Törvényben tiltaná be Macron a francia nyelv újabban divatos PC írásmódját

„Ne adjuk meg magunkat a korhangulatnak azzal, hogy pontokat írunk bele a szavak közepébe” – nyilatkozta október 30-án Emmanuel Macron.
Bár a franciák hagyományosan sokat foglalkoznak a nyelvükkel, a kívülállónak meglepő lehet, hogy az ország köztársasági elnöke ennyire apróságnak tűnő helyesírási kérdéseket mikromenedzsel tanítóbácsis modorban. Ám a dolog ennél is sokkal komolyabb, hiszen az elnököt támogató centrista kormánypárt pár napja már be is nyújtott egy olyan nyelvvédelmi törvényjavaslatot a Szenátusban, ami a címe szerint a francia nyelvet „védené meg” az „úgynevezett inklúzív írásmód” okozta károktól. Erről hétfőn este szavaz a szenátus és ha a papírforma szerint elfogadják, a téma a képviselőház elé kerül.

A dolognak kapásból kissé kultúrharcos szaga van, nem véletlenül. A törvényjavaslat ugyanis azt írná elő, hogy hivatali dokumentumokban tilos legyen az új, politikai-kulturális értelemben progresszív írásmódot használni.

A téma megértéséhez annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy a francia nyelv ismeri a nemeket: a francia melléknevek nő- vagy hímneműek is lehetnek, akárcsak a főnevek.

A nőnemű főnevek határozott névelője a „la”, a hímneműeké a „le”. Egy részüknek – például a foglalkozást jelentőknek, létezik hím- és nőnemű alakja is. A nőnemű bolti eladó a „la vendeuse”, a hímnemű a „le vendeur.” Ha pasi a köztársasági elnök, ő a „le président”, ha csaj, akkor „la présidente”.
Ha valami nagy és hímnemű, akkor az „grand”, ha nőnemű, akkor „grande”.
A francia nyelv helyesírási tradíciója szerint olyan helyzetekben, amikor a mondat alanyának vagy tárgyának a neme semleges, vagyis nem számít vagy nem tudjuk, hogy a mondat tárgya hím-vagy nőnemű-e, akkor hímnemet használunk.Az újabban terjedő, „inklúzívnak” is nevezett íráskép ehelyett egyszerre jeleníti meg a hím- és nőnemű alakot, így hozva létre egyfajta új, semleges nemű írásmódot. Ezt egy ideig csak egy szűk aktivista réteg használta, de az utóbbi időben elkezdett betörni a mainstreambe is és már plakátokon és feliratokban, az utcakép részeként is megjelent.

Ha valaki zenész és francia, akkor, ha nő, „musicienne”-nek nevezi magát, ha férfi, akkor „musicien”-nek. De mi van azokkal, akik úgy akarják leírni, hogy ők zenészek, hogy közben nem akarnak elköteleződni sem nő- sem pedig hímneműként? Az új, PC írásmódot használva ők a „musicien.ne” írásképet használva utalnak saját magukra.
A párizsi önkormányzat aktuális szlogenje az, hogy „Párizs büszke”. Ezt szerte a városban a „büszkét” jelentő „fier (hímnemben) – fiere (nőnemben)” melléknév mindkét alakját egyszerre szerepeltető „Paris est fier.e” formában írták ki. A pont előtti rész a hímnemű verzió, -e-vel a végén nőnemű, így együtt pedig nem definiált nemű fővárosra utal.
De a pontokat használó új íráskép praktikus tud lenni akkor is, ha a cél egyszerűen a helytakarékosság. A párizsi városházán például márványtábla sorolja fel a korábbi városi tanácsosokat. A nőnemű tanácsost úgy írják többesszámban, hogy „conseilleres”, a hímneműeket úgy, hogy „conseillers”. Hogy ne kelljen rávésni a táblára mindkettőt, de annak is nyoma legyen, hogy a tanácsosok között nők is voltak, a vésnök ilyen formában írta fel: „conseiller.e.s”.

A benyújtott törvényjavaslat ezen felül a PC nyelvhasználók által a fentiekhez hasonló célból frissen kreált személyes névmások használatát is megtiltaná a minden olyan dokumentumban, aminek az esetében törvény írja elő a francia nyelv használatát. A magukat sem férfiként, sem nőként nem definiáló amerikai woke-ok „they” névmásának megfelelőjeként a baloldali francia kultúrharcosok az „elle” és az „il” összeolvasztásával kreálták meg az „iel” személyes névmást, amit a javaslat szintén kitiltana a hivatalos írott nyelvhasználatból.

Forrás