A példaképek ereje – olimpiai legendák üzenete Beregszászban

Minden ember életében meghatározó szerepe lehet egy olyan példaképnek, aki irányt mutat és inspirációt ad a mindennapok során. Erről szólt a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének két kiemelkedő tagja, Nagy Tímea párbajtőröző és Hegedűs Csaba birkózó beregszászi előadása is, amelyet az MCC helyi képzési központjában tartottak. Megindító történeteik és gondolataik rámutattak arra, milyen hatalmas erő rejlik a példaképek személyiségében: értékrendjük, kitartásuk és hivatástudatuk nemcsak saját pályafutásukat formálja, hanem másokat is arra ösztönöz, hogy bízzanak önmagukban és törekedjenek céljaik elérésére.

A vendégeket Dobsa Beáta, a központ igazgatója köszöntötte, aki hangsúlyozta: a köztünk élő példaképek egy idő után már nem csupán önmagukat, hanem az egész nemzetet képviselik. Mint fogalmazott, mindannyian azonosulni tudunk gondolkodásmódjukkal, küzdelmeikkel és a magyarságukból fakadó értékeikkel – ezért is jár nekik különös hála és megbecsülés.

Az est moderátora, Füleky András, a HMSE ügyvezető igazgatója felidézte, hogy a szervezetet több mint harminc éve azért alapították, hogy a sportolók életútján keresztül mutassák be: a kitartás, a céltudatosság és a szorgalom képes a legnagyobb sikereket is meghozni. Kiemelte, hogy az MCC-vel való együttműködés célja ugyanez: első kézből átadni a fiataloknak, mi kell a kimagasló eredményekhez.

Nagy Tímea személyes története jól példázza, hogy a véletlenek is nagy szerepet játszhatnak az életút alakulásában: elmondta, hogy nem tervezetten került a párbajtőrvívás világába, a kemény munkát azonban így sem kerülhette el. Hangsúlyozta, hogy a kudarcok természetes részei a sportnak, azokból felállni pedig a fejlődés kulcsa. Beszélt a csapat erejéről, az anyaság és az élsport összeegyeztetéséről, valamint arról, hogy szülőként nem az a cél, hogy gyermekeiből élsportolót faragjon, hanem hogy segítse őket megtalálni saját útjukat.

Hegedűs Csaba első példaképét, édesapját idézte fel, akinek emigrációja után gyermekfejjel kellett megküzdenie az élet nehézségeivel. Jelmondata – „Áttöröm a falakat, én leszek a legjobb” – végigkísérte pályafutását, amely során legtöbbször tussal győzte le ellenfeleit, innen kapta a „tuskirály” nevet is. Elképesztő akaraterővel épült fel súlyos autóbalesetéből, majd sportvezetőként és diplomataként is sokat tett a magyar sportért. Mint mondta, napjainkban különösen sokat gondol a kárpátaljai magyarokra, akiknek erőt és kitartást kívánt.

(DA/Kárpátalja hetilap)