Gui Angéla idén karácsonykor sem feledkezett meg a nagydobronyi gyermekotthon lakóiról

Gui Angéla, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány alapító elnöke Facebook-bejegyzésében novemberben a következőket írta: „Már csak 247 ajándék hiányzik, hogy idén is valóra váltsuk 250 nehéz sorsú gyermek karácsonyi álmát.” Az elnök asszonyt nemrég Aktív Magyarországért díjában részesítette a magyar kormány aktív életmód és kikapcsolódás elősegítése érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként.

És természetesen valóra váltották! Ahogy teltek a napok, úgy gyűltek a karácsonyi ajándékok Angéla garázsában, melyek arra vártak, hogy a Jézuska eljuttassa azokat Kárpátaljára, és december 24-én, szenteste a fa alatt megtalálják azokat a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon lakói. Az utolsó hármat a lánya ment el megvenni, amikor az iskola és az edzés között volt egy kis szabadideje.

– Kapnak ugyan más helyekről adományt, de olyan, hogy valaki megkérdezi, mit kérnek, és azt meg is kapják, az nem szokott előfordulni – jegyezte meg Gui Angéla. – Tőlem negyedik éve azt kapják, amit előzőleg kérnek. Érdekes volt, amikor először megkérdeztem, hogy mit szeretnének, akkor mondtak mindenfélét, mert korábban úgyis mindig mást kaptak. Most viszont már annyira egyértelmű számukra, hogy amikor ott voltam, mondták, hogy „nekem a Jézuska okosórát hoz; én hangfalat kértem”. Már meg sem fordul a fejükben, hogy mást kapnak, mert annyira bíznak a Jézuskában, hogy számukra a legtermészetesebb, hogy azt kapják, amit kértek. S valóban mindenki azt kapja – mesélte Angéla, és elmondta: mivel szenteste nem tudott személyesen jelen lenni a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonban, azt kérte, hogy december 24-én tegyék a fa alá a sok ajándékcsomagot.

Angéla évek óta nagyon kedves és visszavárt látogató az intézményben, hiszen évente többször igyekszik felkeresni fogadott lányait. Arra a kérdésemre, hogy számon tartja-e, hányadik alkalommal gyűjtött, hozott ajándékot a kárpátaljai otthonba, Angéla őszintén felnevetve válaszolt:

– Ó, nem! Azt tudom, hogy 2017 óta járok a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba, de fogalmam sincs, hogy azóta hányszor voltam. Decemberben egyszer nem tudtam menni, a járvány miatt. Nem számolom a kiutazások számát, csak azt számolom, hogy hány gyermekkel van több. 60-70 között voltak, amikor először jártam ott, most pedig, amikor indultunk Magyarországról, 100-an voltak, mire odaértünk, 101-en fogadtak Nagydobronyban. Nagyon aranyosak! – idézi fel legutóbbi ukrajnai útját, amely során december elején a ráti és a nagydobronyi gyermekotthonban 128 gyermekhez hozták el a Mikulást.

Idén Angéla Bóta Julianna és Forintos József társaságában érkezett Nagydobronyba.

– József már több alkalommal járt a gyermekotthonban télen is. Juli azonban most másodszor jött. Nyáron a sporttáborban aktív szervezőként vett részt. De a gyerekek kérésére már be van tervezve a jövő évre is, hogy hányszor kell mennie és milyen hosszú időre. Tanulmányai miatt májusig külföldön fog tartózkodni, de ígért egy hosszú nyári ottlétet – avat be a részletekbe Angéla, aki Józsefhez hasonlóan a polgári munkahelyén szabadságot vesz ki, hogy kilátogathasson a kárpátaljai gyermekotthonba.

Az együtt töltött idő alatt mézes- és diós kalácsot terveztek sütni, de nem volt áram.

– Jó, akkor csináljunk olyat, amihez nem kell áram. Kókuszgolyókat készítettünk. Hoztunk Kárpátaljára hozzávalókat, megcsináltuk, de nem tudták megmosni a kezüket, mert a víz sem folyt a csapból áram nélkül. Hihetetlen volt, ott álltak a kókuszgolyómasszás kezükkel. Annyira élvezték! Olyan kevés kell, hogy örüljenek! Tényleg kevés kell, hogy örömet szerezzünk nekik, és annyira aranyosak voltak, ahogy lelkesen gyúrták a kókuszgolyókat óriási hangzavarban. Ez az, amit mindenki meg tud tenni!

Egyébként Angélának több segítője is akad. Az ajándékokat például egy szívbetegségből felgyógyult 9 éves kisfiú, Erik csomagolta be.

– Idén és tavaly is ő csomagolta be a 130 ajándékot, mert 101-et Nagydobronyba vittünk, a többit pedig a ráti Szent Mihály Gyermekotthonba. De ez a kisfiú 217 csomagot készített el, mert Székelyföldre is vittünk belőle – mondja Angéla, akiről tudjuk, hogy szívkórházban dolgozott. – Erik szívbetegségből gyógyult fel, az anyukája követte a Facebook-bejegyzéseimet, és az egyik posztom után jelentkeztek, hogy ők szeretnék megcsinálni a mikuláscsomagokat. Tavaly is és idén is vállalták a csomagok elkészítését, megvásárolták a hozzávalókat, és egyesével csomagolták.

– Mindig más a küzdelem, de mindig nehezebb, amióta idejárok. Évről évre egyre nehezebb. Az itteni lét nehézségei megsokszorozva rávetítődnek a  gyermekotthon lakóira. Azt tapasztaltam, hogy nagyon megviseli őket a háború annak ellenére, hogy Kárpátalján nem lőnek. Pszichésen mégis nagyon megterhelő, főleg a fogyatékosok számára. Nem éheznek, de persze mindenből kevesebb van, mindent másképp kell csinálni: éjszaka mosnak, amikor van áram, nem száradnak a ruhák, főzni is akkor tudnak, amikor van áram. Ez a bizonytalanság nagyon megvisel mindenkit, nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is. De ők ugyanúgy hisznek. Ez a mély hit, ami engem mindig megdöbbent. Szinte elszégyelli magát az ember a saját problémái miatt, más keretek közé kerülnek azok a problémák, amelyek miatt idegeskedni szoktam. Az ember mindig átkeretezi a saját életét, amikor kiutazik, a hazaúton pedig még inkább – zárta a beszélgetést Gui Angéla, aki már a 2023-as évi jótékonykodást tervezi.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)