Rekordméretű mélytengeri korallzátonyt térképeztek fel

Kísérteties korallok sűrűjében ismeretlen tengeri élőlények miriádjait rejti az Atlanti-óceán mélye, ahol egy hatalmas területet borít a rekordokat megdöntő, az eddigi legnagyobb, ismert mélytengeri zátony, amit most fedeztek fel.

A felfedezést a szakemberek „szemet gyönyörködtetőnek és lélegzetelállítónak” minősítették. Ahogy arra emlékeztettek, alig van fogalmunk arról, hogy mit rejtenek ezek a nehezen hozzáférhető ökoszisztémák, mivel a Föld óceánfenekének több mint 75 százalékát még nem térképezték fel részletesen. Az új technológia most először tette lehetővé a kutatók számára, hogy felfedezzenek egy titokzatos helyet Észak-Amerika keleti partjainál.

Évekig azt hittük, hogy a Blake-fennsík nagy része ritkán lakott, puha üledék, de több mint tíz évnyi szisztematikus térképezés és feltárás után feltártuk a világ egyik legnagyobb mélytengeri korallzátony-élőhelyét – mondta Kasey Cantwell, a NOAA Ocean Exploration műveleti vezetője a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A térképezési felmérést huszonhárom búvárhajóval végezték, amelyek harmincegy többsugaras szonárral végeztek feltárást 200 és 1000 méter közötti mélységben.

Itt találták meg a hatalmas zátonyrendszert, ahol a becslések szerint 83 908 egyedi koralltelepet azonosítottak.

A színes, napfényt kedvelő rokonaikkal ellentétben az olyan hidegvízi korallok, mint a Lophelia pertusa, nem függenek a szimbiotikus pigmenttartalmú algáktól, így halványfehér színűek. Ezek a korallok a környező áramlatokból kiszűrt szerves anyagok apró részecskéivel táplálkoznak. Olyan elágazó állványzatokat növesztenek, amelyek menedéket és védelmet nyújtanak a mélytengeri élőlények széles skálájának.Derek Sowers, a New Hampshire-i Egyetem oceanográfusa és munkatársai tanulmányukban feltérképezték ezeket a hidegvízi korallalapú élőhelyeket a Blake-fennsík térségében, amelyek gerinctelenek és halak gazdag közösségeit támogatják.

Elképesztő mérete meglepte a tudósokat

A legsűrűbb és leginkább kiterjedt korallcsoportok a viszonylag meleg Florida-áramlat és a Golf-áramlat mentén helyezkedtek el, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy ezek az áramlatok létfontosságúak abban, hogy tápanyagokat szállítsanak egy egyébként ritkán lakott tájra.

Bár a zátony létezése az 1960-as évek óta ismert, az elképesztő mérete meglepte a tudósokat. A 6215 négyzetkilométernyi területével (1,5 millió hektár) majdnem háromszor akkora, mint a Yellowstone Nemzeti Park.

Nem tudtuk, hogy ez az élőhely mennyire kiterjedt, és azt sem, hogy a koralltelepek közül hány kapcsolódik egymáshoz – magyarázta Cantwell. – Ez a felfedezés rávilágít a mélyvízi területek feltárásának fontosságára.

A Geomatics tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a mélytengeri zátonyok vélhetően az óceánfenék nagyobb részét borítják, mint a trópusi zátonyok. Mivel a Nagy-korallzátony önmagában 348 700 négyzetkilométeren terül el, sokkal több ilyen hidegvízi korallerdőnek kell lennie odalent. Ahogy arra a szakemberek rámutattak, mindkét típusú zátony ökoszisztéma érzékeny az éghajlatváltozásra, a vonóhálós halászatra és a bányászatra, ami óriási aggodalomra ad okot annak fényében, hogy Norvégia nemrégiben úgy döntött, hogy az első országként engedélyezi a mélytengeri bányászatot.

Az egyik területen a kutatók egy keskeny, majdnem összefüggő, négyszáz kilométer hosszúságú, elsősorban elpusztult korallokból álló keskeny szakaszra bukkantak, ahol a L. pertusa törmeléke alkotja a telepeket.

(origo.hu)