Rangos kulturális eseménynek adott otthont a Munkácsy Mihály Magyar Ház, ahol ezúttal Angyalossy Sándor 75. születésnapja alkalmából a művész A hely, ahol élünk című kiállításának ünnepélyes megnyitójára került sor.
A rendezvényen elsőként Petrusevics Vivien-Nikolett, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy a kiállítás alkalmat teremt arra, hogy a közönség közelebbről is megismerje Angyalossy Sándor szerteágazó művészi világát. „Egy rendkívül sokoldalú és tehetséges alkotót ünnepelünk ma, aki építészként, grafikusként, festőként és zenészként egyaránt maradandó értékeket hozott létre. A kiállítás címe – A hely, ahol élünk – egy ismerős, mégis elgondolkodtató eszmét fogalmaz meg: ráirányítja figyelmünket arra a környezetre, amely mindennapjaink része, és amelyet most ezen a kiállításon keresztül talán új szemszögből is felfedezhetünk” – fogalmazott.
A Tiszaújlakon született alkotó családjával 1954-ben költözött Munkácsra, majd az érettségi megszerzése után tanulmányait a Lembergi Mezőgazdasági Főiskola építészeti szakán folytatta. Angyalossy Sándor Kárpátalja és azon belül Munkács ismert építésze és művésze, aki hosszú pályafutása során jelentős mértékben hozzájárult a térség városképének és kulturális életének alakulásához. Munkács és a megye főépítészeként végzett csaknem négy évtizedes munkája, valamint az Ukrajna Érdemes Építésze cím és számos rangos szakmai elismerés is bizonyítja kiemelkedő alkotói és közéleti tevékenységét. Ebben az időszakban igyekszik nem alárendelni magát a kor meghatározó irányzatainak: inkább elegánsan kijátssza az akkori ízlésbeli sajátosságokat, aminek köszönhetően több épületet is sikerült megmenteni Munkácson és környékén.
Alkotói pályáját a folyamatos megújulás jellemzi. Korai grafikáiban a városi részletek és épületek pontos, részletgazdag ábrázolása dominált, miközben már megjelent a formák stilizálása is, későbbi munkáiban azonban egyre hangsúlyosabbá vált az absztraktabb, expresszívebb látásmód. Műveiben a hagyomány és a modern szemlélet sajátos egységben jelenik meg, miközben a keleti művészet hatása is érzékelhető.
Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója beszédében arra emlékeztetett, hogy Munkács mellett vidékünk számos települése köszönhet sokat Angyalossy Sándornak, aki jelentős szerepet vállalt a monarchiabeli épített örökség megőrzésében. „Életműve példaként szolgálhat arra, hogy milyen sokoldalú tevékenységet fejthetünk ki az értékteremtés, valamint a hagyományok továbbadása terén” – mutatott rá.
Kopriva Attila képzőművész, egyetemi docens, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja a művész szellemi hátteréről szólva kiemelte: Angyalossy gondolkodására erősen hatottak a reneszánsz mesterek, akik egyszerre voltak kiváló művészek és mérnökök. Hozzátette: a kiállított alkotásokon Antoni Gaudí és Makovecz Imre szemléletének hatása is felfedezhető.
A kiállítás címének jelentésére Ihor Lucenko művészettörténész, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület alelnöke is kitért. Mint fogalmazott, A hely, ahol élünk cím arra ösztönöz, hogy más szemmel tekintsünk közvetlen környezetünkre.
Az est során személyes hangvételű köszöntő is elhangzott: Angyalossy Márton, a művész keresztfia a közös emlékeket, beszélgetéseket és kirándulásokat idézte fel, emberközelből mutatva meg az alkotó személyiségét.
Ezt követően az ünnepeltet, Angyalossy Sándort kérték fel a kiállítás hivatalos megnyitására. Beszédének elején köszönetet mondott a lehetőségért, hogy legújabb munkáit a közönség elé tárhatja, majd rávilágított arra, hogy szerinte a tehetség olyan isteni adomány, amelyet felelősséggel kell használni. Hangsúlyozta továbbá, hogy az alkotás mellett az emberek iránti tisztelet, a nyitottság és az alázat is meghatározó értékek.
Bár a rendezvényen nagy számban gyűltek össze az érdeklődők, az mégis megőrizte meghitt és családias hangulatát. Ezt tovább erősítette a Rusznyákok együttes (Гурт Русняки) zenei előadása, amely különleges atmoszférát teremtett a tárlat köré.
Az est végén közös agapéra is sor került, ahol a vendégek személyesen is felköszönthették a 75. születésnapját ünneplő művészt.
