A Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark Árpád Fejedelem Látogatóközpontjában tartotta meg idei közgyűlését a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács. Az elmúlt évek nem voltak könnyűek az idegenforgalomban dolgozók számára sem, hiszen mind a külföldi, mind pedig a belföldi turizmus is megtorpant a világjárvány, majd a közel három éve tartó háború miatt. Köszöntő beszédében Mester András, a KMTT elnöke kiemelte, hogy az elmúlt időszakot igyekeztek a felkészülésnek szentelni, bár a turisták most kevésbé vannak jelen a vidékünkön, de a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel közösen építkeznek és mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél előbb talpra állhasson és fejlődhessen a turisztikai ágazat vidékünk magyarlakta területein. A turisztikai tanács megalakulásában jelentős szerepe volt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek is, hiszen a régió felemelkedését szolgáló húzó ágazatnak tartják az idegenforgalmat és a vendéglátást. A KMKSZ és KMTT közös erővel, Európai Uniós források bevonásával az elmúlt időszakban több tájházat is kialakított, illetve felújított. Az egyik ezek közül a salánki, amely azt a célt szolgálja, hogy ez a település is bekerülhessen a turisztikai körforgásba, amit a helyiek is szorgalmaznak. A közgyűlés résztvevői egyetértettek abban, hogy fontos fejlesztéseket hajtsanak végre annak érdekében, hogy a háborút követően a lehető legjobban ki tudják szolgálni a helyi és a más vidékekről érkező turistákat is.
Életre kelt irodalom alcímmel szervezte meg a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség az idei Keresztyén Balázs Olvasótáborát. A 2011 óta folyamatosan megrendezett programnak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Kölcsey Ferenc Szakkollégiuma adott otthont. A Keresztyén Balázs Olvasótáborban a nebulók érdekes, játékos formában ismerkedtek meg az irodalmi művekkel. A tudásuk bővítése mellett számos szabadidős programmal készültek számukra, amelyek mindegyike valamilyen módon kötődik az irodalomhoz. A Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark és Látogatóközpontban a fiatalok nem csak a korhű öltözeteket és a kiállítást tekintették meg, de a bátrabbak lóra is pattanhattak, míg a Kárpátaljai Magyar Drámai Színházban Vass Magdolna színművész vezetésével egy igazán különleges foglalkozáson vettek részt. Minden napnak megvolt az adott tematikája és előadó párosa is. Csütörtökön Ráti- Kurmai Szilvia mese délelőttjét követően Shrek Tímea és Marcsák Gergely segített a fiataloknak megismerkedni a kárpátaljai magyar irodalom meghatározó alkotóival. A novellák mellett betekintést kaptak a fiatalok a versek világába is. Az olvasótábor évről évre visszavárja az irodalomkedvelő fiatalokat. A hét folyamán a pedagógusok a fiatalokat olyan irodalmi utazásokra kalauzolták, amelyek által még jobban megszerethették az olvasást és ismerkedhettek meg a helyi magyar irodalmárok alkotásaival.
A KMKSZ hagyományosan június második felében megemlékezést szervez honfoglaló őseink tiszteletére a Tiszacsomai Emlékparkban. A régészek település határában egy több mint ezer éves, 108 sírból álló honfoglalás kori temetőt tártak fel. Ennek helyén létesítettek emlékparkot 1996-ban a KMKSZ kezdeményezésére. Az őseinkre való emlékezés minden egyes a jövőbe tekintő ember és társadalom fontos feladta, kötelessége. E nélkül nincs jövője egyetlen népnek sem, hangzott el a megemlékezésen. Ünnepi köszöntőjében Bacskai József, ungvári főkonzul kiemelte: Magyarország július 1. és december 31-e között – látja el az Európai Unió elnökségi feladatait. A megvalósuló magyar elnökség Európa békéjét, biztonságát, gyarapodását fogja szolgálni. Magyarország támogatja Ukrajna Európi Uniós integrációs törekvéseit. Azt kívánjuk, hogy Ukrajna mielőbb egy olyan prosperáló, gazdaságilag fejlődő, demokratikus európai jogállam legyen, ahol tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek jogait. Célunk a határmenti régiók összekötő szerepének az erősítése és a magyar-ukrán kapcsolatok javítása, hangsúlyozta a diplomata. A negyven nemzedékkel ezelőtt itt megtelepedett honfoglaló őseinkre ma hálás szívvel gondolunk, hisz szülőfölddé, kishazává változtatták ezt a tájat, hangsúlyozta beszédében Sin József, a KMKSZ alelnöke. Csirpák József salánki görögkatolikus pap a honfoglaló magyarok bejövetelét a Kárpát-hazába Mózes és az ő népének a Kánaán földjére való érkezéséhez hasonlította. Az áldozópap áldást kért az ünneplőkre, a sok-sok megpróbáltatást átélt kárpátaljai magyarokra. A megemlékezés a hagyományőrző együttesek ünnepi műsorával és koszorúzással zárult.
