November 16-án a Szolyvai Emlékparkban a kárpátaljai magyarság történetének legnagyobb tragédiájára emlékeztek. A 80 évvel ezelőtti események máig mélyen élnek a közösség kollektív emlékezetében. Az elhurcolások és kegyetlenségek szinte minden kárpátaljai magyar családot érintettek; alig akadt olyan család, amelynek valamely hozzátartozóját ne hurcolták volna el az úgynevezett „háromnapos munkára.” Ez azonban gyakran évekké nyúlt, és sokan sohasem tértek haza.
A II. világháború után zajló tömeges, etnikai alapon való elhurcolásokra Kárpátalja-szerte minden éven emlékezik magyar közösségünk. A jelenlegi kutatások alapján közel 40 000 férfit hurcoltak el háromnapos munkára, azaz málenkij robotra a szovjetek. Az idei megemlékezésre az egykori szolyvai gyűjtőláger területén létrehozott emlékparkba most is Kárpátalja több szegletéből érkeztek tiszteletadók.
Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke köszöntve a megjelenteket kiemelte, a kegyeleti megemlékezés immáron harmadik éve zajlik Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja árnyékában: „A magyar és német férfilakosság elhurcolásának 80. kerek évfordulóján szívünk és lelkünk fájdalmával kell gondolnunk arra is, hogy immáron 1000 napja országunkban újra háború dúl. Azonban a háborús helyzet ellenére az emlékparkbizottság sikeresen folytatta tovább kutatásait a málenkij robot áldozatainak feltárását illetően.” Megjegyezte: féléves kényszerszünet után újra látogatható a munkácsi vármúzeumban a sztálinizmus kárpátaljai áldozatainak állandó emlékkiállítása. Köszönetet mondott a kárpátaljai és anyaországi kutatóknak, hogy folytatják ezt a nem egyszerű kutatási munkát, valamint a magyar kormánynak, amely lehetővé teszi a munkát és az emlékhelyek, publikációk megjelentetését, fenntartását. Majd egyperces csendes emlékezésre szólította fel a jelenlévőket.
Az esemény kiemelt vendége volt Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés képviselője. A politikus emlékező beszédében kiemelte: „»Po pjáty«. Kárpátaljai emberek, magyarok, ruszinok, németek sorakoztak vezényszóra ötösével, akiket titkos parancs szerint vittek kényszermunkára. A II. világháború földi pokla után, mikor mindenki békére és nyugalomra vágyott, megkezdődött a közösség etnikai alapú tisztogatása.” A szovjet birodalom nagy gyakorlattal és tapasztalattal, megfontolt tudatossággal pusztította a magyar nemzetet. Sztálin szerint a „magyar kérdés vagonkérdés” volt. Kiemelte: Szolyva neve fájdalmas emléket idéz, egy olyan sebet, amely talán teljesen soha nem gyógyulhat be. Az itt felállított emlékpark emlékeztet minket arra, hogy soha nem felejthetjük el a múlt sötét napjait, mert azok figyelmeztetnek minket a béke és az emberi méltóság értékére. Az elhurcolt áldozatok példát mutatnak bátorságból, kitartásból és emberségből. Ők nem akartak hősökké válni, de azzá lettek. Történetük erőt ad ahhoz, hogy soha ne engedjük megismételni az igazságtalanságot és az embertelenséget – szögezte le a politikus, hozzátéve: sajnos a múlt borzalmaiból máig nem tanult Európa. Hiszen újra háború dúl Ukrajna területén. Több százezer halálos áldozat, szétvert családok, több millió menekült, szétvert ország, gazdaságilag hanyatló Európa. Ez a háború mérlege. A politikus kiemelte: a magyar kormány számára kiemelten fontos, hogy Ukrajnában újra béke legyen, s ez nemcsak politikai ok, hanem nemzeti ügy is, hiszen számos kárpátaljai magyar is részese a háborúnak. Hozzátette, hogy bízik benne, hogy a kárpátaljai magyarság kisebbségi jogai is hamarosan rendeződnek az európai uniós csatlakozási folyamatok során.