Angyalossy Sándor kiállítása nemcsak egy gazdag életműbe enged betekintést, hanem arra is emlékeztet: a hely, ahol élünk, nem pusztán környezetünk része, hanem kulturális emlékezetünk és közös identitásunk hordozója is.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa ezúttal egy emlékkiállításnak ad otthont: a 2025-ben elhunyt Soltész Péter Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett, Hollósy Simon-díjas festőművész alkotásait mutatják be a külképviseleten.
Április 9-én a tárlat ünnepélyes megnyitóján Albertné Simon Edina konzul üdvözölte a megjelenteket.
– Ma Soltész Péter ungvári festőművész alkotásaiból nyílik tárlat, amely ismételten megmutatja, hogy Kárpátalja bővelkedik értékes, tehetséges művészekben, akikre mindannyian méltán lehetünk büszkék. Őt mindenki ismeri, aki érdeklődik Kárpátalja képzőművészete iránt. A főkonzulátuson 2021 júniusában volt legutóbb kiállítása, én akkor találkoztam vele személyesen. Egy végtelenül kedves, életvidám, kicsit szétszórt, igazi művészembert ismertem meg a személyében, aki nagyon szerette a szülővárosát, Ungvárt. Mikor erről beszélt, sokszor könny csordult a szemébe – emelte ki, majd röviden ismertette a művész életútját.
Soltész Péter 1945. október 14-én Ungváron született, és művészeti tanulmányait is itt – az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában (jelenleg: Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Szakközépiskola) – végezte. Festményeit különleges technikákkal alkotta, de többnyire olajjal festett tájképeket, csendéleteket, portrékat készített, amelyekből most ízelítőt láthatnak a főkonzulátuson.
Bacskai József főkonzul köszöntőbeszédében megjegyezte: nagy öröm számára, hogy a tárlaton a külképviselet tavaszi kulturális rendezvénysorozatának részeként ismét egy olyan kiváló művésznek az alkotásait csodálhatjuk meg, aki valami különlegeset alkotott.
– Soltész Péter az egyik legismertebb ungvári festőművész, akinek az alkotásaiból immár harmadik alkalommal nyílik tárlat a külképviseleten. 2019-ben és 2021-ben már volt szerencsénk bepillantást nyerni a művész munkásságába. Képei minden alkalommal újabb és újabb élményt nyújtottak számunkra – mondta a főkonzul, majd felidézte, hogy Soltész Péter aktív résztvevője volt a kárpátaljai és nemzetközi művészeti életnek, többek között az Ukrán Képzőművészeti Szövetség tagja volt, és társelnöke a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének, amelynek alapításában is jelentős szerepet vállalt.
Elhangzott: a művész rendszeresen vett részt megyei, összukrajnai és nemzetközi, köztük magyarországi kiállításokon, számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el tehetségét. Soltész Péter tavaly október 11-én ünnepelte volna 80. születésnapját, és e kerek évforduló kapcsán határozták el az özvegyével, Gabriellával és fiával, Andrással, hogy közösen megszervezik a mostani tárlatot.
– Az emlékkiállítás a gazdag és sokszínű alkotói pályát idézi fel, méltó tisztelgés egy olyan művész előtt, aki egész életében szívén viselte szülőföldje sorsát, annak művészeti örökségét, s akinek alkotásai tovább élnek a magyar és a kárpátaljai művészetben – emelete ki, és köszönetet mondott a családnak azért, hogy rendelkezésre bocsátották a festményeket.
A főkonzul egy személyes élményt is megosztott a jelenlévőkkel: elmondta, hogy 2008-ban ismerkedett meg Soltész Péterrel, aki az első olyan művész volt, akinek az alkotásaival megismerkedett Beregszászban. Majd Bacskai József elárulta azt is, hogy az első festmény, amelyet Kárpátalján megvásárolt, egy Soltész-alkotás volt, s büszkén mutatja mindenkinek Magyarországon a lakásában.
Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési főosztály vezetője a művészi emlékezet jelentőségéről beszélve elmondta:
– A művész az alkotásaiban él tovább, és ameddig ezek a munkák megvannak, addig az emléke is él – s kitért arra is, hogy a művészet miként épül be az ember „hatékony emlékezetébe”, hogyan válik belső inspirációvá, amely később újabb alkotásokat, újabb gondolatokat ihlet.
Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke felidézte pályatársát.
