A történelmi egyházak képviselőinek áldásával kezdődött Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete által szervezett gyermeknap Tiszacsomán, az Árpád Vezér Látogatóközpontban. A rendezvényen részt vett Bak László, a Miskolci Nagycsaládosok Egyesületének elnöke is, aki köszöntőjében úgy fogalmazott: valahányszor Kárpátaljára jövök, mindig azzal a hatalmas energiával töltődök fel, ami belőletek, itteni nagycsaládosokból árad. Az ünnepélyes megnyitó után indult a tucatnyi változatos és érdekes program. Például ki lehetett próbálni népi játékokat, amelyek közül sok minden már feledésbe merült. A jó egyensúlyérzék a gólyalábon járásnál is előny. Ezt több gyerek és felnőtt is meg tudná erősíteni. Luca is, aki most próbálta ki először. Kézműves foglalkozások egész sora várt a gyerekekre. Előre gyártott elemekből fejéshez is használható széket lehetett össze kalapálni. Volt lehetőség agyagozni, gyöngyöt fűzni. Itt pedig kőre festeni. A gyerekek ecsetei alól művészi alkotások kerültek ki. Szófia például egy női arcot mintázott meg. A programot bábelőadások is tarkították, amelyek a hely szelleméhez igazodva egy jurtában zajlottak. A gyerekekből álló Kicsi nagyvilág bábcsoport a kortársaiknak üzentek. Előadásuk az önmagunk elfogadásának fontosságáról szólt. A Palánta bábcsoport a fiatalabb korosztályt szólította meg. Mivel a honfoglalás korát bemutató látogatóközpontban zajlott a gyermeknap a programból nem maradhatott ki az íjászkodás, ami vonzott kicsiket és nagyokat egyaránt. Népszerű volt a sétakocsikázás is, amely során a kornyéket is megmutatták az érdeklődőknek. Akik pedig közelebb meg szerettek volna ismerkedni a lóval, pontosabban a lovaglással ezt is megtehették, hiszen a központban nemrég adták át a lovardát és a manézst is. A 11. nagycsaládos gyereknap sikerét jelzi, hogy több mint 700-an látogattak ki a rendezvényre. Mivel egész napos programról volt szó a szervezők ebédre babgulyással, desszertnek pedig kürtőskaláccsal várták a gyerekeket és szüleiket. Akik számára a színpad is nyitva állt. Bárki elmondhatta kedvenc versét, vagy elénekelhette kedvenc dalát.
Második alkalommal szervezték meg a pünkösdi hazaváró családi napjukat a helyi civil szervezetek és intézmények Tiszacsomán a helyi görögkatólikus templomnál. Az alkalom az elmúlt évhez hasonlóan pünkösdi szent liturgiával és ünnepi körmenettel kezdődött, amelyet Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke celebrált. Mint a misét, mint az azt követő programokat az összetartozás jegyében szervezték meg, emellett kiemelt hangsúlyt kaptak a gyermekek is, kik számára ugráló várral és körhintával is készültek. Ahogy szinte minden Kárpátaljai településen, úgy Tiszacsomán is nagy problémát jelent a falu elnéptelenedése. A családi nappal ezért nem csak a helyben maradtaknak kívántak programot szervezni, de egyben üzenet is volt, hogy mindenkit hazavár Tiszacsoma. A pünkösdi misére a község fiataljai ünnepi öltözékekben érkeztek. Tiszacsomán az alapvető problémák ellenére is aktív a kulturális élet. A település hagyományőrző csoportjában például 50 fiatallal foglalkoznak mind a mai napig. A kultúrház és a hagyományőrző kör működését szinte folyamatosan támogatja a Csóri Sándor program. A pünkösdi hazaváró családi napon a település lakosai mellett, olyanok is részt vettek akik Tiszacsomai felmenőkkel rendelkeznek, ezzel is jelezvén, hogy bár elköltöztek a településről, de a szívűk visszahúzza őket szeretett falujukba. A program megvalósulását a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