Ljah Sándor, a megyei nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetője elmondta: végzettsége szerint történész, de a málenkij robotról először nem történelemkönyvekből hallott, hanem nagyapjától, aki egyszerű nagydobronyi magyar ember volt. Ő volt az, aki beszélt a sztálini rezsim szörnyűségeiről. Mint mondta, ez a megemlékezés számára is nagyon személyes, ahogyan számtalan kárpátaljai család számára is. „Ez a megemlékezés a mai napon is aktuális, hiszen országunkban háború zajlik, az orosz agresszor ismét támadja országunkat és népünket, azért, mert szabadon, békében szeretnének élni egy fejlődő országban, egy európai úton” – jegyezte meg. Köszönetet mondott a szervezőknek, hogy minden évben lehetővé teszik, hogy erre a tragédiára emlékezni lehessen, és a fiatalok is megismerhessék az egykori szörnyű történelmi eseményeket, az itt élő kárpátaljaiak közös történelmi fájdalmát.
Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke emlékező beszédében kiemelte: szívszorongva, félelemmel teli lélekkel várták a kárpátaljai magyarok az Erzsébet-estét 1944-ben, hiszen a kisbíró kidobolta november 14-én: jelentkezni kell minden férfinak háromnapos munkára. Sajnos az összeparancsolt embereket először Szolyvára vitték, ahol embertelen körülmények között tartották őket, már itt rengetegen elhaláloztak, a többieket pedig marhavagonokba pakolták és a sztálini lágerekbe küldték. 1989-ben, a KMKSZ megalakulásával elindult az elhurcoltak névsorainak összegyűjtése, és megszólaltak az ártatlan áldozatok is, akiket a mai napig nem rehabilitáltak. „Veszteségeinket kőbe, fába véstük. Minden magyarlakta településen és városban emlékművet állítottunk az elhurcoltaknak – jegyezte meg. – Akik ma itt vagyunk, ismerjük a háború igazságtalanságát, könyörtelenségét. Sok ezer ukrán katona, köztük magyar származású harcos védi az országunkat ma hősiesen. Sokan vágynak a békés időszak után, mi pedig koporsók helyett sok-sok bölcsőt, iskolát, óvodát szeretnénk látni. Az agresszor háborúja csak szenvedést, rombolást, pusztítást hozott Ukrajnának.” Babits Mihály szavait idézve úgy fogalmazott: „Legyen béke már!”
Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke beszédében visszaemlékezett arra az időszakra, amikor először találkozott túlélőkkel: „1997-ben, amikor Magyarország meghirdette a kárpótlási folyamatot, tanúja lehettem több száz olyan életnek, amely dokumentumba foglalta az 1944-es eseményeket. Sajnálatos, hogy akkor nem volt lehetőségünk rögzíteni azokat a történeteket, élethelyzeteket. Megrendítő történeteket hallhattam, amelyek mindenképpen megráztak, bár történészként arra tanítottak minket, hogy az ember mindig objektíven, külső szemlélőként kutassa és tárja fel a dolgokat. A kárpátaljai magyarok tragédiájáról és úgy általában a nemzeti kisebbségek tragédiájáról egyetlen ukrán nyelvű kiadvány sem jelent meg. Ekkor született meg a gondolat, hogy ezeket az embereket újra meg kell szólaltatni. S fel kell tárni a titkos vagy nem titkos levéltári adatokat is. Hogy az emberek ne csak hallomásból értesüljenek ezen szörnyűségekről. A napokban ezeket a köteteket lapozgatva azt kell mondjam, hogy a történészek közül már senki nem tud távolságtartóan hozzáállni a kárpátaljai magyarság sorstragédiájához. Mi is történhetett volna, ha ennek a 40 ezer embernek lehetősége lett volna arra, hogy utódokat nemzzen; a kárpátaljai magyarság valószínűleg egészen másképp állna” – fejtette ki Zubánics László.