– Nem mindig adatik meg, hogy egy már elhunyt művész alkotásait ilyen formában, emlékkiállításon mutassuk be a közönségnek, mert különböző élethelyzetek vannak, de az ilyen alkalmak különösen fontosak. Soltész Péter nagy és csodálatos örökséget hagyott maga után, amely nemcsak Kárpátalja, hanem egész Ukrajna számára értékes. Karakteres művész volt, az Ungvárt ábrázoló festményein olyan hangulatos helyeket láthatunk, amelyek részben már nem léteznek, mára csak az emlékezetben és az ő műveiben élnek tovább. Soltész Péter nagyon jó kolléga volt, érdekes volt vele lenni a plein aireken, együtt utazni, beszélgetni. Őszinte, egyenes, szenvedélyes ember volt. A festő mindig nyíltan, olykor nagyon élesen mondta ki a véleményét, de éppen emiatt volt favorit a kollégái és barátai körében.
A család nevében a művész fia, Soltész András (Bandi) mondott köszönetet mindenkinek.
– Apám már nincs közöttünk, de a festményeknek köszönhetően továbbra is lehetőség nyílik arra, hogy az emberek találkozzanak vele és örömüket leljék a művészetében. Emlékszem, apám számára mindig különleges eseményt jelentett, ha a főkonzulátus falai között mutathatta be alkotásait. Elismerésként tekintett erre a lehetőségre, amely nem adatik meg mindenkinek.
Soltész Péter festményei előzetes egyeztetést követően megtekinthetők Magyarország Ungvári Főkonzulátusának előterében.
Gogola Zoltán festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás Magyarország Beregszászi Konzulátusának Munkácsy-termében. A tárlatra ezúttal a festőművész azokat az alkotásait hozta el, amelyekben a saját szemszögén keresztül mutatja be Beregszászt. A város nevezetességeit sokan megfestették már, viszont az alkotó inkább olyan részleteket gyűjtött össze ebben a válogatásban, amelyek az ő kedvenc eldugott helyeit mutatják be, kezdve a Vérke különböző szakaszaitól egészen a kertjében található virágokig. Gogola Zoltán beregszászi művész festőcsaládban született. Édesapja, nagyapja és dédapja szintén festőművészek. Az Ivano-frankivszki Nemzeti Egyetem munkácsi fiókintézetében szerzett diplomát képzőművész-tanár szakon, majd Vácon vett részt mesterképzésen. Oszlopos tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának, alapító tagja az ArtTisza Képző- és Iparművészeti Egyesületnek.
Gogola Zoltán festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás Magyarország Beregszászi Konzulátusának Munkácsy-termében. A tárlatra ezúttal a festőművész azokat az alkotásait hozta el, amelyekben a saját szemszögén keresztül mutatja be Beregszászt. A város nevezetességeit sokan megfestették már, viszont az alkotó inkább olyan részleteket gyűjtött össze ebben a válogatásban, amelyek az ő kedvenc eldugott helyeit mutatják be, kezdve a Vérke különböző szakaszaitól egészen a kertjében található virágokig. Gogola Zoltán beregszászi művész festőcsaládban született. Édesapja, nagyapja és dédapja szintén festőművészek. Az Ivano-frankivszki Nemzeti Egyetem munkácsi fiókintézetében szerzett diplomát képzőművész-tanár szakon, majd Vácon vett részt mesterképzésen. Oszlopos tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának, alapító tagja az ArtTisza Képző- és Iparművészeti Egyesületnek.
Munkácson mutatta be alkotásait a vidék kiemelkedő kortárs művésze, Borisz Kuzma – ismert festő és grafikus, Ukrajna népművésze, valamint az Ukrajnai Képzőművészek Nemzeti Szövetsége Kárpátaljai Szervezetének elnöke. „A jelenlét geometriája” című kiállítás a szerző grafikai munkáiba enged betekintést.
A művészet mindig is összekötő kapocs volt az ember belső világa és a körülötte lévő természet között. Tavasszal ez a kapcsolat különösen kiteljesedik: a színek újjáéledése és a természet ébredése nemcsak a környezetet alakítja át, hanem hatással van az ember érzékelésére és gondolkodására is. A virágok – a tavasz legjellegzetesebb szimbólumai – évszázadok óta ihletet adnak a művészeknek, hiszen egyszerre közvetítik az elmúlás és az újjászületés gondolatát.
E gondolatok jegyében nyitották meg március 25-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Rákóczi Napok programsorozatának keretében a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) Tavaszi tárlatát a Na’Conxypan Galériában. A kiállítás immár harmadik alkalommal kapott helyet az egyetem új kiállítóterében, amely ezúttal húsz alkotó műveinek ad otthont.
