Május 4-én mintegy 140 gyerek részvételével ünnepelték a Táncház Napját a Nagydobronyi Magyar Házban.
A Hagyományok Háza az első táncház megrendezésének 52. évfordulóján ország- és világszerte ismét számos programmal várta mindazokat, akiket már magával ragadott a népzene és a néptánc sodró világa, és azokat is, akik csak most szeretnének belekóstolni a magyar kultúra ezen értékeibe. A Táncház Napja program ünnepléséhez csatlakozott a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) is, s a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetével együttműködve rendezték meg a közösségerősítő alkalmat ezúttal Nagydobronyban.
Az anyanyelv, a magyar kultúra és az elődeink által ránk hagyott hagyományok megőrzése és továbbadása a felnövekvő nemzedék számára rendkívül nagy jelentőséggel bír – emelte ki köszöntőjében Papp Ferenc ungvári magyar konzul. „A mai rendezvény célja a magyar néptáncnak és az ezzel együtt járó magyar népzenének mint nemzeti értékeknek a bemutatása és életben tartása. A mai esemény is azt bizonyítja, hogy fontosak a közösségi terek, fontos, hogy intézményesen lehet tanulni a magyar népi kultúrát” – szögezte le a magyar diplomata, hozzátéve: kiemelten lényeges egy olyan generáció kinevelése, amely életének a magyar népi kultúra, a hagyományok és a népi örökség őrzése szerves részét képezik. Felszólalásának végén Papp Ferenc köszönetet mondott azoknak a helyi intézményeknek, szervezeteknek és ezek vezetőinek, pedagógusainak, akik a nehézségek ellenére is nagy odaadással végzik felelősségteljes munkájukat, hiszen nekik köszönhetően zajlik vidékünkön a népzene- és néptáncoktatás, a magyar népművészeti értékek és a népi hagyományok átörökítése.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke köszönetét fejezte ki a rendezvény fő szervezőinek, akiknek ezúttal az Ung-vidékre esett a választásuk, amikor elhatározták, hogy ismét megszervezik a Táncház Napját Kárpátalján. „Mindannyiunk közös akaratából, közös hitéből épülhet fel a legszebb, ami megtörténhetett velünk most itt, az Ungvári járásban: a gyermekek magyar viseletben, ha akár stilizált viseletben is, de büszkén néptáncolnak, énekelnek népdalokat, és képviselik azt a kulturális értéket, amelyért mindannyian dolgozunk” – emelte ki. Balogh Lívia elmondta, hogy azok a közös kezdeményezések, amelyek a magyar kultúra átörökítésében, megmentésében és továbbéltetésében az elmúlt 15–20 évben megfogalmazódtak az ungvári járási közösségekben, mára látszódnak beérni. „Az, hogy ma ezt a magyar intézményt a népviseletbe öltözött gyerekek kacaja tölti meg, mindannyiunk számára visszacsatolás, hogy igenis érdemes munkálkodni” – konstatálta, megosztva személyes észrevételét: hosszú idő után először egy nap erejéig a jelenlévők talán visszakaphatták a járvány és a háború előtti élet hangulatát.
Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere köszönetet mondott a szervezőknek és a résztvevőknek azért, hogy ebben a bizonytalan helyzetben jókedvet és örömöt varázsoltak a község központjában található Magyar Házba. Ezzel a rendezvénnyel „erőt és hitet adunk az itt élőknek a kitartáshoz” – fűzte hozzá.