Dupka György Gulág-kutató, a Szolyvai Emlékparkbizottság titkára az esemény zárásaként arról beszélt, hogy 1989. november 18-án, amikor a Kárpát-medencében először szervezték meg a sztálinizmus áldozatainak emlékkonferenciáját a beregszászi kultúrházban, több mint kétszáz túlélőt hívtak meg. Szerinte az elmúlt 35 év alatt teljesítették a túlélők kérését, az akkor megfogalmazott hat pontot sikerült megvalósítani. Az első pont az volt, hogy minden éven megemlékeznek. Második pedig, hogy gyűjtsék össze azok nevét, akik nem tértek haza. Mindebből 12 000 ezer nevet sikerült a Szolyvai Emlékpark tábláira felírni eddig. Azonban a magyar kormány a Covid-járvány előtt 700 000 kartont kivásárolt a moszkvai levéltárból. Ennek folyamatosan zajlik a feltárása, Kárpát-medencei szinten több történész dolgozik rajta. A jövő évtől kezdve már olvasható lesz az interneten – különösen Kárpátalja esetében – azok neve is, akik hazatértek. Ez nagyon nagy munka volt, ennek a feltárása hatalmas mérföldkő. A napokban Lemberg megyében sikerült felszentelni a Szolyvai Emlékpark mintájára a Sztarij Szambor-i parkot. „Azt is igyekeztünk teljesíteni, hogy összegyűjtöttük, kik voltak azok, akik bűnösök voltak, és elrendelték ezeket a pereket, történéseket. Jelenleg 80 százalékos szinten áll a kutatási feldolgozottság. Úgy gondolom, hogy a 35 évvel ezelőtt a kétszáz túlélőnek megígért munkát sikerült teljesíteni, a továbbiakban a fiatalokon múlik, hogy milyen mélyfúrásokat végeznek majd ezeken a kutatásokon” – jegyezte meg.
Az eseményen a nagydobronyi Zöldág Kórus szolgálatát hallgathatták meg az egybegyűltek, majd a történelmi egyházak képviselői által elmondott imádságokat követően a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Eredmények, kihívások, megoldások – sok mindenről szó esett a KMKSZ soron következő választmányi ülésén november 9-én a makkosjánosi Helikon Hotelben. Az ülés megkezdése előtt a megjelentek egy perc néma csenddel emlékeztek a nemrégiben elhunyt Potápi Árpád János államtitkárra, akinek nagyon sokat köszönhet a kárpátaljai magyarság is. Elsőként Brenzovics László, a KMKSZ elnöke tartotta meg beszámolóját. Mint mondta: Bármit csinált a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség az elmúlt évtizedekben, az mindig szépen sikerült. Ilyen körülmények között is sikerült megvalósítani több tervünket is. Megköszönte a szervezetben, a kárpátaljai magyarságért dolgozók munkáját és kitért arra is, hogy a világban egyre többen kezdenek a békéről beszélni, ami reményt jelenhet. Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő beszámolt arról, hogy milyen lépéseket tett annak érdekében, hogy a kárpátaljai magyarság kérdései napirenden maradjanak. Majd Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke vázolta fel az oktatás jelenlegi helyzetét, a számok és a törvények alakulását. Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke és a Jótékonysági Alapítvány elnöke összefoglalta milyen támogatások valósultak meg a szociális és oktatási szférában és kiemelte az elmúlt évi tevékenységük eredményeit. Sin József, a KMKSZ alelnöke kiemelte, hogy az pozitívum, hogy a választmányi ülésen szinte mindenki megjelent. A választmányi ülésen Berki Marianna, az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ Jótékonysági Alapítvány igazgatója is beszámolt a pályázatokról és a jövő évi tervekről. Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára a Tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpont programjairól és működéséről mesélt. Molnár László kulturális titkár a 2025-re tervezett programokról számolt be.
