Beszélgetés Kovács Géza kitüntetettel

Kovács Gézát, a TV21 Ungvár kereskedelmi televízió főszerkesztőjét, az MTVA kárpátaljai tudósítóját magas színvonalú újságírói tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki. Szeptember 17-én Buhajla József főkonzul adta át, az Áder János köztársasági elnök által odaítélt kitüntetést Magyarország Ungvári Főkonzulátusának kertjében.

Kovács Géza pontosan harminc éve televíziós. Tiszasalamonban született, a csapi magyar középiskolában érettségizett, majd az Ungvári Állami Egyetem magyar szakán szerzett diplomát. A kitüntetés átvétele után Kovács Gézát életéről és munkájáról kérdeztük.

­– Még az egyetem befejezése előtt rádióbemondó lett a Kárpátaljai Megyei Állami Televízió- és Rádiótársaság Magyar Nyelvű Főszerkesztőségénél? Sokan vannak, akik emlékeznek még a hangjára az akkor nagyon népszerű vasárnapi kívánságműsorból.

­– 1990 novemberében Gortvay Erzsébet tanárnő hívta fel a figyelmemet arra, hogy bemondót keresnek az Ungvári Rádiónál. Valóban a Szív küldi szívnek szívesen című kívánságműsorba keresték a bemondót, mert Slárku Ferenc, aki addig vezette, megvált a rádiótól, és az ő hangját kellett pótolni. Bementem, ott egyik kedvenc József Attila-versemet mondtam el, ők adtak még egy Ady-verset és egy hírt, amit fel kellett olvasnom öt perc készülés után. Néhány napon belül értesítettek, és egy héten belül már én vezettem a 3,5 órás kívánságműsort Kravcsik Mária bemondótársammal. Fokozatosan, egyre több és komolyabb feladatot bíztak rám, a bemondás mellett riporterként és szerkesztőként is kipróbálhattam magam. A főszerkesztő abban az időben Rohály Gyula volt, a rádió vezetőszerkesztője pedig Petykó Ágnes, mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek. Természetesen Kravcsik Máriának is. A televíziós műsort Kulin Zoltán, Debreceni Mihály és Bober Szilvia hármasa készítette akkoriban, egy idő után ők is bevontak a munkába. 1994-ben indult az Élővilág című első televíziós műsorom, ami havonta egyszer jelentkezett. Arra szívesen emlékszem vissza, mert mindent bemutattunk benne, ami Kárpátalján a természettel kapcsolatos. Az idők változását jelzi, hogy akkor nem volt gond behívni a műsorba magyarul beszélő zoológust, botanikust, főerdészt. Például gyakori szakértő vendégem volt Krocskó Gyula, az ungvári egyetem állattan tanszékének a vezetője és Csubirka Magdolna, a növénytan tanszék oktatója, docense.

­– Összesen 28 évet töltött az állami televízió és rádiótársaság magyar szerkesztőségénél, ahol főszerkesztő, de a társaság nemzetiségi szerkesztőségeinek igazgatója is volt.

­– Egy ideig vezető szerkesztő voltam, majd 2007-ben lettem a magyar adások főszerkesztője, 2012-ben pedig kineveztek a nemzetiségi műsorok igazgatójává. Ez azt jelenti, hogy én feleltem a magyar, román, szlovák, német, ruszin, orosz és roma műsorokért is. Ez így is maradt 2018-ig, amely év gyökeres változást hozott a megyei közszolgálati televízió életében. Egyre kisebb lett a súlya a nemzetiségi műsoroknak, és maga a Tisza TV is inkább a központi televízió ungvári fiókstúdiójává vált. Addig a Tisza 1 Televíziónak volt 27 saját műsora, amelyek megszűntek, a 281 dolgozóból 150 egyik napról a másikra került az utcára. A kijevi vezetés nem tudta, hogy mit kezdjen velünk, nemzetiségiekkel. Például nemzetiségi igazgatóként felhívott Kijevből az egyik vezetőnk és azt kérte, hogy az éppen elfogadott oktatási törvény kapcsán hívjunk be egy magyar pedagógiai szaktekintélyt, aki elmagyarázza majd magyar nyelven, hogy milyen jó nekünk, magyaroknak ez a törvény. Húszperces beszélgetésünk során elmondtam neki, hogy ilyen pedagógust én nem ismerek Kárpátalján, de ha lenne, akkor sem hívnám be. A családomat hoztam fel neki példaként, mi otthon magyarul beszélünk, mind a két gyermekem magyar iskolába jár, ez nem zárja ki, hogy megtanulják az ukrán nyelvet, ahogy megtanultam én magam is.

