Ungváron a Gyújts egy gyertyát elnevezésű akcióval emlékeztek meg az 1932-33-as Holodomor, a népirtás áldozatairól. Idén harmadik alkalommal emlékezünk meg a kommunista népirtás áldozatairól a háború közepette. A Holodomorban elhunytak emlékére tartott gyászszertartást Kárpátalja különböző felekezeteinek lelkészei végezték. A gyászszertartáshoz a cserkészek is csatlakoztak. Az Ungvári Plaszt vezetője, a kijevi származású Okszana Moricsevszka felidézte, hogy dédnagyanyja 9 gyermekét vesztette el a Holodomor alatt. A Holodomor 91. évfordulója arra emlékeztet, hogy a nemzetközi közösségnek el kell ítélnie az emberiség elleni bűncselekmények elkövetőit, és tisztelettel kell adózni az áldozatok előtt. A Holodomor áldozataira minden év november utolsó szombatján emlékeznek Ukrajnában.
2024. november 19-én, kedden volt 1000 napja, hogy az országban kitört a teljes körű orosz invázió.
Ungváron ezen alkalomból megemlékezést tartottak, melyen részt vett a város és a megye vezetősége, a rendészeti és ellenőrző struktúrák vezetői, a katonaság képviselői és a régió lakossága. A koszorúzást követően a jelenlévők egyperces néma csenddel tisztelegtek az elesett hősök előtt, majd felcsendült Ukrajna himnusza.
Ma van az 1000. napja a teljes körű inváziónak. 1000 nap fájdalom, vér, könnyek és kitartás, bátorság és államegyesítés, öröm az elért eredményekből. Ezt az életet éltük, de senki sem hitte el. Mert mindannyian emlékszünk arra, hogy különböző szakértők azt mondták, hogy pár napig tart majd. Megváltoztattuk a világ véleményét
– hangsúlyozta Miroszlav Bileckij, a megyei OVA vezetője.
Roman Szarah, a Kárpátaljai Megyei Tanács vezetője megjegyezte, hogy ezer nappal a teljes körű orosz invázió kezdete után Ukrajna példás ellenálló képességről tett tanúbizonyságot, visszaverve a világ egyik legnagyobb hadseregét.
Mikola Pavlov főtörzsőrmester, aki jelenleg az ungvári toborzóközpontnál teljesít szolgálatot, elmondta, 1000 nap egy nehéz időszak, hiszen sokak az életüket adták értünk.
2024. november 19.-e a teljes körű orosz invázió 1000. napja. Ungváron, a Dicsőség Dombján emlékeztek meg azokról a hősökről, akik életüket adták Ukrajna szabadságáért és a területi integritásáért folytatott harcban. A megye és a város vezetői, a katonák, a rendvédelmi szervek és a diplomáciai intézmények képviselői virágokat helyeztek el az emlékműnél és a katonák sírjánál. A háború 1000. napja – tragikus és egyben a hősiességet szimbolizáló nap az ukrán nép számára, amely bátran szembeszáll az ellenséggel, mind a fronton, mind a hátországban. Az ország emlékezik a hőseire, akik életüket áldozzák Ukrajnáért.
Ungváron idén is a hagyományok szerint emlékeztek meg az 1944-ben málenkij robotra elhurcolt férfiakról. A helyi magyarság a Kálvária temetőben gyűlt össze, ahol a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által emelt emlékműnél rótta le tiszteletét.
Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke, az Ungvári Dayka Gábor Líceum igazgatónője kiemelte:
– Nincs olyan magyar család Kárpátalján, amelyet ez a tragédia ne érintett volna, itt mindenki, aki magyar volt, és magyarnak vallotta magát, az ennek a tragédiának a részese. Ezért egyértelmű, hogy a rendszerváltás után az első emlékművek, amelyeket a KMKSZ állíttatott megyeszerte, azok a sztálinizmus áldozatairól szóltak. Valamikor egy történésztől hallottam azt a kijelentést, hogy 100 év után elfelejtődnek az emlékek, szebben fogalmazva 100 év után hunynak el az utolsó olyan élő szemtanúk, akik még tudnak erről beszélni. Ez a 80 év ezért is nagyon fontos. Tehát 80 év hosszú idő, viszont még élnek olyan emberek, akik tudnak nekünk arról mesélni, hogy milyen is volt az a „három nap” előtti időszak és az, amikor esetleg hazajöttek, mert van, aki hazajött, de nagyon sokan haza sem jöttek. Így minden családot érint ez a mai megemlékezés – fogalmazott az elnök asszony.