A megnyitón Kovács Gyöngyi, az egyetem tanára, beregszászi kézműves köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva a tárlat közösségformáló és értékmegőrző szerepét. Mint kiemelte, a galéria mára nemcsak kiállítótérré, hanem a kárpátaljai magyar művészeti élet egyik fontos találkozási pontjává vált.
Kulin Ágnes, a RIT elnöke, a galéria kurátora köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a tárlat „jó otthonra talált” a Na’Conxypan Galériában. Beszédét Friedrich Nietzsche gondolatával nyitotta meg, amely a természet és az emberi lélek kapcsolatát emeli ki. Mint fogalmazott, „hozzánk most a virágok szóltak”, és ez a gondolat végigkíséri a kiállítás egészét is.
A tárlat központi témáját a virágok adják, ám nem csupán esztétikai értelemben. A látogatók mezei és vadvirágokat, vázába helyezett kompozíciókat, valamint a természet szépségét és az ember belső világának kivetüléseit megjelenítő alkotásokat is megcsodálhatnak. A különböző technikák és stílusok sokszínűsége is jól tükrözi a tavasz gazdagságát és a művészi látásmódok egyediségét.
A szervezők interaktív elemmel is gazdagították a kiállítást: a látogatók szavazhatnak kedvenc „virágukra”, legyen szó cserepes növényről, száraz virágról, vágott élő virágról, origami alkotásról vagy akár művirágról.
A megnyitót követően a vendégek bejárhatták a kiállítást, ahol mindenki megtalálhatta az őt leginkább megszólító alkotást. A szervezők arra is biztatják a látogatókat, hogy egy szál virágot hozzanak magukkal, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a galéria a kiállítás teljes ideje alatt élő, folyamatosan megújuló tér maradjon.
A Tavaszi tárlat május 29-ig tekinthető meg a Na’Conxypan Galériában.
A kávé évszázadok óta nem csupán ital, ami mellett az emberek találkoznak, beszélgetnek, hanem a társasági élet központjaként a kulturális közeget is formálja. Ezt a hagyományt mutatja be a magyar külgazdasági és külügyminisztérium által létrehozott Budapesti kávéházak története című vándorkiállítás. A tárlat fényképeken és részletes leírásokon keresztül idézi fel a magyar főváros kávéházainak világát a 17. századtól az 1980-as évekig, amit eddig Tallinnban és Kijevben tekinthettek meg a látogatók. Tavaszi programsorozatának részeként, a magyar főkonzulátus szervezésében most Ungváron is várja a közönséget a bemutató, amely történelmi utazásra hívja a látogatókat, természetesen egy erős fekete mellett.
Életem játék volt csupán címmel nyílt kiállítás Nigriny Edit festő, grafikus és dekoratőr alkotásaiból Magyarország Ungvári Főkonzulátusán. A tárlatot a néhai művész születésének 75. évfordulója alkalmából rendezték meg. Az Ungváron született alkotó a Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesület alapító tagjai közé tartozott, és az ungvári magyar művészeti közösség egyik meghatározó alakja volt. Most először láthatók munkái önálló kiállításon, hiszen korábban többnyire csoportos tárlatokon szerepeltek.
Március 18-án különleges esemény zajlott a Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ falai között, ahol a Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület pászkaterítő-kiállítást és nagyböjti ételbemutatót rendezett. A programnak Beregszász adott otthont, teret biztosítva a hagyományok és a vallási kultúra bemutatásának.
A program az előszenteltek liturgiájával vette kezdetét, amely a nagyböjti időszak egyik meghatározó egyházi eseménye.
Ezt követően került sor a pászkaterítő-kiállítás megnyitójára, ahol a vendégek köszöntése után Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében Buczkó István vezető konzul szólt a megjelentekhez: „Sok szeretettel és megtiszteltetéssel köszöntök mindenkit, aki megjelent a mai ünnepi eseményen. Őszintén mondom, repes a szívem, hiszen egy gyönyörű helyen vagyunk, és öröm látni, hogy ilyen sokan eljöttek – ez is azt mutatja, hogy volt értelme létrehozni ezt a helyet. Két és fél, lassan már három éven át követhettem nyomon az épület kialakulását, és amikor először beléptem ide, még nagyon távol állt a mostani állapotától. Úgy gondolom, megérte a befektetett munka, hiszen mi, magyarok három dologból merítjük identitásunkat: anyanyelvünkből, kultúránkból – amelyre büszkék lehetünk – és hagyományainkból.”
A diplomata gondolatai után Szabó Irén, a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeum igazgatója tartott előadást, amelyben részletezte a pászkaterítő funkcióját, identitásbeli szerepét, vallási mivoltát. Szabó Irén gondolataiban kitért a kárpátaljai pászkaterítők motívumvilágára is.
