Mi a baj az ukrán határ átlépésére vonatkozó új szabályokkal?

Július végén Makszim Sztepanov egészségügyi miniszter bejelentette, hogy a kormány felülvizsgálta a határátlépési szabályokat. A cél nemesnek tűnt: az Európai Unió listájának mintájára elkészíteni a veszélyes országok névsorát. Az új szabályok mind a külföldi, úgy ukrán állampolgárokra egyaránt vonatkoznának. A változásokra valóban szükség volt. Az régi piros és zöld listát kritizálták Európában. Ezért egyértelmű volt, hogy még mielőtt sokan kinevetették volna az Egészségügyi Minisztérium még az országok megnevezésében is hibás listáját, egyértelmű volt, hogy frissíteni kell a névsort. Ezért a kormány úgy döntött, hogy átveszi a nyugati tapasztalatokat mondván, ott tudják, hogyan kell helyesen számolni.

„Megváltoztatjuk a mutatókat: ha ma az aktív betegek száma alapján sorolunk be egy adott országot, akkor augusztus 1-jétől pontosan úgy csináljuk, ahogyan az európai országokban (szerkesztői megjegyzés: nyilvánvalóan az »EU-s országokat« kell ezalatt érteni). Két mutatót veszünk figyelembe, amelyek szerint a piros zónába soroljuk az országokat” – magyarázta Sztepanov. Végül az Egészségügyi Minisztérium, mint a frissítésért felelős, nyilvánosságra hozta a listát. És kiderült, hogy ez nem az európai tapasztalat, hanem annak az utánzata. Az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezése nemcsak hogy nem oldotta meg a problémát, hanem újakat generált, véletlenszerűen csoportokra osztva az országokat. Arról, hogy a Sztepanov vezette intézmény miért nem tudta legalább lemásolni az európai tapasztalatokat, kicsit később. Először azt elemezzük, hogy mit döntött a kormány az ő kezdeményezésére.

A kormány piros listára azokat az országokat teszi, ahol a járvány mértéke olyan nagy, hogy az onnan érkező látogatók veszélyt jelentenek a közegészségügyre, és 14 napos önelszigeteltségbe kell vonulniuk. A közelmúltig azokat az országokat vették piros listára, amelyekben az aktív betegek száma 100 ezer lakosra magasabb, mint Ukrajnában. De augusztus elejétől kezdve új rendszer lépett életbe, amely szerint az országokat piros és zöld zónákra osztják. Most a piros listán olyan országok vannak, amelyekben vagy az elmúlt 14 nap 100 000 lakosra jutó új betegek száma magasabb, mint Ukrajnában, vagy az elmúlt 14 napban a fertőzöttek száma meghaladja az előző időszak 30%-át. És ha az első kritérium meglehetősen logikus, és valóban korrigálta volna a régi kormányzati megközelítés problémáit, akkor a második érdekesebb. Első pillantásra a „30%-os szabály”-nak van logikája: ha egy adott országban nő a fertőzések száma az előző hasonló időszakhoz képest, ez a járvány fokozódását jelzi, és ez az adott országot „veszélyessé” teszi. Ezt a logikát követte az Egészségügyi Minisztérium. De nézzük meg, hogy ez hogyan működik a gyakorlatban. Az Egészségügyi Minisztérium kritériumainak frissítése után szinte az összes EU-s ország – beleértve azokat, amelyeket addig a „legtisztábbnak” tartottak – a piros zónába került. A „30%-os szabály” hiányosságait a legjobban az ázsiai országok, különösen Laosz példáján lehet bemutatni. Ebben az országban a koronavírus helyzet utópiának tűnik a legtöbb országban zajló események fényében: közel 7 millió lakosra 20, laboratóriumilag megerősített fertőzéses beteg volt a járvány egész időszakában (!). 19-et közülük áprilisban regisztrálták. Egész idő alatt egyetlen ember sem halt meg. Vitatható, hogy elegendő a tesztet végeztek el Laoszban, de van egy másik ok: az állam továbbra is gyakorlatilag zárva tartja a határait, szinte minden külföldi légi járatot felfügesztettek, és az országba érkezőket szigorú karantén és kötelező tesztelésnek vetik alá. Mindezek ellenére, az Egészségügyi Minisztérium Laoszt a piros zónába sorolta! Ennek oka: július 24-én, az elmúlt időszakban először, egyetlen új beteget regisztráltak az országban. Vagyis a fertőzések száma 0-ról 1-re nőtt, és ez természetesen „több mint 30%-os növekedést” jelent. Tehát most, ha valaki a lezárt Laoszból tér haza Ukrajnába, önelszigeteltségbe kell vonulnia vagy el kell végeznie a koronavírus-tesztet. Természetesen Laoszból Ukrajnába nem tolonganak az utasok, ám a példája szemlélteti a kormány által megállapított kritériumok abszurditását és igazságtalanságát, különös tekintettel arra a tényre, hogy Ukrajna napi több mint 1000 beteget regisztrált az elmúlt héten. Néhány európai állam jelenléte a piros listán nem kevésbé abszurd. Vegyük például Magyarországot és Finnországot, amelyek sokkal közelebb állnak hozzánk. Mindkettő a piros listán szerepel. Mindkét esetben az új fertőzések száma napi maximum 10 eset volt. Mindkét országban az utóbbi időben kissé romlott a helyzet. Magyarországon az elmúlt két hétben a betegek napi számának növekedése gyakran meghaladta a 20 embert, és 10 nappal ezelőtt volt a „csúcs” 26 beteget regisztráltak egy nap alatt. De egy közel 10 millió lakosú ország esetében ez szinte nulla. Különösen az ukrán mutatókkal összehasonlítva.

