Száz éve született Marilyn Monroe, a világ egyik leghíresebb filmsztárja
Száz éve, 1926. június 1-jén született minden idők egyik legismertebb filmsztárja és szexszimbóluma. Marilyn Monroe alig harminc filmet forgatott, mégis a múlt század tömegkultúrájának bálványaként őrzi az emlékezet.
Marilyn Monroe Los Angelesben született Norma Jean Baker néven. Apját sohasem ismerte, mert születése előtt eltűnt, így anyja első férjének nevét írták az anyakönyvbe. A filmvágóként dolgozó anya élete nagy részét elmegyógyintézetben, Norma Jean gyermekkorát nevelőszülőknél, árvaházakban hányódva töltötte, állítása szerint többször is molesztálták.

Az iskolákból kimaradt, és hogy a nyomorból meneküljön, tizenhat évesen férjhez ment. A második világháború idején egy repülőgépgyárban dolgozott, itt fedezte fel egy fotós, így kezdődött modellkarrierje.
A háború után elvált, filmszerződést kapott, haját kiszőkítette és felvette a Marilyn Monroe nevet. Mielőtt kamera elé állhatott volna, új frizurát kreáltak neki, megtanították öltözködni, viselkedni, kicsit még színészkedni is, de sorozatban öt filmje bukott meg. Átmenetileg visszament modellnek, és 1949-ben elvállalta a híres-hírhedt aktnaptárat.
A képek 1953-ban a Playboy magazinban jelentek meg, először róla közöltek az újság közepén kihajtható képet. 1950-ben az Aszfaltdzsungel és a Mindent Éváról című filmekben a nézők megismerték, megszerették – már ekkor több szerelmes levelet kapott, mint a nagy sztárok.

A népszerűség csúcsára 1953-ban a Niagara és a Szőkék előnyben című filmek röpítették. Habkönnyű komédiák sora következett, a Hétévi vágyakozásban látható a híres „szoknyafelfújós” jelenet. Ő lett Amerika szexszimbóluma, milliók bálványa, akit Joe DiMaggio, a baseball legnagyobb csillaga vett feleségül.
Rendhagyó nászútjukat Koreában töltötték, ahol Marilyn az ott állomásozó amerikai katonák előtt lépett fel. A házasság csak kilenc hónapig tartott, de exférje élete végéig kitartott mellette.
A színészi képességeiben élete végéig kételkedő Monroe úgy érezte, hogy a film felfalja a lelkét, idegessége súlyos fizikai tüneteket produkált. Bizonytalan énje a szerepekbe könnyen illeszkedett, de a forgatásokról órákat késett, mindenkivel összeveszett, szövegét sokszor elfelejtette.
Monroe a szexbomba szerepét megelégelve egy év szabadságot vett ki, hogy a híres New York-i Actors Studióban képezhesse magát. Az eredmény nem maradt el, 1956-ban a Buszmegálló című filmben bebizonyította, hogy drámai szerepet is el tud játszani, alakításáért Golden Globe-ra jelölték. Ugyanebben az évben feleségül ment a híres drámaíró Arthur Millerhez, akinek kedvéért áttért a zsidó hitre.

A forgatás továbbra is rémálom maradt vele, de egyre érettebb színésznő lett, 1957-ben Angliában forgatta a színészkirály Laurence Olivier mellett A herceg és a táncosnő című filmet. A két főszereplő olykor ökölre is ment egymással, a filmet azonban – legalábbis Angliában – jól fogadták. A forgatásról készült az Egy hét Marilynnel című film 2011-ben.
Monroe ekkor már az alkohol és a tabletták rabja volt, többször elvetélt, házassága is megromlott. 1959-ben készítette Tony Curtis és Jack Lemmon társaságában a Van, aki forrón szereti című komédiát, amelyért elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjat. A filmben élete alakítását nyújtotta, de partnerei idegeire ment tévesztéseivel.
Következő filmje és flörtje a Szeressünk! volt Yves Montand-nal, ebben higgadtabb volt, de rosszul játszott. Már a szétesés szélén forgatta 1961-ben a Kallódó embereket, a forgatókönyvet Miller jegyezte, akitől már válófélben volt.

Depressziója miatt kórházba is került, ám ismét régi önmagát idézte, amikor 1962 májusában ő köszönthette John F. Kennedy elnököt annak születésnapi partiján. A köszöntés olyan jól sikerült, hogy románc szövődött közte és az elnök között, sőt fivérével, Roberttel is hírbe hozták.
Utolsó főszerepe a Valamit adni kell című vígjáték lett volna, de megbízhatatlansága miatt forgatás közben menesztették, s újabb szerződést nem kapott.
A még mindig csak 36 éves Monroe ágyban fekvő, meztelen, a telefont markoló holttestét 1962. augusztus 5-én reggel fedezte fel bejárónője. A hivatalos vizsgálat altatótúladagolást állapított meg a halál okaként, de ezt kevesen hitték el, azóta is számtalan összeesküvés-elmélet látott napvilágot.
1960-ban az elsők között avatták fel csillagát a hollywoodi Hírességek Sétányán, 1954-ben és 1962-ben is megkapta a filmvilág legnépszerűbb sztárjának járó Henrietta-díjat.

Monroe filmjei még életében 200 millió dollárt hoztak, legendája ma sem halványul. Rajongói közé tartozott Albert Einstein, Jean-Paul Sartre, számos híresség – Madonna, Lady Gaga, Gwen Stefani – utánozta imázsát, az ezredfordulón a Playboy és a People magazin szavazásán is őt választották az elmúlt évszázad legszexisebb nőjének.
Életéről több száz könyv, számos film, színdarab és dal született. 2022-ben a Netflixen mutatták be a Marily Monroe rejtélye: A soha nem hallott szalagok című dokumentumfilmet, valamint az Andrew Dominik rendezte, Joyce Carol Oates azonos című bestseller-regénye alapján készült Szöszi (Blonde) című életrajzi drámát, amelyben Ana de Armas alakította Monroe-t.
Iratkozz fel speciálisan erre a célra kialakított Telegram-csatornánkra, melyen teljes egészében megosztjuk cikkeinket! A telefonod háttérben futó üzemmódban fogja betölteni az aktuális híreket, így nem fogsz lemaradni a legfontosabb eseményekről!
Feliratkozás