Avdijivkában harcolt, Lembergben halt meg. Egy veterán szolgálatteljesítés közben vesztette életét – a toborzóközpont alkalmazottja volt

December 3-án Lembergben a helyi toborzóközpont értesítő csoportja megállított egy férfit, hogy ellenőrizze az okmányait. A katonák szerint a férfi megtagadta iratai bemutatását, konfliktust provokált, majd megtámadta a toborzóközpont katonáit, és egyiküket megszúrta.

A megkéselt katonát Jurij Bondarenkónak hívták. A férfi 2014 óta önkéntesként szolgált, részt vett a terrorellenes műveletben, állami kitüntetésekkel is rendelkezett, de megsebesült, és befejezte szolgálatát. 2022-ben a veterán nem maradhatott kívülálló, és a háború első napjaiban önként visszatért a hadseregbe, hogy megvédje szülővárosát, Harkivot. Később egészségi állapota miatt Bondarenkót áthelyezték a nyugat-ukrajnai légvédelmi erőkhöz, de 2025-ben megromlott egészségi állapota, ezért a szülőhazájához közelebb, a lembergi toborzóközpontba helyezték át szolgálatra. Itt szúrták meg késsel, a sérüléseibe néhány óra múlva belehalt. Az esetet december 4-én hozták nyilvánosságra.

Az NV újságírója ellátogatott Lembergbe, tudomást szerzett Bondarenko halálának körülményeiről, információt szerzett a férfiról a rokonaitól, valamint a támadóról.

December 5-én több tucat ember gyűlt össze Lemberg központjában a veterán temetésén. Rokonok, a féri ATO-s harcostársai és a helyi toborzóközpont munkatársai gyűltek össze, hogy elbúcsúztassanak Jurij Bondarenkótól. Szinte mindenki, akivel az NV újságírójának sikerült beszélnie, elmondta, hogy Bondarenko aktív életmódot folytatott, összefogta maga köré az embereket, önkéntes tevékenységekben vett részt, és segítette a hadsereget abban az időszakban, amikor még nem tért vissza a védelmi erőkhöz.

Az elhunyt veterán nagyapja, Olekszandr elmondta, hogy unokája volt sorkatona, de a 2014-es orosz agresszió első napjaitól kezdve az ATO zónába került, mert hazafi volt. „Avdijivkában szolgált. Most azt mondják, hogy csak a toborzóközpontban volt – ez hazugság. Tudják, mi jelent Avdijivka? Akkoriban az egyik legforróbb hely volt, ott szolgált” – mondta a nagyapa.

Egy év szolgálat után a férfi úgy döntött, hogy Harkivból Lembergbe költözik, mert úgy érezte, hogy ez a hely az ukrán identitás fővárosa. Bondarenko teljesen áttért az ukrán nyelvre, és egész családját erre biztatta. A férfit felháborította, hogy 2014-2015-ben sok oroszbarát erő és lakos volt Harkivban, Lembergben viszont biztonságban érezte magát. Harkivot azonban nagyon szerette, és az ukránosításról álmodozott.

„Sokan ismerték. Csak sétáltunk a városban, és ő állandóan ismerősökkel találkozott. Köszöntötte őket, örült a találkozásoknak. Nagyon társaságkedvelő, konfliktusmentes volt. Többször voltan tanúja annak, hogyan reagál stresszes helyzetekre, mindig kiegyensúlyozottan, nyugodtan reagált. Személy szerint nem hiszek semmilyen vádban, hogy állítólag megtámadott vagy megfenyegetett volna valakit. Ő nem az a fajta ember. Főleg nem az utca közepén, ok nélkül. Nem, nem hiszem el” – mondja Ivan, az elhunyt veterán barátja.

Ivan orvos, és ő elsőként említi azokat az egészségügyi problémákat, amelyek Jurij Bondarenko a toborzóközpontba való áthelyezéséhez vezettek. A férfi cukorbetegségben szenvedett, és 2024-2025-ben romlott az állapota. Ivan elmondása szerint a férfi lefogyott, beteg kinézete volt, „szenvedett, de kitartott”. Ráadásul a veteránnak régi sebesülései is voltak. Ezért döntöttek úgy, hogy áthelyezik a lembergi toborzóközpontba. Az NV újságíróinak a cukorbetegséggel kapcsolatos információkat és áthelyezés okát a területi toborzóközpont is megerősítette.

Jurij édesanyja még mindig nem tudja elhinni, mi történt. A nő teljesen összetört, bár könnyek között, de mesél az újságíróknak a fiáról. Hangsúlyozza, hogy a férje önkéntes, képzett és konfliktusmentes volt. Az anya szerint, ha a polgároknak nem lennének problémáik a katonai regisztrációs okmányokkal, akkor nem lennének konfliktusok a toborzóközpont munkatársaival, és a fia csak a katonai regisztrációra vonatkozó jogszabályok betartását ellenőrizte. A nő cáfolta a támadásokat, emberrablásokat vagy más erőszakos cselekményeket, de azt mondja, hogy fia időnként arról beszélt, hogy a civilek nem reagálnak megfelelően egy egyszerű kérésre, hogy mutassák be az okmányokat ellenőrzés céljából.