„Az őseinkre való emlékezés, az ősök tisztelete minden egyes jövőbe tekintő ember és társadalom fontos feladata, kötelessége – enélkül nincs jövője egy népnek sem” – jelentette ki ünnepi beszédében Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban megtartott, a honfoglaló magyar ősök tiszteletére szervezett megemlékezésen június 22-én.
Vidékünkön számos, a honfoglalás korából származó leletre bukkantak már, azonban a Tiszacsoma határában feltárt korabeli temetőt Kárpátalja legjelentősebb emlékhelyeként tartják számon, hiszen a XX. században itt folytatott ásatások során a régészek egy X. századi települést, valamint a magyar határvédő közösség nyughelyét tárták fel, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a magyarok ősei településeket létrehozva le is telepedtek a vidéken. A több mint ezeréves temető északi részén a KMKSZ kezdeményezésére 1996-ban emlékparkot alakítottak ki, ahol rendszerint minden év júniusában megszervezik a honfoglalási emlékünnepséget. A koronavírus-járvány és a háború kitörése miatt a nagyszabású rendezvények ugyan elmaradnak, csendes koszorúzásra azonban az elmúlt években is sor került.
A rendezvény elején a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek a háborúban elhunyt áldozatokra.
A múlt században az Árpád-korban alapított Tiszacsoma határában, távolabb a falu zajától az ukrán és magyar régészek ma múzeumokban gondosan őrzött, több mint 1 100 éves titkokat, relikviákat, emlékeket rejtő magyar temetőt tártak fel a késői utódok történelmi ismeretének gyarapítására – fogalmazott ünnepi beszédében Bacskai József ungvári magyar főkonzul, így folytatva: „A történetírás, az ásatások és feltárások ritkán és csak nagyon homályosan, mintha egy rosszul megvilágított szobában néznénk körül, ahol legfeljebb a tárgyak körvonalait látjuk, úgy láttatják a mindennapokban az elfeledett, hajdan élt elődeink gondolkodását, küzdelmes sorsát és mindennapjait. Az egyes történelmi korszakokban élő felmenőinknek gyakran jutott osztályrészül az, amikor mindennapos dilemma volt, hogyan érjék meg veszélyek közepette a munkálkodó, nehézségekkel dacoló települések, a bennük élő közösségek és a családok a másnapot. Sokaknak sokszor az életben maradás, a hitük, a függetlenségük, a szabadságuk, az egészségük megőrzése, a mindennapi élet normális mederben történő folytatása volt a tét. Végső soron a kiélezett helyzetekben, saját idejükben a túlélésről, a megmaradásról és a szülőföldön maradásról kellett dönteniük, és biztos, hogy jól döntöttek, mert ma, több mint 1 200 esztendő elteltével is itt vagyunk mi, magyarok a Kárpát-medencében velünk együtt élő szomszédos népekkel” – szögezte le a diplomata.
A főkonzul kifejtette, hogy a háború kitörése óta, a koronavírus-járvány után már harmadik éve olyan éveket élünk, amelyek ismét egyenként és közösségként is a megmaradásról, a túlélésről szólnak, és ennek a helyzetnek a megoldása, feldolgozása ismét csak – ahogyan az volt a múltban – összefogással, egymás segítésével, egymásra való odafigyeléssel lehetséges.
