a Nagyberegi Tájházban. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet színes, változatos évadnyitó programjára gyűltek össze a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei, az Ungvári Dayka Gábor Líceum ötödik osztályos tanulói és a helyi iskolások a Nagyberegi tájházban. Az alkalom központi témája a szürettel kapcsolatos hagyományok és tevékenységek megismerése volt. A rendezvény a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi néptánccsoportja előadásával vette kezdetét. Az évadnyitó alkalmat a szervezők egy, a Kárpátalján élő nemzetiségek viseleteit bemutató tárlattal gazdagították. A kiállítás célja – vidékünk színes viseletkultúrájának bemutatása. A kiállított népi öltözékek zöme régi fényképek alapján készült rekonstrukció. A tárlat egy részét a Rákóczi Főiskolán működő Polónyi Katalin Textilmúzeumból kölcsönözték, másik részét pedig a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja viseletkészítő tanfolyamán készült viseletek képezik. Az érdeklődők nagydobronyi, dolisnyák, bojkó, lemkó, szatmári, nagypaládi és hucul viseletet tekinthetnek meg. A tájház udvarát a gyerekek vették birtokukba: a kézműves oktatók segítségével kézügyességüket fejlesztették, kipróbálhatták a népi játékokat, frissen taposott mustot készítettek, valamint kukoricát hántottak és morzsoltak. Szemmel láthatóan élvezték a sokuk számára ismeretlen, nem mindennapi foglalkozásokat. A tájház gazdaasszonya, Olasz Piroska néni szilvalekváros parasztkiflivel kedveskedett a vendégeknek. A Nagyberegi tájház idei őszi programsorozata tartalmas, értékes időtöltést biztosít a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az alkalmak a Csoóri Sándor Alap támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségével valósulnak meg.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) a vidékünkön élő népek, a tájegységek hagyományos viseleteit bemutató kiállítással egybekötött szüreti programmal nyitotta meg a Nagyberegi Tájház őszi félévét.
Az őszi évadnyitó alkalmával a Pro Cultura Subcarpathica a hagyományt követve ezúttal is szüreti mulatsággal, valamint a betakarításhoz kapcsolódó színes programokkal várta a tájház látogatóit. Az Ungvári Dayka Gábor Líceumból és a Nagyberegi Dobrai Péter Líceumból érkezett tanulók együtt elevenítették fel a szürethez kötődő népszokásokat, emellett érdekes kézműves-foglalkozáson vettek részt, táncoltak, jókedvűen játszottak a tájház hagyományos népi játékaival és megtekintették a Lajbi, kabát, pendely… című viseletkiállítást is.
A programot a Nagyberegi Dobrai Péter Líceum tanulóinak és a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi csoportjának szüreti tánca nyitotta meg, majd a „kisbíró” tudtára adta minden jelenlévőnek az alkalom kezdetét.
Gál Adél, a PCS munkatársa, a Nagyberegi Tájház koordinátora köszöntőjében elmondta, az ősz beköszöntével rendszerint szüreti rendezvénnyel nyitják meg a tájház év végéig tartó programsorozatát. „Színes programmal vártuk ma is a gyerekeket: azon túl, hogy megismerik a tájházat és annak minden részletét, beleshetnek a nemezelés és a vesszőfonás rejtelmeibe, táncházon vehetnek részt, kipróbálhatják a kukoricahántást, kukoricamorzsolást – vagy ahogyan itt hívják: tengerifejtést – és a szőlőtaposást. Reméljük, mindenki megtalálja a számára legszimpatikusabb programot” – fogalmazott a tájház koordinátora.
„Magyarország Kormánya kiemelt céljának tekinti, hogy segítse a magyar nemzeti azonosságtudat erősítését, a magyarság kulturális, nyelvi értékeinek megőrzését és támogassa a magyarság szülőföldjén való boldogulását, hogy a kárpátaljai magyar közösség is minél nagyobb számban megmaradhasson” – emelte ki beszédében Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul, aki külön megköszönte a szülőknek és az oktatóknak, hogy gondoskodnak a gyerekek anyanyelven történő fejlesztéséről, képzéséről. „A gyerekeket pedig arra biztatnám, hogy a jelenlegi nehéz helyzet közepette is merjenek bátran egy szebb világot álmodni maguknak” – tette hozzá a diplomata, majd céltudatosságot, lelkesedést, kitartó szorgalmat és jó egészséget kívánt az elkövetkezendő évadhoz.