­– Közben kollégáival a magyar közmédiát is tudósították kárpátaljai eseményekről.

­– A kilencvenes évek közepén indult be a Duna Televízió, ők az összes határon túli régióból vártak híreket, tudósításokat, riportfilmeket. Megkerestek bennünket, hogy tudnánk-e itteni anyagokat készíteni a magyarországi nézők számára? A két úttörő id. Debreceni Mihály és Kulin Zoltán volt, ők műsorokat is vezettek később az M1-en. Ebbe mi, az akkor még fiatalabb generáció bekapcsolódtunk. Azt éreztük, hogy szükség van a munkánkra, mert sok mindent nem tudnak a magyarországiak Kárpátaljáról. Ezt a tudósítói munkát ma is nagyon fontos feladatunknak tartom, hogy a magyar közmédiát tájékoztassuk a kárpátaljai eseményekről.

­– 2018-ban kereste meg a KMKSZ a Tisza Televízió magyar szerkesztőségét azzal, hogy segítenének-e egy kárpátaljai magyar kereskedelmi televízió megteremtésében. Hogy fogadták ezt az elképzelést?

­– A megyei televíziónál kialakult állapotok miatt szívesen hagytuk el a hajót, mert ott már nekünk helyünk nem volt. Akkoriban egy héten háromszor került adásba egy olyan dokumentumfilm, amelyben az 1938-ban bevonuló magyar erőket fasiszta, leigázó, megszállóknak titulálták. Első és második bécsi döntés ebben a filmben nem is létezett. Ekkor a gondviselés megnyilvánulásaként éltük meg a megkeresést a KMKSZ és a magyar kormány részéről. Napi 12 órás műsort kértek tőlünk, hat órát magyar és hat órát ukrán nyelven. Az ehhez szükséges feltételek megteremtésére ígéretet kaptunk, és nyugodtan mondhatom, hogy ezt a KMKSZ mind a mai napig be is tartotta. A kárpátaljai magyarság kapott egy „televíziót”, együtt maradhatott ez az alkotói csapat, sőt visszatértek hozzánk olyan régi, tapasztalt kollégák, mint Molnár Ildikó és Sterr Attila. Persze a műsoridő bővülésével új kollégákat is fel kellett vennünk, ami egyébként is nagyon időszerű volt. Ma már olyan tehetséges fiatalok dolgoznak velünk, mint Debreceni Kamilla, Bogáthy Boglárka, vagy Pohrilyák Georgina, aki a Kultúrösvényt vezeti, vagy a beregszászi színészek, akik vállaltak saját műsorokat, ilyen a Gyerek kell, gyerekkel, vagy az Azért jöttem ide stb. Elnézést kérek azoktól, akiknek a nevét nem soroltam fel, de gondolom a kedves olvasók nézik a TV 21 Ungvár Televíziót, és ismerik a műsorainkat. Tizenöt saját gyártású 25 perces magazinunk van, amit kevés regionális televízió mondhat el magáról.

­– Az első próbaműsorokkal 2018 augusztusában jelentkeztetek, majd szeptember végén indult be a rendszeres, hatórás magyar nyelvű adás. Milyenek a tapasztalatok két év után?

­– Este nyolckor, napi rendszerességgel friss, húszperces híradóval jelentkezünk. Ezt követően egészen éjfélig magyar nyelvű filmeket, sorozatokat láthatnak a kárpátaljai tévénézők. Természetesen ott vagyunk a Facebookon, a YouTube-on, vissza lehet bennünket nézni. Kapunk visszajelzést, a KMKSZ-t és a kárpátaljai magyarságot ért atrocitásokról készült filmünket a múlt hétig 205 ezren nézték meg, ami azt jelenti, hogy a kárpátaljai magyarok számánál jóval nagyobb nézőszámot sikerült elérnünk. Ők 205 ezren már biztosan ismerik a televíziót. De mondhatok más példákat is, a közkedvelt Kárpáti Kulinárist 193 ezren látták, a szolyvai siratófalról készült dokumentumfilmünket közel 150 ezren nézték meg. Beigazolódni látszik az az alapelv, amit a KMKSZ vezetésével közösen határoztunk el, hogy az ukrán és a magyar nyelvű műsorainkban is objektíven fogjuk a nézőket tájékoztatni. A mi műsorainkban csak azt láthatják a nézők, ami valóban történik Kárpátalján, és ezt igazolja vissza a nézőszám. Óriási dolognak tartom, hogy a kárpátaljai magyarságnak egy saját televíziója lehet, és örülök annak, hogy én is ehhez a csapathoz tartozhatok. Elmondhatom magamról, hogy én azt csinálhatom, amit szeretek.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)