A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és annak kutató intézetei kiemelten foglalkoznak a nyelvi akadálymentesítés témájával, különösképpen a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont, ami egy Európai Uniós pályázatnak köszönhetően szélesebb körben is felméréseket illetve tájékoztatásokat végez. Többek között ezekről is szó esik a héten zajló Kárpátaljai Nyári Kölcsey Pedagógusakadémián amit a KMPSZ szervez.
Öt napon át a zene határozta meg a ritmust, és dallamokkal telt meg minden helyiség. A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány idén először rendezte meg a ZeneVarázslat elnevezésű klasszikus zenei tábort, amelynek július 21. és 26. között a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola biztosított helyszínt.
A tábor záróeseményén Váradi Natália, az alapítvány igazgatója köszöntötte a szülőket, vendégeket és résztvevőket. Mint elmondta: bár maga a klasszikus zenei tábor most indult útjára, a ZeneVarázslat-program immár hetedik éve jelen van Kárpátalján. Eddig összesen 80 gyermek, 26 pedagógus és 9 zeneiskola kapcsolódott be a mozgalomba, amely Várnagy Andrea, Liszt-Ferenc díjas zongoraművész nevéhez fűződik.
Idén nyáron 71 gyermek jelentkezett a táborba, a heti oktatómunkában pedig összesen 34 zenepedagógus vett részt. A résztvevőket hét tematikus szakcsoportba osztották, ahol csoportos és egyéni hangszeres órák zajlottak. Minden csoport legalább 30 tanórán vett részt, így több száz órányi zenei képzés valósult meg a tábor ideje alatt.
A délelőtti zenei órákat délutáni fejlesztő foglalkozások egészítették ki: a diákok művészetterápián, színpadi mozgáson, művészetpedagógiai műhelyeken vehettek részt. A tanárok számára külön mentorprogramot indítottak, ahol szakmai tapasztalatcserére is lehetőség nyílt. A programban aktívan közreműködött a Kárpátaljai Mentálhigiénés Társaság, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága, valamint a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház is, amelynek munkatársai a színpadi fellépésre készítették fel a fiatalokat.
A tábor minden estéjén koncertre került sor. A hét nyitónapján Eckhardt Gábor Liszt Ferenc-díjas zongoraművész lépett fel, majd Király Csaba, aki szintén büszkélkedhet Liszt Ferenc-díjjal, varázsolta el a közönséget. A szerdai szabadidős program helyét a gyerekek kezdeményezésére újabb koncert vette át – spontán zenekarok és kamaracsoportok formálódtak, és maguk is felléptek. Csütörtökön Várnagy Andrea és Benedekfi István adott közös hangversenyt, a pénteki gálaműsoron pedig a tábor résztvevői mutatták be, mit tanultak a hét során.
A szervezők külön figyelmet fordítottak a sokszínűségre: egy külön ukrán csoport is működött a táborban, ahol a nyelvi akadályokat tolmácsok segítségével hidalták át. „A zene minden nyelven szól, és láthattuk, hogy a gyerekek valóban megértették egymást” – fogalmazott Váradi Natália.
A rendezvény ünnepélyes zárásán Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja Bacskai József főkonzul nevében köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében a program háború idején betöltött különleges szerepét méltatta: „A ZeneVarázs Kárpátalján több funkciót tölt be – zene szól ott, ahol máskülönben a félelemé lenne a főszerep. E program burkot von a gyerekek köré, hogy ne hallják, ne érezzék, mi zajlik a világban.” Szavaiban háláját fejezte ki a ZeneVarázslat életre hívóinak, Várnagy Andreának és Váradi Natáliának, a pedagógusoknak, a szülőknek és minden gyermeknek, aki részt vett a programban: „Kérem, folytassák ugyanígy, ugyanitt a következő évadban is, mert nagy szükség van a munkájukra” – fogalmazott.
