A százéves Juliska nénit köszöntötték Beregsomban

100. születésnapját ünnepelte augusztus 13-án Barkaszi Julianna Beregsomban, akit e jeles évfordulón a népes rokonság és a szomszédok mellett a KMKSZ Beregsomi Alapszervezetének és a helyi református egyházközségnek a küldöttsége, a község elöljárói és sokan mások is köszöntöttek. Hogy mindenki elférjen, a család egy sátrat állított fel az udvaron.

Juliska néni olvasóinknak azt üzente, ne felejtsenek el soha imádkozni, szerinte az Istenbe vetett hit a legfontosabb, ami át tudja az embert segíteni a nehézségeken.

Nem volt könnyű az élete, de minden nehézséget és tragédiát el tudott fogadni, helyt tudott állni. Beregsomban, a mostani házától nem messze, a főút túlsó oldalán született Nagy Bálint lányaként. Már húsz éves elmúlt, amikor férjhez ment Barkaszi Lajoshoz, akivel másfél évet éltek csak együtt. Férjét a II. világháború idején besorozták a magyar hadseregbe, aki megsebesült, és abba bele is halt. Sátoraljaúlyhelyen van eltemetve, ott még fejfája is volt, amin szerepelt a neve. „Mondtam is neki, amikor elfele ment, hogy nem látlak én már többet. Úgy is volt.”

Lányát, Valikát egyedül nevelte fel, akit férjhez adott, de sajnos őt is fiatalon elveszítette. Valika közlekedési balesetben halt meg, a kapujukban ütötték el. Így két kisfiú unokáját is a 76 éves özvegy Juliska néni nevelte fel. Jelenleg egyik unokájának családjával él, korához képest jó egészségnek örvend, szemüveg nélkül olvassa az újságot, egyedül sétálgat az udvaron. Családtagjai kapcsán elmondta: „Ezek segítenek mindenben. Mindent hoznak, ami kell. Igaz, van úgy, hogy egész nap csak a négy fal közt ülök, nem jön be senki. Sok dolguk van mindig, ilyenkor nyáron még a kertben is. De jó a Jóisten velünk van. Megsegített idáig”– jegyezte meg bizakodva.

Juliska néni élt a csehszlovák, a magyar, a szovjet rendszerben is, és most az ukránban. Arra a kérdésemre, hogy melyik volt ezek közül a legjobb, melyikre emlékszik szívesebben, a következőket válaszolta: „Annak, aki egymaga volt, mindig nehéz volt.” Fiatalabb korában műtétje után rögtön dolgoznia kellett, figyelmen kívül hagyva az orvos utasítását. A helyi kolhozban dolgozott, kacsákat, libákat, baromfit gondozott. Soha sem gondolta volna, hogy ilyen nagy kort fog megélni.

A Juliska nénit köszöntők vendégek közül Barta Ferenc, a KMKSZ Beregsomi Alapszervezetének elnöke, a Mezőkaszonyi Kistérség Tanácsának képviselője tudósítónknak elmondta: „Jó érzés látnunk, hogy kicsiny falunkban 100 esztendős kort is élhetnek emberek, egészségben. Ehhez sok minden kell, de legelsősorban szeretet és olyan környezet, ahol az ember megtalálhatja mindennapi örömeit, lelkesíthet másokat, ezekből merítheti a mindennapi küzdelemhez szükséges energiát.” Barta Ferenc elmondta, hogy Juliska néni régóta tagja a KMKSZ-nek. Családtagjai máig aktivistaként segítik a helyi alapszervezet munkáját, így természetes, hogy a KMKSZ Beregsomi Alapszervezetének a küldöttsége ajándékkal és virággal köszöntötte az ünnepeltet.

Juliska néni sok mindenkit nem is ismert a vendégek közül. Megjegyezte: „Már nem ismerem ezeket a fiatalokat.” Nagyon örült, hogy vele együtt ünnepelhetett a 92 éves sógornője, Tóthné Barkaszi Vilma, illetve egy ugyancsak 92 éves szomszédasszonya.

Ezúton is azt kívánjuk Juliska néninek, hogy az Isten jó egészségben tartsa meg szerető családja körében.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)