Bacskai József emlékeztette a megjelenteket arra, hogy Magyarország az európai parlamenti választások lezárulta után egy rendkívüli helyzetben, július 1. és december 31. között látja el az Európai Unió elnökségi feladatait. „A megvalósuló magyar elnökség Európa békéjét, biztonságát, gyarapodását kell és fogja szolgálni” – húzta alá, hozzátéve, hogy az Európai Unió- és NATO-tag Magyarország, a magyar kormány és a magyar társadalom egésze „a háború első pillanatától szolidáris a háborúban álló, hősiesen küzdő és méltóságát megőrző Ukrajna és Kárpátalja népével, a kárpátaljai magyarokkal. Magyarország addig folytatja a humanitárius segítségnyújtást, a rászorult gyermekek és felnőttek gyógykezelését és rehabilitációját, amíg szükség lesz rá, folytatja a magyar közösségeket és intézményeket és azok működését támogató programokat. […] Magyarország a háború kitörésének első napja óta következetesen kiáll Ukrajna területi szuverenitása mellett. Álláspontja több mint két éve egyértelműen, hangosan is kimondva változatlan: mi a diplomáciai rendezés és az igazságos béke pártján állunk. Magyarország támogatja Ukrajna európai uniós integrációs törekvéseit, mi azt kívánjuk, hogy Ukrajna mielőbb egy olyan prosperáló, gazdaságilag fejlődő, demokratikus európai jogállam legyen, ahol tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek jogait. Tehát a magyar kormány és mi, magyarok egy gazdag, rendezett, boldog, békében élő, fejlődő és jó szomszéd Ukrajnában vagyunk érdekeltek” – emelte ki a magyar diplomata, hozzátéve: céljuk a határ menti régiók összekötő szerepének az erősítése és a magyar–ukrán kapcsolat javítása. „Mi a honfoglaló őseink örökségét megőrizve, végakaratukat megfogadva a szomszéd és más népekkel békességben, kölcsönös tiszteletben, együtt élve és munkálkodva akarjuk családjainkat felnevelni, országainkat gazdaságilag gyarapítani” – zárta gondolatait Bacskai József.
„Egyetlenegy fa sem nőne, virágozna és hozna termést, ha nem lennének gyökerei, melyeknek köszönhetően az anyaföldbe kapaszkodva biztosan tartja magát, hoz termést. Az ember gyökerei pedig a múltban rejtekeznek” – mondta ünnepi beszédének kezdetén Sin József, a KMKSZ alelnöke, aki kifejtette, hogy a mostani megemlékezés lehetőséget ad az itthon maradtak számára, hogy felidézzék honfoglaló őseiket, s hálás szívvel gondoljanak rájuk, akik „negyven nemzedékkel ezelőtt megtelepedtek ezen a tájon, s szülőfölddé, kis hazává változtatták e kis patak által határolt területet, s csontjaikkal hagytak nekünk üzenetet: a mi ősapáink itt éltek, dolgoztak, küzdöttek, temetkeztek, s továbbadták a földet fiaiknak, mondván: Mi megtartottuk a földet, tartsátok meg ti is!”
„Az őseinkre való emlékezés, az ősök tisztelete minden egyes jövőbe tekintő ember és társadalom fontos feladata, kötelessége – enélkül nincs jövője egy népnek sem” – szögezte le Sin József. „»Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak…« – fogalmazta meg a Nemzeti dalban Petőfi Sándor. Mi is leborulunk itt ma, hiszen ismerjük múltunkat, megtartottuk anyanyelvünket, iskoláinkat, templomainkat és hagyományainkat, s a jövőnk építésére gondolunk” – tette hozzá a KMKSZ alelnöke, majd Wass Albertet idézve – „Tiszteld őseidet, mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és Hazát” – kiemelte: „A nemzettudat összetart, megtart és jövőbe mutat. Anyanyelvünk és kultúránk megtartása teszi nemzetté az emberi sokaságot, teszi közösséggé minden egyes település lakóit. Nincs fontosabb dolog, mint hogy e felismerést átadjuk gyermekeinknek, a jövő nemzedékének.”
A beszédeket követően Csirpák József tiszacsomai születésű, Salánkon szolgáló görögkatolikus parochus Isten gazdag áldását kérte a jelenlévők s a kárpátaljai magyar közösség minden tagjának életére, hogy „a következő ezer évben is itt éljenek, boldoguljanak, örüljenek, nevessenek szülőföldjükön”.
Ezután a kulturális műsor keretében elsőként a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport mutatott be nagydobronyi és szatmári táncokat, majd Beca Vivien előadásában elhangzott Jekelfalussy Eszter Ha magyar vagy című verse. A Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportja a rendezvény hangulatához magyar dalokat énekelt, majd a Kék Viola néptáncegyüttes mezőföldi üvegest és szilárdsági táncokat mutatott be.
