„Kárpátalján még él a magyar közösség” – Átadták a 2021-es Fodó Sándor-díjakat és -ösztöndíjat

Április 26-án, hétfőn a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári székházában ünnepélyes keretek között, de szűk körben adták át a 2021-es év Fodó Sándor-díjait.

A Szövetség 2005-ben hozta létre a Fodó Sándor-ösztöndíjat, tisztelegve első, alapító elnökének emléke előtt. Kezdetben a kárpátaljai felsőoktatási intézményekben tanuló magyar diákok részére ösztöndíjként hirdették meg, majd 2013-tól bővítettek, Fodó Sándor-díjjá fejlesztették az ösztöndíjat és további 3 – oktatási intézmények dolgozói, egészségügyi dolgozók, egyházi személyek – kategóriában ítélik oda. A díjat azok a magyarság érdekében jelentős közösségi szervezőmunkát kifejtő személyek kapják, akik méltó örökösei Fodó Sándor szellemi hagyatékának. A díjazottakról a KMKSZ Elnöksége döntött a Szövetség alapszervezeti elnökeinek és középszintű szervezeteinek javaslatai alapján. Az elismeréseket Barta József és Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnökei, valamint Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke adták át.

Barta József köszöntötte a megjelenteket és megjegyezte, hogy több szempontból is különleges a mai esemény.

– Különleges azért, mert kicsit eltérő a megszokott ünnepélyes átadástól, nincs közönség, és azért is, mert nem lehet közöttünk az elnökünk, Brenzovics László. De éppolyan ünnepélyes hangulatban vagyunk, mintha egy több száz fős tömeg előtt állnánk és beszélnénk – emelte ki Barta József és elmondta: nem volt könnyű eldönteni, hogy kinek ítéljék oda a díjakat, mert mindig sok méltó jelölt van.

– Ez azt jelenti, hogy hála Istennek, Kárpátalján még él a magyar közösség, amelyben jelen vannak azok az élenjárók, akik megérdemlik a Fodó Sándor-díjat. Szép számban akad olyan ember, aki vállalja a közszereplést, a közügyért végzett köztevékenységet és még hisz abban, hogy a kárpátaljai magyarságnak mint nemzetrésznek van itt jövője. De azt is tudja, hogy ezért a jövőért és a jelenért is sokat kell tenni azon kívül, amit a munkahelyén elvégez. Köszönjük ezt a munkát. Idén is sok pályázó volt, és mindenki megérdemelné, de annyira egyértelmű volt, hogy ki a legérdemesebb a díjra, hogy minden egyes kategóriában egyhangúlag hozott döntést az elnökség – hangsúlyozta az alelnök.

A Fodó Sándor-díjat idén egészségügyi dolgozó kategóriában dr. Varga Lajos, az Ungvári Városi Kórház sebésze kapta. Tagja a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének, a Keresztény Orvosok Kárpátaljai Egyesületének. Önkormányzati választásokon a KMKSZ színeiben képviselőjelöltként indult az Ungvári Városi Tanácsba. Hivatásában elkötelezett. 2006-tól az Ungvári Nemzeti Egyetem orvostovábbképző szakán dolgozik. 2019-től az Astramed Klinika alkalmazottja. Dr. Varga Lajos nem tudott jelen lenni a díjátadón.

A pedagógusok kategóriájában Rigó Izabella nyugdíjas tanítónak ítélték oda a díjat. Pályafutását a Palágykomoróci Általános iskolában kezdte, majd nyugdíjba vonulásáig a Homoki Általános Iskolában tanított matematikát, illetve alsós tagozatos tanító volt. 2005–2020 között a KMKSZ Minaji Alapszervezetének elnöke, a megyei választmány tagja volt. Mivel nem tudott személyesen jelen lenni, lánya, Csipő Izabella vette át az elismerést, aki elmondta: „Édesanyámnak nagy szerepe volt akkoriban a falu életében, mert csak 2 összevont osztály működött, és így a két tanítónő egyikeként nevelte a felnövekvő nemzedéket. A KMKSZ Minaji Alapszervezetének elnökeként igyekezett megszólítani az embereket, tartotta a kapcsolatot, rendezvényeket, kirándulásokat szervezett, amelyeken megpróbálta összehozni az embereket és építeni a közösségi életet.”