Vasárnap délben Csizmár Diana, a líceum nevelési igazgatóhelyettese nyitotta meg a megemlékezést. A meghívott vendégek – Csizmadia Alexandra, ungvári magyar konzul, Kulin Ágnes, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke, Kulin Zoltán, a TV21 Ungvár igazgatója – bemutatását követően köszöntötte a megjelenteket. Majd Csizmár Gábor és Katkó Rebeka, az Ungvári Dayka Gábor Líceum 11. osztályos tanulói, a diákönkormányzat, valamit a Rákóczi Szövetség líceumi szervezetének tagjai a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából röviden emlékeztetettek a 80 évvel ezelőtti tragikus eseményekre, és egy ismeretlen szerzőtől idézve szemléltették a hazatérési vágy erősségét.
Mint ismeretes, a Magyar Országgyűlés 2012. május 21-én a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította november 25-ét. Az elfogadott határozat célja méltóképpen megemlékezni arról a mintegy 800 ezer magyar honfitársunkról, akiket 1944 őszétől kezdve hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak többéves kényszermunkára, vagy a II. világháborút követően a folyamatosan kiépülő kommunista diktatúrában koholt vádak alapján 5–25 évre száműztek a Gulág rabtelepeire, és akik minden joguktól megfosztva hazájuktól több ezer kilométerre, embertelen körülmények között végeztek kényszermunkát.
– Generációk nőttek fel mindezek ismerete nélkül, ami torzította világképüket, identitásukat. A múltat végképp el akarták törölni, tették ezt tudatosan, mert ahogy Kölcsey Ferenc, nemzeti himnuszunk költője írta: „Egy nép, amely nem tud emlékezni, magát temeti el.” Fontosnak tartom, hogy a fiatalok köréből is sokan eljöjjenek erre a megemlékezésre, hiszen a családunkból is hurcoltak el, üknagyapámat is úgymond háromnapos málenkij robotra vitték. Ismerni kell a történelmet, és emlékezni, hogy soha többé ne forduljon elő ehhez hasonló – jegyezte meg Csizmár Gábor, a líceum 11. osztályos tanulója.
A megemlékezésen a történelmi egyházak nevében Héder János ungvári református lelkész, püspökhelyettes, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője imádkozott az elhunytak örök nyugodalmáért s az itthon maradottakért. Elmondta: nemcsak könyvekből ismeri a történteket, a nagyapja is ott volt a táborban, majd idézett egy lelkész beszámolójából, valamint utalt Alekszandr Szolzsenicin író A Gulag-szigetcsoport című regényére.
– Ma megállunk azoknak az emléke előtt, akik a Gulág táboraiban, annak szenvedéseiben elpusztultak. A mi kárpátaljai népünk sok mindent megpróbált az elmúlt évszázadban, és a mi magyar népünknek van kollektív tudata, amiben mindig Istenben bízva, ragaszkodva túl tudtak élni mindent: a török hódoltságot, a szabadságharc után újra fel tudtak állni. Különösen mi, magyarok itt, Kárpátalján megtapasztaltuk a jogfosztásokat, azt, hogy szinte megpróbáltak minket eltörölni. De épp a szüleink hite, küzdeni akarása, az, hogy soha nem adták fel, hanem mindig küzdöttek, ma is erőt ad ennek a maroknyi kárpátaljai népnek, amely hasonló helyzetbe kerül újra és újra. Úgy gondolom, most nagyon aktuális az, hogy emlékezzünk rájuk, és erőt nyerjünk az ő hitükből és kitartásukból – hangsúlyozta a lelkész.
Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit, és mécseseket gyújtottak a 80 esztendeje elhunytak emlékére.