A megemlékezés végén a jelenlévők az ősök és a közös örökség iránt érzett tisztelettel elhelyezték az emlékezés koszorúit a park közepén álló emlékműnél, valamint Árpád vezér és Szent István király szobrának talapzatánál.
Október 6-tól a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban növekszik annak a körtefának az utódja, amely alatt utolsó estéjét töltötte Petőfi Sándor. A facsemete a Tiszacsomai Tündérkert első fája.
Az ismert legenda szerint Petőfi Sándor utolsó estéjét, 1849. július 30-án a székelykeresztúri Gyárfás-kúria kertjében egy terebélyes körtefa alatt töltötte, s itt szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című versét, melyben megjósolta, hogy a harctéren esik majd el a szabadságért küzdve. Másnap innen indult fehéregyházi útjára. A Petőfi-kultusz helyi ápolói megőrizték a körtefát, s amikor az kiöregedett, oltványából újat ültettek a helyére. Különösen aktuális a körtefa elültetése most, a költő emlékévében. Az emlékparkban elültetett facsemete a Tiszacsomai Tündérkert első fája.
Az első Tündérkertet Szarvas József Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész hozta létre 2009-ben a magyarországi Viszákon. A gyümölcsös szimbolikus jelentéssel bír, hiszen minden évben annyi facsemetét ültet itt el a közösség, ahány gyerek született az előző évben a településen. A Tündérkert az őshonos gyümölcsfák otthona, ahol az elültetett facsemeték őrzik a régi magyar gyümölcsfajták génállományát.
Szarvas József ünnepi beszédében felidézte az első Tündérkert létrehozásának körülményeit: „2007-ben a Vas vármegyei Viszákon, egy fogyó, 240 fős kis faluban hoztuk létre a családom kezdeményezésére a saját portánkon egy régi pajtában azt a közösségerősítő szándékú teret, melyet ma már Kaszás Attila Pajtaszínház és Galériának hívunk” – mondta. Itt, ebben a környezetben értette meg az őshonos gyümölcsösök megőrzésének gondolatát, és Kovács Gyula pórszombati erdész – a Tündérkert-mozgalom alapítója – szakmai támogatásával hozta létre 2009-ben viszáki Tündérkertjét, s innentől kezdve a Nemzeti Színház művésze a Tündérkert-mozgalom egyik élharcosává vált. Jelenleg a Tündérkertek száma Kárpát-medence-szerte talán eléri a 400-at is, s mind a pajta, mind a tündérkertek hálózattá nőtték ki magukat. Szarvas József elmondása szerint nem titkolt szándékuk, hogy a marosvásárhelyi Spectrum Színházzal, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházzal, a Kaszás Attila Színházzal, az Aradi Kamaraszínházzal, valamint a felvidéki Csavar Színházzal közösen „eredjünk nyomukba a tündérkerteknek, vagy álljunk elébe, mint most itt, Beregszász mellett: teremtsünk tündérkerteket, lakjuk be ismét kultúra-visszatanuló módon a Kárpát-medencét hittel abban a reménységben, hogy amit eddig elveszítettünk, azt tanuljuk vissza, ami megmaradt, azt őrizzük meg, fordítsuk le magyarról magyarra, ültessünk őshonos gyümölcsfákat, és adjuk át gyerekeinknek ezt a tudást, akik majd továbbadják a többi generációnak” – emelte ki a színművész.
„A tündérkert szónak olyan varázslatos csengése van, hogy már évekkel ezelőtt tudtam, mi is részesei leszünk egy ilyen létrejöttének” – fogalmazott beszédében Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, s köszönetet mondott Szarvas Józsefnek, aki nemcsak felvetette az ötletet, hanem tett is az első kárpátaljai Tündérkert létrehozásáért, és elhozta az első fát, Petőfi körtefáját Tiszacsomára. Hozzátette, hogy olyan korban élünk, amikor „sok dolgot kell megmentenünk: lelkeket, gyermekeket, iskolákat, folyókat, anyanyelvünket, hagyományainkat, virágokat és a fákat is”. A kert helyszínéül szolgáló honfoglalási emlékparkra reflektálva Sin József aláhúzta: „Úgy gondolom, hogy nagyon jó helyszínt választottunk, ugyanis minden kárpátaljai magyar tudja, hogy ez a legfontosabb emlékhely a helyi magyarság számára, hiszen itt nyugszanak őseink. Remélem, hogy a most elültetett körtefa és majd a később ültetendő fák gyökerei mélyre lenyúlnak a földbe, ahol összekapaszkodnak honfoglaló őseink csontjaival, s közösen fogjuk őrizni múltunkat, örökségünket, és ez nagyban hozzásegít majd minket lelkileg is a megmaradáshoz” – tette hozzá.