Finnországban, a július közepén bekövetkezett „nyugodt” időszak után valamennyire nőtt az új fertőzések száma. Az elmúlt két hétben, az adatok szerint a napi fertőzéses esetek száma 10 és 17 között volt. Ki meri ezeket a mutatókat veszélyesnek nevezni? Az Egészségügyi Minisztérium viszont riasztást ad ki: a betegek száma nem csak hogy 30%-kal, hanem több mint 100%-kal növekszik! A kérdés, hogy helyes-e ezeket az országokat a piros zónába sorolni – retorikus. Ugyanakkor Kijevben, amelynek népessége csaknem négyszer kisebb, mint Magyarországé, napi több mint 100 új beteget regisztrálnak! Sok hasonló példa található az Egészségügyi Minisztérium döntésében. Ez a teljesen „koronamentes” Litvánia, a napi 20 esetével, valamint Szlovákia, Ciprus, Németország és Dánia, amelyek mindegyikének a fertőzés gyakorisága legalább háromszor kisebb, mint Ukrajnában, a sokkal magasabb az elvégzett tesztek aránya mellett. Vagy Grúzia, ahol az egész országban csak 200 beteg van. És az sem érthető, hogy a szomszédos Lengyelország miért került bele a piros zónába. Igaz, hogy a napokban ott koronavírus-rekordot regisztráltak – de jóval kisebbet, mint az ukrán.

Nem kevésbé érdekes a zöld zóna országainak listája. Lehet, hogy meglepődnek, de Nagy-Britannia és Olaszország, ahol néhány hónappal ezelőtt a hírek frontvonali jelentésként hatottak, ezen a listán vannak. De valójában ott már jobb a helyzet, mint Ukrajnában. Az elmúlt hónapban Nagy-Britanniában (közel 68 millió lakosú ország) a napi megbetegedések száma csak háromszor haladta meg a napi 800-at, általában 700 körül volt. A 60 millió lakosú Olaszországban még optimistább a helyzet: általában napi több mint 200 eset június közepe óta. Érdemes megemlíteni Svédországot, amely szinte karantén nélkül vészelte át a járványt – ő is zöld. Az 100 000 lakosra jutó új betegek száma majdnem megegyezik az Ukrajnáéval, de ez a szám az utóbbi időben folyamatosan csökken. Ugyanez a történet Portugáliában. Ezekben a felsorolt országokban azonban sokszor több beteg van, mint a fent említett Magyarországon vagy Finnországban. És ez egyértelműen bizonyítja a „+30%”-os kritérium hiányosságait: nagy számokban az ingadozások sokkal kevésbé észrevehetőek, mint a kicsikben. Mert ha Nagy-Britanniában a néhány tucatos növekedés esetében a diagram továbbra is laposnak tűnik, és nem okoz jelentős százalékos növekedést, akkor a magyarok esetében a 10 új beteg nagy „ugrásnak” tűnik. És van a „Laosz-effektus”, amely miatt az ukrán Egészségügyi Minisztérium a biztonságos országokat a piros zónába sorolja.

