Berecz András tartott előadást az MCC szervezésében

Berecz András, Kossuth-, Prima- és Magyar Örökség díjas mesemondó, folklórkutató és népdalénekes szeptember 10-én újra Kárpátaljára látogatott a Mathias Corvinus Collegium Beregszászi Képzési Központjának meghívására.

Az előadást Dobsa Beáta, az MCC Beregszászi Képzési Központjának vezetője nyitott meg egy rövid köszöntővel.

Berecz András már a bevezetőjében elnyerte a közönség figyelmét, amikor arról beszélt, hogy miért van az embernek egy szája és két füle. Ezzel arra hívta fel a hallgatók figyelmét, hogy talán többet kellene hallgatnunk, és kevesebbet beszélnünk… Az előadás során humorosan ecsetelte, milyen is egy asszony természete – kíváncsi, olykor a férjére hárítja hibáit, de mindig remek megfigyelő, ezért egy férfi élete sosem unalmas, mindig meglepetésekkel van tele.

A mese műfajáról szólva kiemelte annak erejét, mondván, a mesék hősei minden akadályon keresztül végül győznek. Szerinte a mese az emberiség egyetlen igazán megbízható műfaja, amely vigaszt és bátorítást nyújt, különösen a nehéz időkben.

A mesemondó történeteinek nyelvi érdekességeit is kiemelte, megjegyezve, hogy azok inkább felnőtteknek szólnak, hiszen olyan emberektől gyűjtötte a legtöbbet, akik felnőtteknek meséltek. A gyermekek számára ezek a mesék még túl koraiak lehetnek, mivel sokszor szerelmi történetekkel és életbölcsességekkel vannak átszőve. Berecz András megosztott egy fontos tanácsot is a mesemondás művészetéről, amelyet gyakran emleget: „Fiam, ha ilyesmi helyzetbe keveredsz, három dolgot megfontolj: állj magasra, hogy lássanak, nyisd ki a torkod, hogy halljanak, és légy rövid, hogy szeressenek!” – mondta mosolyogva, utalva a tartalmas és lényegre törő kommunikáció fontosságára.

Az est különleges hangulata nemcsak Berecz András történeteinek és énekének volt köszönhető, hanem annak is, hogy előadását minden korosztály érdeklődve figyelte, meséire a fiatalok és az idősebbek is kíváncsiak voltak. A titok talán a mesemondó egyedi humorában rejlik, hiszen jellegzetes stílusával úgy tudja előadni történeteit, hogy azok egyszerre szórakoztatnak és tanítanak. Meséit nemcsak a humor és vidámság teszi különlegessé, hanem az ízes, szép beszédstílusa is. A történetek közé illesztett dalok pedig még teljesebbé tették az est hangulatát.

Az előadás végén Berecz András egy különleges pillanatra hívta a közönséget, amikor együtt énekelték el az Erdő, erdő, erdő… kezdetű népdalt egy új versszakával együtt. A közös éneklés igazi katarzis volt, méltó lezárása lett a felejthetetlen estének, amely mindenkit megérintett, és emlékezetes élményt nyújtott a jelenlévőknek.

(DA/Kárpátalja hetilap)