Az eseményen felszólalt Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektora is, aki – mint elmondta – a hét során minden este jelen volt a koncerteken. „Ha akartam volna, találtam volna fontos dolgokat, hogy ne kelljen itt lennem, de nagyon szívesen vagyok itt, és nagyon élveztem mindegyik estet.” A tábor hangulatát „varázslatként” jellemezte, amely őt magát is magával ragadta. Elárulta: már nagyon várja a záróhangversenyt, és bár nem nevezte meg kedvenceit, elmondta, hogy vannak fiatal muzsikusok, akik különösen nagy hatást gyakoroltak rá.
Várnagy Andrea zongoraművész, a program megálmodója személyes hangon mesélt az álomról, amely mögé évről évre egyre többen állnak oda, és amely idén is közösségi összefogással valósult meg. „Hihetetlen, hogy van egy álom, ennyi ember odaáll mellé, megfogja a kezem, és ennyi szeretettel, támogatással ez a dolog célba ér.” Kiemelte, hogy a foglalkozások, az együttműködés, a mentorprogramok, sőt még az étkezések is szeretetből születtek. Végül köszönetet mondott mindenkinek, akik nap mint nap bebizonyították, hogy „a zene valóban örömöt ad”.
A beszédek után a tábor valódi főszereplői, a fiatal résztvevők léptek színpadra. A hét során tanult darabokból adtak elő tanáraikkal – közösen és egyénileg – hangszeres és kamarazenei produkciókat. A gyerekek magabiztosan, örömmel és lelkesedéssel mutatták meg, mennyit fejlődtek a ZeneVarázslat napjai alatt. A koncert után pedig közösen vágták fel a tábor zárásának emlékére készült tortát.
A remények szerint a tábornak nemcsak folytatása lesz, hanem hagyománnyá is válik a kárpátaljai magyar zenei nevelés palettáján.
A beregszászi főiskola története három évtizede a kitartásról, a fejlődésről és a közösség erejéről szól. Most újabb mérföldkőhöz érkezett az intézmény: elindult az egyetemmé válás útján. A cél nem kevesebb, mint hogy 2026-ra, Rákóczi fejedelem születésének 350. évfordulójára már egyetemként működjön tovább a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola.
A beregszászi főiskola története három évtizede a kitartásról, a fejlődésről és a közösség erejéről szól. Most újabb mérföldkőhöz érkezett az intézmény: elindult az egyetemmé válás útján. De mit kell tudni erről a folyamatról és milyen hatással bír az intézmény életére? A részleteket Csernicskó István, a főiskola rektora osztotta meg stábunkkal.
Július 5-én történelmi pillanatnak lehettek tanúi a résztvevők: ünnepélyes keretek között tartották meg a Kárpátaljai Magyar Líceum (KML) első érettségiző osztályainak bizonyítványátadó ünnepségét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriumában. Az esemény során összesen 102 fiatal vehette át érettségi bizonyítványát – elsőként az intézmény fennállása óta.
Az ünnepséget Kóré Dóra, a KML igazgatója nyitotta meg, aki beszédében kiemelte: ez a nap nem csupán egy tanév lezárása, hanem egy új korszak kezdete is a líceum életében. „A tölgyfa legújabb ágán megjelentek az első makkok” – fogalmazott, utalva arra, hogy a fiatal intézmény első gyümölcsei most érettek be. Felidézte, hogy a jelenlegi öt líceumi helyszín – Nagydobrony, Kisgejőc, Beregszász, Nagyszőlős és Tiszapéterfalva – mellé a következő tanévben Visk és Tiszaújlak is csatlakozik, így tovább bővül a hálózat.
„A mai napon 102 diák veszi kézhez érettségi bizonyítványát. Ez nem csupán egy szám, hanem annak bizonyítéka, hogy érdemes volt álmodni, tervezni, hinni és tenni” – tette hozzá Kóré Dóra. Köszönetet mondott a szülőknek, az alapítóknak, valamint Magyarország Kormányának a támogatásért, amely lehetővé tette ezt a mérföldkőnek számító eseményt.
