Termeszek falják fel Ausztráliát, hadseregük dél felé vette az irányt

Hatalmas létszámú termeszhadsereg hadosztályai haladnak északról délre Ausztráliában, és mindent felfalnak, ami az útjukba kerül. Jelenleg Alice Springs megmentéséért folyik a harc, a kérdés, találnak-e ellenszert a kutatók, mielőtt a globális felmelegedés eléggé felerősíti a termeszhadat a rohamra.

A termesz megőrül a melegért: minden tízfokos felmelegedésre a fafogyasztása hétszeresére növelésével reagál. Sokat emlegetik most a Science magazinban szeptemberben megjelent tanulmánynak ezt a konklúzióját Ausztráliában, ahol a várépítők ősi, primitív, agresszív fajának hadserege nyomul a forró északról a forrósodó dél irányába.

Mivel nálunk nincsenek, csak keveseket foglalkoztat a globális felmelegedés hatása a termeszekre, de Ausztrálián kívül Észak-Amerikát is érinti a probléma. 

A chicagóiak ugyanazokkal a fajta problémákkal kezdhetnek szembenézni, mint a délebbre élők – idézi a Washington Post Theo Evanst, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem termeszspecialistáját. És a torontóiakhoz, akiknek most semmi problémájuk a termeszekkel, megérkezhetnek ugyanazok a bajok, mint Chicagóban.

A primitív és falánk északi óriás

Az északausztráloknak a termeszekből is egy emberi szempontból különösen megátalkodott faj jutott: a hatalmas étvágyú, nyughatatlan Mastotermes darwiniensis, röviden masztó. A dinoszauruszokkal 150 millió éve együtt élt őstermeszek legközelebbi leszármazottja.

A masztó – vagy óriás északi termesz – a termeszeknek is a legprimitívebbike, hatalmas szaporodási kapacitással: egy-egy kolónia szinte bármely tagja át tud változni királynővé. A termeszeket általában arról ismerik, hogy a faanyagokban okoznak kárt, a masztókról azonban ismeretes, hogy szinte mindent megesznek: még az ólmot, a műanyagot, a bőrt, az elefántcsontot és az aszfaltot is. Van ismert eset, hogy egy betonépület vízcsövein a nyolcadik emeletig jutottak.

Azért a masztó sem örökmozgó, csak melegben, hiszen a hüllőkhöz hasonlóan a termeszek teste sem termel hőt, azt a környezetükből vonják el. Ha 20 Celsius-fok alá esik a hőmérséklet, akár a trópusi vidékeken is „ezek a termeszek járni is alig tudnak” – idézi az amerikai lap Chris Cookot, a Darwin-központú ausztrál Északi terület egyik kártevővédelmi vezetőjét. „Egész mulatságos látvány.”

Kevésbé mulatságos, hogy a felmelegedés a korábban csak az Egyenlítőhöz közelebb fekvő ausztrál észak lakóinak életét megnehezítő masztóknak utat nyitott dél felé. A kontinens száraz belső vidékeit a legutóbbi időkig a nagy hőmérséklet-ingadozás védte meg a falánk északi hódítóktól. Nem örökre: az elmúlt két évtizedben a termeszhadak megindultak dél felé.

Nem az a kérdés, mennek-e előre, hanem hogy milyen gyorsan

Felvonulásuk útjában fekszik az ausztrál puszta, az outback fővárosa, Alice Springs, és az északiak, köztük Cook, azon fáradoznak, hogy a tesztterepeken – például a Darwintól tíz óra útra fekvő Wycliffe Wellben, ahol a termeszek kevesebb mint három év alatt gyakorlatilag megették a Galaxy Auditorium éttermet – a masztónyomulást megállító technikákat kísérletezzenek ki, és megmenthető legyen a kontinens szívében a pusztai központ.  Cook szerint csak az a kérdés, hogy mikor érnek Alice Springsbe.

És amikor odaérnek, nagyon sok problémát fognak okozni – mondta.

Birodalmak épülnek

A termeszek világszerte dollármilliárdokban mérhető károkat okoznak, és ez csak az egyik élőlény, amely a globális felmelegedés miatt egyre nehezebbé teszi az emberek életét. Egy 2017-es tanulmány modellje szerint tizenkét invazív termeszfaj hatalmas területeket hódít meg 2050-ig a várható hőmérsékleti változások mellett Kanadától Finnországon keresztül Iránig, Új-Zélandtól Namíbiáig. Még a jeges Grönlandon is.

Nem csak az ismert agresszív fajok terjedése okoz veszélyt. A Floridai Egyetem 2015-ös kutatása szerint például az államban elkezdte átfedni egymást két termeszváltozat – a Coptotermes formosanus és a Coptotermes gestroi – élőterülete, megnövelve a veszélyét, hogy keveredhetnek, rossz esetben még az eddigieknél is rombolóbb szupertermeszt létrehozva. A hibridizáció már megkezdődött, az eredménye az előző generációknál kétszer gyorsabban növekedő hangya.

A tehén böfög, a hangya szellent (metánt)

A hangyáknak természetes körülmények között fontos szerepük van a szerves hulladék lebontásában, azonban ennek is van egy olyan járulékos következménye, amelyre előzetes ismeretek nélkül aligha gondolnánk, s emiatt is fontos, mekkora tömegben vonulnak a termeszhadseregek. 

Alapvetően olyanok, mint a kis marhák, csak ők nem böfögnek metánt, hanem szellentenek – világít rá a problémára Amy Zanne, a Miami Egyetem trópusi ökológia professzora. 

A marhák és a hangyák bélrendszere is tökéletes otthonná fejlődött az olyan mikrobák számára, amelyek tápanyagokká bontják le a cellulózt, s melléktermékként a légkörbe távozó metán keletkezik. Hinnénk, vagy nem, a termeszek farából évente 20 millió tonna, a szén-dioxidnál 28-szor nagyobb üvegházhatású metán kerül az atmoszférába jelenlegi létszámuk mellett, azaz a kis terminátorok hadai saját maguknak is melegítik a bolygót.

A felmelegedés okozta élőhelyváltozások persze nem csak a termeszeket illetően rontják az emberi életkörülményeket. Például tavaly az ismert történelemben először tört ki a halálos japán agyvelőgyulladás járványa Ausztrália déli részében, mert a meleg kedvezett a szúnyogok szaporodásának. A világ más tájain a Lime-kór veszélye nőtt meg, mert a terjesztő kullancsok is szeretik a meleget, vagy a levéltetvek szaporodnak el, mint a briteknél.

A mi üzletünknek jót tesz a klímaváltozás – mondta fanyar humorral Cook, s azt már mi tesszük hozzá, hogy az emberek többsége nem ezt az álláspontot képviseli.

(vg.hu)