Bokotej Lóránt kiállításmegnyitója Munkácson

A Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában nyitotta meg kapuit Kárpátalja kiemelkedő, transzavantgárd stílusban alkotó festőművészének és szobrászának Világegyetem címet viselő kiállítása október 7-én.

„Bokotej úrnak rendkívül kifinomult, nemzetközileg széles körben ismert művészete ötvözi a szürrealizmus, impresszionizmus és avantgárd stílusjegyeit, s teszi mindezt a XXI. század nyelvén” – emelte ki köszöntőjében Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul. A festő műveivel képes megszólítani a ma emberét, ami – mint mondta a főkonzul – fontos, hiszen a művészetnek lényeges „valóságkiegészítő és valóságtámogató szerepe van”.

Az ünnepélyes megnyitón köszöntötte a művészt testvére, Bokotej András kárpátaljai üvegművész, Andrij Csebikin, az Ukrán Nemzeti Művészeti Akadémia elnöke – aki egyben átadta Bokotej Lórántnak az Ukrán Nemzeti Művészeti Akadémia ezüstérmét –, Ivan Nebesznik, az Erdélyi Béla Kárpátaljai Képzőművészeti Akadémia rektora, Borisz Kuzma, az Ukrajnai Művészek Nemzeti Szövetsége kárpátaljai szervezetének vezetője, Ivan Gyidik, Ukrajna érdemes festőművésze, Anatolij Podolszkij, a Holokauszt Történetét Tanulmányozó Ukrán Központ igazgatója, Ihor Krivak újságíró, valamint Darcsi Gyula, a művész barátja.

Darcsi Gyula felidézte 65 éves barátságuk elmélyülésének történetét, mely a kötelező sorkatonai szolgálatukkor kezdődött. „Az ő lelki támaszával telt el az a három év a szovjet hadseregben, ahol már szoborba faragta Beethoven zenéjére azt, amikor a zeneszerző elveszítette hallását…” – emlékezett vissza. Darcsi Gyula kitért életük legmeghatározóbb eseményeire, melyeket számos alkalommal egymást támogatva éltek meg. Megosztotta a közönséggel a művész első budapesti önálló kiállításának háttérinformációit is, például azt, hogy a kiállított festmények annyira lenyűgözték a magyar főváros elitjét, hogy mindegyiket meg szerették volna vásárolni; az alkotó azonban egyet sem volt képes eladni, mondván: „Ezek az én gyermekeim. Melyiktől válhatnék meg?”

A közeli barát elmondása szerint Bokotej Lóránt meglehetősen ambiciózus volt, vágyai között szerepelt egy párizsi kiállítás is.

Bokotej Lóránt 1943-ban született az Ilosvai járásban. Az középiskolát a munkácsi járási Beregszentmiklóson fejezte be, majd képzőművészeti irányban tanult tovább a Lembergi Iparművészeti Főiskolán. A katonaság után diplomát szerzett, majd díszlettervezőként a munkácsi orosz nyelvű színházban és a Krímen dolgozott. Hosszabb ideig élt Oroszországban, ahol szintén bizonyította művészi rátermettségét és tehetségét. Jelenleg Beregszentmiklóson él családjával. Alkotásai a világ különböző magángyűjteményeiben és múzeumaiban megtalálhatók.

A jelenlévők köszöntötték Bokotej Lórántot és feleségét, Annát ötvenedik házassági évfordulójuk alkalmából, s unokájuk külön ajándékkal, szaxofonon egy dal előadásával köszöntötte nagyszüleit.

Korolyova Erzsébet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Munkácsi Alapszervezetének elnöke tudósítónknak elmondta, nagy örömmel tölti el, hogy a Munkácsi Magyar Házban egymást váltják a kárpátaljai művészek kiállításai. „Ezek a festmények rendkívül érdekesek, ugyanis minél tovább nézzük őket, úgy kezdenek el élni és mozogni, beszélni hozzánk” – fogalmazott.

A kiállított darabok hosszas szemlélődésre késztetik a nézőt, aki vagy egy utópisztikus regényben képzelheti el magát, vagy éppen egy letisztult, bonyodalmaktól mentes lírai alkotásban. Egy biztos: a művek kétségkívül felhívják magukra a figyelmet, s magukkal ragadva kiszakítanak térben és időben a valóságból elrepítve egy olyan helyzetbe, ahol a realitás is átértékelődik.

(Csuha Alexandra/Kárpátalja hetilap)