Kárpátaljai elismerés: rangos díjat kapott az MCC beregszászi központjának vezetője

December 11-én ismét országos figyelem irányult a kárpátaljai magyarságra: Dobsa Beáta, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjának vezetője rangos elismerésben részesült. A Magyar Fiatalokért Díjat azok a fiatal szakemberek és példamutató személyiségek kaphatják meg, akik munkájukkal hozzájárulnak közösségük megerősítéséhez és a magyar jövő formálásához, különösen az ifjúságügy és a tehetséggondozás területén. Az elismerést Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter adta át. A kárpátaljai díjazottat az átvett kitüntetésről, a mögötte álló munkáról és a fiatalok jelenlegi helyzetéről kérdeztük.

– Kezdem azzal, hogy nem tudom, kik voltak a jelölőim, annyit sikerült kiderítenem, hogy több ember is engem jelölt. Szeretném kiemelni, hogy ezt a díjat teljes mértékben az MCC kárpátaljai csapatának a díjaként és a kárpátaljai fiatalság érvényesülésének elismeréseként éljük meg. Az egy dolog, hogy az én nevem van odaírva, de mindezt mi együtt csináltuk meg és éltük át Kárpátalján. Nekem ez egy külön megtiszteltetés is volt, lélekben felemelt, hiszen Rúzsa Magdolnával (Kossuth-díjas énekesnő) és Kapu Tiborral (magyar űrhajós és gépészmérnök) együtt vehettem át a díjat. Ezek az emberek nagyon sokat tettek a Kárpát-medencei magyarságért. Magdival régóta ismerjük egymást, volt is egy nagyon aranyos megfogalmazása a díjátadón: „Két külhoni magyar és az égből pottyant szabolcsi kapta meg idén ezt a díjat” – mondta nevetve. De mindhárman barátokra leltünk egymásban, ugyanis Kapu Tiborral is már egy jó ideje szoros kapcsolatot tartunk a Hunor Program miatt, ami márciusban elérkezik Kárpátaljára is.

Teljes mértékben úgy élem meg, hogy ez a díj annak a munkának az eredménye, amit az elmúlt 15, lassan 20 évben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetével (KMKSZ ISZ), a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvánnyal és a Mathias Corvinus Collegiummal együtt karöltve tudtunk bemutatni. A KMKSZ ISZ-ben mint a külhoni politikáért felelős titkár, illetve később mint alelnök tudtam képviselni a szervezetet, utána és közben is a „GENIUS” Jótékonysági Programnak voltam a tiszaújlaki programkoordinátora, később pedig csatlakoztam – már 8 éve – az MCC-hez. Ezek révén egyre több fiatallal tartom a kapcsolatot, így segíthetem őket megtalálni az életútjukat.

Ezen túlmenően a legboldogabb pont a számomra, hogy minden nehézség ellenére a csapatunk egyre bővül. A háború kitörésekor 3 munkatárssal segítettük, vittük a 97 diák fejlődését támogató kurzusokat, rendezvényeket, ami az MCC-ben minden egyes központban honos. Ez a szám mára, a háború negyedik évében már 347 diákot mutat Beregszászban. Emellett több mint 150 tagú alumnicsapatot is maga mögött tudhat az MCC. Azt is elmondhatom, hogy hétről hétre nemcsak a fiatalokat segítjük a különböző programokkal – úgymint a Fiatal Tehetség Program, Fiatal Tehetségek Klubja, Középiskolás Program vagy a Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző −, hanem minden egyes hónap második vagy harmadik hetében megszólítjuk a kárpátaljai közösséget is, hiszen igyekszünk olyan rendezvényeket szervezni, olyan előadókkal, amelyek és akik építik és támogatják a kárpátaljai közösséget. Pedagóguskonferenciáink vannak, Szülők Akadémiája és olyan nyitott rendezvényeink, melyekben megpróbálunk minden réteget – kortól és nemtől függetlenül – megszólítani. Megpróbáljuk ezáltal behozni a „nagyvilágot” kicsiny Kárpátaljánkra, és a diákokban is megerősíteni ösztöndíjainkkal, a különböző tanulmányi útjainkkal azt a tudatot, hogy bárhol is járnak a világban – mert igenis járniuk kell a nagyvilágban –, szerezzenek tapasztalatot és hozzák haza, Kárpátaljára. Megpróbáljuk bennük megerősíteni azt az elhivatottságot, amit mi is vallunk az MCC-ben. Ezért is jelent nagyon sokat ez a díj. Ez egy visszajelzés, hogy még mindig figyelnek ránk, még mindig van létjogosultsága a kárpátaljai magyar közösség ifjúsági vonalának is. Éppen ezt hivatott ez a díj megmutatni, hogy a kárpátaljai ifjúság egy nagyon erős és összetartó közösség, kitart, példát mutat az elhivatottságban minden egyes magyarnak a Kárpát-medencében. Jelenlegi helyzetünket akadályként éljük meg, egy megoldandó feladatnak vesszük, amit nem szomorúan, hanem pozitívan kezelünk, mert tudjuk és hisszük, hogy ez egy ideiglenes helyzet, és a jövőben még nagyon-nagyon békés, bőséges és élménydús időszak vár ránk, amelyben meg tudja mutatni a kárpátaljai fiatalság, hogy nemzetközi szinten is élen járva példája lehet az egész magyar nemzetnek.

(B. TH./Kárpátalja hetilap)