„A mai napon világszerte megmozdul az összmagyarság. A Táncház Napját minden év május első szombatján szervezik meg, igazodva az 1972. május 6-i időponthoz, amikor is az első táncházat tartották a budapesti Liszt Ferenc téri Könyvklubban” – idézte fel a közelmúltban Táncház Érmével kitüntetett Várady Enikő néptáncos, a Kárpátalja Néptáncegyüttes igazgatója. A HHHK kulturális szervezője elmondta, hogy immáron harmadik alkalommal szervezték meg Kárpátalján a Táncház Napját, mellyel csatlakoztak a Hagyományok Háza összmagyarságot megmozgató programjához. „Az elmúlt években Visken és Nagyberegen szerveztünk hasonló alkalmat, azonban a járvány és a háború miatt az utóbbi években ezeket nem sikerült megtartani. A Hagyományok Háza Hálózat különböző mentorprogramokat tart Kárpátalja-szerte, így az Ung-vidéken is, s nagyon örülünk, hogy ezekből a táncegyüttesekből közel 140 gyereket szólítottunk meg ma” – szögezte le.
Nagydobronyban a Táncház Napját viseletkiállítással, kárpátaljai táncházi zenészek és a Kárpátalja Néptáncegyüttes itthon maradt tagjainak kulturális műsorával, valamint élő zenés táncházzal méltatták.
A szebbnél szebb népi viseletekből álló kiállítás anyagát Tajti Erzsébet viseletkészítő, népi iparművész, a Hagyományok Háza ruhaipari szakoktatója mutatta be. A Nagynyárádi Kékfestő Műhelyben készült kékfestők felhasználásával varrt újragondolt, ma is hordható ruhák mellett a leírások és elmondások alapján készített fehér és fekete nagydobronyi öltözetek kaptak helyet, melyek mellett megtekinthető nagydobronyi menyasszonyi öltözet és menyasszonyi koszorú is, valamint három viski parasztpolgári viselet, illetve egy-egy ajaki, valamint nagypaládi viselettanulmány, melyek mind a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szervezésében 2021-ben Visken megtartott viseletvarró képzésen elkészült munkák.
A részletes bemutatót követően a kárpátaljai táncházi zenészek – a Sodró népi együttes, a Csipkés zenekar és a Viski Fricskák egy része –, valamint a Kárpátalja Néptáncegyüttes Utazás a Kárpát-medencében című kulturális műsorát élvezhették az egybegyűltek. Az előadást Tövishátról, Szilágyságból hozott koreográfiával nyitották, zenekari számban átutaztak Rábaközre, majd egy egypáros szólótáncban visszajöttek Gömörre, ezután Tyukodról, Szatmárról hoztak egy koreográfiát, majd elutaztak Bukovinába, ahonnan szintén egy szólótáncot mutattak be, innen a zenekar Magyarbődre, a Felvidékre is elkalauzolta a közönséget, mely végül hazai, nagydobronyi táncokat láthatott.
A zenészek és táncosok vastapssal jutalmazott koncertjét követően a vendégek a helyi jellegzetes ételek világába kaptak betekintést. Az asztalról nem hiányozhatott a vasárnapi ebédek kötelező fogása, a töltött káposzta (tormalevélbe töltött kukoricadarás töltelékkel, friss káposztalevélbe töltött reszelt tarhonyás töltelékkel, valamint a hagyományos, sokak által ismert rizses, vagdalt húsos töltelékkel), a paprikás-tejfölös, zsírral és zöldhagymaszárral ízesített újkrumpli, az ecetes lé (a sertés belsőségéből készült savanykás, habart leves), valamint a desszert, a fekete torta (égetett cukor, olaj, liszt és dió felhasználásával készült nagydobronyi édesség).
A délután további részében táncházra invitálták a megjelenteket, akik először tövisháti, szilágysági tánccal ismerkedtek Torma István és Takács Dóra vezetésével, majd Orosz Péter és Várady Enikő a nagydobronyi táncok koreográfiáját mutatta be a fiatal táncosoknak. A két táncház között Balogh Marianna, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi ének szakos hallgatója nagydobronyi népdalokat tanított.
A színes program és a gyerekek visszajelzései alapján elmondható, vidékünk Kárpát-medence-szerte is kiemelkedő rendezvénnyel kapcsolódott a Táncház Napja ünnepléséhez.