A Nagyberegi Tájház 2013 februárjában nyitotta meg kapuit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) intézményeként. A tájház amellett, hogy egy autentikus kiállítótér, tárgyi világával egyszerre ismeretátadó, az oktatást szolgáló közösségi tér is, mely a hagyományok megőrzésének, megismerésének és újraélésének színtereként szolgál.
„A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet 2011 óta dolgozik azon, hogy kultúránkat, hagyományainkat közel hozza az itt élőkhöz. Ennek egyik kiváló példája a Rákóczi-főiskola által fenntartott Nagyberegi Tájház, amely élő tájházként működik, ahol az ide látogatók eredeti környezetben élhetik meg gazdag múltunkat, örökségünket” – jegyezte meg Molnár Krisztina, a PCS koordinátora, hozzátéve, hogy a magyar állam támogatásának köszönhetően sikerült idén is kitárni a tájház kapuit az érdeklődők előtt, és tartalmas, értékes időtöltést biztosítani a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A program hivatalos megnyitóját követően a gyerekek kisebb csoportokba szerveződtek, és egymás után próbálták ki a különböző lehetőségeket: a táncházat, a népi játékokat, a kukoricamorzsolást, a szőlőtaposást, a nemezelést, a vesszőfonást, valamint a foglalkoztató szobában megtekintették a kiállítást is.
A kárpátaljai néprajzkutatás egyik legkevésbé feltárt szegmense a viselettörténet. Amikor népviseletről beszélünk, elsősorban a vidéki lakosok, az ún. „falusi parasztemberek” hagyományos öltözékére gondolunk, amely történelmi koronként változott. Fontos kiemelni, hogy egységes kárpátaljai népviselet mint olyan, nem létezik, ellenben beszélhetünk ugocsai, beregi, ungi, máramarosi vagy akár tiszaháti, felső-Tisza-vidéki stb. népviseletekről. Kárpátalja olyan terület, amely egymástól kultúrájában, mentalitásában máig eltérő kisebb tájegységekből, valamint népcsoportokból áll. Az itt élő népek, így a magyarok is sokáig megőrizték viseletük tradicionális jegyeit. A hagyományos viselet darabjai közé fokozatosan keveredtek az új elemek (gumicsizma és bakancs, a vászonruhánál melegebb pufajka és kötött mellény, szemellenzős tányérsapka és usánka), mígnem a hagyományos paraszti viselet szinte teljesen eltűnt. Ezek felkutatása során az emlékezetekben még élő adatokra és családi fényképekre lehet támaszkodni, amelyek alapján az 1900-as évek elejéig visszamenőleg lehet hitelesen kutatni a vidék lakóinak viseletét. Kárpátalján a népviselet szinte egyáltalán nem maradt fenn a mindennapi használatban, ugyanakkor a fellelt régi darabok, illetve a múzeumokban megőrzött tárgyi relikviák bizonyítják az itteni népi szövés és hímzés magas művészi színvonalát. A tárlaton nagydobronyi, viski, nagypaládi, szatmári, hucul, dolisnyák, lemkó, bojkó és polgári viseletek láthatók. Az anyag egy része a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán működő Polónyi Katalin Textilmúzeumban egész évben megtekinthető, míg egyes darabokat a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja viseletkészítő tanfolyamának résztvevőitől kaptak kölcsön. A kiállítás ruhadarabjainak többsége rekonstrukció, látható viszont néhány eredeti viselet is, mint például az egyetlen fennmaradt nagydobronyi gyászviselet, valamint a szintén nagydobronyi férfiing és -surc. A kiállítás eredeti darabjai között található még alsószoknya, kötény és bőgatya.