„Az, hogy ilyen helyzet alakult ki, hogy a polgárok ennyire elkezdtek reagálni a toborzóközpontra, véleményem szerint a félelemmel és az ellenséges propagandával magyarázható, ami a félelem körülményei között még jobban működik. Az emberek félnek belépni a hadseregbe, ezen félelem miatt az ellenséges propagandát olvassák, amely hiteltelenné teszi mind a harci egységeket, mind a szolgálatunkat. És gyakran előfordul, hogy még kérdést sem volt idejük feltenni, még semmiféle ellenőrzés sem kezdődött el, és az illető máris kiabál, konfliktust provokál, vagy akár elkezd agresszívan viselkedni. A katonai regisztrációra vonatkozó jogszabályok előírják. Minden rendben van a dokumentumokkal? Azt mondjuk: köszönjük, viszlát. De ha megszegi, akkor felelősségre vonás és eljárás kezdődik el” – mondja Irina, a Halicko-Frankivszki toborzóközpont katonája.

Irina közvetlenül Jurijjal dolgozott együtt, és barátjának nevezi. A nő elmondta, hogy a férfi egyáltalán nem mutatott agressziót vagy tiszteletlenséget a polgárokkal szemben. Elmondása szerint Jurij odafigyelt az egészségére, igyekezett nem idegeskedni, nem kiabálni, mivel ez kihatott a közérzetére.

Andrij Szadovij, Lemberg polgármestere, aki szintén jelen volt a búcsúünnepségen, azt mondja, hogy a december 3-i események körül ellenséges propagandahullám bontakozott ki. Az ellenséges források és álfiókok, amelyek ukránoknak próbálnak kiadni magukat, hazugságokat terjesztenek, és a helyzetet arra használják fel, hogy lejárassák a fegyveres erőket és megzavarják a mozgósítási folyamatot.

A polgármester emellett most először árult el részleteket a támadóról. Elmondása szerint a férfi az IT- szektorral állt kapcsolatban, és körülbelül 8 éve élt Lembergben. Bondarenkóhoz hasonlóan a letartóztatott is korábban Harkivban élt.

A koporsó a földbe való leeresztésével egyidőben tartották a bírósági tárgyalást a Bondarenkó halálát okozó gyanúsított férfival szembeni megelőző intézkedés meghatározását illetően.

 „Önvédelem”. Mit mond a december 3-án történtekről maga a gyanúsított.

A toborzóközpont csoportja elleni támadás után szinte azonnal őrizetbe vett 30 éves Hrihorij Kedrukot szándékos súlyos testi sértéssel (Ukrán Büntető Törvénykönyv 121. cikkelyének 2. része) és hivatalos személy vagy állampolgár elleni erőszakkal (Ukrán Büntető Törvénykönyv 350. cikkelyének 3. része) vádolják. A cikkelyek maximális büntetési tétele akár 12 év börtönbüntetés is lehet.

A bíróságon a férfi ellentmondásos nyilatkozatokat tett az újságíróknak, de nem tagadta meg a kérdések megválaszolását. Azt állítja, hogy valóban okmányellenőrzés miatt állították meg, felvette a kapcsolatot az ügyvédjével, és várta az érkezését. Ezután a gyanúsított szerint egy autó érkezett a helyszínre, amelyből Kedruk véleménye szerint ismeretlenek, a toborzóközpont katonái szálltak ki, akik állítólag azonnal elkezdték ütni a férfit, és gáz-spray alkalmaztak vel szemben.

„A következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy három vagy négy egyenruhás férfi megvert. A rendőrök nem tesznek semmit ellene. A következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy kinyitottam a lakásom ajtaját, és megpróbáltam lemosni az arcomról a könnygázt” – mondta a gyanúsított az újságíróknak. A férfi állítólag nem emlékszik a késelés pillanatára, de ragaszkodik ahhoz, hogy önvédelemből tette. Amikor azonban megkérdezték, hogy a helyszínen talált kés az övé-e, a gyanúsított azt mondta: „Minden jel szerint igen.”

A fogvatartott azt mondja, sajnálja Bondarenko halálát, de hogy tett volna-e bármit másképp egy ilyen helyzetben – nem. Nem teljesen világos, hogy pontosan mit ért ezalatt a férfi, ha elmondása szerint nem emlékszik tetteire.

Hrihorij Kedruk azt is megerősíti, hogy nem kapott sem haladékot, sem felmentést a mobilizáció alól. Az sem világos, hogy a férfit állítólag már hetekkel a december 3-i halálos incidens előtt őrizetbe vették.

Jelenleg nem tudni, hogy milyen következtetésre jutott a toborzóközpont az ellenőrzés során.

Széles körben vita tárgyát képezi annak kérdése is, hogy közzé kell-e tenni a december 3-i támadás során jelen lévő toborzóközpont munkatársain vagy a rendőrökön lévő testkamerák videofelvételeit. Az a tény, hogy a felvételeket eddig nem tették közzé, a jogi eljárásokkal hozható összefüggésbe, mivel a nyomozati intézkedések még folyamatban vannak.