Rengeteg gyerek gyűlt össze Nagydobronyban a parókia udvarán, hogy felelevenítsék a húsvéti szokásokat. A Nagydobronyi Református Egyházközség második alkalommal szervezett húsvétváró foglalkozást, ahol a virágvasárnap történetének megismerésén túl alkalmuk nyílt tojásfestésre és állatsimogatásra is. Előtte azonban mindenki kapott egy színes szalagot, amivel közösen díszítették fel a zöld ágat. Az említett „ződág” mai napig élő hagyomány Nagydobronyban. Virágvasárnap a lányos háznál a szülők levágtak egy szép ágat a fáról, amelyet aztán színes papírszalagokkal vagy lufikkal díszítettek, jelezve: szabad jönni locsolózni. A református egyház hívei a böjti időszakban nem a bizonyos ételektől való tartózkodásra, hanem a belső, lelki felkészülésre helyezik a hangsúlyt. Lehetnek a vidéken eltérő szokások, egy azonban bizonyos: ez az ünnepkör magába foglalja azt, ami most a kárpátaljaiak számára felekezettől függően a legfontosabb, még pedig a reményt. Számos kárpátaljai településen komoly hagyománya van a kézzel hímzett tojásnak. Minden itteni régiónak megvan a maga jellegzetes technikája is. Nagydobronyban például az 1950-es években csíkos tojásokat festettek, aztán jöttek a mintás tojások. Eleinte lóhere-, cseresznye-, szamócamintákat festettek, később minden családnak megvolt a jellegzetes mintája: tulipán virág, kalocsai minták, árvácska, búzavirág vagy szegfű. A gyerekek most szabadjára ereszthették a fantáziájukat, így aztán különböző tojások készültek. A helybélieknek köszönhetően volt kicsi és nagy nyuszi, két boci és egy póniló is, akiket bátran simogathattak a kicsik. Mindnyájuk örömére a kis állatok is igényelték gondoskodást, a gyerekek pedig példaértékű kedvességgel kényeztették azokat. A Nagydobronyi Református Egyházközség tartalmas napot szervezett a környék apróságainak, akik a nap végén az ügyes kezű szakácsok által helyben készített, frissen sült, gőzölgő lángossal pótolták a nap folyamán leszaladgált energiát.
A nagydobronyi székhelyű Papilio Természet- és Környezetvédelmi Egyesület amellett, hogy erdei iskolát, takarítási akciókat szervez a megelőzésre is nagy hangsúlyt fektet. Például néhány éve beindították az „Erdőtündér” óvodásoknak szóló környezeti nevelési programsorozatot. A nagydobronyi bölcsőde és óvoda csöppségei épp egy ismeretterjesztő rajzfilm segítségével a bolygónk növény és állatvilágával ismerkednek. A filmből sok minden kiderül, például az, hogy óvni kell a természetet, az élővilágot, mert a földön minden fajnak megvan a szerepe. Bármelyik kipusztulása felboríthatja a természeti egyensúlyt a bolygónkon. A gyermekek persze nem csak a képernyőn ismerkednek a környezetükkel. A rendszeres kirándulások alkalmával gyűjtött kincsekből sok minden készül. A gesztenyékből most fenyőfát formáznak. Az alkalomhoz illően kis kézügyességgel a toboz is átalakul. Kiss Erika óvodapedagógus több színes füzetet és kifestőt is összeállított, amelyekben az állatok, rovarok búvóhelyével, élőhelyeivel ismerkedhetnek meg a gyermekek játékos formában. Például segítettek hazajutni az eltévedt egyedeknek. Az „Erdőtündér” nevet kapott program során az óvodapedagógusok arra is megtanítják a gyermekeket, hogy a természetnek kárt okoz a szemetelés. Ötleteket is adnak, hogyan lehet a pet palackból repülőt, vagy a szülinapokon használt műanyag poharakból hóembert építeni. Az egyesület azt tervezi, hogy a nagydobronyi bölcsőde és óvoda után az „Erdőtündér” programot a kistérség többi óvodájára is kiterjeszti, valamint az óvodapedagógusok számára környezeti nevelési képzést is szerveznek majd.