Az ünnepség során azokat a diákokat is díjazták, akik kiemelkedő tanulmányi teljesítményt nyújtottak vagy eredményesen szerepeltek a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett tanulmányi versenyeken.
Ezt követően dr. Balatoni Katalin miniszterelnöki biztos köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében a nemzeti összetartozást, az értékek megőrzését és a közösségi kitartás fontosságát emelte ki, különösen a mostani, bizonytalan időkben. Hangsúlyozta: „Nyelvünket, kultúránkat és a tanulás méltóságát őrizni akkor, amikor a biztonság sem magától értetődő – ez nemcsak pedagógiai, hanem nemzeti cselekedet is.”
A végzősöket arra kérte, hogy vigyék magukkal mindazt, amit itt kaptak: az anyanyelv szeretetét, a közösség erejét és az egymás iránti felelősség érzését. „A világ gyorsan változik, de az, hogy fogjuk egymás kezét, mindig biztos pont marad” – fogalmazott.
Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektora ezután felidézte a KML indulását, hangsúlyozva, hogy alig két éve kezdődött el a munka öt helyszínen, és már most eredményt hozott. „Még csak két év telt el, és már itt állunk az első bizonyítványokkal. Ez páratlan fejlődési ütem” – mondta. Visszaemlékezett a Nagyszőlősön tartott első tanévnyitóra is, amely szintén történelmi lépés volt.
A 10. évfolyamosok nevében Ráti Zsófia (Kisgejőc) búcsúzott a végzősöktől, majd Mándi Denisz (Tiszapéterfalva) Andrássy Réka Ha elmész című versét szavalta el. A végzősök közül Molnár Éva, Vágner Kitti, Nagy Márta, Bilák Andrea és Fudella Kitti mondtak köszönetet tanáraiknak, szüleiknek és az őket támogató közösségnek.
Az érettségi bizonyítványokat és az útravaló tarisznyákat helyszínenként adták át: Nagydobrony 23, Kisgejőc 10, Beregszász 17, Nagyszőlős 12, Tiszapéterfalva pedig 40 érettségizőt ünnepelhetett. Az eseményt a helyszínek diákjainak énekes előadásai tették különösen meghitté.
Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke David Lloyd George szavaival kezdte köszöntőjét: „Ne féljünk nagyot lépni, ha ez tűnik szükségesnek. Két kis ugrással nem jutunk át a szakadékon.” E gondolat szellemében méltatta az első végzős évfolyam bátorságát és kitartását. Hangsúlyozta, hogy ezek a fiatalok örökre az elsők maradnak, akik beírták magukat a líceum történetébe. Végezetül arra bátorította őket, hogy merjenek élni a lehetőségeikkel, tanulni, fejlődni és visszatérni, hiszen ez a búcsú csak egy újabb találkozás kezdete lehet.
Az ünnepi eseményt a történelmi egyházak képviselőinek áldása zárta, akik Isten gondviselését kérték az érettségizőkre és az egész közösségre.
Július 4-én ünnepélyes keretek között köszönt el 51 végzős hallgatójától a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete. A tanévzáróval egybekötött diplomaátadó ünnepségnek a beregszászi római katolikus templom adott otthont, ahol méltó módon zárultak le a hallgatók többéves tanulmányai, erőfeszítései és elért sikerei.
A rendezvény ökumenikus istentisztelettel kezdődött, ahol Molnár János római katolikus püspöki helynök, Margitics János református lelkipásztor és Virág Szabolcs görögkatolikus pap hirdette Isten igéjét. Ezt követően nemzeti imánk és a főiskola himnusza csendült fel, majd Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektora köszöntötte az ünneplő közösséget. Beszédében kiemelte: bár az élet gyakran nehézségeket gördít elénk, a végzősök most bizonyították, hogy kitartással és szorgalommal képesek helytállni. Bátorító szavaival útravalót adott a jövő kihívásaihoz: „Soha ne hagyják, hogy az óhatatlanul szembejövő akadályok és problémák, felbukkanó nehézségek megkeserítsék a lelküket.”
