Furcsa koponyákra bukkantak egy magyar temetőben

Az elmúlt évtizedekben tucatnyi mesterségesen deformálódott, szinte már-már „idegenszerű” koponyára bukkantak egy magyarországi temetőben. Ezek a leletek arról árulkodnak, Európa hogyan alakult át látványosan a Római Birodalom szétesése után és ez milyen társadalmi változásokhoz vezetett. Ennek egyik bizonyítékát az ELTE régészei tárták fel egy nemzetközi projekt során.

Az ötödik század folyamán Eurázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában furcsa gyakorlatokat alkalmaztak, amelyek drámai módon meghosszabbították a fej alakját. A koponyacsont mesterséges deformálása után a magyarországi temetőben fellelt emberi maradványok pont úgy néznek ki, mintha egykor földönkívüliekhez tartoztak volna.

A hagyomány szerint ugyanis az újszülöttek még alakítható koponyáját fejfedőkkel, kötéssel vagy más eszközökkel alakították a kívánt formájúra; ezt a megnyújtott fejformát a korabeliek ugyanis sokkal szebbnek találták. Az ötödik század a szokatlannak tűnő gyakorlat mellett azonban a politikai nyugtalanság idejét is jelentette: a Római Birodalom összeomlott, csökkent a populáció, teljesen átalakult a településszerkezet és látványos népmozgások kezdődtek.

Az Eötvös Lóránt Tudományegyetem (ELTE) régészei egy nemzetközi együttműködés kapcsán vizsgálták a Mözs-Icsei dűlőnél 1961-ben előkerült, különös leleteket.

Ezek között találhatjuk a régió legnagyobb hosszúkás koponyáját is.
A szakemberek egy új tanulmányban most arra a kérdésre keresték a választ, hogy a koponyákat egyedi módon megformáló közösségek vajon milyen kapcsolatban lehettek más kultúrákkal a politikai instabilitás idején.

A magyarországi lelőhely körülbelül időszámításunk szerint 470-ig egy közeli település temetőjeként szolgált, a kutatók összesen 96 sírt azonosítottak a környéken. A fej mesterséges deformálása a PLOS ONE tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a paleolitikum korszakára vezethető vissza, de részben a későbbi időkben is fennmaradt. Az ötödik század első felében vált egyre népszerűbbé Közép-Európában.

„Az általunk vizsgált Mözs-Icsei, az egykori római Pannonia Valeria néven ismert tartományban található lelőhely pontosan ezt az időszakot képviseli, és kiváló példája egy olyan közösségnek, ahol ez a szokás igen gyakorinak bizonyult” – mondta Koncz István, az ELTE régésze a LiveScience online tudományos portálnak, aki Rácz Zsófia és Vida Tivadar magyar, illetve Cornez Knipper német kollégájával együtt végezte az átfogó kutatást.

A szakértők összesen 87 itt eltemetett személy csontján végeztek stronciumizotópos elemzést, amivel vázolni tudták azok életútját. Végül két-három generációban, összesen három, egymástól eltérő populációt fedeztek fel.

Az első temetkezési csoportba az alapító népesség került, akiknek maradványait római stílusú sírokba temették. A második csoport körülbelül tíz évvel később érkezett és rájuk volt leginkább jellemző a koponya deformálásának szokása, míg a harmadik a római és más hagyományokból fakadó temetkezési gyakorlatokat egyesítette, de megtartotta a koponyák átformálásának hagyományát is.

A koponyákon található barázdák elhelyezkedésének és irányának eltérései azonban arra utalnak, hogy a csoportok eltérő kötési technikákat alkalmaztak.

„A magyarországi lelőhely egy remek példa a kultúrák és szokások keveredésére a Római Birodalom széthullása utáni időkben” – mutatott rá Koncz István. – A térségben tehát különböző népcsoportok találkoztak, akik létrehoztak egy olyan közösséget, ahol gyakran átvehették egymás gyakorlatait, hagyományait.

Forrás: origo