A Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeumban július 10-én második igazgatójuk, Szova Péter születésének 130. évfordulója alkalmából időszaki kiállítás nyílt. A tárlat a múzeumi gyűjteményből, valamint a család archívumából származó személyes tárgyakból, dokumentumokból, fényképekből állt össze. Ezek egy részét az egykori múzeumigazgató unokája, Olga Velicskanics biztosította ideiglenes bemutatásra.
A Szova Péter múzeumi hagyatéka című kiállítás megnyitóján Mihajlo Dzsahman, az újkori történelmi részleg vezetője röviden ismertette a neves közéleti személyiség életrajzát.
Szova Péter helytörténész, jogász, Ungvár történetének kutatója, publicista, közéleti és politikai aktivista, múzeumigazgató 1894. július 11-én született Hajtóka faluban, az Eperjesi kerület Ólublói járásában (ma Szlovákia) egy görögkatolikus pap családjában. Az Eperjesi Gimnáziumban tanult, majd 1913-ban Budapestre került, ahol az egyetem jogi karára felvételizett. Magyarországon csatlakozott a Habsburg-ellenes mozgalomhoz, egy betiltott diákszervezetben való részvétele miatt letartóztatták, kizárták az egyetemről és Pécsen bebörtönözték. Ha hazaárulónak találták volna a bíróságon, hosszú évekre börtönbe zárják, vagy akár nyilvános kivégzésre is ítélhették volna. Az első világháború megmentette. A fiatalembert a frontra vitték, de az ungvári átszállóhelyen Péter sárgaságot kapott, és gyógyulásáig a helyi gyengélkedőn hagyták. 1915-ben besorozták az osztrák–magyar hadseregbe, egy évvel később orosz fogságba esett. 1919. május 8-án egy vonat egykori foglyokat hozott Ungvárra. Péternek megtetszett a város, így miután megtudta, hogy senki sem várja otthon, úgy döntött, Ungvár lesz az új otthona. Három évig sok kiváló tanár mellett (ott dolgozott rajztanárként a fiatal Boksay József is) az ungvári gimnáziumban tanított természettudományt, miközben a kassai jogi akadémián szerzett felsőfokú végzettséget. 1922-től 1938-ig Ungvár városi tanácsában dolgozott különböző beosztásokban. 1938 novemberében Husztra költözött, ahol 1939 márciusáig a tartományi kormányzó tanácsadói posztját töltötte be.
A fiatal Szova Péter már 1929-ben szorosan összekapcsolta életét a múzeummal, amikor az ungvári Kárpátaljai Zemszkij Múzeum Társaságának tagja lett. Ettől kezdve különböző beosztásokban közreműködött a megye múzeumainak fejlesztésében, személyesen vett részt a múzeumi tárgyak gyűjtésében. Segítségével egész gyűjtemények kerültek a múzeumba. Köztük egy csodálatos gyűjtemény Perényi báró palotájából, a munkácsi kolostor régi kéziratainak és nyomtatványainak, a híres művész, Ihor Grabar munkáinak egy része, stb. Hozzájárulását nehéz túlbecsülni. 1946 decemberétől 1951 januárjáig a múzeum igazgatója volt, majd a szovjetek üldöztetése miatt 1951-től főgondnokként, osztályvezetőként dolgozott. Több ezer, személyesen gyűjtött és a múzeumnak átadott tárgy található az ungvári várban, amelyek közül sokat folyamatosan kiállítanak. A múzeum igazgatójaként sikerült az ungvári várat a múzeum használatába adni.
Szova Péter a történelem, a régészet, a természet- és az irodalomtudományba is beírta nevét. Az 1920-as években kezdett el érdeklődni a város és a térség története iránt. Összesen csaknem kéttucatnyi publikáció (könyvek, történelmi és irodalmi esszék, útmutatók, füzetek stb.) és több mint 260 cikk szerzője. 1984. június 10-én halt meg, és az ungvári temetőben temették el. 2011-ben posztumusz Ungvár díszpolgárává nyilvánították. Élete során személyes archívumát átadta a múzeumnak. Hagyatékának egy része most megtekinthető a Szova Péter múzeumi hagyatéka című kiállításon.