Az előadást követően Marosi István atya, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium igazgatója szólt a résztvevőkhöz. Beszédében kifejezte háláját és köszönetét a kiállításra szánt darabok készítőinek és tulajdonosainak.
A résztvevők nemcsak a tárgyi örökséget csodálhatták meg, hanem betekintést nyerhettek azok szimbolikájába és készítési hagyományaiba is. A kiállítás keretében 18 egyházközségből 120 pászkaterítő volt megtekinthető.
A nap zárásaként ételbemutatóra került sor, ahol a nagyböjti időszak jellegzetes fogásait ismertették és kóstolhatták meg az érdeklődők a Csomai Görögkatolikus Egyházközségnek köszönhetően. Az ételbemutató során olyan finomságokat kóstolhattak meg a résztvevők, mint daráskáposzta savanyú káposztából, krumplisaláta böjtös majonézzel, fánk, szaggatott puliszka, tört paszulyos kenyér, lapcsinka, gombás fasírt, lencse, káposztás paszuly, suba.
Szabó Irén múzeumigazgató a sajtónak adott nyilatkozatában kitért a kárpátaljai magyar görögkatolikus közösség pászkaterítő-kiállításának különlegességére: „Ezek a terítők használatban lévő tárgyak, tehát itt nem a múlt rekvizitumait szemléljük, hanem egy élő hagyománynak, egy élő tradíciónak a tárgyi világát szemlélhetjük. Több faluból jött össze ez az anyag, és ha valakit a kézimunka, a textilmunkáknak a különlegessége érdekli, akkor érdemes megnézni ezt a kiállítást, hiszen a XX. századra jellemző hímzéstechnikákat, színhasználatot, anyaghasználatot, fonalhasználatot itt végig lehet szemlélni ezeken a tárgyakon.”
Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke a sajtónak adott interjújában az alkalommal kapcsolatban aláhúzta: „Amikor felmerült az ötlet, hogy pászkáskosárterítő-kiállítást szervezzünk, vagyis hogy összegyűjtsük a magyar vidékeken fellelhető terítőket, úgy gondoltuk, ne önmagában álljon, hanem adjunk neki méltó keretet. Így született meg a gondolat, hogy a papsággal és a falvakból érkező hívekkel közösen előszentelt liturgiát tartsunk. Ez a nagyböjt hétköznapjainak szertartása, amikor a korábban megszentelt kenyér és bor – Krisztus teste és vére – ünnepélyes keretek között kerül kiosztásra a hívek között.
Ennek az egésznek az üzenete számomra az, hogy még ha kisebb közösségekből is érkezünk, ketten, hárman vagy többen, akkor sem vagyunk egyedül. Ebben a feszült időszakban különösen fontos megtapasztalni az összetartozást. Összeköt bennünket nemcsak a közös sorsunk, hanem a kultúránk, a művészetünk, a hagyományaink is – akár a pászkáskosarak és terítők által, még akkor is, ha azok éppen máshol, akár távolabb vannak.
Hiszem, hogy létezik egy láthatatlan szál, amely összeköt bennünket: üzen a múltból, hogy vannak gyökereink; üzen a jelenben, hogy ezek a gyökerek ma is élnek; és üzen a jövőnek is. Különösen fontos, hogy a fiatal generáció is megismerje és megélje ezeket a hagyományokat. A kis kosarak, a terítők mind azt szolgálják, hogy a gyerekek lássák, megszokják és továbbvigyék mindazt, amit a szüleiktől, nagyszüleiktől tanulnak.”
A szervezők bíznak abban, hogy az ilyen alkalmak hozzájárulnak a kárpátaljai magyar görögkatolikus örökség megőrzéséhez, és a fiatalabb generációk számára is közelebb hozzák a nagyböjti és húsvéti szokásokat.
Nigriny Edit grafikáiból nyílt kiállítás Magyarország Ungvári Főkonzulátusának aulájában. Képeit élénk színek és könnyed hangulat jellemzi. Tudatosan kerülte a sötét tónusokat, mert alkotásaival inkább az élet szeretetét és a pozitív gondolatokat kívánta közvetíteni. A művész tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, a rajz és a grafika világa pedig hamar meghatározóvá vált számára. Későbbi munkáiban is megőrizte azt a játékos, derűs látásmódot, amely egyéni stílusának védjegyévé vált. A 2024-ban elhunyt festő öröksége meghatározó része a kárpátaljai képzőművészeti életnek, a most bemutatott tárlat pedig ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy vidékünk számos olyan alkotót adott a világnak, akikre méltán lehetünk büszkék.
