110 éve született Méhes György, a mesék és színművek erdélyi mestere

Száztíz éve született Méhes György Kossuth-díjas erdélyi magyar író, aki gyermekirodalmi műveivel, regényeivel és színpadi alkotásaival vált a XX. századi magyar irodalom meghatározó alakjává. Sokoldalú pályáját díjak és késői elismerések kísérték, életművét ugyanakkor az utóbbi években új viták is övezik.

Nagy Elek néven jött a világra az erdélyi Székelyudvarhelyen (románul Odorheiu Secuiesc), ahol édesapja ügyvédként dolgozott. Tanulmányait a kolozsvári református gimnáziumban végezte. Az érettségit követően – apja kívánságára – az akkor már román tannyelvű kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem jogi karára iratkozott be, jóllehet a jogi pálya egyáltalán nem vonzotta.

Ideje nagy részét az egyetem könyvtárában töltötte, ahol elsősorban színháztörténeti munkákat tanulmányozott. Az egyetem elvégzése után az Új Cimbora című lapnál dolgozott, majd 1938-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjasaként néhány hónapot Budapesten töltött. 1938 és 1944 között a Pásztortűz és a Keleti Újság munkatársa volt, eleinte színikritikái, később politikai publicisztikái, rövidebb humoros, szatirikus írásai is megjelentek.

A második világháború idején zászlós rangban a határvadászoknál szolgált. 1944 júliusában kötött házasságának köszönhette, hogy nem került a tűzvonalba, mert mire visszaérkezett a nősülési szabadságról, alakulatát már a frontra vezényelték.

A háború alatti évek eseményeit az 1982-ben megjelent Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című, önéletrajzi ihletésű regényében idézte fel.

1944 őszén Balogh Edgár a Magyar Népi Szövetség Világosság című lapjához hívta a kulturális rovat szerkesztőjének. 1948-tól a Falvak Dolgozó Népe című lap munkatársa, majd 1950-52-ben a Művelődési Útmutató műszaki szerkesztője volt. Ebben az időben pártonkívülisége miatt több támadás érte, a legkomolyabb a neve miatt: állítólag a kommunista író Nagy Istvánt zavarta a névrokonság, ezért Nagy Elekként nem publikálhatott. Egy matematikus-filozófus őse után így lett Méhes György. 1952-ben kilépett állásából, a társasági élettől visszavonult, szabadúszóként minden idejét az írásnak és családjának szentelte. Ekkor jelent meg első műve, a Verőfény című ifjúsági regénye.

Az ötvenes években elsősorban mese- és ifjúsági íróként vált híressé. „Aki gyermekkorában nem hallgatott, nem olvasott mesét, az nem is lehet boldog ember” – vallotta.

Sorra jelentek meg a gyermekeknek szóló munkái – Gyöngyharmat Palkó és más mesék, Kárpátok kincse, Szikra Ferkó, Gyémántacél, Virágvarázsló, Világhíres Miklós –, amelyek, ha nagyon burkoltan és áttételesen is, de zsarnokellenes mesék voltak.

A hatvanas évek elejétől visszatért régi nagy szerelméhez, a színházhoz. Első darabja, az Oroszlán a kastélyban című abszurd dráma megbukott, de aztán 33 névtelen levél című vígjátékával egyértelmű sikert aratott. Sorra születtek drámái és komédiái, ezekben, mint meséiben is, a társadalmi feszültségek kimondására törekedett. Színműveit – a fajsúlyos és rejtett mondanivaló ellenére is – az úgynevezett polgári színdarabok közé sorolták, amelyet szűk tematika és könnyedebb hangvétel jellemez.

Első felnőtteknek szóló regényét, az Orsolyát 1977-ben publikálta, de nem aratott különösebb sikert. 1982-es Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című munkájára, mint igényes memoárirodalomra már felfigyelt a közönség. 1986-os kisregényeit, köztük a Gina címűt, valamint az 1977-ben megjelent A kolozsvári milliomosok című regényét a kritika figyelemre sem méltatta.

Magyarországi felfedezése igazából csak a 20. század végén kezdődött, a nagy mesélőkedvvel, olvasmányos stílusban megírt fordulatos történetek sorra jelentek meg, s nagy sikert arattak a honi olvasók körében.

Az írót 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „jelentős próza- és drámaírói tevékenységéért, az egyetemes magyar művelődés és nemzettudat megtartó erejének kimunkálásában vállalt szerepéért, a gyermekirodalomtól a színpadi alkotásokig ívelő irodalmi munkásságáért”, 2005-ben a bécsi Európai Akadémia díjával jutalmazták munkásságát, és ugyanebben az évben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett. 2014-ben az osztrák posztumusz Lovagkereszttel (Ritterkreuz) tüntették ki.

Méhes György 2007. április 10-én halt meg Budapesten.

Az író Kossuth-díjának összegéből két irodalmi díjat is alapított, a Méhes György-nagydíjjal és a Méhes György-debütdíjjal az erdélyi magyar irodalom kiemelkedő alkotóit és fiatal tehetségeit ismerik el. 2016-ban a családja alapítványt hozott létre irodalmi hagyatékának ápolására. Az alapítvány által évente kiosztott Méhes György Irodalmi Díjjal a fiatal írókat, költőket támogatják. 2023-ban emlékére róla elnevezett életműdíjat alapított a Méhes György-Nagy Elek Alapítvány.

2024-ben napvilágot látott az Átlátszó Erdély nevű tényfeltáró online portálon, hogy az ötvenes, majd a hetvenes években az írót beszervezte a Securitate, a hírhedt román titkosszolgálat.

(hirado.hu)