A málenykij robot 80. évfordulója alkalmából a Lviv megyei Sztarij Szambirban felavatták azt az emlékparkot, amelynek helyén a szovjet hatóságok gyűjtőtábort működtettek 1944 és 48 között. Itt a három napos munka ürügyén elhurcolt kárpátaljai, magyarországi, felvidéki magyar és német férfiakat tartották fogva, amíg el nem szállították őket marhavagonokban a lágerekbe. Sokan már itt meghaltak a kegyetlen bánásmód miatt. A Sztarij Szambiri gyűjtő tábor mellett háromezer áldozatot temettek el. Ezért szorgalmazta már 2004-ben emlékpark létesítését a Lembergi Magyar Kulturális Szövetség. Pontosabban az akkori elnöke, Szarvas Gábor, aki közel 20 évig fáradozott azon, hogy az emlékpark elkészüljön. Az LMKSZ jelenlegi elnöke folytatta az elődje által elkezdett munkát, hiszen itt volt ő is az első kapavágásnál. Az emlékpark kialakításához a magyar kormány anyagilag járult hozzá. Stifter Ádám, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára azt mondta: örökké emlékeznünk kell az elhurcoltakra, akik nem tértek vissza a három napos munkáról. Úgy fogalmazott: az ő emléküket idézi Sztarij Szambirban a magyar és az ukrán összefogás szép példájaként az elhurcoltak tiszteletére állított emlékmű. Az emlékpark létrejöttében jelentős szerepet vállat a város polgármestere, aki kezdettől fogva a kezdeményezés mellé állt. Nélküle a földterülethez sem lehetett volna egykönnyen hozzájutni. Magyarországnak több mint 10 éve van tiszteletbeli konzulja Lvivben. Larissza Maleh már számos közös magyar-ukrán projekt megvalósításában vett részt. Ebben az esetben sem maradt tétlen. Köteles László a Felvidékről érkezett az avató ünnepségre. Az ő családjából több férfit is elhurcoltak a málenykij robotra. Kötelességének érezte, hogy itt legyen és fejet hajtson. A Sztarij Szambiri gyűjtőtáborban több mint fél millió rab fordult meg. Közülük mintegy háromezren itt haltak meg a betegségek, az éhezés és a kegyetlen bánásmód miatt. A környéken vannak eltemetve. Nemcsak magyarok és németek. Voltak közöttük például olaszok is, sőt 56 környékbeli ukrán is, akiket azért hurcoltak el, mert ennyien szöktek meg útközben a Szolyváról indított menetoszlopból. A létszámnak pedig meg kellett lennie. Az itt eltemetett áldozatok közül mintegy 300-nak ismertek az adatai. Az ő neveik már biztosan felkerülnek azokra az emléktáblákra, amelyeket az emlékparkban helyeznek majd el.
Eredményes tárgyalást folytatott Miroszlav Bileckij, a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció vezetője, és Stifter Ádám, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma helyettes államtitkára által vezetett magyar delegáció, közölte az ukrán külügyi tárca kárpátaljai képviselete Facebook oldalán közzétett bejegyzésében. A felek megvitatták a két ország közötti infrastruktúra-fejlesztési projektekkel kapcsolatos kérdéseket, többek között a Nagypalád-Nagyhódos ellenőrzőpont megnyitásának kilátásait, az Asztély-Beregsurány határátkelő felújítását és teherbíró képességének növelését, valamint a Harangláb–Lónya határátkelő rekonstrukciós projektjének közös lehetőségeit. Különös figyelmet fordítottak az ukrán katonák magyarországi kezelésének és rehabilitációjának kérdésére. Köszönjük és nagyra értékeljük magyar partnereink támogatását és segítségét, olvasható a bejegyzésben.
A Lviv megyei Sztarij Szamborban felavatták azt az emlékparkot, amelynek helyén a szovjet hatóságok gyűjtőtábort működtettek 1944 és 48 között. Itt a málenykij robotra elhurcolt kárpátaljai, magyarországi, felvidéki magyar és német férfiakat tartották fogva, amíg el nem szállították őket marhavagonokban a lágerekbe. Az emlékpark kialakításához a magyar kormány anyagilag járult hozzá. Stifter Ádám, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára elmondta: örökké emlékeznünk kell az elhurcoltakra, ismerősökre és ismeretlenekre, akik nem tértek vissza a három napos munkáról. Úgy fogalmazoatt: az ő emléküket idézi Sztarij Szamborban a magyar és az ukrán összefogás szép példájaként az elhurcoltak tiszteletére állított emlékmű.