Petőfi Sándor művei témában hirdetett a tanév kezdetekor a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezete a Nagydobronyi Líceummal közösen rajzpályázatot, melyre harminc gyerek juttatta el alkotását. Szeptember 23-án ünnepi műsor keretében vehették át a díjakat a nyertesek. A munkákat az érdeklődők a Nagydobronyi Magyar Házban tekinthették meg.
Őr Hidi László, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének elnöke a rajzpályázat ötletének megszületéséről beszélt, illetve arról, hogy úgy gondolják, a reformkori magyarok, közöttük Petőfi is szerethette a derelyét. Szövetkezve a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozatának csapatával elhatározták, hogy különféle ízesítésű derelyével éshagyományos salánki hólabda csörögefánkkal vendégelik meg a rajzpályázaton részt vett és az ünnepi műsorban fellépő gyerekeket. Őr Hidi László elmondta még, hogy a kezdeményezésüket anyagi eszközökkel a Bethlen Gábor Alap támogatta, valamint a Nagydobronyi Kistérségi Tanács is hozzájárult.
A Petőfi életének részleteit és szerelmi költészetének remekeit felvillantó verses, dalos műsort a Nagydobronyi Líceum ‒ Uszkai Valéria, Molnár Annamária, Ráti Gabriella és Katona Anikó által felkészített ‒ tehetséges diákjai mutatták be, nagy sikerrel.
Katona-Mironova Berta, a Nagydobronyi Líceum igazgatója mind a harminc pályázó gyerek munkáját emléklappal ismerte el, akik édességcsomagot is kaptak Bak Éva tanárnőtől. Az alsó osztályosok közül első helyezett lett Gerics Zsófia 4.A osztályos tanuló, 2. Balog Leila 3.A osztály, 3. Varga Kamilla 2.B osztály. A felső tagozatosok közül a legjobb rajzot Gönczy Mirjam 11. osztályos tanuló készítette, 2. Balog Emília 11.A osztály, 3. Nyomó Izabella 5.A osztály, rajtuk kívül több különdíjas is lett; nem volt könnyű dolga a Hadar Judit, Hidi Marianna és Nagy Anikó tanárnők alkotta zsűrinek.
Az eredmény kihirdetése után derelyepartival folytatódott a program a Nagydobronyi Magyar Ház kertjében álló filagória alatt. A gyerekek ehettek prézlibe forgatott lekváros, édes-túrós és kapros-túrós derelyét, valamint a Nagydobronyban ugyancsak hagyományosnak számító krumplis tésztából készült lekváros derelyét is, amit szalonnatepertővel kínáltak a gazdaasszonyok. Tanúsíthatom, hogy nagy sikere volt a derelyének a gyerekek körében, de még sok szülő is szívesen kóstolgatott. Ugyancsak sok gyerek kért a Nadimova Erzsébet és csapata által sütött hagyományos salánki hólabda csörögefánkból is, amit egy különleges sütőformában, bő olajban sütöttek, majd porcukorba forgattak.
Ez év márciusában alakult meg a kárpátaljai magyar gazdákat segítő „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata, amely szeptember 9-én tagjai számára közös szilvalekvárfőzést szervezett a Nagydobronyi Magyar Ház udvarán. A jó hangulatú programon nyolc kárpátaljai településről vettek részt gazdaasszonyok, illetve az anyaországból Nagyné Legény Ildikó, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) Gazdasszony Tagozatának elnöke, Hajdúnánás alpolgármestere.