Ezekben a napokban Kárpátalja szerte tartanak megemlékezéseket a magyarokat 1944 novemberében ért tragédia 80. évfordulója alkalmából. Az Ungvárról a málenykij robotra elhurcoltak emlékének méltatására a város magyarsága a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által a Kálvária temetőben állított emlékműnél gyűlt össze. Az elődök kitartása, hite ma is erőt ad a kárpátaljai magyarságnak, fogalmazott Héder János ungvári református lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője. A megemlékezésen jelen voltak az Ungvári 10-es számú Dayka Gábor Líceum tanulói. A rendezvény végén a jelenlévők csendes főhajtással elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Az Ungvár Gerény néven ismert városrészében található körtemplom Ukrajna egyik legrégebbi szakrális létesítménye, így épített örökségként van nyilvántartva. A szentélybe gyakorlatilag bármelyik napon be lehet jutni és mostantól akár a világ bármely pontjáról is, hiszen Ivan és Leonyid Ilyko digitalizálták azt. A projektnek köszönhetően már bárki tüzetesebben is megvizsgálhatja a freskókat, még alaposabban mint élőben. Jelenleg a weboldal még csak ukrán és angol nyelven érhető el. A projekt kezdeményezői azonban azt tervezik, hogy olasz, latin, valamint a szomszédos országok nyelvein is megjelenítik a honlap tartalmát. Ivan és Leonyid már több éve kiemelt figyelmet fordítanak a kulturális örökségre. Az első projektjük egy játék-rekonstrukció volt a 16. századi Nevickei várról, amelyet Iván a Koppenhágai Egyetemen készített diplomamunkaként. A rotunda projektben információ feldolgozással és végtermékek létrehozásával foglalkozott, amelyek között 3D-modellek, kiterítések és freskók találhatók. A legkorszerűbb technológiákat alkalmazták. Ez a templom egész Közép-Európa tekintetében fontos műemlék. Természetesen vidékünk, Kárpátalja számára is fontos jelentőséggel bír ez a szakrális emlék. A középkori falfestmények, amelyek évszázadok változásainak tanúi, továbbra is restaurálásra várnak. Ehhez még számos akadályt kell leküzdeni, többek között a bürokratikus nehézségeket. A gerényi rotunda freskóinak digitalizálása azonban lehetővé teszi, hogy ne pazaroljuk tovább az időt, és hozzáférést biztosítsunk a művészettörténészek, történelemkutatók és turisták számára – mindenkinek, aki szeretné jobban megismerni ezt a műemléket.
Jézus szíve Isten emberszeretetét, szenvedését és áldozatát szimbolizálja. A Jézus szíve szobrok rendszerint lángoló szívet ábrázolnak, amelyet lándzsák szúrnak át, vagy töviskoszorú övez. A katolikus egyházban a Jézus szíve tisztelete a XVII. századtól kezdett elterjedni, különösen Alacoque Szent Margit és gyóntatója, Claude La Colombière jezsuita atya buzgó közvetítésével. A kultusz terjedésével egyre több képzőművészeti ábrázolás jelent meg, köztük szobrok, festmények és más vallási tárgyak. Ungváron is állt egy Jézus szíve szobor a Szent Kereszt Felmagasztalása Görögkatolikus Székesegyház belső udvarán, ám ezt a szovjet hatóságok később lerombolták.
Milan Šašik, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye néhai püspöke, miközben régi fényképeket nézegetett, felfigyelt egy Jézus szívét ábrázoló szoborra a székesegyház udvarán és vissza akarta állítani. Ez azonban nem volt egyszerű, mert amint Ivan Tidir atya elmondta: a szobrot 1953-ban a szovjetek megsemmisítették, helyén víztározót alakítottak ki több mint 100 ezer liter víz tárolására, amit a szomszédságban elhelyezkedő atomfizikai berendezések hűtésére használtak. Sokáig tartott a víz elvezetése és a mélyedés feltöltése, hogy a jótevőknek köszönhetően elkészített új szobor visszakerülhessen a helyére.
A szobor felszentelésére vasárnap került sor, közvetlenül a püspöki liturgia befejezése után, eredeti helyén, a Szent Kereszt Felmagasztalása Görögkatolikus Székesegyház belső udvarán.
– Visszaállítottuk a történelmi igazságot, ezt a szobrot, a legszentebb Jézus szíve szobrot, amely a Teremtő emberek iránti szeretetének a jelképe és forrása. Külön köszönet ezért Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, hogy nem csak a történelmi igazság állt helyre, de az isteni igazság is, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, és a Teremtő szeret bennünket. Jézus közöttünk van – emelte ki Teodor Macapula püspök.
Vida László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja elmondta: amikor ez az ötlet felmerült, és ezzel megszólították a főkonzulátust, Bacskai József főkonzult megkereste a görögkatolikus egyház, akkor egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy megpróbálnak ennek a projektnek a megvalósításában segíteni.
– Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy tudtuk támogatni Matl Péter szobrászművésznek az alkotómunkáját. Az, hogy ez a gyönyörű szobor létrejöhetett, azt jelenti, hogy valamiféle történelmi igazságtétel történt, és nagyon fontos, hogy ehhez mi is hozzájáruljunk. A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye a széles értelemben vett Kárpátalja kulturális örökségének a része, jelentős számú magyar híve is van az itteni görögkatolikus egyháznak. Nagyon fontos, hogy ez a kincs, amely egyszerre gazdagítja Kárpátalját, Ukrajnát, Európát, összeköti Magyarországot és Ukrajnát évszázadok óta, ez megmaradjon. Hogy megmentsük azokat az értékeket, amelyek eltűntek sajnos, hiszen talán a legtöbbet szenvedett egyházról beszélünk, a szovjethatalom betiltotta, szó szerint elpusztította papjaikat, az egyházat, elvette az emberektől a hitüket. De ez az egyház talpra állt, az utóbbi 30 évben Milan Šašik püspöknek köszönhetően hatalmas építőmunka folyt, és helyreállították azt, amit helyre lehetett állítani, nem mindent, de nagyon sokat. Bízunk benne, hogy ez a munka folytatódni fog, Teodor püspök folytatja azt az utat, amelyet az egyház elkezdett a Szovjetunió felbomlása, a független Ukrajna létrejötte után – fogalmazott a diplomata.
A másik mecénás Volodimir Csubirko, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője beszédében elmondta: örül, hogy sikerült megvalósítani még egy projektet a kulturális-történelmi örökségünk helyreállításában.
– Milan Šašik püspök arról álmodott, hogy visszakerül a szobor eredeti helyére, meg is mutatta a helyet, ahol a korábbi szobor alapzata állt, de sajnos életében nem sikerült valóra váltani álmát. Célul tűztük ki a szobor visszaállítását, megbeszéltük ezt Matl Péter művésszel, s Magyarország Ungvári Főkonzulátusával, Bacskai József főkonzullal személyesen sikerült megvalósítani ezt a projektet. A szovjetek lerombolták templomainkat, megsemmisítették értékeinket, üldözték, megkínozták papjainkat, megölték Romzsa Tódor püspököt, de nem ölték ki a hitünket, amit nagyszüleink, dédszüleink hagytak ránk. 1990-től lépésről lépésre újjáépítjük. A szovjet-fasiszta gépezet most is támadja földjeinket, kioltja az ukránok életét, s tovább semmisíti meg a kultúránkat, értékeinket; meg kell mutatni a világnak, hogy erősek vagyunk – hangsúlyozta.
Matl Péter alkotó beavatott a szobor elkészítésének előzményeibe és folyamatába.
– Néhány évvel ezelőtt Milán atya felszentelte a Szűz Mária-szobrot, amelyet ide, a székesegyház elé készítettem. Az is egy olyan műalkotás, amelyik eltűnt a szovjet időkben, és tulajdonképpen egy fénykép alapján állítottuk vissza. Ennek a mostaninak a fényképe sokkal rosszabb volt, mert nem a szobrot fényképezték, hanem a papokat, akik előtte álltak, és a háttérben látszott a szobor. Ez szétmosódott teljesen, még a Jézus szíve sem látszott rajta, és ebből később kis bonyodalom is lett, de megpróbáltam a sziluettje, a stílusa alapján újraalkotni, ahogy az volt. A talapzata megvolt a réginek, és annak alapján elkészítettem ezt az újat. A 3 méter 20 cm magas szobor a talapzattal együtt jampili homokkőből készült, májustól dolgoztam rajta. Tehát megpróbáltam visszaállítani, ami volt, de egy kicsit az én kompozícióm is benne van, meg az is, amit 100 évvel ezelőtt felállítottak.
Az ünnepség végén az adakozóknak átnyújtották a Ferenc pápa által október 1-jén Vatikánban írt latin nyelvű oklevelet, melyben apostoli áldását adja mindkét mecénásra és családjaikra, és az égiek közbenjárását kéri.
Idén is közös megemlékezést szervezett Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa, valamint a kárpátaljai magyar társadalmi és kulturális szervezetek az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából, a hagyományokhoz híven Ungváron.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség képviselői, az Ungvári Dayka Gábor Líceum tanárai és tanulói, a történelmi egyházak hívei és mások a háború miatt már harmadik alkalommal csendes koszorúzással adóztak az 1956-os hősök emlékének.
Az előző évekhez hasonlóan október 23-án délután a résztvevők a megyeszékhelyen előbb az 1956-os emlékműnél, a Majdan Hősei (Herojiv Majdanu) parkban helyezték el az emlékezés virágait és gyújtottak mécsest. Albertné Simon Edina konzul üdvözölte a magyar forradalom és szabadságharc 68. évfordulójára emlékezőket.