Az eseményen Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze elszavalta Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai kortárs költő Rész című versét, majd a jelenlévők Kányádi Sándor Haldoklik az öreg tanú című költeményét hallhatták Szarvas József előadásában.
Ezután a facsemete elültetésének pillanatai következtek. A picinyke körtefacsemetét Szarvas József és Sin József ültették el az emlékparkban.
A rendezvény végén Zán Fábián Sándor református püspök Isten áldását kérte a résztvevőkre és az elültetett fára.
A Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban szervezett csendes megemlékezést a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) augusztus 20-án, Szent István király és a magyar államalapítás ünnepén.
Augusztus 20. olyan ünnep a magyarság számára – éljenek a világ bármely részén –, mely egyszerre emlékeztet a múltra és tölti meg reménnyel a jövőt. A magyar államiság alapjainak lerakásával, az egyházi és világi intézményrendszer kiépítésével és a kereszténység felvételével István király tudatosan tette Európa szerves részéve Magyarországot. Alakja és emléke ezer év elteltével is helyet kap a magyarok életében.
A Beregszász közelében található Tiszacsomán feltárt honfoglalás kori temetőt a vidék egyik legjelentősebb emlékhelyeként tartják számon, ugyanis egyértelmű bizonyítékként szolgál, hogy a Vereckei-hágón több mint 1 100 évvel ezelőtt átkelt honfoglalók egy csoportja a Tisza-menti rónaságra érve ezen a területen telepedett le. Ezen a területen, a több mint ezeréves temető északi részén 1996-ban a KMKSZ kezdeményezésére emlékparkot alakítottak ki. Három éve egy impozáns látogatóközpontot hoztak létre a park mellett, mely az emlékparkkal együtt az itt feltárt honfoglalás kori temető régészeti leletanyagát ismerteti meg az érdeklődőkkel. A központ és a közelében található állatsimogató 2020-as átadása óta rengeteg embert vonzott ide, emellett számos rendezvénynek biztosít kiváló helyszínt. Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára az alkalom elején arra emlékeztetett, hogy a koronavírus-járvány, majd a háború kitörése miatt az itt szervezett hagyományos és nagyszabású rendezvények elmaradtak, azonban csendes koszorúzások keretében az elmúlt években is megemlékeztek a történelem jeles évfordulóiról és alakjairól.
A mostani eseményre a hagyományokhoz hűen a Szent István-napi templombúcsút követően került sor. A Szent István nevét viselő tiszacsomai görögkatolikus templom az államalapító király ereklyéjét is őrzi.
Miután Balega Beatrix tiszacsomai kislány elszavalta Tóth Enikő Szent István király emlékére című, ma is aktuális és elgondolkodtató versét, a jelenlévők – köztük Bacskai József ungvári magyar főkonzul, Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője, Barta József, a KMKSZ alelnöke, Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) elnöke, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, Vince István és Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármesterei, Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, Kovács Szvitlána, Tiszacsoma elöljárója, Rácz János, a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke, Molnár Krisztina, a PCS koordinátora és Reskó-Papp Angéla, a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport vezetője – elhelyezték az emlékezés koszorúit a Szent Istvánt ábrázoló fából készült szobor talapzatához.
Ezután Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének püspöki helynöke felidézte Szent István király személyét – akinek alakja egy évezred elteltével is megmaradt minden magyar emlékezetében –, majd Isten áldását kérte a jelenlévőkre.
