Egy év alatt körülbelül 5 millió szamarat vágnak le a hagyományos kínai orvoslásban használt alapanyag, az úgynevezett „eijao” miatt, ami a szamár (Equus asinus) bőréből áztatással és párolással nyert zselatinféle. Ha ez a tendencia továbbra is fennmarad, akkor a tudósok szerint a következő öt évben eltűnhet a világon élő szamarak több mint a fele.
Bizonyos helyeken a populációk közel a felükre csökkentek
A hagyományos kínai orvoslás miatt kialakult, a vadállatokra nehezedő nyomás jelensége nem újkeletű. Az évek során azonban jelentősen megnőtt az ez iránti kereslet, emiatt pedig az olyan, emblematikus fajok, mint például a tigrisek, a kihalás szélére sodródtak.
A ZMEScience onloine tudományos portál megjegyzi, a legújabb kutatások szerint a szamárállomány például Brazíliában 2007 óta 28 százalékkal csökkent. Más, nagy népességű országokban, mint például Botswanában és Kirgizisztánban a populáció még ennél is drasztikusabban, 37 százalékkal, illetve 53 százalékkal fogyatkozott meg. Ezeknek sincs a hazai körülményekre visszavezethető oka.
A válaszok ehelyett úgy tűnik, hogy Kínában keresendők, ahol a szamarak száma 1992 óta már nem kevesebb, mint 76 százalékkal csökkent.
Az ország ugyanis – miután nem tudta kielégíteni a szamarak iránti keresletet hazai körökben – úgy tűnik, hogy más országokhoz fordult.
A lakosság egyre nagyobb része engedheti meg magának
A szamárbőrből Kínában egyfajta zselatint készítenek: az úgynevezett „eijao” évezredek óta kulcsfontosságú összetevőnek számít a hagyományos orvoslásban. Állítólagos gyógyító tulajdonságai miatt igen csak keresett, amit Kínában például hatásosnak tartanak vérszegénység vagy rossz vérkeringés ellen. Az állításokat alátámasztó tudományos bizonyítékok azonban a legjobb esetben is korlátozottak. A zselatint Kína több part menti tartományában állítják elő: Jiangsu, Zhejiang, Shandong. Utóbbi Dong’e megyéjében kapta az „ejiao” nevet.
Az „eijao” fogyasztása az utóbbi időben jelentősen megnőtt, mivel Kína lakosságának egyre nagyobb része engedheti meg magának.
Az ország a tanulmányok szerint képtelen ennyi alapanyagot előállítani, ezért máshonnan kénytelen az állatokat beszerezni: például Dél-Amerika, Afrika és Közép-Ázsia fejletlen területeiről.
A Donkey Sanctuary szervezet nemrégiben készült jelentése szerint ez a gyakorlat a szamárállomány jelentős csökkentését okozhatja világszerte.
A gyakorlat nem nevezhető humánusnak
A gyakorlat azonban a feljegyzések szerint nem túl humánus. A szamarakat (beleértve a vemhes kancákat és csikókat) olyan közösségektől vásárolják (vagy más jelentések szerint lopják el), amelyek megélhetésükben az állatokra támaszkodnak.
Az állatokat gyakran hosszú és kegyetlen út során szállítják a vágóhídra, élelemhez vagy vízhez való hozzáférés nélkül.
A szervezet jelentése szerint az eltört végtagok útközben gyakori látványt jelentenek, és az állatok körülbelül 20 százaléka soha nem jut el a „rendeltetési helyre”. Amelyek mégis odaérnek, azokra is szenvedés vár: fülüknél és farkuknál lefogják őket, gyakran elvágják a végtagjaikat, majd levágják őket. Ezután eltávolítják a bőrüket, amiből pedig egyfajta zselatint készítenek. A szamarakat gyakran embertelen körülmények között tartják, ám a Donkey Sanctuary szerint a „végeredmény minden esetben méltatlan és érdemtelen”. Ezt a kérdést tovább nehezíti az a tény, miszerint az állatok csak nagyon lassan szaporodnak. Egy szamár kanca több mint egy évig vemhes egy csikóval, és a mezőgazdasági területeken is kezdetben alacsony a termékenységi ráta.
Virágzik a szamárbőr kereskedelem
A virágzó szamárbőr kereskedelem még a korábbiaknál is tragikusabbá tette a helyzetet, miközben felsrófolta a szamarak árát. Kenyában mindez három év alatt megduplázódott.
Néhány ország azonban megpróbál fellépni a jelenség ellen: már tizennyolc állam tett jogalkotási lépéseket a szamárbőr iparral szemben. Ám a szamarak levágása gyakran még akkor is folytatódik, ha maga a tevékenység tilos: a törvény végrehajtása nehézkes és a gyakorlat egyszerűen megy tovább, más esetben az állatokat külföldre küldik a vágóhidakra.
