Július 17-én van az Emoji Világnap, ennek örömére új emotikonok lesznek elérhetőek, köztük a terhes férfi emoji is.
Minden normalitásban hívőt felháborít a hír, hogy a férfiak is szülhetnek és ezért elérhető a terhes férfit ábrázoló hangulatjel, de a fenti hírt olvasva az első megrökönyödésem nem is ennek szólt. Úgy tűnik teljesen értékét vesztették a világnapok, amiknek célja az lett volna, hogy ne feledjük a történelem fontos pillanatait, nagy háborúit vagy a szabadságért életüket adó hősöket, hiszen már ezeknek a kis sárga izéknek is van világnapja. A dédapáink kiharcolták nekünk, még az életük árán is a szabad világot, mi pedig ezt tesszük vele: hőstettnek minősül egy profilkép keret, világnapot kapnak az emojik, törvénybe iktatjuk, hogy a férfiak szülhetnek, a terhességüket pedig végre valahára világgá kürtölhetik kis emojikban is. Ez utóbbi pedig nagyon fontos ebben a Szép Új Világban, hiszen mit ér egy terhesség, ha nem lehet teleposztolni vele a közösségi médiát, ezt a furcsa virtuális teret, ami olyan ártalmatlannak tűnt az elején.
A közösségi médiával úgy van az átlagember, mint a drogos a kábítószerrel: flegmán odavágja akár a tükörképének is, hogy „Én tudok élni nélküle, bármikor le tudom tenni”, aztán rendre azon kapja magát, hogy bambán néz maga elé, mert már megint ott van a kezében és vagy egy óra kiesett az életéből. Az élet teljesen áttevődött ezekre a platformokra, ahol bárkiből lehet megmondóember jelentős követőtáborral, ha szépen beállított fotókat rak ki a megfelelően mainstreem és persze rövid üzenetekkel. Az a fontos, abból lesz az „ügy”, ami sok likeot és megosztást kap, úgy nagyjából két percig, mert aztán jön egy kihívás, egy új hashtag, valaki megsértődik és akkor jön egy újabb buborék, amiben el lehet hinni, hogy megint baromi eredményes napot zártunk, mert órákig vitatkoztunk egy poszt alatt a kommentekben vagy óriásit vállaltunk egy profilkép kerettel. A buborékokból egyre több lesz, mindenki választhat magának egy kényelmeset és elhiheti, hogy az a fontos, ami ott történik, mi több: az a valódi élet.
A közösségi média átírta a határokat. Az intimitás határait, mert bár húsz éve nem beszéltem egy volt osztálytársammal, de a szüléséről megosztott fotókat én is láthatom. Az országok határait, mert idegen országok színésznői gondolhatják úgy, hogy van beleszólásuk abba, ami nálunk történik. A tekintély határait, mert milliók követnek egy szexvideóról elhíresült celebet, miközben a hús-vér apa és anya, a tanár, az iskola és folytathatnánk a sort, tekintélye romokban. Az intellektus határait, mert nemcsak helyesen írni nem kell, de már a betűkre sincs szükség, elég lesz a kép is: erre vannak az emojik. És a józan ész határát, mert nem elég a terhes nő emoji, kell belőle férfi is.
Biztos vagyok benne, hogy amikor a dédapáink az életüket adták a mi szabadságunkért, nem erre gondoltak, hogy majd ehhez kezdünk vele. A jövőt ma írjuk, nem magunknak, hanem a gyerekeinknek és az első „szó” benne a terhes férfi emoji. Úgy tűnik ebben a jövőben már nincs szükség a valóságra.