Az intézet igazgatója, Soós Katalin ünnepi beszédében Eleanor Roosevelt idézetével köszöntötte a hallgatókat: „A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.” Hangsúlyozta, hogy az elmúlt tanév minden nehézsége ellenére diákjaik szép sikereket értek el: öten kitüntetéses oklevélben részesültek, többen pedig tanulmányi versenyeken jeleskedtek. Kiemelte, hogy az iskola nem csupán lexikális tudást ad, hanem megtanít gondolkodni, döntéseket hozni, felelősséget vállalni – s ez az igazi útravaló az élethez.
Szili Katalin, a Kárpát-medencei autonómiatörekvésekért felelős miniszterelnöki főtanácsadó is jelen volt az eseményen. Beszédében a háborús időszak nehézségeire utalt, s arra, hogy a tudás megszerzése és továbbadása ezekben az időkben különösen nagy értéket jelent. „Azt mondják, hogy a fiataloké a jövő. Én azt hiszem, hogy maguk a jövő” – hangsúlyozta, hozzátéve: a végzősök tudásukkal a nemzetet is gazdagítják.
Az ünnepségen több elismerést is átadtak. Az Év diákja díjat, melyet immár nyolcadik éve hagyományosan ítélnek oda a kiemelkedő teljesítményt nyújtó hallgatóknak, idén Béres József II. évfolyamos alkalmazott matematika szakos hallgató nyerte el. Ezt követően a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett versenyek díjazottjai vehették át oklevelüket.
A műsor során Taraczközi Anasztázia Aranyosi Ervin Csak egy lépés című versét adta elő, míg a végzősök nevében File Noémi, Páter Laura és Molnár Bianka Flóra mondtak köszönetet. Ferku Boglárka Flóra elénekelte Homonyik Sándor Sose búcsúzz el című dalát, majd Főző Hajnalka IV. évfolyamos alkalmazott matematika szakos hallgató vezette a végzősök ünnepélyes fogadalomtételét.
A tanulmányok befejezését igazoló oklevelek általános ismertetését követően Soós Katalin igazgatónő, Csernicskó István rektor és Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke átadták a szakonként felvonuló végzősök diplomáit.
A diákhimnusz közös eléneklése után Demjén Vivien harmadik évfolyamos óvodapedagógia szakos hallgató köszöntötte a végzősöket, majd egy zenés összeállítás következett útravalóul.
Az ünnepséget Orosz Ildikó elnök asszony zárta, aki Máté evangéliumának szavaival bocsátotta útjukra a diplomázókat: „Istennek minden lehetséges.” Azt is hangsúlyozta: bár sokszor halljuk, hogy fogyunk és eltűnünk, ma mégis 51 magyar fiatal kapott oklevelet, és viszi tovább kultúránkat, tudásunkat, közösségünket.
Az ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői áldást kértek a jelenlévőkre, majd a Szózat közös eléneklésével zárult a rendezvény.
2025. július 3-án ünnepélyes keretek között tartotta diplomaátadó ünnepségét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola közössége. A rendezvénynek a beregszászi református templom adott otthont, ahol méltóságteljes légkörben vehették át okleveleiket a végzős hallgatók. Az idei évben a főiskola ismét kiemelkedő eredményeket ünnepelhetett: alapképzésen 197, míg mesterképzésen 73 hallgató szerzett diplomát. Közülük alapképzésen 6-an, mesterképzésen pedig 15-en kitüntetéses oklevéllel zárták tanulmányaikat.