„Augusztus 20-án Szent István király szobrának koszorúzásával, az Ukrajnában dúló véres háborúra és a hadiállapotra való tekintettel csendesen méltatjuk a magyarok államalapító és államszervező királyát, egyúttal azt az életutat és élettevékenységet, ami az ő szentté avatásához vezetett, azt az örökséget, hagyományt, üzenetet és iránymutatást, ami a magyarságot átsegítette évszázadokon keresztül az élet viharain és megpróbáltatásain” – emelte ki a koszorúzást követően Barta József, a KMKSZ alelnöke, folytatva: „Ma Magyarország küzd a keresztény Európáért, küzd a független nemzetek Európájáért, küzd a békéért és a haladásért. A magyar nép története – annak ellenére, hogy tele van fájdalmas, sőt tragikus eseményekkel – összességében egy sikertörténet, hiszen csak nagyon kevés nép mondhatja el magáról azt, hogy több mint ezer éve van saját állama, identitása erős, szabadság- és hazaszeretete igen magas, fejlődik és van pozitív jövőképe. Sokkal több azon népeknek a listája, melyek az elmúlt ezer évben egyszerűen eltűntek a történelem színpadáról.”
„Mi, kárpátaljai magyarok kell, hogy bízzunk abban, hogy ez a véres háború belátható időn belül és számunkra is kedvező módon véget ér, és közösségünk túléli, megmarad, és egy békés korszakát tudja megélni, egy felívelő korszakpályára tér, s azon halad tovább” – fűzte hozzá reménykeltően és biztatóan a KMKSZ alelnöke.
„A magyar nép több mint ezeréves tapasztalata az, hogy a népek képesek békében együtt élni, szokásaikat, hagyományaikat, kultúrájukat, történelmüket, függetlenségüket, anyanyelvüket emberöltőkön át meg tudják őrizni, és egymást gazdagítva mindezt a jövő nemzedékeinek jogbiztonságban képesek továbbadni. Ez a bátor egymást megbecsülő ezeréves tapasztalat fennmaradásunk egyik záloga, amely biztosítja az itt élők és családjaik számára a szülőföldön való megmaradást, a határokon átívelő gazdasági együttműködést és kölcsönös lelki gyarapodást” – emelte ki beszédében Bacskai József ungvári magyar főkonzul a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban tartott megemlékezésen június 25-én.
A rendezvény elején a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek a háborúban elhunyt áldozatokra.
A Vereckei-hágón több mint 1 100 évvel ezelőtt átkelt honfoglalók egy csoportja a Tisza-menti rónaságra érve a mai Tiszacsoma határában telepedett le – idézte fel köszöntő beszédében Rácz János, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Tiszacsomai Alapszervezetésnek elnöke.
A régészek először mintegy 130 éve kezdtek el ásatásokat végezni a területen, miután egy honfoglalás kori település nyomaira bukkantak. Közel száz év elteltével a szakértők több mint egy évezredes titkokat, ma múzeumokban őrzött emlékeket rejtő leletre bukkantak: egy X. századi magyar határvédő közösség nyughelyét és egy korabeli települést tártak fel – ezek az eredmények meghatározó bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a magyarok letelepedtek a vidéken.
1996-ban a KMKSZ kezdeményezésére a több mint ezeréves temető északi részén emlékparkot alakítottak ki, ahol azóta évente megszervezték a honfoglalási emlékünnepséget, majd a koronavírus-járvány és a háború kitörése miatt ezek a nagyszabású rendezvények elmaradtak, azonban csendes koszorúzásra az elmúlt években is sor került.
A Tiszacsomától alig száz kilométerre található Geszteréd község határában 1927-ben rátaláltak egy honfoglaló fejedelem sírjára, mely a mára világhírűvé vált aranyszablyát rejtette. A geszterédi szablya nagy hasonlóságot mutat a Bécsben megtekinthető aranyszablyával, amely szakértők szerint egy XI. századból való kijevi ötvösmunka. Ezt a szablyát Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem adta vejének, aki később I. András néven magyar király lett. „A Magyarországon és Ukrajnában élőket tehát nemcsak most és ma köti össze a bajban a sorsközösség, az európai kapcsolat, hanem ilyen sorsközösség, rokoni kapcsolat és egymásra utaltság már létezett a honfoglalás korában és majd az azt követő évszázadokban is” – emelte ki köszöntőjében Bacskai József ungvári magyar főkonzul, hozzátéve: „A múltban történtek és az ősök, elődök tetteinek emlékezete, részletes ismerete alapozza meg számunkra a közös jövőt, példát mutatva mindennapi gondjaink, problémáink párbeszéddel történő megoldására is.”
