Lángra lobbant a hit gyertyája Beregszász adventi koszorúján

Fellobbant a hitet jelképező első gyertya lángja Beregszász adventi koszorúján.

A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) kezdeményezésére kilenc évvel ezelőtt hagyományteremtő céllal indult el Közös Advent címszó alatt az adventi várakozás idejéhez kötődő rendezvénysorozat, melyhez csatlakoztak a történelmi egyházak, a város önkormányzata, valamint civil szervezetek is. A szeretet ünnepére készülve 2015 óta a Vérke-parti város főterén advent vasárnapjain összegyűlnek a térség lakói és vendégei, akik meghitt hangulatban együtt gyújtják meg a hit, a remény, az öröm és a szeretet gyertyáit. Az esemény napjainkban kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen ezekben a bizonytalan és nehézségeket hordozó időkben különösen nagy szükség van a kitartásra, az egymásba kapaszkodásba, az összefogásra.

A rendezvény kezdetén Dsida Jenő Közeleg az emberfia című verse hangzott el Ferku Szilveszter tolmácsolásában.

„Advent első gyertyagyújtásánál mindig megállunk egy kicsit, és arra gondolunk, hogy mihez közelítünk vagy mitől távolodunk. Több mint ezer napja tart a szörnyű fekete felleg a város, a megye, az ország fölött. Úgy érzem, hogy a hősökről mindenképpen szót kell ejteni. Azokról is, akik tőlünk több ezer kilométerre teszik a dolgukat, és azokról is, akik itt, ebben a városban kifogástalanul végzik a munkájukat, karbantartják a saját kis otthonukat, vigyáznak a rendre, és vigyáznak arra is, hogy a most még messze lévő testvéreinknek legyen hová hazajönniük” – hangsúlyozta felszólalásában Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere. „Ma este, amikor meggyújtjuk az adventi koszorú első gyertyáját, emlékezzünk azokra az elesett beregszászi hősökre, akik már nincsenek köztünk, akiket soha nem feledünk. Ők, akik a háború több mint ezer napja után is arra emlékeztetnek minket, hogy higgyünk, reméljünk és szeressünk. […] Az első gyertya fénye emlékeztet minket arra, hogy a legsötétebb időkben is van remény, és hogy a hit ereje képes legyőzni minden nehézséget. Ezt a hitet és reményt erősítették mindazok, akik a világjárvány óta a háború legnehezebb napjain át mind a mai napig kitartottak mellettünk és támogattak minket” – szögezte le a polgármester, majd megköszönte a helyiek türelmét és szeretetét, a kollégák munkáját, a beregszászi cégek és vállalkozók gazdaságfenntartó tevékenységét, a rendfenntartó erők, az egészségügyi szféra éjt nappallá tévő teljesítményét, valamint a történelmi egyházak ökumenikus összefogását és szolgálatát. „Mérhetetlen nagy hálával tartozunk azoknak is, akik tőlünk több száz vagy akár ezer kilométer távolságból segítik mindennapjaink boldogulását” – tette hozzá, kiemelve Magyarország és a helyi külképviseletek gondviselését, a testvértelepülések együttérzését, humanitárius vagy anyagi támogatását. „Végül, de nem utolsósorban szeretném, ha e szavak azokhoz a beregszásziakhoz is eljutnának, akik szeretteiktől távol kénytelenek megélni ezt az érzelmekkel teli időszakot. Tartsuk meg ezt a hitet és szeretetet a szívünkben az adventi időszak alatt és azon túl is. Legyünk türelmesek és megértőek egymással, támogassuk egymást a mindennapi életben, és ne feledjük, hogy a legnagyobb erő a hitben rejlik” – emelte ki a kistérség vezetője.

Az ünnepi beszédet követően Babják Zoltán polgármester és Molnár János beregszászi római katolikus esperes-plébános meggyújtották a hit gyertyáját a város főterén elhelyezett adventi koszorún. A gyertyagyújtás pillanatai alatt Vitalina Roszpotnyuk hegedűn adta elő az Ó jöjj, ó jöjj, Emmanuel című dalt.

Ezután a történelmi egyházak képviselői adtak a Biblia szavainak segítségével útmutatást a várakozáshoz.

Molnár János római katolikus püspöki helynök rámutatott: a gyertya fénye emlékeztet bennünket Krisztus fényére, arra a világosságra, amely az ő születésével erre a világra érkezett. „Adja az Úr, hogy ezt az adventi időt úgy töltsük el, hogy annak végén megérkezve a karácsony ünnepéhez őszinte szívvel tudjunk leborulni az egyetlen úr, Krisztus előtt, aki által életünk és üdvösségünk van” – fogalmazott.

Marosi István görögkatolikus áldozópap arra hívta fel a figyelmet, hogy mi, emberek Jézus eljövetelére várunk, és azért imádkozunk, hogy az a Krisztus, aki beleszületett ebbe a világba és emberré lett, valamilyen módon a szívünkben és lelkünkben újra meg tudjon születni. „Amikor az adventi koszorún felloban az első gyertya, azt érezzük, hogy a pislákoló fény Isten üzenetének egyre nagyobb, kiteljesedő örömét és vigaszát is mutatja. Arra várunk, hogy az Isten öleljen át bennünket, azokat, akik itt vannak, és azokat is, akik távol vannak, akiket ritkán tudunk mi magunk is átölelni” – mondta.

Taracközi Ferenc református lelkipásztor hangsúlyozta, hogy ebben az időben valóban várakozunk, de vajon szükségünk van-e erre, hiszen az egész életünk egy nagy várakozás. „Sok minden után vágyakozunk. És amikor mégis meg kell álljunk és át kell gondoljuk azt, hogy mi is az tulajdonképpen, amit várunk, akkor talán advent első vasárnapja az, amely különösképpen hangsúlyt ad mindennek” – szögezte le a lelkész, hozzáfűzve: „Krisztus uralma abban mutatkozott meg, hogy gyermekként megszületve aztán életét adta értünk – ez az igazi Krisztus-várás, hogy felfedezzük: benne valóban létezik az igazi élet, mert Isten egyszülött fiának az eljövetele nem békét, nem tűzszünetet hoz, hanem az ő uralma azt jelenti, hogy feleslegessé válik a háború. Legyen a békesség elhozója Jézus Krisztus!”

Az ünnepség végén a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola tanári kórusa előadásában ismert karácsonyi énekeket hallhattak a jelenlévők.

(CsA/Kárpátalja hetilap)