A program végén a szervezők kemencében sült szilvalekváros parasztkiflivel kínálták a tájház vendégeit.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet színes, változatos évadnyitó programjára gyűltek össze a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei, az ungvári Dayka Gábor Líceum ötödik osztályos tanulói és a helyi iskolások a Nagyberegi tájházban. Az alkalom központi témája a szürettel kapcsolatos hagyományok és tevékenységek megismerése volt. Az évadnyitó rendezvényt a szervezők egy, a Kárpátalján élő nemzetiségek viseleteit bemutató tárlattal gazdagították, többek között nagydobronyi, dolisnyák, bojkó, lemkó, szatmári, nagypaládi és hucul viseletet tekinthettek meg az érdeklődők. A tájház udvarán a gyerekek kézműves foglakozáson fejleszthették kézügyességüket, kipróbálhatták a népi játékokat, frissen taposott mustot készíthettek, kemencés édességeket kóstolhattak meg.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendhagyó, évadzáró pünkösdi programjára gyűltek össze a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola, valamint a beregszászi Zrínyi Ilona Líceum növendékei a Nagyberegi tájházban. Az alkalom központi témája a pünkösdi ünnepkörrel kapcsolatos bibliai jelenetek megismerése volt. A keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepének történetéről Tóth László esperes, a nagyberegi református gyülekezet lelkipásztora mesélt a gyerekeknek. A pünkösdre, mint Isten egyik egyedülálló cselekedetére kell tekinteni, hangsúlyozta a lelkész. A gyerekek az ügyességi játék során a tájház udvarán elrejtett szöveges cédulák összeillesztésével rakhatták ki a pünkösdi történetet, a kézműves foglalkozáson papírhajtogatás technikájával ünnepi ajtódíszt készítettek Kepics Andrea és Markó Veronika kézművesoktatók irányítása alatt. És persze nem maradhattak el a népi- és gyermekjátékok. A Tulipán Tanoda növendékei Botos Krisztina néptáncoktató vezetésével körjátékokat adtak elő. Rácz Zsófia, a beregszászi Zrínyi Ilona Líceum növendéke elmondta, nem először látogatott el a Nagyberegi Tájházba, és minden alkalommal más és más élményekben van része. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet tájházi programsorozata a Csoóri Sándor Alap támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg. A rendezvényen a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei pünkösdi körjátékkal szórakoztatták a jelenlévőket.
Rendhagyó rendezvénnyel zárta féléves programsorozatát a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet. A Nagyberegi Tájházban, a beregszászi iskolásoknak szervezett alkalom központi témája Pünkösd, a keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepének története volt. A gyerekek megismerkedhettek a pünkösdi ünnepkör Bibliában leírt jeleneteivel, tematikus ügyességi játékokon és kézműves foglalkozáson vehettek részt. A rendezvényen a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei pünkösdi körjátékkal szórakoztatták a jelenlévőket.
Pünkösdi foglalkozással zárult a Nagyberegi Tájház tavaszi programsorozata május 14-én. Az ide látogatók ezúttal Beregszászból érkezett iskolások voltak, akikhez a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi növendékei is csatlakoztak.
A rendezvény megnyitóján Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy a hagyományhoz hűen idén is a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozással zárják a tájház tavaszi évadát. „A mai nap egy kicsit rendhagyónak mondható, hiszen aki nyomon követi a tájház életét, az tudja, hogy ilyenkor pünkösdikirály-választással egybekötött vetélkedővel szoktuk zárni az évadunkat, a mai alkalom viszont eltér ettől, ugyanis ma a pünkösd vallási mivoltára, a bibliai történetre alapozzuk a foglalkozást, s erre épülnek majd az ügyességi játékaink, valamint a kézműves-foglalkozásaink is” – emelte ki Gál Adél.
Felszólalásában Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul köszönetet mondott a gyerekeknek, amiért ilyen nagy létszámban érdeklődnek a tájház programjai iránt, valamint a szervezőknek és a foglalkozásokon közreműködőknek, akik a magyar kultúra és hagyományok őrzése és továbbadása céljából hétről hétre igényes programokkal várják az ide látogatókat.
A köszöntőket követően Tóth László, a Nagyberegi Református Gyülekezet lelkipásztora arra biztatta a tanulókat, hogy lássák a pünkösdöt is úgy, mint „az Istennek egy olyan rendhagyó cselekedetét, melynek a világtörténelemben sehol nincs párhuzama, hiszen ez egy egyedi esemény a karácsony, Krisztus feltámadása és mennybemenetele mellett; pünkösdkor Isten kinyilvánítja az ő szeretetét, a megbocsátását és a kegyelmét az emberek felé” – fogalmazott Tóth László, hozzátéve: napjainkban rendkívül fontos meglátni azt, hogy Istennek vannak ilyen tettei, cselekedetei, melyekkel megmutatja hatalmát. A kisiskolások figyelmesen hallgatták meg a Bibliából felolvasott pünkösdi történetet, majd nagy örömmel énekelték el közösen a 250. dicséretet.
A programot ezután a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi növendékeinek előadása színesítette. A fiatal néptáncosok csallóközi gyermekjátékfüzért mutattak be, mely a körjátékok és a kapuzósok okán a pünkösdhöz is szorosan kapcsolódik.
Az ügyes kezű gyerekek a láng színeit kiválasztva színes és krepp-papír felhasználásával pünkösdi ajtódíszeket készítettek, melyek közepére egy hajtogatott technikával készült fehér galamb is került.
A foglalkozás végén a szervezők kemencében sült almás és túrós süteménnyel, valamint ízletes bodzaszörppel kedveskedtek a gyerekeknek.