1993. október 18.-án tartotta meg azt az összevont ülését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, ahol elhatározták, hogy létrehozzák az önálló magyar felsőoktatást vidékünkön. A legfőbb cél az volt, hogy olyan tanárokat képezzenek, akik által biztosítva lesz helyben a magyar nyelvű oktatás. A kezdeményezéshez csatlakozott a Kárpátaljai Református Egyházkerület, valamint Beregszász önkormányzata, aminek köszönhetően 1994-ben már be is indulhatott az oktatás, igaz ekkor még a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola speciális kihelyezett képzéseként. Az első szakok között szerepelt az angoltanári képzés, ami lényegében megalapozta a filológiai tanszék létrejöttét. Kezdetben egy képzés volt, mára viszont a filológia tanszék a főiskola legnagyobb egysége, a maga 12 képzési lehetőségével és azzal az 501 diákkal, akik jelenleg is nálunk folytatják tanulmányaikat, mondta Beregszászi Anikó, a tanszék vezetője azon az ünnepségen, amelyre a tanszék egykori és jelenlegi tanárai és diákjai kaptak meghívást, hogy együtt ünnepeljék meg az elmúlt 30 évet. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nemcsak Kárpátalja, de az egész Kárpát-medence meghatározó intézményévé nőtte ki magát, Magyarország Kormánya pedig a továbbiakban is támogatni fogja a működését, emelte ki Stifter Ádám, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Keleti Kapcsolatok Fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára, aki 2 napos munka látogatásra érkezett vidékünkre. A rendezvényt a Magyar nyelv napjára időzítették, így a visszaemlékezések között számos, a filológiai tanszékhez köthető költő, író hozzászólása hangzott el, bizonyítva azt, hogy teret és lehetőséget biztosítanak az egyéni képességek kiteljesítéséhez.
[type] => post [excerpt] => 1993. október 18.-án tartotta meg azt az összevont ülését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, ahol elhatározták, hogy létrehozzák az önálló magyar felsőoktatást vidékünkön. A legfőbb cél az volt, h... [autID] => 14 [date] => Array ( [created] => 1731609720 [modified] => 1731606874 ) [title] => 30 éves a beregszászi főiskola filológia tanszéke (videó) [url] => https://life.karpat.in.ua/?p=222173&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 222173 ) [aut] => djkovach1979 [lang] => hu [image_id] => 222175 [image] => Array ( [id] => 222175 [original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/nevtelen-6.jpg [original_lng] => 162950 [original_w] => 1280 [original_h] => 720 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/nevtelen-6-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/nevtelen-6-300x169.jpg [width] => 300 [height] => 169 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/nevtelen-6-768x432.jpg [width] => 768 [height] => 432 ) [large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/nevtelen-6-1024x576.jpg [width] => 1024 [height] => 576 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/nevtelen-6.jpg [width] => 1280 [height] => 720 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/nevtelen-6.jpg [width] => 1280 [height] => 720 ) [full] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/nevtelen-6.jpg [width] => 1280 [height] => 720 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => life [color] => red [title] => Життя ) [_edit_lock] => 1731599675:14 [_oembed_4e99cb29566073e61b0c9b64291e986b] => [_oembed_time_4e99cb29566073e61b0c9b64291e986b] => 1731599332 [_thumbnail_id] => 222175 [_edit_last] => 14 [views_count] => 291 [_hipstart_feed_include] => 1 [_oembed_8509f23076cc370c934b9769485927f0] => [_oembed_time_8509f23076cc370c934b9769485927f0] => 1731602526 [_oembed_2d353f5704da253cdb8e2fe0bd76fc14] => [_oembed_time_2d353f5704da253cdb8e2fe0bd76fc14] => 1731602526 [_oembed_0954ba3f806d3fe86194da8b92d81e2a] => [_oembed_time_0954ba3f806d3fe86194da8b92d81e2a] => 1731602526 [_oembed_8f4ec0f4b446103fc7fadcc2d80a77ca] => [_oembed_time_8f4ec0f4b446103fc7fadcc2d80a77ca] => 1731602527 [_oembed_abe63580a44e41c76673407286caef7a] => [_oembed_time_abe63580a44e41c76673407286caef7a] => 1731602527 [_oembed_7b456c67e521fdd5f614179c81d98e94] => [_oembed_time_7b456c67e521fdd5f614179c81d98e94] => 1731602527 [_oembed_482839de163284e04ad319036c7323f3] => [_oembed_time_482839de163284e04ad319036c7323f3] => 1731602527 [_oembed_bfda8e1fdf1c1fcc712b1a5a4342eef2] => [_oembed_time_bfda8e1fdf1c1fcc712b1a5a4342eef2] => 1731602527 [_oembed_8d3a7359f70d1de1c001506b669fedcd] => [_oembed_time_8d3a7359f70d1de1c001506b669fedcd] => 1731933174 [_oembed_7b3ca6df77e300b723ec589b68391afc] => [_oembed_time_7b3ca6df77e300b723ec589b68391afc] => 1731933174 [_oembed_e274dd80e44570a5a5a64f32350b9371] => [_oembed_time_e274dd80e44570a5a5a64f32350b9371] => 1731933175 [_oembed_289bb412d636aeeddceaefa81b8e7ee7] => [_oembed_time_289bb412d636aeeddceaefa81b8e7ee7] => 1732092531 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 4000 [1] => 41 [2] => 49 [3] => 31 [4] => 11 [5] => 271 [6] => 600 [7] => 592 [8] => 25 ) [categories_name] => Array ( [0] => Aktuális [1] => Cikkek [2] => Hírek [3] => Kárpátalja [4] => Kiemelt téma [5] => Kultúra [6] => Oktatás [7] => Társadalom [8] => Videók ) [tags] => Array ( [0] => 606325 [1] => 66391 [2] => 814479 [3] => 121516 [4] => 1269103 [5] => 53941 [6] => 45384 [7] => 691929 ) [tags_name] => Array ( [0] => 30 éves [1] => államtitkár [2] => II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszék [3] => Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség [4] => Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) [5] => Kárpátaljai Református Egyházkerület [6] => magyar felsőoktatás [7] => Stifter Ádám ) ) [4] => Array ( [id] => 169485 [content] =>
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF), a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és a történelmi egyházak idén is közösen emlékeztek meg a málenkij robot áldozatairól november 17-én.