A lelkészek kategóriájában Barta Ferenc református lelkipásztor vehette át a díjat. Beregújfaluban született, 2009-től a barkaszói és a rafajnaújfalui gyülekezet lelkipásztora, három gyermek édesapja. Közösségépítő szolgálatának köszönhetően egyre gyarapszik a templomba járók száma. Különböző programok szervezője, résztvevője.

– Úgy gondolom az egyháznak elengedhetetlen szerepe van az emberek életében – emelte ki Barta Ferenc. – Én Beregújfaluban azt tanultam, az a mondás járta kisgyermekkoromban, hogy amikor megkérdeztek egy magyar kisgyereket arról, milyen nemzetiségű, akkor azt válaszolta, hogy református. A kettő – a magyarságunk és a hitünk –, úgy gondolom, összekapcsolódik. Valóban Istenbe kapaszkodunk a legnehezebb időkben, és most sem az a megoldás, hogy máshová menekülünk, hanem ott maradunk, ahová az Isten állított, és ott belekapaszkodva megmaradunk – zárta gondolatait a díjátadást követően a lelkipásztor.

A diákok kategóriájában Bíró Bernadett, a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola IV. évfolyamos magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója részesült elismerésben. Forgolányban született, a Péterfalvai Református Líceum elvégzése után felvételt nyert a beregszászi főiskolára. Aktív résztvevője és szervezője a helyi alapszervezet rendezvényeinek. Részt vett az országos tudományos diákköri konferencián. Ifjúsági munkát végez a református gyülekezetnél, kiveszi részét a választási kampányból. A KMKSZ, a KMKSZ ISZ Forgolányi Alapszervezetének és a II. RF KMF Hallgatói Önkormányzatának tagja.

– Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy megkaphattam ezt az ösztöndíjat – kezdte kissé meghatódva Bernadett, miután átvette az ösztöndíjat. – Úgy vélem, hogy minél fiatalabban kezdünk neki a közösségvállalásnak és a közszereplésnek, annál inkább tudatosul bennünk az, hogy szeretjük a közösségünket, és annál inkább valószínűbb, hogy itt maradunk Kárpátalján. Nehéz a helyzet, de úgy vélem, hogy teher alatt nő a pálma, és minél nehezebb a sorsunk, annál nagyobb jutalma lesz ennek – szögezte le a diáklány és elmondta: továbbra is itt szeretné folytatni a tanulmányait, és szeretné kivenni a részét a közösségszervező tevékenységekből. – Szeretnék minél értékesebb lenni a kárpátaljai magyarság számára, és azt is szeretném, hogy a nálam fiatalabbak, a felnövekvő nemzedék is valamilyen közösségépítő tevékenységet vállaljon – emelte ki.

Az átadás végén Barta József kifejtette:

– Nehéz helyzetben vagyunk mi, kárpátaljai magyarok mint közösség, hiszen nagyon sokan elvándoroltak, elvándorolnak, s akik itt vannak, ők is gyakran reménytelenül, a jövőbe vetett hitük nélkül és kilátástalanul. Nyilván nagyon fontos egyrészt megakadályozni az elvándorlást, másrészt pedig hitet és reményt adni az embereknek. Mindig csak személyes példával lehet megmutatni, hogy itt is van élet, itt is van jövő, itt is lehet boldogulni, és egy olyan jövőképet felvázolni, amely miatt érdemes szülőföldön magyarként megmaradni. Akik viszik a zászlót, ebben tudnak tevékenykedni még a saját szakmai munkájuk mellett. Őket próbáljuk mi valamilyen módon értékelni. Olyan személyeket tüntettünk ki, jutalmaztunk meg, akik a saját szakmai tevékenységük mellett, ami természetesen nagyon fontos, még felvállalják a közszereplést, a köztevékenységet is, azaz a közösségükért, a kárpátaljai magyarságért mint nemzetrészért, és így az egész nemzetért, a magyarságért végeznek pluszmunkát példamutató módon. Erre nagyon nagy szükségünk van! – zárta gondolatait Barta József, a KMKSZ alelnöke.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)