Oroszország kezd nagyon lemaradni az űrprogramban

Az orosz űraktivitás már 3 éve apad, megbillentette a koronavírus-járvány és az ukrán konfliktus is, de az is baj, hogy a Roszkoszmosz monopóliuma nem segíti az ötleteket, az egyéni kezdeményezéseket. Lassan már a nem űripari nagyhatalmak is megelőzik az űrben.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány oldalán érdekes elemzésre bukkanhatunk Oroszország űriparáról.

A Szovjetunió felbomlását követően az ország űripara visszaesett, de a 2000-es években sikerült stabilizálni az ágazatot, a 2010-es években még némi növekedés is mutatkozott. De a koronavírus-járvány és az ukrán konfliktus megint visszavetette: a nemzetközi együttműködések leépültek, a nyugati technológiához való hozzáférés csökkent.

2014-ben még a világon indított kis műholdak 27 százalékáért volt felelős, 2024-ben ez az arány 3-ra csökkent. Az orosz űrprogram aktivitása már 3 éve apad, ezzel szemben az Egyesült Államok és Kína rekordokat döntenek. De már nem csak a nagyhatalmak előzik meg, Új-Zéland majdnem utolérte rakétaindítási számaival az oroszokat. Műholdjai száma is lecsökkent, és ami van, az is állami, vagy maximum a Roszkozmosz birtokában van.

Ezzel szemben az USA-ban földmegfigyelő egységek, SpaceX-jellegű magáncégek sorjáznak, sokkal sokkal több, mint Oroszországban. Kína is bőven megelőzte, úgyhogy most már nem is a felzárkózás az orosz cél, hanem a lemaradás mérséklése.

A háborút megelőző évben Oroszországnak egyetlen kereskedelmi célú földmegfigyelő műholdja sem volt, amivel a precíziós csapásokat és a célpontok pontos beazonosítását elvégezhette volna. Ukrajna viszont amerikai támogatással hozzáférést kapott olyan kereskedelmi szolgáltatók felvételeihez (például a Maxar vagy a Planet Labs), amelyek naponta képesek voltak megfigyelni az orosz csapatmozgásokat. A Pentagon birtokában lévő több ezer műhold – köztük számos civil és magánüzemeltetésű – előnyt biztosított az ukrán fél számára. A hozzáadott érték óriási volt: minél több műhold kering egy adott régió fölött, annál gyakrabban észlelhetők parancsnoki központok, fegyverraktárak vagy mozgásban lévő tüzérségi egységek.

Oroszország viszont 2022-ben, közvetlenül a háború kitörése után, azonnal szembesült a hírszerzési aszimmetria következményeivel, amelyek nemcsak taktikai, hanem stratégiai hátrányt is jelentettek.

Roszkoszmosz-monopólium

Az orosz űrkutatási ágazat szerkezetét meghatározza a Roszkoszmosz, ami szabályozza, irányítja és finanszírozza a legtöbb űrtevékenységet. De ez egyben az akadálya is a magánszektor kibontakozásának.

A Roszkoszmosz sokáig az embereket szállító űrrepülésekre építette presztízsét, főleg 2011 után, amikor az USA leállította a saját űrprogramját, és a NASA kénytelen volt helyet vásárolni az orosz Szojuz űrhajókon. Ezzel a Roszkoszmosz 14 év alatt közel 4 milliárd dollárnyi bevételhez jutott az amerikai megrendelésekből.

Így sikerült fenntartani a Nemzetközi Űrállomáson való orosz jelenlétet, sőt, nyereséget is termelni.

2020-ban azonban megváltozott a rendszer, amikor az amerikai magánszektor, főleg a SpaceX belépett az embert szállító űrrepülések piacára és létrejött a „keresztrepülési” megállapodás, amelynek keretében amerikai űrhajósok orosz járműveken, illetve orosz űrhajósok amerikai űreszközökön repülnek, az együttműködés súlya csökkent. A Nemzetközi Űrállomás 2028-ra tervezett leállítása pedig végképp új helyzetet teremt.

Oroszország válasza erre a ROSS, az új orosz orbitális állomás terve, amit eredetileg 2023-ra ígértek, most 2027 és 2033 között várható a modulok fokozatos felbocsátása. Fő célja talán nem is tudományos, inkább a meglévő ipari és szakmai kapacitások fenntartása. A nagy űripari szereplőknél, az Egyesült Államokban és Kínában az űripar egyfajta gazdasági motor, de Oroszországban inkább katonai és szimbolikus szerepe van. Így azonban fennáll a veszélye, hogy Moszkva nemcsak lemarad a technológiai versenyben, de ki is szorul a törekvő hatalmak közül, akiknél az emberes űrjelenlét a tudományos és gazdasági fejlődést szolgálja.

(index.hu)