A hagyományokhoz híven az ünnepség a történelmi zászlók ünnepélyes bevonulásával vette kezdetét. A zászlókat kuruc kori viseletbe öltözött hallgatók vitték, akiket korabeli nemesi ruhába öltözött diáklányok kísértek. Ezt követően Margitics János, a Beregszászi Református Gyülekezet lelkipásztora, aki egyben a Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet vezető lelkésze is, köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte, hogy a hálaadás minden élethelyzetben erőt ad, s arra buzdította a jelenlévőket, hogy a mai ünnepi alkalmat is Isten iránti hálával éljék meg. Szavait követően felcsendült nemzeti imádságunk, a Himnusz, valamint a főiskola himnusza, a Rákóczi imája.
Csernicskó István rektor ünnepi beszédében ezúttal rendhagyó módon szólt a jelenlévőkhöz. Mint mondta, bár a rektor ilyenkor minden évben köteles számot adni az intézmény tevékenységéről, idén úgy döntött, hogy nem tart részletes évértékelést. „Annyi minden történt velünk a mögöttünk hagyott tanévben, hogy a felsorolás legalább másfél órát venne igénybe” – fogalmazott.
Ugyanakkor néhány gondolatot mégis megosztott az elmúlt időszakról. Rámutatott, hogy a 2024/2025-ös tanév a folyamatos alkalmazkodás és a rendkívüli helyzetek közötti helytállás jegyében telt. A háború árnyékában is stabil maradt a főiskola, amely továbbra is oktatási, tudományos és kulturális központként szolgál. Hangsúlyozta, hogy az intézmény a kárpátaljai magyarság kitartásának szimbóluma, s helyi gazdasági szerepe is jelentős.
„Biztos pontja vagyunk a sarkából kifordult világnak” – fogalmazott, majd köszönetet mondott minden oktatónak és munkatársnak, akik odaadással végezték munkájukat, valamint a támogató szervezeteknek, akik biztosították a főiskola működését. Beszéde végén a főiskola és saját maga nevében sok erőt, kitartást, sikert és mielőbbi békét kívánt.
Az ünnepi gondolatok sorát Panyi Miklós miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára folytatta. Beszédében hangsúlyozta, hogy a diplomaátadó mérföldkő egy fiatal életében: „A diplomaszerzés, az egyetemi, főiskolai képzés befejezése egy fontos életszakasz lezárása. A klasszikus értelemben vett tanulás időszakának a vége, s a nagybetűs munka világának, az önálló élet elindulásának a kezdete.”
Arra buzdította a végzősöket, hogy bátran tekintsenek vissza és előre is, vonják meg saját teljesítményük mérlegét, köszönjék meg mindazoknak, akik mellettük álltak, és hozzák meg a jövőt formáló döntéseiket. Kiemelte, hogy a hallgatók büszkék lehetnek arra, amit közösen elértek, hiszen a nehézségek ellenére is helytálltak, közösséget építettek. Háláját fejezte ki a főiskola vezetőinek, akik – mint fogalmazott – fáradhatatlan nemzetmentő munkát végeznek.
Útravalóként rámutatott: a diploma nemcsak elismerés, hanem felelősség is, hiszen minden végzős döntése hatással van a kárpátaljai magyarság jövőjére. „Önök a kárpátaljai magyarság reményei, felmenőik örökségének megőrzői, az ezeréves Kárpát-medencei magyar kultúra és nyelv letéteményesei. Döntésük a közösség sorsát is meghatározza” – hangsúlyozta.
Pálmai Gergely, a Kulturális és Innovációs Minisztérium szakképzésért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében kiemelte, hogy a diplomaátadó és tanévzáró ünnepség nem csupán egy formális esemény, hanem a végzősök életében egy új korszak kezdete. Mint fogalmazott, a mai nap mérföldkő a fiatalok számára, hiszen az iskola falait elhagyva egy új fejezetet nyitnak, amely egyszerre tartogat kihívásokat és lehetőségeket.
A diploma nem csupán egy hivatalos okmány, hanem annak bizonyítéka, hogy tudásukat szorgalommal, kitartással szerezték meg. Olyan belépőjegy, amely nemcsak a szakmai életben, hanem emberi kapcsolataikban is értéket képvisel
– hangsúlyozta.