A kora hajnali még kissé fagyos időben az ügyes kezű böllérek már perzselik is a több mint két mázsás sertést, hiszen a nap folyamán a színtiszta hús disznóból finomabbnál finomabb ételek készülnek majd. A disznóvágásokat hagyományosan mindig a téli hónapokban tartották, mivel a hús hosszabb ideig eláll a hideg időjárásnak köszönhetően. Az év elején még a nagyböjti időszak kezdete előtt minden alapanyagot igyekeztek felhasználni és a kamra is megtelt füstölt húsokkal. A kárpátaljai magyar közösség, ezen belül a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a háború előtt rendszeresen rendezett nagyobb kulturális eseményeket, ünnepeket és fesztiválokat, ahol bemutatták a magyar néptáncokat, zenét, a hagyományos ételeket és más kulturális elemeket. Ezek a felvételek még 2022-ben, alig néhány héttel a háború kitörése előtt készültek az elmúlt évtizedek alatt a már nemzetközi hírnévre szert tett Mezőgecsei Böllérversenyen, ahol ismert böllérekkel, tapasztalt szakácsokkal és a különböző kézműves portékáikat kínáló árusokkal találkozhattak az idelátogatók, akik mindemellett belekóstoltak a helyi gasztronómia világába is. A nagy múltú böllérnap folytonosságát a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség mégsem szerette volna megszakítani, ezért idén helyettesítő programként szűk körben töltöttek el egy disznótoros napot Tiszacsomán, a Honfoglalási Emlékpark területén. Az alap ötlet az volt, hogy Kárpátalja minden magyarlakta vidékéről csapatokat hívnak, akik elkészítik az előzetesen megbeszélt ételkülönlegességeket. A disznóvágás mindig egyfajta közösségi esemény volt, ahol a helyiek összegyűltek, hogy együtt dolgozzanak a sertések levágásán és azok feldolgozásán. Igazi magyaros hagyomány, ahol mindig az együtt töltött idő, a finom ételek, a jó italok és a remek hangulat a mérvadó. Bár manapság Kárpátalján is egyre kevesebben tartanak háznál sertést, a legtöbb faluban még mindig fontos esemény a disznótor. Az ungvári járás nagy létszámú csapattal érkezett, amíg a fiúk a kolbász töltéssel voltak elfoglalva, addig a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának szakácsnői már a köröm- és csülökpörköltet készítették. A friss alapanyag mellé hoztak magukkal még néhány csülköt, hiszen a most levágott disznónak csak négy lába van. A szokások generációról generációra való átadása segít a kulturális identitás és a helyi hagyományok megőrzésében. Ezen felül a különböző tájegységek gasztronómiai szokásait is fontos megismerni, hiszen az ételek elkészítési módja, fűszerezése is változhat. A Felső-Tisza-vidéki csapat például a csak Técsőre jellemző káposztalevest készítette el. Toros káposzta szinte majdnem minden csapat kondérjában rotyogott, de az ugocsaik szerint az általuk készítettnek nincs párja. A szervezők szerint a céljukat elérték, hiszen senki sem távozott éhesen. Felelevenítették a disznótoros hagyományokat, megkóstolták egymás ételeit, italait, ugyanakkor találkozásokra és beszélgetésekre is alkalmat teremtett ez a nap, amire ugyancsak nagy szükség van a mostani nehéz időkben. Kárpátalján a disznóvágásnak még mindig komoly hagyománya van, a már több mint 15 éves böllérverseny mindig olyan évindító eseménynek számított, ami kivétel nélkül mindig jó hangulatban telt, hiszen zenével és táncos produkciókkal is színesítették a programot. Ez az esemény nem csupán az élelem előállítására, hanem a közösségek szorosabbra fűzésére szolgált. Az ételkészítés, az együtt töltött idő, és a közös étkezés olyan pillanatokat teremtett, amelyek emlékezetesek és kötelék teremtők. Idén, ha csupán szűk körben is, de felejthetetlen élményeket szereztek a résztvevők, akik természetesen reménykednek abban, hogy hamarosan ismét érkezhetnek majd böllérek, szakácsok, kukták az Kárpát-medencéből.
Január 27-én a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban első ízben szervezte Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Disznótoros napot, mely a hagyományos mezőgecsei böllérversenyhez képest egy szűkebb körű rendezvény. Tiszacsomán a KMKSZ középszintű szervezeteit képviselő öt csapat dolgozott fel egy reggel leszúrt 200 kilós sertést. A nap végén mindannyian megkóstolták a tájegységekre jellemző disznótoros ételeket
Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, az esemény főszervezője elmondta, hogy a disznótoros nap a tömegrendezvények szervezésének tilalma miatt zárt körű, a szövetség Ungvári, Beregszászi, Nagyszőlősi és Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezeteinek csapatai mellett a Szövetség vezetőit, megyei képviselőit és a Beregszászi kistérség KMKSZ-es képviselőit hívták meg a gasztrokulturális rendezvényre.
A Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetet a técsőiek csapata képviselte, akik savanyú, disznótoros káposztalevest készítettek. A recept kapcsán Révész Katalin elmondta: „Csontos húsok is főnek a levesben, megy bele a „fejelé”, savanyú káposzta, a rántás után tesszük bele a kolbászhúsból készített pici húsgombócokat. Ez a mi vidékünkön hagyományos toros étel, Visken csak annyival tér el a técsőitől, hogy ott nem rántással, habarással készül.”
A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozatának tízfős csapatában Csaptól Verbőcig sok településről voltak gazdaasszonyok. Szigeti-Séra Natália, a tagozat egyik vezetője elmondta, hogy egy hagyományos köröm- és csülökpörköltet főznek. A fűszerek: só, bors, pirospaprika és maga a friss alapanyag. Igaz, hoztak még néhány disznócsülköt magukkal otthonról is, hisz a helyben, a szervezők által felajánlott disznónak csak négy lába volt, amit kevésnek ítéltek ahhoz, hogy minden jelenlévő számára elég legyen a finom csülökpörkölt. Hozzájuk csatlakoztak a KMKSZ Csapi Nyugdíjasklubjának tagjai, akik friss barna és fehér házikenyeret sütöttek, valamint kakaóscsigát, illetve ők főzték a hidegben nagy sikernek örvendő forralt bort. Vezetőjük, Belovics Ilona elmondta, hogy a fehér kenyerüket krumplival készítették, a barna pedig lenmagos.
Az Ungvári Középszintű Szervezetet képviselte még a 12 férfiból álló nagydobronyi csapat. Nagy Ferenctől, a Nagydobronyi Kistérség polgármesterétől megtudtuk, hogy ez egy jól összeszokott csapat, minden éven szerveznek odahaza egy jótékonysági disznótort. Korábban egy tonna disznó és borjúhúst dolgoztak fel és osztottak szét a rászorulóknak. „A csapatunk négy ember híján el tudott ma jönni ide, Tiszacsomára. Mi a kolbásztöltés feladatát kaptuk, amit ősi, nagydobronyi családi recept szerint töltünk. Megtesszük, ami tőlünk telik, aztán majd sütjük és közösen elfogyasztjuk” – összegezte Nagy Ferenc. A nagydobronyiak készítettek még a kolbász mellett hagymás vért, valamint belsőségek (vese, velő, sertésnyelv és -szív) felhasználásával egy különösen ízletes, hagymás ételt. A két utóbbit is szinte mindenki megkóstolta, hisz elsőként készültek el vele.
Bák Ferenc vezette fancsikai csapat toroskáposztát készített az ugocsai faluban hagyományosnak számító módon. Egy hatalmas üstben félig felsütötték a húst, majd hosszasan párolták a savanyított káposztával. Az így készült étel végül nagyon finom lett.
Ugyancsak toros húst készített a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének népes csapata, valamint hurkát töltöttek, vérest és májast. Ezek mellett még steaket sütöttek és friss tepertőt is lehetett náluk kóstolni. Seder Ilona, a KMKSZ Borzsovai Alapszervezetének elnöke elmondta. „A csapat a borzsovai mellett halábori, csomai, csetfalvai, gecsei és guti KMKSZ-esekből állt össze, de az összhang kitűnő, olajozottan folyik a munka.”
Az eseményen jelen volt Szabó András Fehérgyarmatról, a Szabó Lovasudvar tulajdonosa, szakedző, a Kassai lovas-íjász iskola nemzetközi bírája, és párja Ecsedi Melinda, a Kürtgyarmat Hagyományőrző Íjász Egyesület elnöke, akik a honfoglalás kori magyar lovasíjászatot igyekeznek megismertetni minél több érdeklődővel. Ott volt még Margitics Ildikó, a nagyszőlősi Szelíd Lovasközpont tulajdonosa is. Az ott zajló egyeztetés remélhetőleg egy kezdet, amelyet követően Szabó András szakmai irányításával a Tiszacsomán kialakítás alatt lévő lovasközpont és a Nagyszőlősön már nagyon jól működő Szelíd Lovasközpontban is magas szinten oktathatják majd őseink lovas íjász tudományára épülő sportot a fiataloknak.
A disznótoros nap hivatalos megnyitóján Mester András mondta el, hogy bár a disznótoros nap nem pótolja a mezőgecsei böllérfesztivált, de a lehetőségekhez mérten igyekeztek szervezni egy a disznótoros hagyományainkat bemutató és továbbéltető napot. A megjelenteket köszöntötte még Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető diplomatája, valamint Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének ügyvezető elnöke, és Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Végül Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskolai Filológiai Tanszékének munkatársa szavalt az alkalomhoz illő, disznótoros verseket.
