Hans-Werner Sinn: Mert az EU kevesebb kőolajat használ, attól még nem fognak kevesebbet kitermelni

Alapjában véve szükség van közös klímapolitikára, az uniós Green Deal azonban tévúton jár, és nem jelent elégséges megoldást – mondta Hans-Werner Sinn, az ifo gazdaságkutató intézet egykori elnöke újságíróknak a B&C alapítvány alkalmazott tudományi Houska díjának átvétele alkalmából.

Az EU által meghirdetett Green Deal klímapolitika nem alkalmas a kitűzött cél elérésére a neves közgazdász szerint. Mindemellett az 55 százalékos szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési célt „tervgazdaságra emlékeztető részletintézkedések zagyvalékával kívánják elérni” – fogalmazott.

A fosszilis energiahordozók ugyanis világpiaci cikkek, és ha Európa valamelyikből kevesebbet is fogyaszt, akkor megtalálják az utat máshová.

Az amerikaiak egyre nagyobb SUV autókkal járnak és ugyanezt teszik az ázsiaiak is – mondta.

Az az olaj pedig, amire éppen nincsen szükség, az „nem fog a földben maradni” mint ahogy például a szén. „Az olajsejkek és az orosz gázoligarchák nem így járnak el.” Sőt, könnyen lehet, hogy éppen az EU „zöld kardcsörtetése” miatt fognak piacuk elveszítésétől tartva éppen hogy több olajat és gázt kitermelni. A tényleges olajfelhasználást általában nem nagyon befolyásolja a keresleti ingadozás. Az nagyon is stabilan tartja magát – mondta.

Különösen nagy szálka Hans-Werner Sinn szemében az EU autóiparra vonatkozó emissziócsökkentési terve, ami a kilométerenkénti szén-dioxid-kibocsátás 50 százalékos csökkentését irányozná elő 2021 és 2030 között. A 2019 elején kitűzött csökkentési cél még 37,5 százalék volt.

Jelenleg az EU-ban forgalomba helyezett új autók szén-dioxid-kibocsátása nem haladhatja meg a 95 grammot kilométerenként. Ezt technikailag lehetetlen 47,5 grammra csökkenteni Sinn szerint. „Nincs a világon olyan mérnök, aki 100 kilométerenként 1,8 literre tudná csökkenteni a dízelautók fogyasztását” – mondta. Csak összehasonlításképpen, 2018-ban a német utakon futó dízelautók átlagfogyasztása 7 liter volt.

Az ilyen intézkedések egyetlen célja Sinn szerint nem más, mint „piacra erőszakolni” az elektromos autókat. Az pedig, hogy az Európai Bizottság „zéró-kibocsátásúnak” tekinti az elektromos autót, az „merő szemfényvesztés” – mondta. Rámutatott, hogy a jelenlegi energiamix mellett az elektromos autók több szén-dioxidot bocsátanak ki, mint a dízelesek, mivel az áramtermelésben magas a szén részaránya. Mindemellett a nagy energiaigénnyel előállított akkumulátorok túlnyomó része is Kínából származik, ahol szintén nagy a szén részaránya az áramtermelésben.

Hozzátette, hogy egy elektromos autónak 219 ezer kilométert kell futnia ahhoz, hogy szén-dioxid-termelése egálba kerüljön a dízelautóval, az autók átlagos élettartama azonban 190 ezer kilométeres futásteljesítményben merül ki.

Az ifo gazdaságkutató intézet egykori elnöke szerint „a tervgazdaságba vetett naív hit” uralkodott el Brüsszelen, és a maga részéről „óva intene bárkit, hogy erre az útra lépjen”. Ezzel ugyanis csak az iparunkat tesszük tönkre és abból semmi jó nem származhat.

Az elektromos mobilitás elterjesztéséért Sinn szerint a francia atomenergia ipar és autóipar lobbizik elsősorban. „Számomra érthetetlen” – mondta –, „hogy Németország a maga hatalmas autóiparával miért állt be az uniós terv mögé”. Klímavédelmi szempontból ugyanis sokkal hatékonyabb lenne egyelőre több olajat felhasználni Európában, mint kiváltani azt.

Kínával szemben is bírálatot fogalmazott meg Hans-Werner Sinn. Kína ugyanis a világ szén-dioxid-kibocsátásának 28 százalékáért felelős. A szél- és napenergia termelése növekszik ugyan Kínában és a részaránya is már mintegy az ötödét adja az összesnek, de növekszik a szénerőművek száma is és ezzel együtt az abszolút szén-dioxid-kibocsátás is.

Az év első felében átlagosan tíz naponta helyeztek üzembe egy új szénerőművet Kínában – amire persze az elektromos autók rohamosan növekvő száma miatt szükség is van.

Kínában 60 százalékos a szén részaránya az áramtermelésben és magasabb az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás is, mint Európában. Az EU és Nagy-Britannia 2018-as egy főre jutó átlaga 6,47 tonna, Kínáé 8,19 tonna, az Egyesült Államoké pedig 15,52 tonna volt.

A kínai elnök éppen a napokban jelentette ki, hogy Kína 2030 előtt nem fog túljutni az „emissziós csúcsponton” és 2060 „előtt” válhat az ország energiatermelése klímasemlegessé.

Hans-Werner Sinn szerint egy globális rendszert kellene bevezetni az emissziós jogosítványok kereskedelmére, hasonlót ahhoz, ami Európában az erőművek esetében már működik.

(hvg.hu)