Kiemelte, hogy a magyar szakképzés és a Rákóczi-főiskola között évek óta példaértékű együttműködés zajlik. Mint mondta, a közös munka 2019 szeptemberében kezdődött, és azóta is folyamatosan bővül, erősödik. „Közös célunk, hogy a határon túli magyar nyelvű képzések hatékonyságát és versenyképességét tovább növeljük, piacképes szakmai tudást kínálva a fiatalok számára” – hangsúlyozta.
„A folyamatosan változó világunkban igyekszünk felkészíteni a fiatalokat arra is, hogy rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a szüntelenül változó körülményekhez, és úgy tudjanak dönteni, hogy azzal saját életükben és közösségükben is harmóniát teremtsenek” – fogalmazott, majd gratulált a végzősöknek, sok sikert és további eredményes helytállást kívánva nekik a jövőben.
A köszöntőket követően a végzősök nevében Barta Klaudia angol nyelv és irodalom szakos hallgató mondott köszönetet, majd Lőrincz Andrea, ugyanezen szak hallgatója olvasta elő a diákfogadalom szövegét. Ezt követően a hallgatók ünnepélyesen átvették diplomáikat Orosz Ildikótól, a főiskola elnökétől és Csernicskó István rektortól.
A Gaudeamus igitur felcsendülése után Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke mondott zárszót. Köszöntőjében visszatekintett az elmúlt évekre, hangsúlyozva, hogy a most diplomázók nem mindennapi időszakban váltak hallgatókká. Mint mondta, a végzősök 2020–2021-ben, a Covid-járvány miatti karantén időszakában kezdték meg tanulmányaikat, amikor alig lehetett jelen lenni az intézmény falai között.
Alig normalizálódott az élet, amikor kitört a háború, amely újabb nehézségeket hozott. Mégis, az intézmény biztonságot nyújtott, itt volt áram, internet, óvóhely, fűtés, és a kollégiumi menza is működött. Az alma mater menedéket adott, és lehetőséget biztosított arra, hogy pótolják mindazt, amiről a világjárvány miatt lemaradtak
– emelte ki.
„De a mai nappal ez véget ér. És én félve engedem el önöket, mint a kertész is, aki félve ülteti ki palántáit a szabadba, mert tudja, hogy ott az időjárás viszontagságai és más növények közelsége is próbára teszi őket” – fogalmazott.
Útravalóként Viktor Frankl szavait ajánlotta a fiataloknak, amelyek szerinte különösen aktuálisak ebben a bizonytalan világban: „Az utolsó emberi szabadság az a képesség, hogy az adott körülmények között magunk választhatjuk meg a hozzáállásunkat.”
„Nem tudjuk, mi történik holnap, de azt igen, hogy miként reagálunk. Rajtunk múlik, hogy a megpróbáltatások erősebbé vagy gyengébbé tesznek-e. Kívánom, hogy bármi is történjen, az hitüket növelje, és jobb emberré váljanak általa. Isten áldása kísérje ezen az úton Önöket” ‒ zárta szavait.
Az esemény végén a történelmi egyházak képviselői Isten áldását kérték a végzősökre, majd a Szózat közös eléneklésével zárult a rendezvény.
Megtartotta soron következő ülését a Kárpátaljai Megyei Tanács, amelyen több a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség frakciója által beterjesztett beadványt is elfogadtak. Elsőként a meglévő határátkelők munkaidejének meghosszabbítását, továbbá az átkelők infrastruktúrájának korszerűsítését és bővítését kezdeményezték, valamint új határátkelők létrehozását indítványozták. Később pedig a kárpátaljai magyar szakképzés létrehozásáról született pozitív döntés. Ezen indítványokról és esetleges hatásaikról Orosz Ildikó és Csernicskó István képviselők nyilatkoztak.