Majd minden jelenlévő megkóstolta az összes disznótoros étket. Tanúsíthatom, hogy nagyon finomak voltak a kolbászok, a hurkák, a toros húsok, a körömpörkölt és a számomra eddig ebben a formában nem ismert savanyú disznótoros káposztaleves pici húsgolyókkal. Volt a jó ételekhez jóféle bor és pálinka is, ha jól láttuk, ezúttal Tiszacsomáról senki nem ment éhesen haza.
A disznótoros nap végén Sin József a következőképpen értékelt: „Úgy gondolom a mai rendezvénnyel a céljaikat elértük, felelevenítettük, és a más tájegységekről érkezőknek bemutattuk a disznótoros hagyományainkat, ételeinket. Ugyanakkor találkozásokra és beszélgetésekre is alkalmat teremtett ez a mai nap, amire ugyancsak nagy szükség van a mostani nehéz időkben.” A szervező Mester András pedig elmondta, abba bízik, hogy jövő év januárjában már béke lesz, és újra megszervezhetik majd a mindig sok érdeklődőt vonzó böllérversenyt.
November 19-én Tiszacsomán is megemlékeztek azokról az emberekről, akiknek életét a sztálinizmus totális diktatúrája oltotta ki, azokról, akiket 79 évvel ezelőtt igazságtalanul hurcoltak el és tettek ki felfoghatatlan borzalmaknak a málenkij robot néven álcázott szovjet haláltáborokban.
A kárpátaljai magyarság 1944 novemberében szenvedte el történelmének legnagyobb tragédiáját, amikor a térséget elfoglaló szovjet csapatok málenkij robot címszó alatt összegyűjtötték a 18 és 60 év közötti férfiakat – magyar és német nemzetiségű fiúkat, testvéreket, apákat, nagyapákat –, majd gyalogmenetben először a szolyvai gyűjtőtáborba, s onnan Sztarij Szamborba vezették őket. A viszontagságokat túlélők a Gulág lágereibe kerültek, otthonuktól és szeretteiktől több ezer kilométerre. A rendelkezésre álló adatok szerint Kárpátaljáról mintegy 30 ezer embert hurcoltak el, akik közül több mint tízezren soha nem tértek haza.
Az emlékezők a vasárnapi szent liturgiát követően vonultak a helyi görögkatolikus templom falán elhelyezett emléktáblához, ahol Demkó Ferenc görögkatolikus püspöki helynök mondott imát a „háromnapos” munkára elhurcoltakért.
Kovács Szvitlána, a település elöljárója kiemelte az emlékezés fontosságát, s elmondta: a helyiek minden évben közösen hajtanak fejet az emléktábla előtt, melyen a haza nem tért elődeik nevei vannak felsorolva.
Rácz János, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke aláhúzta: „Ma is az elhurcolt őseinkből, az ő kitartásukból merítünk erőt a nehézségek leküzdéséhez.” Felidézve az akkori eseményeket, Rácz János emlékeztetett arra, hogy 1944 őszén a falu férfi lakossága jelentősen megcsappant, s a lágerekbe elvittek közül 46-an soha nem tértek vissza családjaikhoz. „A hazatért emberek elmondták a munkatáborokban átélt borzalmakat, melyeket soha nem szabad hagyni megismétlődni” – tette hozzá.
Ezután Beca Vivien egy lágerverset mondott el, majd a Himnusz közös eléneklése után a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a gránittábla elé.
A KMKSZ és Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács a Nyíregyházi Fejlesztési Ügynökséggel közösen élő tájház programot valósít meg. Az Európai Unió támogatja a határon átnyúló közös turisztikai projektet. Ennek keretében zajlott a Viski Tájház bővítése. A Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark és Látogatóközpont szomszédságában pedig ünnepélyes keretek között átadták a Jurta Tájházat. A kárpátaljai magyarság megmaradásának fontos eleme a hagyományokhoz való ragaszkodás. Ez pedig a tájházakban testesül meg, ezért a KMKSZ messzemenően támogatta a project megvalósulását- fogalmazott beszésében Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke. Az ünnepséget a tiszacsomai Bokréta és a Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportjának műsora zárta.
Családi napot tartottak pünkösdhétfőn Tiszacsomán.