Természetesen minden államnak joga van gondoskodni biztonságáról és kerülni a felesleges kockázatokat. De elmúlt az az idő, amikor az új fertőzési eseteket általában külföldről „hozták be”, már rég elmúlt: az járványhelyzet Ukrajnában már nem függ a külföldi utazásoktól. És ez még nem minden, nagyon sok értelmetlen döntése van még az Egészségügyi Minisztériumnak. Dániát felveszik a piros listára, amely naponta 1000 lakosra három PCR-tesztet végez (tízszer többet, mint Ukrajna!), Sztepanov intézménye Nigériát is biztonságosnak tartja: 0,02 teszt/ezer lakos tesztelési arány mellett. Kormányunk szempontjából – minden logikus. Nincs teszt – nincs beteg. A zöld listán vannak azok az országok, amelyekből teszt nélkül léphetnek be Ukrajnába a fegyveres konfliktusokkal teli Mali, Jemen, Szomália, Szudán és Dél-Szudán, Kongói Demokratikus Köztársaság, Eritrea. Elnézést a szarkazmusért, de ezek kétségtelenül azok az államok, amelyek a tesztelési szintjében országunk megbízhat (az ott elvégzett tesztek száma egyszerűen ismeretlen). Itt vissza kell térnünk oda, ahol a kezdtük.

Makszim Sztepanov kijelentette, hogy a kormány az EU piros és zöld listára való besorolási módszerét vette át. De ez nem teljesen igaz. Vagy akár teljesen hamis is.

Július 1-jétől az EU-ban „hasonló” kritériumok vannak hatályban a piros/zöld országok listájának meghatározására. De az Egészségügyi Minisztérium egyrészt, nem olvasta el az EU erre vonatkozó határozatának összes pontját, másrészt – nem értette meg, hogyan működik.

Az először is, az EU-nak három kritériuma van, nem pedig kettő. A harmadik – a partnerország adatainak hitelessége és a járványellenes intézkedések (karantén-szabályok stb.). Ez a kritérium teszi lehetővé, hogy kizárják a zöld listából Szomáliát és más országokat, amelyek adatai egyértelműen hiányosak és nem hitelesek. A második – az európai partnerek figyelembe veszik a mutatók növekedését, és nem meggondolatlanul, mechanikusan alkalmazzák, mint ahogyan azt az Egészségügyi Minisztérium teszi. Ezért Grúzia az EU zöld listáján marad, nálunk a „Laosz-effektus” hatására „megpirosodott”.

És végül – arról, hogy mit kell tenni.

Sajnos a határátlépési szabályok módosítását, amelyet kormány az Egészségügyi Minisztérium javaslatára fogadott el, aligha lehet másnak nevezni, mint kaotikusnak. Kevesebb, mint két hónap alatt ez a szabályok negyedik változata, amely a stratégiai gondolkodás hiányára utal. De másfelől jó, hogy a minisztérium hallja az elégedetlenséget, hanem készen arra, hogy változtassa azokat. Tehát most újra meg kell tenni. Az Egészségügyi Minisztériumnak és a kormánynak felül kell vizsgálnia a kritériumokat. A jelenlegi megközelítés hibái nyilvánvalóak, ezeket fentebb részletesen leírtuk. Javítani kell rajtuk. És jobb, ha korábban, mint később. Persze, ha nem az a célunk, hogy a partnerországok karantén-politikánkat viccnek nézzék. Mert ha a jelenlegi szabályokat fenntartják, akkor az elkerülhetetlen.

Szerzők:

Maria Jemec, Szerhij Szidorenko,

Jevropejszkaja Pravda