Locsolkodás, hímes tojás, sárga túró – húsvéti foglalkozás Nagyberegen (videó)

A húsvét Jézus Krisztus feltámadásának és az emberiség megváltásának ünnepe. A tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra esik és azt is elmondhatjuk, hogy ehhez az ünnephez kötődik a legtöbb magyar népi szokás is, mely tájanként eltérő. Két elem viszont sehonnan sem hiányozhat: a hímes tojás és a locsolkodás. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet évről-évre igyekszik minél több iskolásnak egy olyan napot szervezni, ahol a húsvéti hagyományok szinte minden elemével megismerkedhetnek. Az ügyes és bátor csapat most a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum negyedik osztályos tanulóiból állt. Az elmúlt két év covid és aztán a háború a fiatalok életére is kihat, hiszen a jelenlegi csoportban olyan kisfiú is akadt, aki még sosem volt locsolózni. A szorgos kis kezecskék leveleket gyűjtenek a Szikora József Botanikus kertben, hiszen a három ma bemutatott módszer közül az egyik a berzselt hímes elkészítése. A tojás megtisztított héjára rákerültek a nedves levelek, amit harisnyába kötve rögzítettek, majd a tájház konyhájában melegen tartott hagymahéjas vízben megfőzték azt. Számos kárpátaljai településen nagy hagyománya van a kézzel hímzett tojásnak. A beregszászi iskolásoknak most három módszert mutattak meg. A karcolt módszer sem hiányozhatott, hiszen az előzőleg hagymahéjban főtt tojásokra szike segítségével vittek fel nagyberegi motívumokat. Ezzel párhuzamosan a szoba másik végében a salánki hímes készítését sajátították el, amihez kiccét ragadtak és viaszos mintákat rajzoltak a kifújt tojások héjára. A tojásokat a konyhában is felhasználták, igaz ezúttal a belsejét. A kis kukták pedig ügyesen segítettek Olasz Piroskának, a tájház szakácsnőjének a hagyományos sárga túró elkészítésében. A beszámolók arról tanúskodnak, hogy ez az étel főként a görög katolikus vidékeken volt ismert, azonban hamar szokássá vált a római katolikusoknál. Kárpátalján gyakran a református családoknál is előszeretettel készítik ezt az édeskés húsvéti ételt. A program végén pedig jöhetett a várva várt locsolkodás. A leánykák ünneplőbe öltözve készültek a fiúk fogadására, akik a kapuban szinte toporogva várták a szólítást, hogy már jöhetnek-e. Természetesen vízzel megtöltött vödröket is kaptak a kezükbe. A locsoló technikájuk bevetése előtt azonban minden egyes fiú elszavalta a saját versikéjét, aminek a végén a lányok a „szabad-e locsolni?” kérdésre, igennel feleltek.