Honnan származik a macskák kilenc életéről szóló hiedelem?

Bár a macskáknak a közhiedelem szerint kilenc életük van, ezt a kóborló és a szobafogságban élő kandúrok és nőstények is vitatnák. Hiszen a macskáknak is csak egyetlen életük van, hasonlóan a többi földi élőlényhez.

A macskák felemelkedett lelkek, az emberek társai vagy éppen vezetői, minden dolgok tudói, akik azért hallgatnak, hogy ne befolyásolják pártfogoltjaikat. Hatodik érzékkel rendelkeznek, képesek a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére. A macskák az oroszlán tüsszentéséből születtek Noé bárkáján – csak egy pár a macskákkal kapcsolatos mítoszok közül. De vajon ezek az állítások honnan származnak, és a talán legelterjedtebbnek számító, a macskák kilenc életét taglaló hiedelem miből ered? A megfejtés nem is annyira egyértelmű, mint elsőre gondolnánk.

Több ezer éve jó kapcsolatban

Ki ne hallotta volna vagy lett volna szemtanúja annak, hogy a macskák mindig talpra érkeznek? Ez nem amolyan városi legenda, a cicák nagyon finoman hangolt egyensúlyérzékkel, valamint egy, az emberénél több csigolyát tartalmazó gerinccel vannak megáldva, amelynek rugalmassága flexibilis mozgást tesz lehetővé. Különleges állatok tehát a macskák, talán nem véletlen, hogy már mintegy tízezer éve annak, hogy elkezdtek az ember társaságában élni, háziasításuk első ábrázolására pedig mintegy négyezer éve, Egyiptomban került sor. Utóbbi két adatot igazolja egy ciprusi ember sírja, amelyből nemcsak a meghatározhatatlan nemű személy földi maradványai, de kedvencének csontváza is előkerült.

A lelet összességében több mint 9500 éves, és bizonyítéka az ember és a macska tudatos együttélésének.

Ami amúgy annyira jól sikerült, hogy mára a macskáknak számos fajtája és színváltozata létezik. Ezek az állatok több mint százféle hangjel, illetve testbeszédforma segítségével kommunikálnak. A lovakhoz és egyéb háziállatokhoz hasonlóan persze a macskáknak nincs feltétlenül szükségük az ember közelségére, képesek ugyanis vadon élve fennmaradni, de csak nagyon kis számban. A gazdátlanul kóborló cicák nagy része ugyanis általában komoly megpróbáltatásokon megy keresztül, ráadásul többségüket maguk az emberek pusztítják el, vagy az éhség és az időjárás viszontagságai végeznek velük. Nem véletlen, hogy számos országban a macskák és más háziállatok elhagyása, illetve otthonukból való szándékos eltávolításuk büntetendő.

A kilenc élet nem éppen életbiztosítás

Bár vonzó a gondolat, hogy a cicáknak kilenc életük van, ez csupán a képzelet szüleménye, ami a fentebb már említett ókori Egyiptomhoz köthető. A macskák ugyanis szent állatnak számítottak a Nílus menti civilizációban, és nagyon fontos szerepet töltöttek be az egyiptomiak hétköznapjaiban: megvédték a háztartást a rágcsálóktól és a kígyóktól, segítették a madárvadászatokat, de a puszta simogatásuk sem volt utolsó szempont tartásuk során.

Az egyiptomiak macskakultusza tehát meglehetősen erős volt, állataikat mindennél nagyobb becsben tartották. Szentként tekintettek rájuk, megölésükért halálbüntetés járt. Ám macskaimádatuk nem mindig vezetett eredményre, már ha a bálványozásnak lehet egyáltalán bármilyen pozitív hozadéka. II. Kambüszész perzsa király i. e. 525-ben legalábbis ezt a macskaimádatot használta ki ahhoz, hogy elfoglalja Egyiptomot. Hadseregének tagjai macskák tucatjait vitték magukkal a csatatérre, pajzsukra pedig négylábúakat festettek, ami egész egyszerűen elbizonytalanította az egyiptomiakat. Az íjászoknak nem nagyon akaródzott kilőni nyilaikat, mert attól féltek, hogy eltalálják a szentként tisztelt állatokat. A katonák inkább visszavonultak, II. Kambüszész hadai azonban nem hagyták megfutamodni őket, a nyomukba eredtek, és lemészárolták őket.

A perzsák a macskák segítségével így elfoglalták Egyiptomot.

De vajon miért tisztelték ennyire a macskákat az egyiptomiak? Monique Skidmore, a Deakin Egyetem antropológusa szerint az ókori egyiptomiak részben isteneik tettei és elvárásai miatt tartották nagy becsben ezeket az állatokat, ám amiatt is, mert a fáraók nagymacskákat tartottak. Az egyiptomi uralkodó osztály tagjai ráadásul aranyba öltöztették macskáikat, és gyakran a saját tányérjukból etették őket. Nem csoda, hogy a macskák iránti rajongás az alsóbb osztályok tagjaiban is kialakult, bár ők nem díszíthették háziállatukat nemesfémekkel. Ugyanakkor saját ékszereiken népszerű motívumokat képeztek a macskák, és a fáraók hatására elkezdték ezeket az állatokat az istenséggel, a halhatatlansággal összekapcsolni. Ez pedig olyannyira jól sikerült, hogy a mítosz az évezredek alatt sem kopott meg, igaz, a halhatatlanság kilenc életre redukálódott.

A kilenc élet tudományos magyarázata

Érdekes kérdés azonban – és a tudósok egy részét meglehetősen foglalkoztatja is –, hogy van-e bármiféle tudományos alapja a macskák halhatatlanságának. A Proceedings of the National Academy of Sciences tavaly tavaszi számában megjelent tanulmány szerint van. A Wisconsin–Madison Egyetem egy kutatócsoportja által publikált cikk szerint ugyanis a macskák szervezete képes helyreállítani saját magát, ami az idegszálak zsírszerű szigetelőanyagának, a mielinnek köszönhető.

A macskák idegrendszere egyébként máig tartogat rejtélyeket az emberek számára, így a mielin vizsgálata hatalmas áttörésnek számít a tudományterületen. Arról ugyanis eddig csak azt lehetett tudni, hogy egyes idegrendszeri betegségek esetén leépül az emberi szervezetben, ami az érzékelés zavaraihoz, a mozgás, az észlelés és egyéb funkciók leépüléséhez vezet attól függően, hogy mely idegeket érinti. Most azonban a macskákat érintő vizsgálatok bebizonyították, hogy van értelme azoknak a kezelési stratégiáknak, amelyek terápiás jelleggel igyekeznek helyreállítani a mielint a súlyos idegrendszeri betegségek gyógyításában. Így egy újabb lépést tettünk afelé, hogy belátható időn belül gyógyíthatóvá váljon a szklerózis multiplex.

(index.hu)