A Gazdaasszony Tagozat egyik alapítója és vezetője, Jávorszky Beáta, a Nagydobronyi kistérség alpolgármestere a cibere kóstolása közben elmondta, hogy a mostani lekvárfőzés egyik előre eltervezett programjuk volt, immár a hetedik a tagozat március 16-i megalakulása óta. Az üstben történő lekvárfőzésre Salánkról, Feketepatakról, Beregsomból, Rafajnaújfaluból, Tiszaágtelekről, Kisdobronyból, Csongorról jöttek gazdaasszonyok, és természetesen Nagydobronyból is szép számmal voltak a vendéglátók.
A magyarországi vendég, Nagyné Legény Ildikó elmondta: „A mai találkozást megelőzően már elkezdődött az együtt gondolkodás, Őr Hidi László, a »Pro Agricultura Carpatika« Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány vezetője hívott fel azzal, hogy kezdeményezné itt egy gazdaasszony tagozat létrehozását. Azóta tart ez a kapcsolat, és most kaptam egy meghívást, amit el is tudtam fogadni. Örömmel jöttem ide, hogy részt vegyek ebben a programban, és a mostani személyes találkozást kihasználva meg fogjuk ma beszélni, hogy hogyan fogjuk folytatni a szervezeteink közötti együttműködést” – emelte ki a MAGOSZ Gazdasszony Tagozatának elnöke.
A lekvárfőzéshez a szilvát a rafajnaújfalui Molnár Krisztina és férje, Ádám ajánlotta fel. Krisztinától megtudtuk: „Konyhakertben termelünk szilvát saját részre, de idén nemcsak nekünk, hanem más termelőknek is nagyon jó volt a szilvatermésük. Mi lekvárt nem készítettünk, ezért ajánlottuk fel a Gazdaasszony Tagozat számára az alapanyagot. 120 kiló szilvát hoztunk a férjemmel, két fajtából. Az egyik korsószilva fajtakörbe tartozik, a pontos neve nincs meghatározva, a másik pedig Cacanska rana szilva, ezek direkt lekvárnak valók, nagyon magas a pektin-, a rost- és a cukortartalmuk, ezért jók lekvárfőzésre.” A ciberéhez finom házikenyeret is sütött otthoni kemencéjében a nagydobronyi Kupás Gizella, illetve csülökpörkölt főtt burgonyával volt még a menü.
A Gazdaasszony Tagozat egyik vezetője, a kisdobronyi Szigeti-Séra Natália elmondta, hogy a munkát a gazdaasszonyokkal közösen még előző este elkezdték, megmosták és kimagolták a szilvát. Reggel hatkor tették be az üstbe, de mind nem fért bele egyszerre, az utolsó tállal 9.30-kor került csak bele, számításaik szerint azt követően legalább még hat órát kell főzni és kavargatni ahhoz, hogy a lekvár kellő sűrűségű legyen, és ne essen ki a fakanálból. „Igyekeztünk minél több gazdaasszonyt bevonni a programba, mert a kavaráshoz kell fizikum, különösen a vége felé. A hangulat nagyszerű, a mai rohanó világban ritkán van az embereknek lehetősége leülni és beszélgetni, most ez pont az az alkalom” – magyarázta a jó hangulat okát tudósítónknak Szigeti-Séra Natália.
Őr Hidi Ágnes nagydobronyi gazdaasszony a tartósítószer nélkül, üstben főtt szilvalekvárról elmondta, hogy régen alapvető élelmiszernek számított Nagydobronyban. Ma a lekváros derelyéhez, lekváros gombóchoz, a zsírbansülthöz, kőttes kalácshoz (bejgli) használják leginkább Dobronyban, a gyerekek szeretik a lekváros kenyeret és a „mocskos haluskát” is, ami a lekváros tésztának a helyi neve. Elmesélte, hogy régen a nagymamája a puliszkára is rátette: „Megfőzte a puliszkát, kilapított rá egy sor lekvárt, még egy sor puliszkát, majd megzsírozta tepertős zsírral, megcukrozta. Felséges étel.”