Június 4-én ünnepélyes keretek között ért véget a VII. ZeneVarázslat képzés Kárpátalján, amelyet hagyományosan a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola adott otthont a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány szervezésében. A program méltó lezárásaként negyven fiatal zongorista mutatta be a tanfolyam során megszerzett tudását a záró hangversenyen.
A ZeneVarázslat mozgalmat 2019-ben hozta el vidékünkre Várnagy Andrea, Magyarország Érdemes Művésze, Liszt Ferenc- és Budapest Márka-díjas zongoraművész. Azóta hét alkalommal valósult meg a tehetséggondozó program, amelynek célja a fiatal zenészek szakmai fejlődésének támogatása, zenei látásmódjuk formálása és színpadi tapasztalataik bővítése.
A képzésre 8 és 16 év közötti fiatalok jelentkezhetnek zenetanáruk kíséretében. A növendékek intenzív, inspiráló zenei oktatásban részesülnek, míg pedagógusaik mentorprogramban mélyíthetik el tudásukat. A foglalkozások során Várnagy Andrea különös figyelmet fordít a darabok mögötti érzelmi tartalom megértésére, a zenei művek történeti hátterének bemutatására, valamint a fellépések során tapasztalt lámpaláz leküzdésére is.
A június 4-én megrendezett zárókoncert nemcsak a fiatal zenészek bemutatkozásának adott teret, hanem a nemzeti összetartozás napjának méltó megünneplésévé is vált. A rendezvény jelképes harangszóval vette kezdetét – olyan hanggal, amely nemcsak a program kezdetét jelezte, hanem mélyebb üzenetet is hordozott: az összetartozás, az emlékezés és a közösségi erő szimbólumaként hívta egybe a jelenlévőket.
Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója megnyitó beszédében kiemelte: „1920. június 4-e 16 óra 32 perc óta a magyar egység, a nemzeti összetartozás, a remény, a méltóság emléknapja.” Hangsúlyozta, hogy a harangszó, amely a rendezvényt is elindította, az összetartozás jelképe, „a nemzeti öntudatot és azt az erőforrást jelenti, amiből nap mint nap táplálkozunk ahhoz, hogy közösséget építsünk.” Beszámolt a ZeneVarázslat program növekedéséről is: a januári szakaszban három zeneiskolából 25 gyermek és 9 tanár vett részt, míg a képzés második felében négy újabb intézmény, további 15 növendékkel és 5 pedagógussal csatlakozott.
Fülöp Andrea, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzul asszonya beszédében hangsúlyozta: „Mindannyiunk elemi érdeke, hogy ifjúságunk a magyar iskolákban magába szívja a magyar kultúra és művelődés alapjait.” Rámutatott arra is, hogy a magyar kultúra megtartó ereje „összeköt bennünket Beregszásztól Sepsiszentgyörgyig.” Elismeréssel szólt mindazokról, akik a nehézségek ellenére is biztosítják a magyar nyelvű oktatást Kárpátalján. Kodály Zoltánt idézve zárta szavait: „A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható.”
Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke történelmi összefüggésbe helyezte a nemzeti összetartozás napját. „Ott élünk egy ezredéve, ahol őseink éltek. És országok jöttek felettünk…, mi pedig igyekeztünk minden állam tisztességes állampolgárai lenni, de megőrizni saját kultúránkat.” Hangsúlyozta: június 4-e akkor válik igazi ünneppé, ha a gyász mellé az élni akarás és az összefogás üzenete is társul. Ady Endre szavaival nyomatékosította mondanivalóját: „S akik még vagytok, őrzők, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”
Csernicskó István, a főiskola rektora a harang szimbolikus jelentéséről szólt: „A harang nemcsak temetésre szólít, hanem összehívja a közösséget.” A fellépő fiatalokat „zenei őrzőknek” nevezte, akik művészetük által a lelki megerősödéshez és az emlékezet megtartásához is hozzájárulnak. „Azok a dallamok, amelyeket ma itt hallgatunk, azért vannak, hogy megerősítsék a lelkünket, és erősítsék meg azt, hogy az élet él és élni akar.”