A rendezvényen a Kárpátaljai Megyei Tanács, a Kárpátaljai Katonai Közigazgatási Hivatal és Ungvár vezetősége, illetve képviselői is tiszteletüket tették.
Roman Szaraj, a megyei tanács elnöke az újságírókkal beszélgetve a 68 évvel ezelőtti magyarországi történések kapcsán kiemelte:
– Rendkívül fontos emlékezni az akkori eseményekre, hogy ne ismétlődhessen meg napjainkban, hogy egyértelmű legyen: az, amit ma tesz az Orosz Föderáció, megengedhetetlen.
Csizsevszkij Krisztián, a helyi líceum 11. osztályos tanulójának előadásában elhangzott Aranyosi Ervin Október 23. (1956 emlékére) című verse: „És jött egy nap, október huszonhárom, hitet hozott a hűvös őszi szél: Szabaddá válunk, végre, minden áron, a bátor szív egy szebb jövőt remél.”
Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Városi Alapszervezetének elnöke, az Ungvári Dayka Gábor Líceum igazgatónője lapunk tudósítójának elmondta:
– Az ungvári magyarság számára pontosan olyan fontos október 23-a, mint a teljes magyarság számára. Ez egy olyan jeles nap a történelmünkben, ami a szabadságról szól. Ha úgy vesszük, egy egész ezer év a magyarság történetében arról szólt, hogyan küzdött a szabadságáért, hol a tatárok, hol a törökök, hol a Habsburg Birodalom ellen és a szovjetrendszer ellen is. Erre emlékezünk ma, október 23-án. Nekünk, ungváriaknak saját hőseink vannak október 23-a alkalmából, amire büszke is vagyok, mert az iskolánk falán emléktábla tudatja a felnövekvő nemzedékkel, hogy mi is részei vagyunk a nagy magyarságnak.
A történelmi egyházak nevében Héder János ungvári református lelkész, püspökhelyettes, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője kérte az Úr áldását magyar és ukrán nyelven:
– Urunk, te látod a múltat, a jelent és a jövőt. Emlékezzél meg azokról, akik áldozatul estek, akik hősök voltak, bátrak, akik odatűzték a szent nevedet a szabadságnak, az igazságnak a zászlajára.
A megemlékezés második helyszíne a Dovzsenko utcában volt, ahol a résztvevők megkoszorúzták a jelenleg vizsgálati fogdaként is működő korábbi börtön falán elhelyezett emléktáblát és lerótták kegyeletüket. Az ’56-os események kapcsán a szovjethatalom több száz magyar forradalmárt, valamint velük rokonszenvező kárpátaljai lakosokat tartott fogva.
Bacskai József főkonzul lapunknak nyilatkozva megjegyezte, hogy ma ismét egy csendes megemlékezésre került sor Ungváron.
– A háború harmadik évében emlékezünk 1956-ra, az 1956-os hősökre, nemcsak az anyaországiakra, hanem a kárpátaljaiakra is. Gondoljunk csak Milován Sándor bácsi élettörténetére. A magyar emberek Kárpátalján és Magyarországon is meggyőződhettek 1956-ban arról, hogy csak egymásra számíthatnak, magyar ember csak magyar emberre, magyar összefogásra számíthat. Akkor is sok mindent megígértek külföldről, de nem teljesítették. Ma a Kárpátalján élők szintén az anyaországraa és a világ magyarságára számíthatnak. Három éve baj van, és ebben a bajban nagyon sok segítséget kaptak az itteniek humanitárius oldalról, rengeteg eszközt, élelmiszert, rengeteg segítséget. Erre számíthatnak a jövőben is.
Würtz Klára, magyar származású hollandiai zongoraművész bűvölte el játékával vasárnap a komolyzene kedvelőit a Kárpátaljai Megyei Filharmónia nagytermében. A hangverseny ötletgazdája Magyarország kijevi nagykövetsége volt. A hangversenyen Bartók Béla és Robert Schumann kevésbé ismert művei csendültek fel. Würtz Klára egyedi előadásmódja kivételes élményt szerzett a közönségnek. Würtz Klára először látogatott el Ukrajnába, Kárpátaljára. Würtz Klára lenyűgöző koncertjét követően a publikum a zene jótékony hatására pozitív energiával feltöltődve tért haza.