Október 23. – a szabadság napja címmel hirdette meg az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére alkotói pályázatát a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete, amelyre idén 91 család nyújtotta be pályaművét. A nyertesek díjazása mellett tanulmányi ösztöndíjak és ajándékcsomagok átadására is sor került. Fontosnak tartom, hogy a fiatalok büszkék legyenek arra, hogy kárpátaljai magyarok, hangsúlyozta Tarpai József, a szervezet elnöke. A díjátadónak a Mathias Corvinus Collegium Beregszászi Képzési Központja adott otthont. A kárpátaljai magyarság egy egymást támogató nagy család, fogalmazott Dobsa Németh Beáta, az intézmény vezetője. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is hozzájárult a fiatalok méltatásához. A nagycsaládosok egyesülete nagy részt vállal abban, hogy a kárpátaljai magyarság szülőföldjén itthon érezze magát, emelte ki Sin József, a KMKSZ alelnöke. Az ünnepi alkalmat a fiatalok verses-zenés, az 56-os forradalomnak szentelt tematikus előadása tette emlékezetesebbé. Az Október 23.-a – a szabadság napja alkotói pályázat díjátadója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Magyarország Beregszászi Konzulátusa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, illetve a Mathias Corvinus Collegium Beregszászi Képzési Központja támogatásával valósult meg.
Új közösségi térrel gazdagodott Mezőgecse. Európai Uniós forrásokból egy Pajtaszínházat építettek, amit anyaországi támogatással egy sportteremmel egészítettek ki. Az ünnepélyes átadáson a község elöljárója, Mester András kiemelte: a létesítmény ajtaja nyitva áll nem csak a mezőgecseiek előtt. Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja köszöntőjében hangsúlyozta: kellő elszántsággal és akarattal egy ilyen kis közösség is nagyot tud alkotni. Sin József, a KMKSZ alelnöke rámutatatott: minden intézmény, amely a közösségek fejlődését, erősödését szolgálja nagy jelentőséggel bír a kárpátaljai magyarok számára. A pajtaszínház avatásán a hagyományőrző csoportok, népzenészek, ének és táncegyüttesek birtokba is vették a színpadot, igazi ünneppé varázsolva a rendezvényt.
Büszkék lehetünk azokra a kárpátaljai magyarokra, akik pályafutásuk során úgy cselekedtek a közösségeik érdekében és úgy érték el a kitűzött céljaikat, hogy közben mindig hűséggel viseltettek nemzetük iránt. A mindenkori magyar kormány fontos, alkotmányban rögzített feladatának tekinti és szívén viseli a határokon kívül és a diaszpórában élő, több millió lelket számláló magyar közösségek óvását, megerősítését és segítését, gyakorlatias példát mutatva ezzel a világban szétszóródott menekültekkel rendelkező, szomszédos Ukrajnának is – üzente az összetartozás fontosságát beszédében Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja a beregardói Perényi Kúriában. Idén itt adták át ugyanis augusztus 20-a alkalmából a Sulyok Tamás köztársasági elnök által adományozott magas állami kitüntetéseket. Mielőtt átadták volna az elismeréseket, a beregszászi Rezeda Folkműhely növendékeinek műsorát élvezhették a jelenlévők. A fiatalok – Várady Enikő és Orosz Péter táncoktatók felkészítésével szilágysági és nagydobronyi táncokat, énekeket mutattak be. A fiatalok előadása is jól mutatja, miért is dolgoznak a most és az eddig kitüntetésben részesített földijeink: a magyar kultúra megmaradásáért Kárpátalján. Legyen az az élet bármely területén tett szolgálat, a cél mindig ugyanaz. Magyarország köztársasági elnöke, Sin Józsefet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnökét a helyi magyarság szülőföldön maradása érdekében, az anyanyelvi oktatás fejlesztése és a magyar népi hagyományok megőrzése terén is példaértékű munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki. Reskó-Papp Angéla, a Tiszacsomai Művelődési