A kommunista elnyomás áldozatainak számát világszerte mintegy 100 millióra teszik, ebből Kelet-Közép-Európában egymillióan voltak érintettek, akiket börtönbe zártak, vallattak, megbélyegeztek, kínoztak, üldöztek, és akik kényszermunkatáborokban vagy kivégzés által vesztették életüket. Őket megfosztották a szabad cselekvés és választás lehetőségétől, s megnyomorították testileg-lelkileg egyaránt. Kárpátalja történelmében az egyik legnagyobb tragédia a málenkij robot, melynek ürügyén a rendelkezésre álló adatok alapján vidékünkről több mint harmincezer személyt deportáltak szovjet munkatáborokba. A magyar és német nemzetiségű férfiak 1944. november 18-án indultak el a szolyvai gyűjtőtábor felé, amely körülményeiben már önmagában is megfelelt egy haláltábornak. Akik túlélték az ottani megpróbáltatásokat, azokat Sztarij Szamborig vezették, ahonnan marhaszállító vagonokban vitték őket a céltáborokba. Az elhurcoltak közül több mint tízezren soha nem tértek haza szeretteikhez.
A rájuk való emlékezés a Rákóczi-főiskola udvarán vette kezdetét, ahol az egybegyűltek megkoszorúzták Matl Péter Gúzsban című háromalakos szoborkompozícióját, melyet 2021. február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján avattak fel.
Ezután az emlékezők a város református templomában gyűltek össze ökumenikus istentiszteletre, melyen Molnár János római katolikus püspöki helynök, Marosi István görögkatolikus áldozópap és Taracközi Ferenc református lelkipásztor hirdette Isten igéjét, s emlékeztek meg azokról, akik a legnehezebb időkben sem tagadták meg keresztény hitüket.
Az eseményen jelen volt Stifter Ádám, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának keleti kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára, aki felszólalásában kiemelte: „79 évvel a tragédia után különösen nagy felelősség hárul ránk: nemcsak a történészekre, hanem múltunk örököseként minden magyarra. Feladatunk, hogy minél részletesebben feltárjuk elődeink sorsát, az utókor számára jelet hagyni az eltávozottakról, és híven megőrizni emléküket.” Az emlékezés hatalmas jelentőséggel bír, hiszen ezáltal erőt meríthetünk az áldozatok helytállásából, hitükből és élni akarásukból – hívta fel a figyelmet a magyar diplomata, hangsúlyozva: „Történetüket kötelességünk átadni az utánunk következő nemzedékeknek, hiszen nincs jövője annak a népnek, amely nem emlékszik a múltjára. Meggyőződésem, hogy a tragédiát soha nem feledve egy olyan világra kell törekednünk, ahol hasonló események semmiképp nem történhetnek meg, és amelyet a kölcsönös tisztelet és együttérzés jellemez.”
Stifter Ádám beszédében aláhúzta, a kárpátaljai magyar közösség támogatása a továbbiakban is folyamatos: „Mindent megteszünk azért, hogy a kárpátaljai magyar szervezetek működését a jelenlegi háborús helyzetben is biztosítani tudjuk” – jelentette ki.
Csernicskó István, a II. RF KMF rektora beszédében felelevenítette a 79 évvel ezelőtt történt szörnyű eseményeket, melyek következtében olyan emberekre emlékezünk, akik akaratuk ellenére kerültek a történelem viharaiba, akik nem szándékoztak mártírok lenni, azonban egy embertelen rendszer áldozataivá és egy kis, megmaradni vágyó közösség hőseivé váltak. Felszólalásában kárpátaljai magyar írók tollából származó regények – Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya és Kovács Vilmos: Holnap is élünk – példáján keresztül szemléltette azt, hogy sokunk felmenői hogyan élték meg a sztálinizmus borzalmait.
A beszédeket követően a jelenlévők felolvasták a beregszászi áldozatok neveit, majd megkoszorúzták a templom bejáratánál elhelyezett emléktáblát. Ezután gyertyával a kezükben vonultak a Kossuth térről az elhurcoltak Széna téri emlékművéhez, mely közben elhelyezték az emlékezés koszorúit a Tarasz Sevcsenko-líceum falán lévő emléktáblánál is.
