Egy friss tanulmány szerint a Golf-áramlat működéséért felelős rendszert fenntartó tényezők jelentős mértékben változtak, így az óceáni áramlat összeomlása sokkal közelebb lehet, mint eddig gondolták.
Az ember által okozott globális felmelegedés hatására az Atlanti-óceán Golf-áramlatát működtetető rendszer az összeomlás szélére sodródott – állítják a kutatók egy új, a Nature-ben megjelent tanulmányban. A tudósok évek óta figyelmeztetnek arra, hogy az Atlanti-óceán körforgási rendszere (Atlantic Meridional Overturning Circulation, AMOC) gyengül. Ez az a rendszer, ami meleg, sós vizet szállít a trópusokról Észak-Európához, majd az óceán mélyén hidegebb vizet küld vissza – emlékeztet a The Washington Post.
A kutatók arra figyelmeztetnek, a jelek szerint az AMOC bármikor „kikapcsolhat”, ami nemcsak komoly hőingadozásokat, de más drámai változást is okozhat a globális időjárásban.
A tudósok hangsúlyozzák, ugyan nem tapasztalták az AMOC lassulását, ugyanakkor a több mint egy évszázadnyi óceáni hőmérsékletre és sótartalomra vonatkozó adatok alapján úgy tűnik, több, a keringés erősségére közvetlenül ható tényezőben is jelentős változás állt be. Niklas Boers, a potsdami klímakutató intézet tudósa szerint mindez azt jelenti, hogy a rendszer érzékenyebbé vált a változásokra, így pedig a globális felmelegedés könnyen beavatkozhat a működésébe.
Ha a keringés leáll, az rendkívüli hideget hozhat Európába és Észak-Amerika egyes részeire, megnövelheti a tengerek szintjét az Egyesült Államok keleti partjánál, és bezavarhat a monszunokba, amelyek vízzel látják el a világ jelentős részét.
Boers elemzéséből az nem derül ki, hogy a rendszer összeomlása mikor következhet be, de úgy véli, már önmagában az, hogy a fordulópont ennyire közel van, azonnali és komoly cselekvést igényel.
A Golf-áramlat a trópusokon kezdődik, ahol a víz nemcsak felmelegszik, de a párolgás miatt megnő a só koncentrációja is. Ez a víz az Egyesült Államoktól indulva észak-kelet felé, Európa felé folyik. Miközben folyamatosan hűl, egyre sűrűbb lesz, Grönlandhoz érve pedig már annyira sűrű, hogy mélyen a felszín alá süllyed. Útja során a víz egy része keveredik más tengeri áramlatokkal, amelyek a globális, úgynevezett termohalin cirkuláció részét képezik. Ez az a cirkuláció, ami központi szerepet játszik a Föld hőjének elosztásában és az időjárási minták szabályozásában.
Boers szerint amíg a szükséges hőmérséklet és sótartalom megvan, addig a keringés a fizikai törvényszerűségek miatt nem fog leállni. Az éghajlatváltozás miatt azonban borul az egyensúly: a magasabb hőmérséklet melegebbé és könnyebbé teszi az óceán vizét, az olvadó sarkok pedig felhigítja az Atlanti-óceán sótartalmát, így csökkenti annak sűrűségét. Emiatt viszont a víz nem fog tudni a mélyebb rétegekbe süllyedni.
A tudósok szerint történt már hasonló korábban, a jégtakaró vizsgálata alapján pedig ez a hideg időszak nagyjából 1000 évig tartott.
Not only does tobacco ? kill 8⃣ million people every year, the tobacco industry leaves a long trail of destruction on our environment long before tobacco & nicotine products are even sold.#TobaccoExposed
— World Health Organization (WHO) (@WHO) May 31, 2022
Not only does tobacco 💀 kill 8⃣ million people every year, the tobacco industry leaves a long trail of destruction on our environment long before tobacco & nicotine products are even sold.#TobaccoExposed
— World Health Organization (WHO) (@WHO) May 31, 2022
Egy osztrák kutatók vezetésével végzett vizsgálat szerint a Földközi-tenger keleti részén élő fajok nem tudják tartani a lépést a víz erőteljes felmelegedésével: Izrael partjainál bizonyos vízmélységben a honos fajok mintegy 95 százaléka már eltűnt. Ugyanakkor nagy számban jelentek meg a területen trópusi élőlények.
Az Izrael melletti vizek a Földközi-tenger legmelegebb részei. A terület régóta honos lakói eddig képesek voltak alkalmazkodni ehhez, de láthatóan alkalmazkodóképességük határára jutottak. A klímaváltozás következtében a partmenti vizek gyorsan és erőteljesen felmelegedtek az elmúlt évtizedekben, ezzel pedig nem tudták tartani a lépést az élőlények – olvasható a Paolo G. Albano, a Bécsi Egyetem Paleontológiai Intézetének munkatársa vezette nemzetközi kutatócsoport közleményében.
A szakértők vizsgálatukban a csigákat és kagylókat magukba foglaló tengeri puhatestűek csoportjára koncentráltak. A jelenlegi állapotot összehasonlították a tengerfenéken talált maradványok alapján rekonstruált történelmi helyzettel. A legnagyobb különbséget a sekély vizekben lévő élőhelyeknél találták. Az ottani üledékben a fajok mintegy 95 százalékának nem találták élő példányát. A kutatók szerint ez annak a jele, hogy ezek az állatok csak néhány évtizede ritkultak meg vagy éppen tűntek el. Albano szerint az is egyértelmű jele a faji sokszínűség összeomlásának, hogy a fellelt állatok közül sok nem éri el azt a méretet, amely a szaporodásához szükséges.
Egészen más a helyzet a trópusi körülményekkel bíró Vörös-tengerből a Szuezi-csatornán át a XIX. században bevándorolt új fajok esetében. A Földközi-tenger ezen térségben szinte teljesen hiányoznak a honos fajok, miközben mindenütt trópusi fajokat láthatnak a búvárok. A sekély vizekkel ellentétben az ár-apály tartományokban élő állatok jobban alkalmazkodtak a magasabb hőmérsékletekhez. A mélytengeri területeken sem szembetűnő a változás, mivel a hőmérséklet emelkedése ott kevésbé erőteljes – írták a tudósok a Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences című tudományos lapban megjelent tanulmányukban.