Ház és a Bokréta hagyományőrző csoport vezetője a kárpátaljai népi hagyományok megőrzése és továbbadása, valamint az itt élő népek közötti kulturális kapcsolatok erősítése érdekében végzett több évtizedes kultúra és közösségszervező tevékenysége elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta. id. Pocsai Sándor nyugalmazott lelkipásztor, a csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió keretében végzett áldozatos vezetői munkájáért és a több mint három évtizedes lelkipásztori szolgálatáért és odaadó karitatív munkája elismeréseként Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Kékesi Sándor, a Técsői Városi Tanács képviselője, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Técsői Alapszervezetének elnöke és a KMKSZ Jótékonysági Alapítvány felső-tisza-vidéki regionális irodájának főreferense részére a kárpátaljai magyarság, különösen a técsői magyar közösség fennmaradását, valamint a helyi népi hagyományok megőrzését szolgáló odaadó munkája elismeréseként Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozott Sulyok Tamás köztársasági elnök. Kékesi Sándor a köszönetnyilvánítás után kijelentette: „Ez a kitüntetés nemcsak engem illet, hanem közösségünk tagjait is, azokat az embereket, akik segítették a munkánkat.” Szabó Tibor, az Eszenyi Ritmus Néptáncegyüttes művészeti vezetője részére a kárpátaljai népi hagyományok megőrzése és továbbadása, valamint az itt élő népek közötti kulturális kapcsolatok erősítése érdekében végzett több évtizedes kultúra és közösségszervező tevékenysége elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta a köztársasági elnök. Az esemény végén csoportkép készült, amit baráti beszélgetések és gratulációk követtek.
[type] => post [excerpt] => Büszkék lehetünk azokra a kárpátaljai magyarokra, akik pályafutásuk során úgy cselekedtek a közösségeik érdekében és úgy érték el a kitűzött céljaikat, hogy közben mindig hűséggel viseltettek nemzetük iránt. [autID] => 16 [date] => Array ( [created] => 1726856700 [modified] => 1726856351 ) [title] => Aktuális (2024.09.20) Ismét büszkék lehetünk - magyar állami kitüntetéseket adtak át Kárpátalján (videó) [url] => https://life.karpat.in.ua/?p=215184&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 215184 ) [aut] => makushyn [lang] => hu [image_id] => 215186 [image] => Array ( [id] => 215186 [original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/09/maxresdefault-12-2.jpg [original_lng] => 108795 [original_w] => 1280 [original_h] => 720 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/09/maxresdefault-12-2-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/09/maxresdefault-12-2-300x169.jpg [width] => 300 [height] => 169 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/09/maxresdefault-12-2-768x432.jpg [width] => 768 [height] => 432 ) [large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/09/maxresdefault-12-2-1024x576.jpg [width] => 1024 [height] => 576 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/09/maxresdefault-12-2.jpg [width] => 1280 [height] => 720 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/09/maxresdefault-12-2.jpg [width] => 1280 [height] => 720 ) [full] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/09/maxresdefault-12-2.jpg [width] => 1280 [height] => 720 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => life [color] => red [title] => Життя ) [_edit_lock] => 1726845551:16 [_oembed_0877866af2705edb4aa1e85153561710] => [_oembed_time_0877866af2705edb4aa1e85153561710] => 1726845311 [_thumbnail_id] => 215186 [_edit_last] => 16 [views_count] => 594 [_hipstart_feed_include] => 1 [_oembed_d42b353ca8f7016662728e9d17590bba] => [_oembed_time_d42b353ca8f7016662728e9d17590bba] => 1726845907 [_oembed_3527061b46bd053cb2a602a05ec52d6b] => [_oembed_time_3527061b46bd053cb2a602a05ec52d6b] => 1726845907 [_oembed_58d5a92d80e11bb2761e3510ce56adbb] => [_oembed_time_58d5a92d80e11bb2761e3510ce56adbb] => 1726845907 [_oembed_87a58c12719f896aa370ac37eb09c593] => [_oembed_time_87a58c12719f896aa370ac37eb09c593] => 1726845908 [_oembed_b327b832e143fd6446dd63a39275ff99] => [_oembed_time_b327b832e143fd6446dd63a39275ff99] => 1726845908 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 4000 [1] => 41 [2] => 49 [3] => 31 [4] => 271 [5] => 592 [6] => 25 ) [categories_name] => Array ( [0] => Aktuális [1] => Cikkek [2] => Hírek [3] => Kárpátalja [4] => Kultúra [5] => Társadalom [6] => Videók ) [tags] => Array ( [0] => 70755 [1] => 957333 [2] => 684693 [3] => 1030 [4] => 685945 [5] => 15764 [6] => 27106 [7] => 614 [8] => 1999 [9] => 1325814 [10] => 1325815 [11] => 1325822 [12] => 14020 [13] => 931746 [14] => 1325821 [15] => 1325818 [16] => 1325816 [17] => 123761 ) [tags_name] => Array ( [0] => Bacskai József [1] => beregardói Perényi Kúria [2] => Id. Pocsai Sándor [3] => kárpátalja [4] => magyar állami kitüntetés [5] => Magyar Arany Érdemkereszt [6] => Magyar Ezüst Érdemkereszt [7] => magyar kormány [8] => Magyarország Ungvári Főkonzulátusa [9] => Orosz Péter [10] => Reskó-Papp Angéla [11] => Ritmus Néptáncegyüttes [12] => Sin József [13] => Sulyok Tamás [14] => Szabó Tibor [15] => Técsői Városi Tanács [16] => Tiszacsomai Művelődési Ház [17] => Várady Enikő ) ) [8] => Array ( [id] => 215020 [content] =>
Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke, magas rangú állami kitüntetésekkel tüntetett ki öt kárpátaljai magyart. Az elismeréseket szeptember 18-án ünnepélyes keretek között a beregardói Perényi Kultúrkúriában adta át Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja, valamint Gyebnár István, a beregszászi ügyvivő.
A kitüntetésátadó ünnepség a beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes műsorával indult, a Várady Enikő és Orosz Péter által felkészített fiatalok nagydobronyi és szilágysági táncokat mutattak be.
Bacskai József ungvári magyar főkonzul köszöntötte a kitüntetetteket, hozzátartozóikat és a megjelenteket. A magyar diplomata elmondta: „Az elmúlt évszázadban zajló, súlyos történelmi eseményekből fakadó következmények miatt Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, ezért a mindenkori magyar kormány fontos, alkotmányban rögzített feladatának tekinti és szívén viseli a határokon kívül és a diaszpórában élő, több millió lelket számláló magyar közösségek óvását, megerősítését és segítését, gyakorlatias példát mutatva ezzel a világban szétszóródott menekültekkel rendelkező, szomszédos Ukrajnának is. Ezért tehát a magyar külpolitikai gondolkodás egyik középpontjában a nemzetpolitika áll, minden lépésünket, intézkedésünket az anyaországban egyedül a nemzeti érdek motiválja, és ennek képviselete érdekében fel is lépünk bármilyen nemzetközi fórumon” – szögezte le Bacskai József. Az ungvári magyar főkonzul hangsúlyozta továbbá: „Nagyon örülök annak, hogy ma itt olyan nagyszerű kárpátaljai emberek kaphatnak magyar állami elismerést, akik nagyon sokat tettek a közösségükért. Büszkén tekintünk önökre és hálásak vagyunk azért, hogy szakmai rangot, hírnevet szereztek nemcsak maguknak, családjaiknak, szülőföldjüknek, hanem nekünk is, az egész magyar nemzetnek.”
Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke Sin Józsefet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnökét és a Beregszászi Középszintű Szervezetének elnökét, a Beregszászi Járási Tanács „KMKSZ” UMP frakciójának vezetőjét a kárpátaljai magyarság szülőföldön maradása érdekében, az anyanyelvű oktatás fejlesztése és a magyar népi hagyományok megőrzése terén is példaértékű munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki.
