Távoktatási körkép: Időigényes oktatás és tanulás

Ezúttal a távoktatási körképünkben a tananyag mennyiségének optimalizálásáról, a tanulási kedvről olvashatnak, illetve utánajártunk, mennyi időt vesz igénybe az egy-egy órára való felkészülés a tanárnak, és hogyan boldogulnak az önálló felkészüléssel a gyerekek.

Elsőként Király Katalint, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus­szövetség (KMPSZ) elnökségi tagját és körzetfelelősét, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának tanárát kérdeztük.

– A körzetembe tartozó iskolák KMPSZ-alapszervezeti elnökeinek beszámolója szerint a gáti, guti és a jánosi iskolában Messenger-csoportot hoztak létre az osztályok számára, ahová feltöltik a tanárok a tananyagot. Az ukrán, angol és matematika szakosok videókat, illetve hanganyagot is küldenek, amelyekben elmagyarázzák azt. A tanulók lefényképezik az elkészített munkát, majd visszaküldik a csoportba. Az alsósok órarend szerint kapják a tananyagot, a szülők vagy a nagyobb testvér segítségével tanulják meg és küldik vissza a megoldást. Facebook-videohívásban is tartanak órát.

Az alsós gyerekek, mint ahogy ez az élő iskolai kapcsolatban is lenni szokott, aktívabbak. A nagyobbak már kevésbé. Gondot okoz az is, hogy nem minden családnál van internet, így van olyan tanuló, aki teljesen kimarad az oktatásból.

A II. RFKMF Szakgimnáziumában első héten Facebook-csoporton keresztül tartottuk a kapcsolatot a diákokkal. A második héten minden tanár áttért a Google Classroom vagy az Edubase platformjára. Az elektronikus tantermekben jól nyomon követhető a tanulási folyamat. Én a magyarországi vagy az itteni tankönyvek pdf-formátuma mellett magyar nyelvből és irodalomból a Zanza videós oktatóportál vonatkozó anyagainak linkjét is elküldöm a diákoknak, amelyek tömören összefoglalják az adott téma lényegét. A feleltetés legtöbbször feladatlapok kitöltésével történik, de a memoritert Messengeren hallgatom meg. Fontos, hogy személyes kapcsolatot is ápoljunk a hallgatókkal. Hetente beszélek a diákokkal telefonon is az osztályomból.

– Időigényesebb az oktatásnak ez a formája?

– Lényegesen több időt vesz el az órára történő felkészülés, valamint a munkák javítása. A diákoknak az okoz gondot, hogy be tudják osztani az idejüket. Az új tananyagot önállóan kell megtanulniuk, tanári magyarázat nélkül, ami több időt vesz igénybe. Az egész napjukat a számítógép előtt töltik. Vannak, akiknek segíteniük kell a testvérüknek is a tanulásban. Emellett, ha már otthon vannak, részt kell vegyenek a házimunkában is.

Nagy-Dajka Enikő, a Tiszasalamoni Általános Iskola tanára, a KMPSZ elnökségi tagja és helyi alapszervezeti elnöke is hasonló tapasztalatokról számolt be.

– A teljesen új kihívás kb. egy hétre tette nagyon döcögőssé a munkát, de a Google Classroom használatába mindenki hamar beletanult. A Tanterem-alkalmazásnak köszönhetően lehetséges a számonkérés, az értékelés, az egyéni és általános feladatok előkészítése, ütemezése. Ez utóbbi lehetőség sokban megkönnyíti a tanári teendőket, mert a feladatokat akkor dolgozom ki, amikor időm/alkalmam van rá, a gyerekek pedig az órarendjük szerinti időpontban kapják meg.

Én 5–9. osztályban tanítok. Jól ismerem az egyes osztályok kompetenciáit, és tisztában vagyok a tananyag törzsrészével, illetve „extráival”. Ez utóbbiaktól a távoktatás során eltekintek, mert nem működik az egyébként megszokott gyakorlat, hogy a magyarázatban is „extrák” vannak. A realitás talaján maradva, most ilyesmit nem vállalhatnék felelősséggel, így marad a törzsanyag magyar nyelvből, irodalomból és földrajzból.

– Tehát nemcsak a tananyag átadásának módja, de a mennyisége is változik?

– A magam részéről a problémát abban látom, hogy néhány kolléga most akarja behozni, amit élőben sose csinált: annyira odateszi magát a távoktatáshoz, hogy minden józan megfontolást figyelmen kívül hagy. Ezalatt azt értem, hogy túl sok anyagot adnak fel, túl nagy önállóságot feltételezve a gyerekekről, mintha nem ismernék egy-egy osztály általános készségeit. Ezzel elsősorban a szülőket terhelik meg, akiknek már az is komoly kihívás, hogy  délelőtt az órákat,  délután a napközit kell nekik megtartaniuk.

A személyes kapcsolattartás hiánya a gyerekek viszonyulásán egyelőre nem mutatkozik meg. A „nagyok” élvezik ezt az újfajta függetlenséget, önállóságot és kötetlenséget, a kisebbek szülei viszont pont ezek miatt panaszkodnak, mert rajtuk csattannak a következmények: túlterheltek, sokszor inkompetensek, ez pedig frusztrálja őket. Ezért is hangsúlyoznám, hogy ne most akarjuk szakmailag túlszárnyalni a kollégákat, a valóságot és a szülői lehetőségeket.

