További cenzúrát eredményezhet a Facebook-bojkott

Június 17-én hirdette meg a Facebook ellen a Rágalmazásellenes Liga (ADL), a Color for Change és a National Association for the Advancement of Colored People (NAACP) a Stop Hate For Profit elnevezésű bojkottját, amely arra hívja fel a nagyvállalatokat, hogy ne hirdessenek a Facebookon július 1-től mindaddig, amíg a közösségi oldal nem szorítja vissza a saját felületén a gyűlöletkeltésre alkalmas tartalmakat, amelyek sérthetik a hirdetői érdekeket.

Az akcióhoz mindeddig 530-nál több cég csatlakozott, köztük olyan jelentős márkák, mint az Unilever, a Verizon, az Adidas vagy a Coca-Cola, de a kampány kezdete óta szinte presztízsdöntéssé vált a legnagyobb cégek között, hogy a nyilvánosság számára tudható legyen: ők maguk is részesei a bojkottnak.

Hogy a bojkott ideológusai szerint mi számít gyűlöletbeszédnek, arról könnyen fogalmat alkothatunk azzal, ha a Facebook már meglévő moderálási gyakorlatára gondolunk, ami hol algoritmusok, hol egyedi, moderátori döntések mentén már eddig is politikai alapon, rendszeresen avatkozott be nemcsak magánszemélyek, hanem közéleti szereplők megnyilvánulásaiba is.

Jó példa erre Lázár János 2018-as, Bécsben forgatott videója, amelyet először törölt a Facebook, majd visszahelyezett egy egyedi döntés alapján.

A bojkott kezdeményezői egy tíz pontból álló követelési listát tettek közzé a szólásszabadság szűkítése érdekében a kampány nyitányaként, követelve a Facebook elszámoltathatóságát a hirdetőket ért károkért, az összeesküvés-elméletek és gyűlöletkeltésre alkalmas, illetve szélsőséges tartalmak kiszűrését (akár privát, tehát nem minden felhasználó számára látható csoportokból is), és fokozott figyelmet és támogatást a Facebook részéről azoknak a felhasználóknak, akiket identitásuk miatt valamilyen online támadás ért az oldalon keresztül.

Úgy tűnik, a Black Lives Matter-mozgalom jó alkalmat teremtett arra bizonyos lobbicsoportoknak, hogy eddig felgyülemlett politikai sérelmeiket számonkérjék a Facebookon.

A Stop Hate for Profit weboldalán elérhető követelések direkt linkeket tartalmaznak mind az ADL, mind pedig az online gyűlölet ellen (azon belül is kifejezetten a fehér felsőbbrendűséget hirdetők ellen) fellépő Change the Terms nevű szervezethez.

A Change the Terms egy, a techipart megrendszabályozni kívánó, antirasszista jogvédő szervezet, amelyet olyan demokrata think tankek és kisebbségi szervezetek alapították, mint az Obama- és Hillary Clinton-kampányokban dolgozó Center for American Progress, vagy a Muslim Advocates nevű jogvédő szervezet, amely szerint a Facebook a „muszlimgyűlölet melegágya” és maga is támogatja a muszlimellenesség terjedését például azzal, hogy a 2016-os elnökválasztás során a Trump-kampány videóit megjelenítette.

Sokat elmond a bojkott sajátosan bonyolult jellegéről az is, hogy maga az ADL a saját Facebook-oldalán mind a mai napig elérhető videójában konkrét példákkal illusztrálja, véleményük szerint milyen kárt okoz a közösségi oldalon hirdető cégeknek az, hogy olykor gyűlöletkeltő, összeesküvés-elméletek promotáló, muszlimellenes tartalmak mellett jelennek meg fizetett hirdetéseik.

A Facebook egyelőre a PR-károk minimalizálásán dolgozik, legalábbis ami a kommunikációt illeti, de láthatóan folyamatos hátrálásra kényszerül a bojkottal szemben. Június legvégén Mark Zuckerberg bejelentette, hogy a bojkott nyomán szigorítanak az irányelveiken.

Zuckerberg ígérete szerint a jövőben hatékonyabban szűrik ki a választások befolyásolására alkalmas tartalmakat, jelentősen szigorítják azokat a feltételeket, amelyek mentén megállapítják egy hirdetésről, alkalmas-e a gyűlöletkeltésre (különösen nagy hangsúlyt helyezve a migránsokat és menekülteket támadó hirdetésekre).

A Facebook hátrálásának történetéhez tartozik az is, hogy a cég július 1-jén, a hirdetői bojkott kezdőnapján bejelentette: külső szakértőkkel, a Media Rating Councillal (MRC) vizsgáltatja meg a közösségi oldal gyűlöletbeszédre vonatkozó szabályozását. Az MRC egyébként eddig is auditálta a Facebookot, igaz, nem a gyűlöletbeszéd, hanem a hirdetéselhelyezések és azok mérése szempontjából.

Miközben Zuckerberg folyamatos utóvédharcokra kényszerül, és próbálja ráadni a felhasználóira a kívülről megkövetelt, virtuális szájkosarat, valójában úgy tűnik, a pénzügyi nyomásgyakorláson kívül semmilyen más eszköze sincsen sem a piacnak, sem az államoknak arra, hogy beleavatkozzanak a mindennapjainkat egyre mélyebben átszövő Facebook működésébe.

Ám amíg a piac a Facebook eddig is túlságosan radikális moderálási gyakorlatát szigorítaná csak tovább, addig a közösségi oldal alapvető jogi kérdések kapcsán sem felel meg mindenben az átláthatóság és az ellenőrizhetőség követelményének, sőt, kifejezetten önkényesen értelmezi még azokat az alapelveket is, amelyeket önmaga alkotott meg.

Még nem világos, pontosan milyen eredménnyel és mikor ér véget a Facebook elleni hirdetői bojkott.

Az azonban már most is látszik, hogy a Facebook végső soron mindent hajlandó megtenni a kulturális baloldal politikai agendája szerint meghirdetett bojkottálóknak, még ha az tovább is csökkenti a Facebookon a szólásszabadságot.

Csak az a kérdés, hogy a hirdetőkhöz hasonlóan mikor tömörülnek egységfrontba a hirdetők célcsoportjait képező felhasználók, akiket egyre nagyobb kontroll alá kívánnak venni.

(hirado.hu)