Sin József a kitüntetés átvétele után visszaemlékezett arra, hogy hétéves korában valaki arról győzködte az édesanyját, két testvére után őt ne magyar iskolába adják, mert csak úgy tud majd nagy karriert befutni. Sin József, aki volt kultúrházvezető, iskolaigazgató, polgármester, a járási közigazgatás vezetésében is dolgozott, majd volt a Beregszászi Járási Tanács elnöke is, akkor, kisgyerekként maga dönthetett, és a magyar iskolát választotta. Mint elmondta, ez a döntése később sokszor eszébe jutott, de visszatekintve helyesnek gondolja, hisz nagyon fontos, hogy mindig tudjuk, hová tartozunk. Néhány napja a Nemzeti Összetartozás Kupa elnevezésű focitornán, ahol képviseltette magát minden határon túli közösség, illetve a Magyar Országgyűlés csapata, az esténkénti beszélgetések során ismételten megtapasztalhatta a magyar összetartozást, s hogy mi, magyarok mennyire egyformán gondolkodunk, mennyire közösek a céljaink.
Reskó-Papp Angéla, a Tiszacsomai Művelődési Ház és a Bokréta hagyományőrző csoport vezetője a kárpátaljai népi hagyományok megőrzése és továbbadása, valamint az itt élő népek közötti kulturális kapcsolatok erősítése érdekében végzett, több évtizedes kultúra- és közösségszervező tevékenysége elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
A kitüntetett hangsúlyozta, hogy örül a nehéz körülmények között végzett munkájuk elismerésének: „Hitünkbe kapaszkodva, hagyományainkat ápolva maradunk, és ez a kitüntetés is megerősít bennünket abban, hogy ezt tovább kell folytatnunk” – fogalmazott Reskó-Papp Angéla az ünnepi pillanatban.
Kékesi Sándor, a Técsői Városi Tanács képviselője, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Técsői Alapszervezetének elnöke és a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány Felső-Tisza-vidéki Regionális Irodájának főreferense a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vehette át a kárpátaljai magyarság, különösen a técsői magyar közösség fennmaradását, valamint a helyi népi hagyományok megőrzését szolgáló, odaadó munkája elismeréseként.
Kékesi Sándor a köszönet szavai után kijelentette: „Ez a kitüntetés nemcsak engem illet, hanem közösségünk tagjait is, azokat az embereket, akik segítették a munkánkat.”
Ugyancsak a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vehette át id. Pocsai Sándor nyugalmazott református lelkipásztor, a csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió alapítója és vezetője a több mint három évtizedes lelkipásztori szolgálata, valamint a Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió keretében végzett áldozatos és odaadó karitatív munkája elismeréseként.
Id. Pocsai Sándor elmondta, hogy 20 évig volt szobafestő, majd az Úristen elhívta a lelkipásztori szolgálatra. Nyolc évig dolgozott ifjúsági táborokban, 1997-ben fordult a perifériára szorult emberek felé. Azóta több ezer ember megfordult a missziójukban, akiknek újra értelmet kapott az élete, családot kaptak vissza, gyermekek szülőket, szülők gyermekeket. Húsz emberrel dolgozik együtt, s mint fogalmazott: a közösen elért eredményeiknek szól ez a kitüntetés. Örömmel tölti el, hogy családtagjai mind abban az áldásban részesültek, hogy Isten gyermekei, s az unokáiért imádkozik, hogy ők is az Isten munkatársai legyenek – mondta el a kitüntetés átvételét követően.
Szabó Tibornak, az Eszenyi Ritmus Néptáncegyüttes vezetőjének tevékenységét ugyancsak a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel ismerte el Sulyok Tamás köztársasági elnök, a kárpátaljai népi hagyományok megőrzése és továbbadása, valamint az itt élő népek közötti kulturális kapcsolatok erősítése érdekében végzett, több évtizedes kultúra- és közösségszervező tevékenysége elismeréseként.
„Különleges dolgot nem tettem, nem teszünk. Csak azt tesszük, amit szeretünk, és amit kell Kárpátalján – terjesztjük a magyar kultúrát. Az együttes ebben az évben ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Sajnos a kulturális minisztérium által népi együttes címre felterjesztettek közül a négy magyar együttesből csak egyedül maradtunk, de mi még maradunk és továbbra is tesszük a dolgunkat, szerte Ukrajnában és a Kárpát-medencében” – fogalmazott Szabó Tibor.
