Ferenc pápa másfél millió fiatal előtt tartott vigíliát a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón

Másfél millió fiatal előtt tartott vigíliát Ferenc pápa a portugál fővárosban, a 37. Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó keretében. Az imádkozással egybekötött virrasztásra a lisszaboni Tejo Parkban került sor szombat este.

Ferenc szabadon beszélt hozzájuk, párbeszédet folytatva velük. Örömre hívta és arra kérte őket, hogy segítsenek azoknak, akik elestek, hogy ne maradjanak a földön: „Ne féljetek, a kudarc csak akkor kudarc, ha nincs ereje az embernek felállni”.

Az imavirrasztás első részében egy kortárs zenei és táncelőadás egy fiatal nő történetét mutatta be, aki engedte, hogy Isten szóljon hozzá, megváltoztassa az életét, és ezzel hasson mindazokra, akikkel találkozott. Az idei találkozó mottója – „Mária felkelt és útnak indult” – ihlette az előadást. Egyetlen találkozás, az angyali üdvözlet megváltoztatta Mária életét, és ezáltal az emberiség történetét is. Mária igenje minket is arra ösztönöz, hogy teljesen átadjuk magunkat az Úrnak, egész életünket rábízzuk, lemondva terveinkről és biztosítékainkról, hogy az ő eszközei legyünk Isten mindannyiunk iránti szeretetének történetében – üzente az előadás. A Matilde Trocado művészeti vezetésével készült koreográfia arra ösztönzött, hogy hazatérve továbbra is dicsérjük Istent és szolgáljunk másokat. A virrasztás első részében látott jelenet aztán a második részben, a szentségimádással vált valóságossá és konkréttá.

A táncelőadás közben két tanúságtétel is elhangzott. Egy fiatal pap, Antonio Ribeiro de Matos arról az elkötelezettségéről beszélt, hogy másoknak is átadja azt a soha nem múló örömet, hogy az ember Krisztusra talál és Krisztus őrá. Jézus mindig jelen volt az életében, de még az Egyházhoz közeledve is mindig önmaga volt a középpontban. Ám egy autóbaleset ráébresztette arra, hogy az eddigi élete hiábavaló volt. A következő évben, 2019-ben belépett a szemináriumba, majd pappá szentelték. „Törékenységemben meg tudtam látni, hogy Jézus és az Egyház mennyire szeret engem és velem van, és növekedett bennem a vágy, hogy ezt a tapasztalatot másoknak is átadjam” – mondta.

Már délelőtt elkezdtek letelepedni a fiatalok a parkban szőnyegekkel, hálózsákokkal, hőtakarókkal érkeztek, volt, aki sátrat is vitt. Mintegy 8-10 kilométeres gyaloglás után érkeztek meg, békésen és örömtelien „szállták meg” a főváros utcáit.

Este 18 óra körül a Tejo Parkot átszelő Trancao folyón megérkeztek a világtalálkozó jelképei, a kereszt és a Salus Populi Romani Szűzanya-ikon, több feldíszített hajó kíséretében. Felcsendült Miguel Pedro Melo jezsuita Felizes című, Miguel Tapadas által megzenésített dala, a lisszaboni ifjúsági világtalálkozó himnusza. Lisszabon önkormányzata egy másik teret is kialakított a főváros központjában, a Terreiro do Paçón, ahol közel háromezer ülőhelyet és óriáskivetítőket állítottak fel azoknak, főleg az időseknek, akik nem tudtak elmenni a Tejo Parkba.

A másik tanúságtevő, a 18 éves Marta az észak-mozambiki Cabo Delgadóból érkezett, amely öt éve a fegyveres csoportok és szélsőségesek barbár kegyetlenkedéseinek színtere. Miután elvesztette az édesapját, édesanyjának és három nővérének az erdőbe kellett menekülnie a terroristák elől. „Amikor az erdőben voltunk, sokat imádkoztunk. Soha nem vesztettük el a hitünket. Kértem Istent, hogy segítsen rajtunk és távolítson el minden gonoszságot a világból, és hogy azok az emberek, akik ezt a háborút kirobbantották, változtassák meg az életüket – osztotta meg a fiatalokkal. – Soha, ennyi szenvedés közepette sem veszítettük el a reményt, hogy egy nap újra felépíthetjük az életünket”.

Ferenc pápa beszéde párbeszéddé vált a fiatalokkal, kérdései válaszokat vártak a figyelmes és készséges hallgatóságtól. Elmagyarázta Mária gesztusának mély értelmét, aki felkelt és sietve elindult, hogy meglátogassa unokatestvérét. A másikra gondolt, mert az öröm misszionárius, nem önmagáért van, hanem azért, hogy másoknak vigyen valamit. Ferenc pápa ezt többször elmondta, és arra kérte a fiatalokat, hogy ismételjék meg ők is: örömet kell vinnünk másoknak. Kérte, hogy ne feledkezzenek meg azokról, akik felkészítették erre őket: szülők, nagyszülők, barátok, papok, szerzetesek, katekéták, animátorok, tanárok… Ők az öröm gyökerei, mert az öröm nem lehet múlandó, gyökereket kell teremnie, a másokkal való párbeszédben kell keresni és felfedezni.

Beszélt a fiataloknak arról is, amikor az embernek nincs kedve semmihez, nem tud tovább menni, elesik. Az életben azonban a kudarc nem a vég. Hangsúlyozta, milyen fontos felsegíteni azt, aki elesett. Arra buzdította őket, hogy ne féljenek.

(Magyar Kurír)