Várnagy Andrea meghatottan köszöntötte a jelenlévőket: „Én nagyon kevésszer hallottam ilyen mély és ilyen szívbe markoló szavakat” ‒ mondta. Bár nem rendelkezik kárpátaljai gyökerekkel, mindig hazatérőként érkezik ide: „Ez az egyetlen hely a világban, ahol nem azt mondják, miért nem lehet valamit megcsinálni, hanem azt, hogy hogyan lehet.” A ZeneVarázslat közösségét valódi szeretetközösségnek nevezte, amely nemcsak szakmailag, hanem emberileg is gazdagít. „Köszönöm ezeknek a csodálatos gyerekeknek, hogy bizalmat szavaznak nekem…, és hogy láthatom, hogyan formálódnak egyre érettebb muzsikussá.”
A köszöntők után a gyermekek kis ajándékok kíséretében tanáraikkal együtt átvették jól megérdemelt okleveleiket Orosz Ildikótól, Csernicskó Istvántól és Várnagy Andreától. Ezután léptek színpadra, hogy bemutassák a képzés során elsajátított műveket.
A zárókoncerten a növendékek hét különböző oktatási intézményt képviselve mutatták meg tehetségüket, felkészítésükben pedig tizennégy zongoratanár vett részt. A fiatal zongoristák Tehetség Tallérban részesültek – elismerésül a kemény munkáért és a kimagasló teljesítményért.
Várnagy Andrea a rendezvény előtt a sajtónak is nyilatkozott. Szavai szerint: „Ez a hét év nekem egy csoda volt és egy visszaigazolás, hogy érdemes. Hogyha az ember szívéből szólnak a hangok, akkor bizony hidat épít egymás közé.” Azt is elmondta, hogy a háborús idők nehézségei ellenére a ZeneVarázslat mindig reményt adott: „A gyerekek megtapasztalták azt, hogy a zene által el lehet mondani a kimondhatatlant.” Hangsúlyozta, hogy a közös muzsikálás, az egymásra mosolygás, a szeretetteljes ölelések olyan élményeket adtak, amelyek megerősítették benne: ez az út, amelyért muzsikus lett. Várnagy Andrea elmondta: „Most idén egy korona is kerül ennek a kurzusnak a végére, egy nagy nyári tábort szervezünk közel száz fővel, és itt az összművészet jegyében együtt fogunk muzsikálni, táncolni, énekelni.” A tábor célja, hogy ne csak zeneileg, hanem emberileg is gazdagítsa a gyermekeket – közösséget építsen, és segítse őket a színpadi szereplésben, önkifejezésben, pályaorientációban is.
Váradi Natália sajtónyilatkozatában megerősítette, hogy a tehetséggondozás a zárókoncert után is tovább folytatódik: „Nagy örömünkre szolgál, hogy sikerült elérni az álmunkat, vágyunkat, miszerint egy újabb táborunk, klasszikus zenei tábor valósuljon meg első alkalommal Kárpátalján.” A 2025. július 21–26. között zajló nyári klasszikus zenei táborban 67 gyermek és 19 pedagógus vesz részt, köztük 39 zongorista. A programban más hangszerek is megjelennek majd harmonika, fúvósok és trombita formájában – így összművészeti élmény várja a résztvevőket.
A Magyar Tudományos Akadémia 200 éves jubileumi rendezvénysorozatának részeként bemutatkozási lehetőséget kapnak a külhoni magyar tudományosság képviselői. Ennek keretében a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola ismertette az általa végzett tudományos munkát. A program során a beregszászi felsőoktatási intézmény képviselői tájékoztatást nyújtottak a kárpátaljai oktatási helyzetről, aktuális kutatási eredményeikről, valamint a könyvkiadás terén elért sikereikről.