 Az én álláspontom tehát az, hogy ebben a minden tekintetben meredek, eddig sosem látott világméretű vészhelyzetben egymás dolgát megkönnyíteni, nem megnehezíteni kellene, azaz online azt tanítani meg, amire a gyerek koránál és önállóságánál fogva legalább 70%-ban képes. A tananyagot át kell szőnie egyfajta játékosságnak, könnyedségnek, hogy a gyerek úgy érezze: ő ezzel boldogul, és még érdekesnek is találja. Sokat segít a YouTube, de a Rákóczi Szövetség által hozzáférhetővé tett felület is, csak mindkettőben körültekintéssel kell válogatni, nem lecsapni az első linkre, amit találunk. Időigényes? Persze, hogy az. Ennyit azonban meg kell tennünk a gyerekek érdekében, egyrészt a szülők javára, másrészt a fizetésünkért, mert mi még kapunk…

– A Nagydobronyi Középiskola tanárai, diákjai számára a távoktatásra való átállás két-három nap alatt megtörtént – tájékoztatott Bak Éva, a KMPSZ elnökségi tagja, a Nagydobronyi Középiskola tanára. – Az iskola vezetősége a tanári karral egyetértésben azt a kompromisszumos döntést hozta, hogy ezentúl zárt Facebook-csoportokon belül történik a tananyag átadása (ez tűnt a kollégák többségének és a diákság számára is legegyszerűbbnek és mielőbb kivitelezhetőnek). Az informatika­tanárok dolgozták ki a rendszert, a megfelelő platformot. A csoport tagjai közé tanárok, tanulók és szülők tartoznak, az 1–4. osztályok esetében tanárok és szülők. Ezenkívül mindegyik csoportnak négy moderátora van: az igazgató, az érintett – alsó vagy felső tagozatos – igazgatóhelyettes, az informatikus és az osztályfőnök. A felső osztályokban (10–11.) vannak olyan kollégák, akik a Classroom alkalmazást is használják.

A karantén első hetében azoknak a kollégáknak, akiknek szükségük volt segítségre a „digitális térben”, az informatikus kollégák voltak segítségükre.

A megadott csoportokba töltjük fel az anyagokat (az órarend lehetőség szerinti betartásával), amelyeket általában ellenőrző kérdések zárnak. A rendszer eddig elég jól működik, bár felmerült az is, hogy esetleg párhuzamosan át lehetne állni olyan digitális alkalmazásra, ahol a tanár és diák szinkronban van, közvetlenül látja és hallja is egymást. Ezzel azonban az a probléma, hogy a tanárok és a diákok zöme a könnyebben hozzáférhető, de elég gyenge minőségű internethálózatot használja, ami nem igazán alkalmas „videós” órák közvetítésére.

Az első hét után történt egy felmérés is, amelynek alapján az is kiderült, hogy a diákok és szülők többsége, kb. 80%-a okostelefont használ az oktatáshoz.

Alsó tagozatos kollégákat megkérdezve a többség azt mondta, hogy ennek a digitális távoktatásnak egyik előnye az, hogy a gyerekek szebben kezdtek el írni. Ám sok szülőnek problémát okoz pl. már a 3. osztályos matematika-tananyag, s vannak olyan szülők is, akik arra jöttek rá, hogy nincs kellő tekintélyük a saját gyereküknél.

Az 5–7. osztályosoknak sokat segítenek a szülők, azonban azt lehet tapasztalni, hogy a tananyag nem rögződik. Nehéz a diákoknak elsajátítani az idegen nyelvet, az ukrán nyelvet és irodalmat, a reál tárgyakat. A matematika, kémia, fizika terén az is nehézséget jelent, hogy a képletek, alakzatok, különféle jelek bevitele szakszerű hozzáértést, informatikus tanári segítséget igényel. Diákok és tanárok számára egyaránt probléma, hogy a kísérletek, gyakorlati és labormunkák kivitelezése személyes, élő kapcsolat, visszajelzés nélkül nehezen megvalósítható.

A 9–11. osztályok esetében alábbhagyott a tanulási kedv, ami valószínűleg részben a tavaszi munkálatoknak köszönhető. Nehézségek ennél a korosztálynál inkább a reál tárgyak elsajátításánál vannak.

Iskolánkban néha előfordul, hogy egyes kollégák esetleg nem időben osztják meg a tananyagot, a tartalommal „átesnek a ló túlsó oldalára”, azonban ezt igazgatónk nagyon jól felügyeli és korrigáltatja.

Egyik előnye a digitális oktatásnak, hogy elősegítette a kollégák fejlődését, ami egyben fárasztó is.  Közös véleményük az, hogy a diákok önálló munkáját, tevékenységét ebben a formában nem lehet felmérni, a diákság java része megpróbálja a távoktatás esetében is megtalálni azt a bizonyos „kiskaput”. A tanárok esetében sokkal nagyobb nehézséget jelent a távoktatási mód a hagyományosnál, hisz rengeteg időt és energiát vesz igénybe a tananyag digitalizálása úgy, hogy az könnyen megérthető, jól feldolgozható legyen.

A szülők, diákok és tanárok számára egyaránt nehéz időszak ez, próbatétel elé állít mindenkit. Bízunk abban, hogy mielőbb lezárul a karantén, elmúlik a veszélyhelyzet, és visszatér minden a régi kerékvágásba. Reméljük, szeptemberben a megszokott körülmények között kezdhetjük az új tanévet, és értékrendünk is pozitív irányban változik.

(Espán M./Kárpátalja hetilap)