A gyermeknap ünneplése a beregszászi járási Tiszacsomán már több mint húszéves múltra nyúlik vissza. A háború kitörése előtt alig ezer főt számláló településen mindig nagy hangsúlyt fektettek a közösséget összekötő, azt építő jellegű programokra. Két évvel ezelőtt a helyi szervezetek példaértékű összefogásának köszönhetően – a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések enyhítésével – a falu apraját-nagyját megszólító gyermeknapot sikerült lebonyolítani. Hasonló összefogás történt idén is, amikor első alkalommal pünkösd ünnepéhez kapcsolódva szerveztek hazaváró családi napot pünkösdhétfőn a helyi görögkatolikus templom udvarán.
Az alkalom szent liturgiával kezdődött, amelyet Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének püspöki helynöke celebrált, majd ünnepi körmenettel folytatódott, melyben népviseletbe öltözött fiatalok vitték a templomi zászlókat.
Az egyházban a pünkösdnek különleges helye van, hiszen az ünnepet az egyház születésnapjának is tartják – fogalmazott Demkó Ferenc püspöki helynök, majd elmondta: „Az egyház a közösségnek a helye, ahol az ember megéli azt, hogy ő valahová tartozik. Az embernek jó valahová tartozni. Itt az összetartozásról beszélhetünk, hiszen ez az első alkalom az utóbbi években, amikor teljes összefogással szervezték meg e rendezvényt. Mintegy hatvan gyermek van jelenleg a faluban, ami nem sok, de azt hiszem, nem szabad elcsüggednünk.”
Az idei pünkösd a tiszacsomai görögkatolikus hívek számára még egy szempontból emlékezetes marad, ugyanis két év után 16 fiatal részesült először az Eucharisztia szentségében.
A családi nap megszervezése közös ügy volt a faluban, melyből aki csak tehette, kivette a részét. Kovács Szvitlána, Tiszacsoma elöljárója kiemelte a helyi szervezetek együttműködésének fontosságát, s mint mondta: „Ha rendezvényekről van szó, akkor mindenki odateszi magát. Kiemelten így van ez a közösségmegtartó alkalmak esetében.” A mostani alkalom lebonyolításához a település szervezetein túl a KárpátHáz Civil Szervezet is csatlakozott.
Reskó-Papp Angéla, a Bokréta hagyományőrző csoport vezetője évtizedek óta szívügyének tekinti a magyar kultúra, a magyar hagyományok megismertetését, átadását és megszerettetését a fiatalokkal. Elmondta: az, hogy a gyerekek csodaszép népviseletben szavalhattak a rendezvényen, egy nyertes pályázatnak köszönhető: „A Csoóri Sándor Alapnál pályáztunk, s a viselet, melyet ma is a gyerekeken láthatunk, igazán értékesnek számítanak, hiszen ez a mi helyi viseletünk, azt varrattuk meg szakemberekkel együttműködve.”
A hagyományőrző csoport részt vesz a néptáncegyüttesek szakmai fejlődése érdekében létrehozott mentorprogramban is, melynek keretében a Magyarországról érkezett néptáncpedagógusok néptáncokat és népdalokat tanítanak a gyerekeknek.
„A hagyományőrző csoportunk elnevezése, a Bokréta is azt jelzi, hogy egy csoportba fogjuk azokat a fiatalokat, akik szabadidejükben szívesen látogatják a szakköreinket, ahol megismerik a magyar kultúrát, elsajátítják és továbbviszik népi hagyományainkat” – fűzte hozzá Reskó-Papp Angéla.
A rendezvényre ellátogató családok számára számos lehetőség adódott, hogy jól érezzék magukat: volt körhinta, ugrálóvár, trambulin, arcfestés és különböző kézműves-foglalkozások, valamint kispályás focitorna és ügyességi játékok is. A hagyományteremtő szándékkal megrendezett családi napra nemcsak a Tiszacsomán élőket, hanem azokat is várták, akik a községből származnak, így összesen több mint kétszáz fő részvételével telt a délután.
Első alkalommal szerveztek a helyi civil szervezetek és intézmények közös, pünkösdi hazaváró családi napot Tiszacsomán. Az alkalom szent liturgiával és ünnepi körmenettel kezdődött, amelyet Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke celebrált. A szentmisét valamit a gyermekprogramokat az összetartozás jegyében szervezték. Emlékezetes marad az idei pünkösd a tiszacsomai görögkatolikus hívek számára: 2 év után 16 fiatallal tartottak elsőáldozást. A családi nap megszervezése közös ügy volt a faluban, amiből mindenki kivette a részét. A pünkösdi misére a község fiataljai ünnepi népi öltözékekben érkeztek, amelyeket a Csóri Sándor programnak köszönhetően szereztek be.