A diplomata hangsúlyozta: Magyarország a háború első pillanatától szolidáris a háborúban álló, hősiesen küzdő és méltóságát megőrző Ukrajna és azon belül Kárpátalja népével, a kárpátaljai magyarokkal. A Magyar Országgyűlés az elsők között ítélte el az orosz agressziót, a háborút, Magyarország a háború kitörésének első napja óta következetesen kiáll Ukrajna területi szuverenitása mellett, s álláspontja immár több mint egy éve egyértelműen, hangosan is kimondva változatlan: a diplomáciai rendezés és az igazságos béke pártján áll.
Magyarországon egyhangú politikai döntés van azt illetően, hogy az ország addig folytatja a humanitárius segítségnyújtást, amíg szükség lesz rá, folytatódnak a háború elől menekülteket, valamint a magyar közösségeket és intézményeket támogató programok és ukrajnai újjáépítési projektek – tette hozzá Bacskai József.
Ki vagyok én? Melyik néphez tartozom? Kik voltak őseink? Mivel gazdagították Európa kultúráját? Honnan érkeztünk és milyen kulturális értékekkel bírunk? Ezek a kérdések előbb-utóbb mindenkiben megfogalmazódnak, és sokan megpróbálják megtalálni a válaszokat is – mutatott rá beszédében Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. „Büszkén beszélhetünk múltunkról, örökségünkről: a táltos kultúrától a kereszténységig, az államalapítástól az Európát védő harcokig, a számtalan szabadságharcunkig, s találmányainkról, felfedezéseinkről, melyek gazdagították az emberiséget” – mondta.
„Itt, Tiszacsomán szívmelengető érzés a nemzeti örökségről és összetartozásról beszélni. Itt, Árpád vezér és Szent István király szobra mellett elsősorban azt akarhatjuk, hogy legyünk jó magyarok, akik itt új erőre kapunk, hiszen a földünk alatt ősi magyarok nyugszanak, akik fennmaradtak utódaikban – bennünk” – szögezte le Sin József, majd Mikes Kelemen gondolatait idézve a megjelentekhez így szólt: „Ne feledjük: »Vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk«”.
„Az az Isten, aki az ő választott népét óvta és vezette, óvjon és vezessen bennünket is, a mi népünket is” – kérte Isten áldását a megemlékezésre és az egybegyűltekre a köszöntőket követően Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének püspöki helynöke.
A rendezvényen szót kért Bakancsos László helyi lakos, a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetettje is.
A kulturális műsor keretében elsőként a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport mutatott be rábaközi és szatmári táncokat, majd elhangzott Babits Mihály Áldás a magyarra című verse Jancsik Félix előadásában. Ezután a Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportja a magyar identitásról, megőrzésének fontosságáról énekelt, s végül Ábrány Bence elszavalta Juhász Gyula Trianon című versét.
A rendezvény végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a park közepén álló emlékműnél, valamint Árpád vezér és Szent István király szobrának talapzatánál.
A KMKSZ hagyományosan június második felében megemlékezést szervez honfoglaló őseink tiszteletére a Tiszacsomai Emlékparkban. Arégészek település határában egy több mint ezer éves, 108 sírból álló honfoglalás kori temetőt tártak fel. Ennek helyén létesítettek emlékparkot 1996-ban a KMKSZ kezdeményezésére. Erről Rácz János, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke beszélt. Ezt követően Bacskai József, ungvári főkonzul köszöntötte az egybegyűlteket. Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke beszédében hangsúlyozta: fontos, hogy a kárpátaljai magyarok megmaradjanak szülőföldjükön, hiszen ez a temető, ez az emlékhely is bizonyítja, a gyökereink ide kötnek bennünket. A rendezvény zárásaként a résztvevőkelhelyezték a tisztelet koszorúit a honfoglalási emlékműnél, valamint Árpád vezér és Szent István király szobránál.
A mintegy ezer tagcsaládot tömörítő Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete 10. alkalommal szervezett gyermeknapot, a hagyományaikhoz híven, a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban. A megnyitón Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő hangsúlyozta: a válságok korában felértékelődik a közösségek összetartó szerepe és megköszönte a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének áldozatos munkáját. Mint fogalmazott: a közösséget megtartó szervező erő békeidőben is nagy kincs, a háborús időkben pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni a jelentőségét.
Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke elmondta: a két szervezet között egyre szorosabb a kapcsolat. A gyermeknap alkalmából meséskönyvekkel kedveskedett a gyerekeknek.