Férje, a Gazdaasszony Tagozat létrejöttét kezdeményező Őr Hidi László a közös program kapcsán elmondta: „Országunkban már 560 napja háború dúl, itt, Kárpátalján is érezhető a férfiak hiánya. Amikor elterveztük, hogy létrehozzuk a »Pro Agricultura Carpatika« Gazdaasszony Tagozatát, abból indultunk ki, hogy az itthon maradt asszonyoknak kell egy olyan fórum, egy olyan szervezet, amelynek keretében összejöhetnek, kibeszélhetik gondjaikat, bajaikat, és információkat is cserélhetnek az őket érdeklő dolgokról. Sok helyen ma rájuk hárul a családi gazdaságok vezetése, át kellett venniük a férfiak munkáját is. Az eddig megszervezett összejöveteleken úgy láttam, hogy egy közösség is szerveződött. Kárpátalja több részéből jönnek össze az asszonyok, ápolják a hagyományokat, családi napokat szerveznek, különféle gasztronómiai rendezvényeket sikerül lebonyolítaniuk. Ennek egyik példája ma itt, a Nagydobronyi Magyar Ház udvarán a közös lekvárfőzés, ami szerintem nagyon hasznos program” – összegezte tapasztalatait a „Pro Agricultura Carpatika” Alapítvány elnöke.
Jelenlegi helyzetben bíztatásra és bátorításra van szüksége a kárpátaljai magyarságnak – hangsúlyozta Zán Fábián Sándor, református püspök Nagydobronyban, a gyülekezetek, líceumok, óvodák, hitoktatók, lelkipásztorok és egyházkerületi oktatási intézmények közös tanévnyitó istentiszteletén. A püspök hangsúlyozta azt is, hogy, hálát kell adni az új tanévért, valamint a 100 éves Kárpátaljai Református Egyház 30 éve működő oktatási intézményeiért, hitoktatóiért. Elhangzott az is, hogy a mostani háborús évek során megfogyatkozó helyi magyarság – minden nehézség ellenére – fontosnak tartja a templomot és az iskolát.
Ötödik alkalommal szervezte meg Nagydobronyban a PAPILIO Természet- és Környezetvédelmi Egyesület az Erdei iskola nevű programját, amelyen a nagydobronyi líceum 10 és 17 év közötti diákjai vettek részt. A tábor idei központi üzenetét talán az „Életben maradni” kifejezéssel lehet a leginkább jellemezni, hiszen a gyerekek sok, a természetjárás során hasznos ismerettel gazdagodtak a négy napos program során. Akárcsak a korábbi években, idén is az volt a szervezők célja, hogy elmélyítsék a fiatalok természetvédelemmel és környezetismerettel kapcsolatos tudását. A környezettudatos nevelés mellett a honismeret is szerepelt a tábor programjában, a fiataloknak pedig lehetőségük nyílt az íjászat kipróbálására is. A természet ismeretéhez szorosan hozzátartozik a tájékozódás és a túlélés képessége is, ezért a szervezők fontosnak tartották, hogy ilyen jellegű felkészítéssel is segítsék a résztvevőket. A természetjárás és a túrázás során, akár a hétköznapi életben, egy óvatlan lépés vagy valamilyen külső tényező hatására könnyen meg lehet sérülni. Ezért fontos, hogy a fiatalok olyan alapvető elsősegély nyújtási ismeretekkel is rendelkezzenek, amelyek révén akár életet is menthetnek. Az idei Erdei iskola programjain részt vett fiatalok számos érdekes és hasznos tudásra tehettek szert. A PAPILIO Természet- és Környezetvédelmi Egyesület vezetői azt tervezik, hogy a közeljövőben horgászversenyt is tartanak majd Nagydobronyban. Ami pedig az Erdei iskolát illeti, a szervezők hangsúlyozták, hogy a jövőben várják más községek és oktatási intézmények fiataljait is. A programok megvalósítását Magyarország köztársasági elnöke támogatta.