Viktor Kravcsuk, a megyei művelődési főosztály helyettese Szova Péter érdemeit méltatva köszönetét fejezte ki a múzeum munkatársainak a kiállítás megszervezéséért.
Olga Sumovszkától, a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum igazgatónőjétől megtudhattuk, hogy az egyedi tematikus tárlat miatt még a helyiséget is felújították. Korábban régi ikonokat állítottak ott ki, de a hosszú idő alatt kissé elavult a tárlat.
– Fontos ismerni az ilyen kiemelkedő honfitársainkat. Tanuljuk a történelmet, de a város történelméből keveset tudunk. Honismereti múzeumként célunk népszerűsíteni a vidékünk kulturális, tudományos életét.
Ruszin Valéria, a múzeum történeti és helytörténeti osztályának vezetője személyesen ismerte Szova Pétert, és dolgozott vezetése alatt, így a karizmatikus főnökkel kapcsolatos sok érdekes történetet idézett fel.
Magdalina Mokrani, Volodimir Kuznyecov és mások úgyszintén megosztották vidám és szomorú emlékeiket.
Olga Velicskanics, Szova Péter unokája kiemelte: most látszik, mennyire fontos volt a nagyapja munkája, szenvedélye.
– Jó érzés mindezt látni, megőrizni az emlékét és mindazt, ami megmaradt utána, olvasni, tevékenységén keresztül többet megtudni a szülőföldünkről. Örülünk, hogy a várban megrendezték ezt a kiállítás, amely közelebb hozza a látogatókhoz nagyapám személyét. A család büszke rá, s hálásak vagyunk, hogy az ungváriak tisztelik az emlékét.
„Én optimista természet vagyok, és akarok hinni abban, hogy lesz ennek a nemzetnek jövője itt Kárpátalján is. Ugye, a költő szavaival: lesz még egyszer ünnep a világon. És hiszem azt, hogy lesz egy jobb kor, miután buzgó imádság epedez, de ez akkor fog megtörténni, ha valóban az Isten tenyerébe tudjuk helyezni az életünket egyrészt. Emberileg mindent megteszünk, ami tőlünk telik, a jóra törekedve, a tökéletességre törekedve és merítünk abból a hagyományból, amit a szüleink, nagyszüleink generációja hagyott ránk. Abból a keresztény magyar hagyományból, amely mindig erőt adott, és, amely mindig át tudott billenteni bennünket a több évszázad alatt azokból a nehéz periódusokból, amelyek mindig voltak, és valahogy mindig lesz folytatása ennek a nemzetnek.” Ezekkel az optimista gondolatokkal kezdte mondanivalóját a Kárpát-medence szerte ismert munkácsi helytörténész, Popovics Béla, aki számos érdeme mellett arról is ismert, hogy pár évvel ezelőtt ő találta meg azt a dombtetőt, ahol Feszty Árpád megfestette a Honfoglalás című panoráma vázlatát. Popovics Béla a kárpátaljai magyar cserkészet fő tartóoszlopa, akinek helytörténeti előadásai mindig teltházasak, most stábunkkal osztotta meg gondolatait e jelenlegi kárpátaljai helyzetről. Popovics Béla szerint sokkal nehezebb helyzetben vannak azok az emberek, akik elmentek, mint azok, akik Kárpátalján maradtak, mert miután él a közösség és vannak gyökerei, ezért könnyebben veszi az akadályokat is, hiszen egymásra mindig lehet számítani. Ehhez azonban fontos az Istenbe vetett hit is – ezt már teszi Popovicsné Palojtay Márta teszi hozzá. A Popovics házaspár szerint óriási különbség van aközött, hogy van egy megtartó erő, egy közösség, egy hit, vagy pedig az ember teljesen talajt vesztve, csak a híreket hallgatva süllyed bele egyre mélyebben ebbe a mostani háborús helyzetbe. A legfontosabb szerintük az, hogy a nehéz külső körülmény ellenére, a jelenre koncentrálva, másokon segítve sikerüljön megtalálni a világosságot a mostani sötét időkben.
